A gyógyult beteg öröménél nincs nagyobb értékű elismerés

képforrás: Dr. Barna István

- Mi az oka annak, hogy ennyi évtizede hűséges maradt egyetlen intézményhez?

- Fogalmazhatunk úgy, hogy szerencsés együttállásnak köszönhető. 1979-ben kerültem ide. Olyan kiválóságok dolgoztak itt, akik a hazai belgyógyászat kiemelkedő alakjai voltak. Említhetem például Dr.Magyar Imre professzort, vagy a csontvelő transzplantáció első európai megtestesítőjét, Dr. Kelemen Endre professzort, a nefrológia területén de Châtel Rudolf professzort, a májbetegségek specialistáját Dr.Kisfaludy Sándor professzort, vagy a gasztroenterológiában kiemelkedő Dr.Papp János professzort. Ami azt jelentette, hogy már a pályám kezdetén kiváló „iskolába” kerültem. Olyan szakmai műhelybe, ahol nagyon sokat tanulhattam, perspektivikus fejlődésre kaptam lehetőséget. Bár az elmúlt négy évtizedet egyetlen munkahelyen töltöttem el, az itt folyó munka annyiféle területre ágazik el, ami páratlan távlatot adott számomra. Az oktatás, kutatás, gyógyítás hármasságának jelenléte, a folyamatos megújulás terét biztosítva a mai napig megadja a munka örömét. A hazai és nemzetközi folyóiratokban megjelent közel 500 publikációm, könyveim sora pedig a tanítás mellett azt is jelenti, hogy a szakmai munkámban ki tudtam teljesedni. Nagyon szeretek fiatal orvosokkal, rezidensekkel dolgozni. Mindez jól kiegészíti azt az elsődleges feladatot, amit maga a gyógyítás jelent számomra. Amely nem múló örömforrás.

- Ha bárki végignézi a feladatai sorát, úgy tűnhet, mintha Önnek nem is 24, hanem legalább 48 órából állna egy napja. Ez különleges adottság, vagy a célirányos életmód kialakításának köszönhető?

- Érdemes már fiatal korban megtanulni az időbeosztás fontosságát. Ha jól gazdálkodunk az összpontosított figyelem képességével, akkor hamar rájövünk, hogy sokkal több dologra van időnk, mint gondolnánk. Ennek az a titka, hogy amikor nekiülünk egy feladatnak, akkor csak arra figyeljünk. Semmi mással ne foglalkozzunk közben. Ha így teszünk, akkor a feladatorientált szemlélettel sokkal több dologra vagyunk képesek egy adott időkeretben, mint amikor megszakítjuk a tevékenységet, vagy hagyjuk szétfolyni a gondolatokat. Egy időegységben párhuzamosan több dologgal foglalkozni nem eredményezhet hatékony munkát. Ezt az időgazdálkodást alkalmazom magam is. A gyógyítás során a betegekkel éppen úgy, mint egy szakmai publikáció megírásakor, vagy bármely fórumon, testületi munkában, csak az adott dologra koncentrálok. Így férhet bele a klinikai munkám, az oktatás és a publikálás mellett számos szakmai társaságban betöltött szerep is. Ez koránt sem véletlenül alakult így, hiszen a munkámban nagyon sok terület kapcsolódik össze. Szükségszerű is, hogy ismerjem az újdonságokat, amik az eredményes gyógyító munkához elengedhetetlenek. A teljesség igénye nélkül csak néhányat említve, évtizedek óta veszek részt a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrológiai Társaság munkájában. Nem maradhatott ki a Magyar Kardiológiai Társaság és a Magyar Diabetes Társaság, a Magyar Elhízástudományi Társaság sem, ha tekintetbe vesszük, hogy a magyar lakosság mintegy 60 %-a túlsúlyos. Ez a kockázati tényező pedig összefügg az egészségi állapot alakulásával. 

képforrás: egeszsegprogram.eu

- Az orvos szakmai felkészültsége és tudása eredendően meghatározza, hogy a hozzá kerülő beteggel mi fog történni. Azonban a gyógyító munkához nem elegendő a tudás megléte. A „jó orvos” kifejezés talán többet rejt magában. Mi az ismérve?

