BlogÚj! Megnyitás

A csillagokban meg volt írva, hogy én színész leszek - interjú Kökényessy Ágival

Az eljövő idő sosem ugyan olyan, mint a mögöttünk lévő évek hosszú sora. A világ folyamatosan változik. Korok és divatok váltják egymást. Változnak a szokások, a gondolkodási minták, a környezet és a klíma is forradalmat hirdet.

  • Főoldal
  • Interjú
  • A csillagokban meg volt írva, hogy én színész leszek - interjú Kökényessy Ágival

A csillagokban meg volt írva, hogy én színész leszek

Az eljövő idő sosem ugyan olyan, mint a mögöttünk lévő évek hosszú sora. A világ folyamatosan változik. Korok és divatok váltják egymást. Változnak a szokások, a gondolkodási minták, a környezet és a klíma is forradalmat hirdet. Az emberiségnek meg kell tanulnia, hogy vagy együtt él a változással, vagy rajtaveszthet. A megújulási képesség, talán az egyik legfontosabb a körülményekhez való alkalmazkodás mellett. Mert nem feltétlenül a legbátrabbak, vagy a legerősebbek maradnak meg és fejlődnek tovább az élet bonyolult szövedékét tovább szőve. Sokkal inkább az marad fenn, aki folyamatosan képes akklimatizálódni, hozzá alakulni a változáshoz. Különleges időket élünk. Az idei tavasz komoly kihívással lepte meg az emberiséget. Mintha a nagy tervező egyre határozottabban tenné fel a kérdést. Veled Ember, vagy nélküled? Mert a Föld élni fog. Jól látszik abból, ahogy az ember kényszerű visszahúzódása rövid hetei után a természet kezdi visszahódítani a terét. Olyan helyeken jelennek meg állatok, ahol évtizedek óta nem jártak az emberi sokadalom következményeképp- Bálnák, delfinek úsznak szokatlan helyeken. Szárnyasok úszkálnak strandok szabadtéri medencéiben. A városban sétáló erdei állatok jelennek meg sokhelyütt. Ez a változás meglepő és egyben sokat mutató dolog. A kérdés elhangzott. Ember, vigyázz jobban a Földre, ami életteret ad neked. Ez az élethelyzet azonban az egyén szintjén nem csupán szokatlan, vagy kényelmetlen. Hanem egyenesen a fenntarthatóság kérdését veti fel. Sok szakmát, sok embert érintő kérdést. Az egyik ilyen nagy „kihívott” a művész világ. A színházak, koncerttermek zárva. Azonban az élet nem állhat meg, hiszen mindenki a megújulásra készül, az újra indulás szenvedélyes, ugyanakkor kérdések százait felvető vágyakozásával. Kökényessy Ági színművésszel erről beszélgettünk.

 Interjú Kökényessy Ágival

- Hogy bírod a karantént? Hogy vagy?

- Türelmetlen vagyok. Talán így foglalnám össze. A színház és a filmkészítés, így a szinkron is leállt. Bár én abban szerencsés vagyok, hogy az MTVA egyik műsorában dolgozom a hangommal. Azt itthonról is tudom csinálni, az megmaradt.

 Interjú Kökényessy Ágival
 Interjú Kökényessy Ágival

- Neked a változás önmagában nem új, hiszen szabadúszó vagy. Több színház előadásaiban szerepelsz. Melyik színházakban látna a közönség ebben az időszakban?

- Játszom a Madách Színházban, az Új Színházban, Ivancsics Ilona magánszínházában, a Zenthe Ferenc Színházban Salgótarjánban, és a Hadart Színházban is. Nagyon sűrű időszak lenne a mostani, ha nem jön ez a kényszerű leállás. Azt megsaccolni sem tudjuk, mikortól lehetnek újra előadások. Én úgy fogom fel a helyzetet, hogy kitört a nyári szünet. Ez azonban koránt sem olyan, mint más években a nyári leállás. Igazság szerint nem érzem jól magam ebben a kényszerhelyzetben. Áprilisban ugyanis 27 előadásom lett volna, teljes próbaidőszak, új bemutató. Az vígasztal a kialakult helyzetben, hogy a tanítás megmaradt ebben az időszakban is. Online tartok órákat. Ez persze korlátozottan lehetséges, hiszen a gyakorlati órákra most nincs lehetőség. Ennek ellenére elég jól tudunk haladni az osztályommal.

- Mit szólnak a hallgatók ehhez az új helyzethez, hiszen egy színházi előadás próbáihoz hozzátartozik a személyes jelenlét?

- Mindenkinek nehéz, de az osztály nagyon értékeli, hogy az online képzéssel lehetőségük van a haladásra. Így nem esnek ki a felkészülésből.

 Interjú Kökényessy Ágival

- Számodra mi a legnagyobb kihívás a leállásban?

