„Regényt tudnék erről írni” – beszélgetés Marcellinával

Egy kávéházban találkoztam Marcellinával, kortyolgattam a kávémat, s arra lettem figyelmes, hogy minden szempár, legyen az fiatal vagy idősebb, egy irányba tekint, amikor megjelent különleges hajával és nagy mosollyal az arcán. Még szinte ki se fújhatta magát, le sem ült, máris rögtön rászegeztem a kérdésemet.

A belső… a pozitív gondolkodás… persze vannak nehezebb napok is, amikor este azt mondod, hogy ennyi elég, és átbőgöd az egész éjszakát, de reggel, amikor felébredsz, új élet kezdődik, nincs az a tragédia, hogy azt mondjam, nem megyek tovább.

Van bennem egy gyerekes naivitás. Ugyan látom, hogy az emberek mennyire negatívak tudnak lenni, mégis halálomig hiszek abban, hogy ez megváltozik.

Ha megismerek egy új embert, mosollyal nyitok felé, bár igaz, hogy az élettapasztalatom nem engedné ezt minden esetben, de én csak így tudom élni az életem.

Igen, 1972-ben a Ki mit tud-on együtt Fábián Évával és Csepregi Évával léptünk fel, mind a hárman Hoffmann Ödön korrepetitorhoz jártunk énekelni tanulni.

Én akkor szólóban jelentkeztem, de azt mondtam: Dönci bácsi jó lenne még egy duettet is összehozni, de Dönci bácsi azt mondta: ne duett legyen, hanem trió, mert van két másik nagyon ügyes lány és hangszínben is nagyon jól passzolnátok egymáshoz. Uccu neki, legyen így, és tulajdonképpen Ő hozott bennünket össze az én ötletemre.

Egyébként a nevet is Dönci bácsi találta ki, mert egy olasz nagy slágerre írt magyar szöveget, aminek a címe volt, Kócbabák, ezt énekeltük a versenyen is, és így lettünk mi a Kócbabák.

Már akkor kitaláltunk egy imidzset, a Kócbabás ruhákat én terveztem, amiben felléptünk.

Igazándiból megnyerhettem volna szólóban a KI MIT TUD-ot, mert volt egy komoly „OLYAN” ajánlatom, amibe nem mentem bele és mivel nem ez volt az első ilyen kényszerítő megkörnyékezés, itthon ellehetetlenülten inkább a külföldi zenélés mellett döntöttem, persze mázlim is volt, hogy pont adódott arra lehetőség és fél évvel a KI MIT TUD után én már külföldön voltam.

Szerintem ma már köztudott, hogy önmagában nem elég az, hogy jó vagy a színpadon, sok dolgot fel kell vállalni és nem mindegy kik azok, akik mondják, hogy jó vagy.

Regényt tudnék írni erről….

Ha nem újultam volna meg, akkor nem itt tartanék, folyamatosan megújultam, néha saját magamtól is megkérdezem, hogy tulajdonképpen mi is vagyok, énekesnő vagy mindenes? Saját ruha kollekcióm is van, novellákat írok s elkezdtem egy komoly regény írását is, nem, nem az élettörténetem lesz, nyilván lesznek benne elemek, amelyet a saját életemből merítettem.

A mai fiatalságnak van egy része, akinek nincs felelősségérzete, aki azt gondolja, minden felkészültség és teljesítmény nélkül felmegy a színpadra és dől magától a pénz.

Ha nincs teljesítmény, akkor az engem irritál, letehettünk volna egy jó produkciót, de ez nem így alakult. Nem rajtam múlott.

A média sokat tehetne azért, hogy értéket közvetítsen, de addig, amíg 15-20 éve naponta megy a zenei csatornákon az egyre jobban felhígult mulatós muzsika ( nem a mulatós zenével van a gondom, hanem annak színvonalával) akkor ne csodálkozzunk, hogy itt tartunk… Olyan arcok énekelnek , nap mint nap a TV-ben, akik megbotlottak és véletlenül felestek a színpadra és azóta sztárként kezelik magukat illetve csak a pénz miatt csinálják az egészet. Se tehetség, se hit, se művészi alázat, semmilyen értékítélet! Ezért van, hogy ma már az emberek többsége azt gondolja, hogy a zenélés és éneklés nem egy szakma

Igen ennek a szakmának, illetve azoknak az ikonoknak szeretnénk örök emléket állítani, akik tényleg letettek valamit az asztalra. A műsor címe Sztárfogó,- és márciustól megy a Zenebutik csatornán, nem láttad még? A második legnézettebb műsor, minden szombaton és vasárnap látható az esti órákban.

Ebben a műsorban minden olyan előadó és zenekar szerepel Zalatnay Cinitől az Eddáig, akinek legalább egy olyan slágere van, amire az egész ország emlékszik, ezek a dalok a mai napig élnek az emberekben, ennek a műsornak vagyok a producere, szereplője és műsorvezetője.

Ez egy mai érzésvilágot tükröző feldolgozása ennek a csodálatos szerzeménynek. A második versszakot is magába foglaló változat által, ez már nem egy kesergő, hanem egy reményt keltő és pozitív erőt sugárzó monumentális mű, amiben benne van a bizodalom, hogy utunk pozitív irányt vesz. A meglepő magas nézettségi szám 600 ezer felett, nekem azt mutatja, hogy nem csak én, mindannyian nagyon vágyunk a reményteli kapaszkodókra.

Joó Géza