- Úgy vélem, jó orvos csak jó ember lehet. Ebben az esetben nem kétséges, hogy az illető igyekszik utána menni minden információnak, tünetnek. Nem nyugszik, amíg nem találja meg a megoldást. Ebbe beleértve azt is, hogy nagyon alaposan feltérképezi a hozzá forduló beteg állapotát, megismerve a tüneteit. Ez azért is fontos, mert sok esetben más szakterületekről is érdemes, esetenként szükséges bevonni kollégákat a gyógyítási folyamat során. A jó orvos kellő alázattal viszonyul a szakmához és a beteghez egyaránt. A beteg mindig az első helyen van. Ha nem boldogul egyedül, akkor minden esetben az érintett betegség terén tapasztalt kollégához fordul. Folyamatosan bővíti a tudását a sikeres gyógyítás érdekében. Sok orvos érintett a burnout, kiégés szindrómában. Ez ellen legjobb orvosság a folyamatos megújulási készség. A szakma iránti olthatatlan kíváncsiság fenntartása. 

képforrás: Dr. Barna István facebook oldala

- Az orvosi hivatás sokak számára vonzó. Ugyanakkor egyáltalán nem könnyű eldönteni, hogy ezen a hatalmas tudástéren belül, ki melyik területen kötelezi el magát. A képzés során meg lehet könnyíteni a kiválasztást, illetve elő lehet segíteni a jó orvossá válást?

- Az elkötelezettség, a hivatástudat kialakulása elengedhetetlen. Nagyon nehéz fiatalon, a pályaválasztás időszakában, középiskolás korban helyesen felmérni az orvosra váró fizikai és mentális leterheltség várható hatását. Én mindig, minden hallgatónak felteszem a kérdést, hogy miért választotta az orvosi hivatást? Ahogy azt is igyekszem megtudni, hogy a hallgató melyik szakterületet találja a maga számára életre szólóan vonzónak. Az orvostudomány hihetetlenül nagy tér. Sokféle szakmai irány választható még ugyan azon a területen is. Gondoljunk csak a belgyógyászatra, vagy akár a kardiológiára. Nagyon korán el kell dönteni, hogy manuális, vagy nem manuális területen szeretne majd tevékenykedni. Egyáltalán nem mindegy, hogy elméleti vesegyógyászatot - nefrológiát, klinikai nefrológiát, vagy transzplantációs nefrológiát választ, hogy egy konkrét példát említsek. Persze a megfelelő döntéshez a személyes adottságok ismerete, helyes felmérése is szükséges. A vágyott szakterület meghatározásakor, -például a gyerekgyógyászat-, jó tisztában lenni azzal, hogy érzelmileg mennyire teherbíró az orvosi hivatásban gondolkodó. Mert egyáltalán nem könnyű pálya a gyerekek gyógyítására vállalkozni. Minden területre igaz, hogy az orvostudomány hihetetlenül gyorsan fejlődik. Ennek köszönhetően folyamatosan lépést kell tartani. Nem lankadhat a szakmai érdeklődés. Bizonyos értelemben az interdiszciplináris szemléletmód sem hiányozhat. Sok múlik azon is, hogy milyen mentor, tutor segíti az illetőt a pályája kezdetén. A kutatási munkához való csatlakozás is kívánatos perspektíva lehet. Mindezen túl bár általánosságban ritkán beszélünk róla, de bizony a karrier tervezéskor előnyös tisztában lenni a várható időbeosztással járó leterheltséggel is. Ami a későbbiekben nagyban befolyásolhatja a magánélet, a családvállalás alakulását. Valós statisztikai adat ugyanis, hogy nagyon sok elvált van az orvosok és különösen az orvosnők között. Ezért aki szeretne például az anyai hivatásban is kiteljesedni, annak érdemes olyan szakterületet választani, ami könnyebben összeegyeztethető a magánélettel. Ilyen például a háziorvostan vagy a szövettan, a radiológia ahol a képmemória fontos adottság, vagy az elméleti kutatás, amiben a kiteljesedés lehetősége ugyan úgy megvan, és a családi élettel könnyebben összeegyeztethető az időbeosztásnak köszönhetően. 

képforrás: Dr. Barna István facebook oldala

- Említette a mentor fontosságát. Önnek voltak példaképei?