- Az esték kifejezetten megviselnek. Nagyon hiányzik a színház, az előadások. Abban az időben, amikor az előadások kezdődni szoktak alig találom a helyem.

- Tartod a kapcsolatot más művészekkel, a kollégáiddal? Ők hogyan viselik a színházi leállást?

- Természetesen beszélünk egymással. Ők is nehezen viselik ezt a kényszerű tétlenséget.

- Milyen bemutatóra készültetek?

- Április végén mutattuk volna be Salgótarjánban, a Zenthe Ferenc Színházban Oscar Wilde: Bunbury, avagy hazudj, ha tudsz című vígjátékát. Sajnos ez az előadás idén nem készülhet el. A másik produkció a Rózsavölgyi Közösségi Házban tervezett sorozat. Zelei Miklós Vendégség című drámáját újszerű megközelítésben, 4 külön részben láthatják a nézők. Ebből sem tudtuk a teljes sorozatot eljátszani a leállás miatt. Ez nem csak azért sajnálatos, mert nekem és a művész társaimnak is a színjátszás az életünk. Képtelen lennék bármi mást csinálni. Azonban azt tudni kell, hogy a szabadúszó művész nem kap fizetést. Csak a lejátszott előadások után van bevételünk. Ezért került most sok színész nagyon nehéz helyzetbe. A tavaszi időszak kiesése mindenkinek kihívás. Ezekben a hónapokban szoktuk feltölteni a tartalékainkat, amikkel a nyári hónapokat, a színházi szünet időszakát hidaljuk át. El lehet képzelni, hogy milyen problémát jelent a színházi berkekben a jóval hosszabb időt átölelő leállás.

 Interjú Kökényessy Ágival

- A színészek este a színpadon vannak. Próbaidőszakban is nagyon keveset találkoznak a családjukkal. Azt gondolhatnánk, hogy most örömmel fordítják az idejüket szeretteikre. Élvezik a családdal töltött időt.

- Az első időben ez jól működött. De egy idő után türelmetlen lettem. Alig várom, hogy folytathassam a munkám, színpadra állhassak. A mindennapokat úgy vészelem át, hogy a szokásosnál többet mozgok. Szerencsés helyzetben vagyok, mert egy erdő szélén lakom. Rosszabb lenne a helyzet, ha a belvárosban élnék egy lakásba beszorítva.

- A fiad is művészpályára készül. Ő hogy viseli ezt a korlátozást?

- Nehezen bírja, azonban kivételes helyzetben van, mert egy barát balett termében minden nap tud gyakorolni. Természetesen egyedül. Ez sokat segít ennek az időszaknak az átvészelésében.

- Abban a szakmában, ahol szó szerint csapatjátékkal lehet csak létrehozni egy produkciót, hogyan lehet ebben az elzártságban megőrizni a kondíciót, a motiváltságot. Mi segít a lelkierő megtartásában?

- Én futok. Nekem ez segít. Rögtön utána a kutyával gyalogolok hosszú kilométereket. Gimnasztikai gyakorlatokat is végzek. Ez az idő hasznos eltöltése mellett a fizikai kondícióm megtartásában is segít. Egy hangos könyv elkészítésében is közreműködtem látássérültek számára. A színész osztályom online órái is sokat segítenek. A Vackor felolvasására kért fel egy kedves ismerős, akinek elsős osztálya van. Emellett a nyelvtanulásra fordítom a szabadidőmet. Online angol nyelvi képzésbe kezdtem. Naponta gyakorlok. Sokat olvasok, és olyan filmeket nézek meg, amikre korábban nem volt időm.

 Interjú Kökényessy Ágival

- Saját magadat is visszanézed?

- Nem. Nem szeretem magamat visszanézni. A szinkron az kivétel, a hangomat már megszoktam. Sokáig az is nagyon zavart, ha egy film szinkron szerepében hallottam magam.

- Túl vagyunk Húsvéton, ami idén nagyon más volt, mint bármikor korábban. Májusban a pünkösdre készülünk. Te hogy éled meg az ünnepeket? Milyen volt a gyerekkorod?

- Nekem nem volt nagyon könnyű a gyerekkorom. 3 éves voltam, amikor a szüleim elváltak. bár fizikailag 18 éves koromig életünk együtt. Ez egyáltalán nem volt egyszerű, sok konfliktussal járt. 18 éves koromban költöztünk külön édesanyámmal, egy nagyon kicsi lakásba. Én onnan indultam el a nagybetűs életbe. Az édesanyám vallásos volt, az édesapám kevéssé. Ünnepek során a családi összejárás nem volt divat nálunk. A nagyszüleim messze laktak. Ráadásul édesanyám színésznő volt, ez is meghatározta az időbeosztást. Én megadom a tiszteletet az ünnepnek. Meditálok, ráhangolódom. A saját családommal mi másként ünneplünk, mint gyerekkoromban. Mi húsvétkor körbejárjuk a családot, a barátokat. Én is megyek a fiúkkal locsolni.

