Lehetne, hisz a pályám a Tisza - Zagyva parti városból indult. Az ottani Tabán egyik aprócska házából, ahonnan mai szemmel sok minden hiányzott, de megvolt a legfontosabb, az összetartó család fészek - melege. Szüleim sokat dolgoztak, apám a gyárban, anyám a fogorvosi szék mellett, engem drága nagyanyámék neveltek. Tőlük kaptam a szigorú, szemérmetes szeretetet, az emberséget. Velük éltem meg az együttérzést – és nem a sajnálatot – a szomszédék mozgássérült kisfiával, és az utcabeli egyszerű emberek természetes segítőkészségét, amely a jóindulatú, igyekvő szomszédnak kijárt. Innen hoztam magammal a másikra figyelés képességét, a kötelességérzetet és a munka becsületét, mely olykor hajnali háromkor is arra sarkall, hogy ne hagyjam abba a megkezdett cselekvést.
-
A NŐ nem háborúra született Ha a béke a nőkön múlna, talán sosem lenne háború. Nem túlzás azt mondani, hogy Fodor János az együtt gondolkodás és a nőkbe vetett hit szerelmese...
-
Don Quijote harc a minőségi újságírás Mindennek van terminológiája. Az újságírás, mint tevékenység sem marad ki a sorból.
-
Hétköznapi klasszikusok Minden színész álma, hogy fantasztikus szerzők nagyívű drámái, szívet melengető vígjátékok romantikus hősei, vagy éppen a szálakat összekuszáló intrikusok szerepébe bújhasson.
További interjú