Ma már talán kevesen emlékeznek rá, de aktív szerepet játszott az ellenzéki mozgalomban. Felszólalt például a Hősök terén tartott tüntetésen is 1988. június végén, amit az erdélyi falurombolás miatt tartottak. A hatalomnak persze ez annyira nem tetszett, de őt ez cseppet sem érdekelte.

Hogy ennek mennyi köze volt ahhoz, hogy ezt követően egy évig Londonban élt, arról keveset tudunk. Tény, hogy Londonban nem is próbálkozott a színészettel. Amikor erről kérdezték, azt mondta, gondolkodni akart az életéről, a színészetről, a színházról. Mindezt úgy, hogy egy egész évig rakodómunkásként dolgozott odakint.

A színházban számos kiváló alakítással tette le a névjegyét. Megformálta a Tartuffe és az Advent a Hargitán címszerepeit, volt Jágó az Othelloban, és Zuboly takács a Szentivánéji álomban. És még számos más darab főszerepében is megörvendeztetett a játékával minket.

De ott volt a televízióban és a filmben is. Az első nagy tv-s sikert a Nyolc évszak sorozat jelentette számára. Aztán ott voltak az igazi nagy filmek, a Napfény íze (Szabó István filmje) és a Hídember. És nem szabad megfeledkeznünk a szinkronról sem. Hiszen az Ő hangjával aratott feltétlen sikert Tom Hanks a Forest Gumpban, vagy Sylvester Stallone a Rocky filmekben.

Bubik István felesége Rémi Tünde néptáncos volt. Egy gyermekük született, Réka Hajnalka. Egy korábbi kapcsolatából is volt egy gyermeke, akit Kincsőnek hívnak.

A halálát vélhetően a fáradtság okozta. A szolnoki színházból tartott hazafelé, amikor autóbalesetben elhunyt. Emlékezzünk rá, mert emberként és színészként is megérdemli.