- Mikor érintett meg a színpad varázsa? Amikortól tudtad, hogy te színésznő akarsz lenni?

- Nagyon korán, egészen kis gyermekként. Amikor legelőszőr színpadot láttam és fel is tudtam fogni. Arra is emlékszem, hol ültem. Meghatározó élmény volt!

- Édesanyád mit szólt ahhoz, hogy színésznő szeretnél lenni?

- Nem tiltott el, de nem örült az elhatározásomnak. Nem is tudott volna eltiltani, mert számomra nem volt más opció. Én csak színésznő lehettem és semmi más. Érettségi után egyből jelentkeztem a Színház és Filmművészeti Főiskolára.

 Interjú Kökényessy Ágival

- Amikor tanítasz, a növendékeidet hogy készíted fel arra, hogy a színészet nem feltétlenül rózsaszín leányálom.

- Ezt a pályát tényleg nem mindenki bírja. Már a képzés legelején kiderül, hogy ki veszi komolyan a felkészülést. Van, aki beleszokik, beletanul. Van, aki eleve erre született. A tehetség nem minden. A szorgalom is sokat számít. az is kell a fejlődéshez. Egyáltalán nem mindegy, hogy állunk hozzá valakihez. Nem hiszek abban, hogy ha megaláznak valakit, akkor lesz jó színész. Az sem jó, ha valaki túl magabiztos a saját tehetségét felismerve. Fel kell készíteni mindenkit arra, hogy a személyes adottságok és a saját hozzáállásuk együtt dönti el, hogy hogyan alakulhat a pályájuk. Olyan is van, aki hobbiból képezi magát és nem készül tudatosan színészi pályára. Belőle is a lehető legjobbat kell kihozni. Nagyon szeretem ezt az osztályt és élvezem a tanítást.

- Akár színészek lesznek, akár csak saját személyiségük fejlesztése miatt járnak ebbe a 3 éves iskolába, mindenkinek nyilván hasznos az a folyamat, amin keresztül kell menniük az évek során. Közösségben vannak, feladatuk van. Hogyan alakulnak át ezek a fiatalok a közös munka során?

- A tanítványaim tudják, hogy az eredményekért meg kell dolgozni. A sikert senki sem kapja ingyen. Alázattal kell ezt a szakmát művelni. Az elhivatottság fontos. A személyiségük fejlesztése elengedhetetlen. Fantasztikus látni és végigkövetni azt, hogyan nyílnak ki, hogyan találnak rá a saját hangjukra. Mi az, ami motiválja őket. Hogyan tudok hatni rájuk. Én magam is nagyon sokat tanulok ebben a folyamatban. Újdonság a számomra, hogy hogyan tudok megfogalmazni egy-egy feladatot. Instrukciót adni, vezetni őket. Mivel teljesen különböző egyéniségek, mindenkihez másképpen kell nyúlni. Ugyanakkor egy csapatként kell működniük az előadásokban. Kivételes munka.

- Nagyon rövid idő áll a rendelkezésre egy felvételi eljárásban arra, hogy valaki megmutassa a benne rejlő potenciált. Eszedbe jut tanítás közben néha, milyen volt, amikor te felvételiztél?

- Igen. Én nagyon fontosnak tartom a munkában a gondolatot. A teljes jelenlétet, a teljes figyelmet. A zsigereiben érzi az ember. Eggyé válik a szereppel a próbák során. Ezt csak így érdemes csinálni. Én ezért lettem színész. A felvételi idején ösztönös voltam, nem tudatos. Ugyanakkor fel sem merült bennem, hogy nem vesznek fel. Egyszerűen számomra nem volt más lehetőség.

- Te főiskolásként nagyon korán, másodévesként kerültél színpadra egy beugrással. A pályádat meghatározta ez az élmény?

- Igen. Tóth Enikő egyik szerepébe kellett beugranom, aki gyermeket várt. Annyira izgultam, hogy az első perctől az utolsóig egyfajta önkívületi állapotban voltam. Csak a saját szívdobogásomat hallottam végig. Szerencsére nagyon tudtam a szerepet és a partner szövegét is. Szájról olvasva csináltam végig az előadást. A pályám során aztán nagyon sokszor kellett beugranom mások helyett. Ma már rutinos beugró vagyok.

- Vannak színészek, akik meghatározóak voltak számodra?

- 1989-ben végeztem a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Szirtes Tamás volt az osztályfőnököm, Sztankay István volt a beszédtanárom, Kállai Ferenc tanított nekem színészmesterséget. Rotter Oszkár koreográfus tanított táncot, Horvát Esztertől tanultam énekelni. A főiskola után a Madách Színházba kerültem, ahol sok népszerű színész volt a társulatban. Remek színészek között tanultam meg a szakmát.

