Az eljövő idő sosem ugyan olyan, mint a mögöttünk lévő évek hosszú sora. A világ folyamatosan változik. Korok és divatok váltják egymást. Változnak a szokások, a gondolkodási minták, a környezet és a klíma is forradalmat hirdet. Az emberiségnek meg kell tanulnia, hogy vagy együtt él a változással, vagy rajtaveszthet. A megújulási képesség, talán az egyik legfontosabb a körülményekhez való alkalmazkodás mellett. Mert nem feltétlenül a legbátrabbak, vagy a legerősebbek maradnak meg és fejlődnek tovább az élet bonyolult szövedékét tovább szőve. Sokkal inkább az marad fenn, aki folyamatosan képes akklimatizálódni, hozzá alakulni a változáshoz. Különleges időket élünk. Az idei tavasz komoly kihívással lepte meg az emberiséget. Mintha a nagy tervező egyre határozottabban tenné fel a kérdést. Veled Ember, vagy nélküled? Mert a Föld élni fog. Jól látszik abból, ahogy az ember kényszerű visszahúzódása rövid hetei után a természet kezdi visszahódítani a terét. Olyan helyeken jelennek meg állatok, ahol évtizedek óta nem jártak az emberi sokadalom következményeképp- Bálnák, delfinek úsznak szokatlan helyeken. Szárnyasok úszkálnak strandok szabadtéri medencéiben. A városban sétáló erdei állatok jelennek meg sokhelyütt. Ez a változás meglepő és egyben sokat mutató dolog. A kérdés elhangzott. Ember, vigyázz jobban a Földre, ami életteret ad neked. Ez az élethelyzet azonban az egyén szintjén nem csupán szokatlan, vagy kényelmetlen. Hanem egyenesen a fenntarthatóság kérdését veti fel. Sok szakmát, sok embert érintő kérdést. Az egyik ilyen nagy „kihívott” a művész világ. A színházak, koncerttermek zárva. Azonban az élet nem állhat meg, hiszen mindenki a megújulásra készül, az újra indulás szenvedélyes, ugyanakkor kérdések százait felvető vágyakozásával. Kökényessy Ági színművésszel erről beszélgettünk.

- Türelmetlen vagyok. Talán így foglalnám össze. A színház és a filmkészítés, így a szinkron is leállt. Bár én abban szerencsés vagyok, hogy az MTVA egyik műsorában dolgozom a hangommal. Azt itthonról is tudom csinálni, az megmaradt.

- Természetesen beszélünk egymással. Ők is nehezen viselik ezt a kényszerű tétlenséget.

- Április végén mutattuk volna be Salgótarjánban, a Zenthe Ferenc Színházban Oscar Wilde: Bunbury, avagy hazudj, ha tudsz című vígjátékát. Sajnos ez az előadás idén nem készülhet el. A másik produkció a Rózsavölgyi Közösségi Házban tervezett sorozat. Zelei Miklós Vendégség című drámáját újszerű megközelítésben, 4 külön részben láthatják a nézők. Ebből sem tudtuk a teljes sorozatot eljátszani a leállás miatt. Ez nem csak azért sajnálatos, mert nekem és a művész társaimnak is a színjátszás az életünk. Képtelen lennék bármi mást csinálni. Azonban azt tudni kell, hogy a szabadúszó művész nem kap fizetést. Csak a lejátszott előadások után van bevételünk. Ezért került most sok színész nagyon nehéz helyzetbe. A tavaszi időszak kiesése mindenkinek kihívás. Ezekben a hónapokban szoktuk feltölteni a tartalékainkat, amikkel a nyári hónapokat, a színházi szünet időszakát hidaljuk át. El lehet képzelni, hogy milyen problémát jelent a színházi berkekben a jóval hosszabb időt átölelő leállás.

- Az első időben ez jól működött. De egy idő után türelmetlen lettem. Alig várom, hogy folytathassam a munkám, színpadra állhassak. A mindennapokat úgy vészelem át, hogy a szokásosnál többet mozgok. Szerencsés helyzetben vagyok, mert egy erdő szélén lakom. Rosszabb lenne a helyzet, ha a belvárosban élnék egy lakásba beszorítva.

- Nehezen bírja, azonban kivételes helyzetben van, mert egy barát balett termében minden nap tud gyakorolni. Természetesen egyedül. Ez sokat segít ennek az időszaknak az átvészelésében.

- Én futok. Nekem ez segít. Rögtön utána a kutyával gyalogolok hosszú kilométereket. Gimnasztikai gyakorlatokat is végzek. Ez az idő hasznos eltöltése mellett a fizikai kondícióm megtartásában is segít. Egy hangos könyv elkészítésében is közreműködtem látássérültek számára. A színész osztályom online órái is sokat segítenek. A Vackor felolvasására kért fel egy kedves ismerős, akinek elsős osztálya van. Emellett a nyelvtanulásra fordítom a szabadidőmet. Online angol nyelvi képzésbe kezdtem. Naponta gyakorlok. Sokat olvasok, és olyan filmeket nézek meg, amikre korábban nem volt időm.