- Egyik meghatározó példaképem a nagyapám, akinek nagyon sokat köszönhetek. Például azt is, hogy végül az orvosi pálya mellett döntöttem. A pályaválasztás időszakában kérdés volt számomra, hogy az irodalom, vagy a gyógyítás lesz a hivatásom. Felhívta a figyelmemet, hogy amit választok abban törekednem kell arra, hogy a legjobb legyek. Az irodalom szeretete, az írás képessége és a kommunikációs adottságaim megmaradtak. Az oktatásban és a publikálásban, a könyveim megírásakor is nagy hasznát veszem ezen képességeknek. Ugyanakkor nem kérdés ma már, hogy az orvosi pálya választása olyan öröm számomra, ami az egész életemet meghatározza. Dr.Rétsági György nevét is meg kell említenem. Rengeteget tanultam tőle miközben figyeltem a munkáját. Szerettem volna hozzá hasonló értékrendű orvossá válni. Dr. Magyar Imre professzort sem hagyhatom ki. Mellettük a korábban már felsorolt szaktekintélyek is hozzájárultak ahhoz, akivé az évek során szakmai kvalitásaimban váltam. 

- A kommunikációs képességeket nem csak az oktatás során alkalmazza. Szakmai lapok főszerkesztőjeként az újságírásban is találkozhatunk sokoldalú tudásával.

- A rendszeres publikációk kapcsán alakult úgy, hogy közel 10 esztendőn keresztül voltam főszerkesztője a betegeknek készülő Hypertonia Magazinnak. Ez a betegekhez ingyenesen eljutó népszerű lap, amiben például életmód tanácsokat tudtunk átadni. Ennek a munkának volt köszönhető, hogy megalapítottuk a Magyar Életmód Orvostani Társaságot. Most írjuk az életmód orvostani tankönyvet. A Gyógyszerész Továbbképző Szemle főszerkesztője és több lap szerkesztőbizottságának tagja vagyok, így valóban széles körben kamatoztathatom a kommunikációs eszköztáramat. Mindez azért nagyon fontos számomra, mert a tudás transzfer egyik eszköze lehet. Tudatos munka, hogy a szakma és a laikusok, a betegek számára is eljuttassunk ismereteket. 

képforrás: egeszsegprogram.eu

- A szakmai elismerések milyen módon járulnak hozzá egy sikeres életúthoz?

- Tagadhatatlanul jólesik, és nagyon megtisztelő egy díj elnyerése, ami egyben a szakmai munka eredményességéről is ad egyfajta visszajelzést. Legutóbb a Halmy László emlékérmet 2021 szeptemberében, a Magyar Elhízástudományi Társaság ítélte oda nekem. Ugyanakkor a gyógyult beteg öröménél nincs nagyobb értékű elismerés az orvos számára. A siker érzetéhez pedig nem csak a díjak járulnak hozzá. Hanem olyan feladatok is, mint a Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Szűrőprogramja 2010-2020-2030 szakmai bizottságának elnöki tiszte. Ennek köszönhetően rendelkezésemre áll az a sokmilliós adathalmaz, ami az évek során a programnak köszönhetően gyűlt össze Magyarország lakosságának egészségi állapotával kapcsolatban. A program 76 szakmai szervezet összefogásával humanitárius, vagyis a jelentkezők számára ingyenesen valósult meg. Folyamatos működtetését ágazati támogatások, Uniós források, valamint közel 50 stratégiai partner biztosítja. A szűrőprogram önkéntes és anonim, azonban a mérési eredmények feldolgozásával nagyon sok hasznos információ áll az egészségügyben dolgozók rendelkezésére. Számos tényezőt konferenciákon, szakmai találkozókon, hazai és nemzetközi publikációkban, sőt az oktatásban is hozzáférhetővé teszünk, amivel hozzájárulhatunk a következő időszak fejlesztési és kutatási programjainak kidolgozásához is. Ezek a hétköznapi munkában születő eredmények nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a hivatásomhoz kifogyhatatlan erőforrást és az örömteli munkálkodáshoz hajtóerőt adjanak.