Csaba Beatrix

Vissza a főoldalra

Színek és érzések - interjú Csomor Csillával

Sokan Csomor Csillát a Barátok közt Berényi Zsuzsájával azonosítják még ma is. Pedig hosszú évek teltek el azóta, hogy távozott a sorozattól. A magazin olvasóinak azt is elárulja, hogy miért lépte meg ezt a lépést. Kiderül az is, hogy mindig kevesebb figyelem jutott arra a teljesítményre, amit a színházban nyújtott a nézőknek. Pedig olyan nagyságokat vitt színpadra, mint Déryné vagy Blaha Lujza. Beszéltünk a pályájáról, az életfelfogásáról és a talán túlzott karakánságáról is.

Gasztronómia - kultúra - élmény

Tiszaújváros két idegenforgalmi szempontból is vonzó gasztronómiai fesztivált rendez augusztusban, illetve szeptemberben, melyek színes kulturális-, családi-, és gyermek- programjaival, neves előadóművészek fellépéseivel, főzőversenyével méltán nyerték el a közönség tetszését, és lettek a város két legkedveltebb szabadtéri rendezvényei, melyek az idők folyamán hírnevet szerzett Tiszaújvárosnak.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XIX. rész

Tess a fejét rázta. Apja kifújta a füstöt, és türelmetlen mozdulatot tett kezével. Tess akaratlanul is beleszagolt a füstbe, és hangosan köhögni kezdett. - Mindjárt hozatok neked vizet – mondta, és a telefon felé nyúlt. - Hagyd csak apa, kérte Tess. Nem kell víz, az állapotom miatt van.

Advent - Eljövetel

Így november elején még csak motoszkál bennünk, hogy már nem sok idő van hátra karácsonyig. Viszont az advent már általában november végén elkezdődik. Talán sokaknak az advent (ádvent), nem jelent mást, mint a vásárlások kezdetét. Ám ez nem volt mindig így, és ezt mutatja az a többféle szokás is, amit az európai népek – így mi magyarok is - az adventhez társítottak. Talán kezdjük azzal, mit is jelent az advent szó valójában? Nos, egyszerűen csak annyit, hogy eljövetel vagy érkezés. Ami egyértelműen utal Jézus Krisztus közelgő születésére és földre jövetelére.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVI. rész

- Miért ne? – vont vállat a férfi. Franknek nem kell elszámolnia a pezsgővel! – mondta, és Tess kezébe adta a poharat. A poharak csilingelve összekoccantak, és ők egymásra mosolyogva kiitták az italt. A kocsi lágyan fékezett a ZaZa bejárata előtt. Frank kipattant, és kinyitotta előttük az ajtót. Ramon belekarolt a lányba, a portás szélesre tárta előttük az ajtót, és a férfi bevezette Tesst a hotelbe. A hall fényűző pompája káprázatosan csillogott a hatalmas kristálycsillárok fényében. Ramon azonban nem lassított, és tökéletes helyismerettel kalauzolta át Tess az elegáns, diszkrét luxust sugárzó, teljesen üres étterembe. Tess csodálkozva nézett körül. Ennyire éreztetné hatását a válság?- gondolta magában. Nem hitte volna, hogy valaha üres éttermet lát egy luxus hotelben, pláne nem a Zaza-ban. A zenekar ezzel mit sem törődve halk swinget játszott, ami nagyon jól illett a hely hangulatához. Ramon megállt a csinos ültető hostess pultjánál és a lányra mosolygott.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XV. rész

Tess unottan vállat vont, és egy narancslevet töltött magának a bárkocsiról. - Ismered Mirjamot nem? Apja vigyorogva bólintott. - Naná! Húsz éve a legjobb munkaerőm! Éppen azért tettelek hozzá. - Kösz apa, remek ötlet volt! – fanyalgott a lány. - Na, jó, Mirjam nem vigyorog folyton, mert a főnök lánya vagy, de minden a kisujjában van, amit a biztosítási szakma pénzügyeiről és könyveléséről tudni kell. Ha jól tudom, azért vagy ott, hogy ezt megtanuld. A bájcsevelyt meg gondolom, elintézed kávézás közben a többi lánnyal! - Te mondtad - mosolygott Tess apjára.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon VII. rész

- Jóképű srác! – vetette oda, és már indult is a bárpult felé. Tess elpirult, és ijedtében a rajzra csapta a kemény fedelet. Nővére ezen jót derült és rákacsintott. - Nocsak, nocsak, az új lovag? - Miért érdekel? Susan vállat vont, és belekortyolt a poharába. - Fiatalabbnak tűnik, mint a legutóbbi szeretőd! – mondta, jelezve, hogy mindet tud a Charlie afférról. Tess dühösen felmordult.