- Nem. Nem szeretem magamat visszanézni. A szinkron az kivétel, a hangomat már megszoktam. Sokáig az is nagyon zavart, ha egy film szinkron szerepében hallottam magam.

- Nekem nem volt nagyon könnyű a gyerekkorom. 3 éves voltam, amikor a szüleim elváltak. bár fizikailag 18 éves koromig életünk együtt. Ez egyáltalán nem volt egyszerű, sok konfliktussal járt. 18 éves koromban költöztünk külön édesanyámmal, egy nagyon kicsi lakásba. Én onnan indultam el a nagybetűs életbe. Az édesanyám vallásos volt, az édesapám kevéssé. Ünnepek során a családi összejárás nem volt divat nálunk. A nagyszüleim messze laktak. Ráadásul édesanyám színésznő volt, ez is meghatározta az időbeosztást. Én megadom a tiszteletet az ünnepnek. Meditálok, ráhangolódom. A saját családommal mi másként ünneplünk, mint gyerekkoromban. Mi húsvétkor körbejárjuk a családot, a barátokat. Én is megyek a fiúkkal locsolni.

- Nagyon korán, egészen kis gyermekként. Amikor legelőszőr színpadot láttam és fel is tudtam fogni. Arra is emlékszem, hol ültem. Meghatározó élmény volt!

- Nem tiltott el, de nem örült az elhatározásomnak. Nem is tudott volna eltiltani, mert számomra nem volt más opció. Én csak színésznő lehettem és semmi más. Érettségi után egyből jelentkeztem a Színház és Filmművészeti Főiskolára.

- Ezt a pályát tényleg nem mindenki bírja. Már a képzés legelején kiderül, hogy ki veszi komolyan a felkészülést. Van, aki beleszokik, beletanul. Van, aki eleve erre született. A tehetség nem minden. A szorgalom is sokat számít. az is kell a fejlődéshez. Egyáltalán nem mindegy, hogy állunk hozzá valakihez. Nem hiszek abban, hogy ha megaláznak valakit, akkor lesz jó színész. Az sem jó, ha valaki túl magabiztos a saját tehetségét felismerve. Fel kell készíteni mindenkit arra, hogy a személyes adottságok és a saját hozzáállásuk együtt dönti el, hogy hogyan alakulhat a pályájuk. Olyan is van, aki hobbiból képezi magát és nem készül tudatosan színészi pályára. Belőle is a lehető legjobbat kell kihozni. Nagyon szeretem ezt az osztályt és élvezem a tanítást.

- A tanítványaim tudják, hogy az eredményekért meg kell dolgozni. A sikert senki sem kapja ingyen. Alázattal kell ezt a szakmát művelni. Az elhivatottság fontos. A személyiségük fejlesztése elengedhetetlen. Fantasztikus látni és végigkövetni azt, hogyan nyílnak ki, hogyan találnak rá a saját hangjukra. Mi az, ami motiválja őket. Hogyan tudok hatni rájuk. Én magam is nagyon sokat tanulok ebben a folyamatban. Újdonság a számomra, hogy hogyan tudok megfogalmazni egy-egy feladatot. Instrukciót adni, vezetni őket. Mivel teljesen különböző egyéniségek, mindenkihez másképpen kell nyúlni. Ugyanakkor egy csapatként kell működniük az előadásokban. Kivételes munka.

- Igen. Én nagyon fontosnak tartom a munkában a gondolatot. A teljes jelenlétet, a teljes figyelmet. A zsigereiben érzi az ember. Eggyé válik a szereppel a próbák során. Ezt csak így érdemes csinálni. Én ezért lettem színész. A felvételi idején ösztönös voltam, nem tudatos. Ugyanakkor fel sem merült bennem, hogy nem vesznek fel. Egyszerűen számomra nem volt más lehetőség.

- Igen. Tóth Enikő egyik szerepébe kellett beugranom, aki gyermeket várt. Annyira izgultam, hogy az első perctől az utolsóig egyfajta önkívületi állapotban voltam. Csak a saját szívdobogásomat hallottam végig. Szerencsére nagyon tudtam a szerepet és a partner szövegét is. Szájról olvasva csináltam végig az előadást. A pályám során aztán nagyon sokszor kellett beugranom mások helyett. Ma már rutinos beugró vagyok.

- 1989-ben végeztem a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Szirtes Tamás volt az osztályfőnököm, Sztankay István volt a beszédtanárom, Kállai Ferenc tanított nekem színészmesterséget. Rotter Oszkár koreográfus tanított táncot, Horvát Esztertől tanultam énekelni. A főiskola után a Madách Színházba kerültem, ahol sok népszerű színész volt a társulatban. Remek színészek között tanultam meg a szakmát.

Csaba Beatrix