A józan eszünk ugyan megérti, hogy valójában egy olyan folyamat, amelyben küzdelem zajlik a kirekesztés ellen. De a testünknek, a szívünknek hiányoznak a belső energiák, a pozitív és éltető tartalmak átélései.
Mintha elzárnánk saját magunkat az életenergiáinktól, amelyek kellemes érzések, érzelmek és testi érzetekben tudnák kifejteni jótékony hatásukat. Minden betegség, így a depresszió is, felhívja a figyelmet, hogy változtatni szükséges az életvitelünkön, szemléletmódunkon és berögződéseinken. A téli, borongós és korán sötétedős napokon is jótékony hatású, ha kimozdulunk tespedtségünkből, és mozgással próbáljuk magunkat felélénkíteni. Segíthet a szürkének látott napokon, ha társaságba megyünk, beszélgetünk valakivel.
A másik meghallgatása, törődés egy kedves ismerőssel, nem csak neki, hanem a meghallgató félnek is felüdülésül szolgálhat. Érdemes megfogadni Tringer László professzor tanácsát, aki azt mondja, hogy a beszélgetést abba az irányba érdemes terelni, hogy önmagáról beszéljen a másik fél.
Az őszinte, meghitt beszélgetések, mélyebb feltárulkozások megerősítenek abban, hogy mindannyian hasonló gondokkal küszködünk. Ráadásul az odafigyelés és együttérzés oldják a magányosság érzetét. Megélhetjük, hogy fontos vagyok valakinek. Vagy éppen hozzáfoghatunk egy régóta dédelgetett álmunk megvalósításához, a lehetőségeink keretein belül. Végre alkalom kínálkozik arra, hogy saját magunk- igazi, vágyott önmagunk- lehessünk.