Exkluzív interjú Dr. Barna Istvánnal, kattintson a képre!

- A mindennapi munkához nem csak a gyógyult beteg öröme tartozik hozzá. Sajnos olyan esetek is vannak, amikor valakinek az állapotát a betegség súlyosságának, előrehaladottságának mértéke miatt nem lehet javítani. Időnként az életét sem lehet megmenteni. Ezzel minden orvosnak számolnia kell. Hogyan lehet ezt feldolgozni, kezelni?

- Mindig a beteg az első, fontos az együttérzés jelenléte. A nem gyógyuló beteg számára létfontosságú a kezelő orvossal való kapcsolat minősége. Éreznie kell, hogy mindent megteszünk érte, ami csak lehetséges. Ismernie kell az állapotát. Azt is, hogy hol vannak a határaink, ameddig elmehetünk. Segítenünk kell őt abban, hogy megértve ezt az állapotot, testi-lelki értelemben is támogatást kaphasson. Abban kell mellette állni, hogy csökkentsük a súlyos szövődmények kialakulását, amennyire lehetséges szinten tudjuk tartani az állapotát. A halál még nehezebb kérdés. Nem tudunk minden esetben, mindenkit megmenteni. Ebben lehet segítség a gyógyításra felesküdött ember számára, ha szakmai megközelítésből szemléli az esetet. Ahogy például egy sebész sem úgy gondol a munkájára a napi műtéti sorozatok kapcsán, hogy XY műtétje következik, hanem magára a beavatkozásra fókuszál. A legjobb értelemben véve dehumanizálja a sikeres munka érdekében magát a feladatot. Ez a bizonyos értelemben vett érzelmi távolságtartási képesség lehet az orvos segítségére a halállal végződő esetekben is. Ugyanakkor ez korán sem könnyű feladat. Különösen olyan esetben, ha régebb óta kezelt betegről van szó, amikor óhatatlanul kialakul egyfajta kötődés a két fél között. Éppen ezért nem szoktunk közeli barátot, családtagot kezelni, mert az objektivitást lehet elveszíteni általa, ilyenkor a dehumanizációs képesség csökken. De mondhatom, hogy minden menthetetlen eset megviseli a gyógyító embert. Ezzel a teherrel együtt kell élni. A szakma választásával ezt a velejáró veszteséget is el kell tudni fogadni. 

képforrás: Dr. Barna István

- A feltöltődésben, a munka során felhalmozódó feszültségek feldolgozásában nagy szerepet játszik a szakmán kívül töltött idő minősége. Mi az a legfontosabb pont, ami első helyen van az életében, ebben a másik térben?

- A család fontossága. A feleségemmel, a gyerekeimmel, az unokáimmal töltött idő nagyon értékes és sok öröm forrása. Emellett a baráti köröm is erős támaszt jelent számomra. Sokat utazunk, kirándulunk közösen. Több színházban van bérletem. A MÜPA koncertjei is fantasztikus kikapcsolódást jelentenek. Amikor egy-egy előadás, vagy zenei élmény átélése közben szinte eláll az ember lélegzete. A művészetek szeretete és megértése nélkül lehetetlen a mai világot megfelelően értékelni. A rendszeres testmozgás, a sport is elengedhetetlen a mindennapokban. Gyerekkorom óta rendszeresen sportolok. Úszás, evezés, tenisz, fallabda, sokféle mozgásforma vált az életem részévé az évek során. Idén 14. alkalommal vettem részt sikeresen a Balaton átúszáson. A sport, a játék közben remekül ki tudom vezetni a munka közben felhalmozódó feszültséget. Jó érzés, hogy a sok-sok feladat közben erre is tudok időt fordítani. Ez is hozzájárul a teljesség megéléséhez.

Csaba Beatrix