BlogÚj! Megnyitás

A karácsonyfa története

Kétségtelen, hogy a mai világban az ünnep egyik jelképe a karácsonyfa.

Azt azonban kevesen tudjuk, hogy a karácsonyfa sokkal ősibb szimbólum, mint a keresztény ünnep. A fa már az Ószövetségben is a kozmikus életerőt szimbolizálta, és a pogány hitvilágban sokszor említették, mint az istenek lakhelyét. A germánoknál pedig a legfontosabbként, a világ szimbólumaként (Yggdrasil) tartották számon. A különböző népszokásokhoz gyakran kapcsolódott (és kapcsolódik ma is) az életfa és a zöld ág, mint az élet szimbóluma. 

Tulajdonképpen a karácsony a téli napforduló ünnepe volt. A néphagyomány szerint a karácsonyi életfa ágait Katalin vagy Borbála napján állították vízbe, így az egész ünnep alatt zöld maradt, hirdetve az élet diadalát. És ezek a zöld ágak alakultak át az idők folyamán karácsonyfává – fenyőfává.

Eredetileg a szó a XVIII. században még a földesúr részére a karácsonykor beszolgáltatott tűzifát jelentette.

 Az eredetije a német "Weihnachtsbaum" szó volt. A karácsonyfa szokása pedig evangélikus gyakorlatból eredeztethető – az egyház hagyománya szerint az első karácsonyfát maga Luther Márton állította.

Két – három évszázaddal korábban már szokás volt a karácsonyi májusfák állítása, amelyeket szigorú rendeletekkel is szabályoztak. A szokás azonban ennek ellenére is megmaradt, és a XVIII. században már elterjedtnek számított egész Németországban. És ebben az időben már gyertyával díszített karácsonyfákat állítottak szerte Németországban.

A karácsonyfa állítása szokása aztán Németországból került át Bécsbe. A XIX. század elején még csak az arisztokrata családok és a művészek állítottak karácsonyfát. Ám a század közepére már a polgárság körében is elismert ünnep volt karácsony napja. A fa népszerűségét jól mutatja, hogy amikor Sissi császárnét Madeirán gyógykezelték, Ferenc József egy feldíszített karácsonyfát küldött a feleségének ajándék képen. Az Egyesült Királyságba pedig maga Viktória királynő férje Albert herceg, vitte el az első karácsonyfát. 

Vissza a főoldalra

Ambrózi Zoltán és Vér János chef | az Első Magyar Fehér Asztal Lovagrend és a Szabadtűzi Lovagrend lovagjai

Áprilisi választásunk fő étele a Kókai lencsegulyás annak a napnak állít emléket, amikor az isaszegi csata napján, 1849. április 6-án a szabadságharc tábornokai Kókán találkoztak Kossuth Lajossal. Hogy ettek-e Kókai lencsegulyást, arról nem szól a fáma, az viszont bizonyos, hogy a Kókai lencsegulyás egy igazi magyaros étel. Amihez remek kísérő lehet egy kiváló Kapros túrós lepény.

A karácsonyfa története

A fa már az Ószövetségben is a kozmikus életerőt szimbolizálta, és a pogány hitvilágban sokszor említették, mint az istenek lakhelyét. A germánoknál pedig a legfontosabbként, a világ szimbólumaként (Yggdrasil) tartották számon. A különböző népszokásokhoz gyakran kapcsolódott (és kapcsolódik ma is) az életfa és a zöld ág, mint az élet szimbóluma. Tulajdonképpen a karácsony a téli napforduló ünnepe volt. A néphagyomány szerint a karácsonyi életfa ágait Katalin vagy Borbála napján állították vízbe, így az egész ünnep alatt zöld maradt, hirdetve az élet diadalát. És ezek a zöld ágak alakultak át az idők folyamán karácsonyfává – fenyőfává.

Az Anyák napja története

Talán kevesen tudják, de az anyák napja az emberiség egyik ókorba visszanyúló hagyománya. Igaz jó időre „eltűnt” a köztudatból, de aztán a XIX. század végén és XX. század elején újra ráirányult a figyelem. Anna Marie Jarvis pedig még azt is kiharcolta, hogy nemzeti ünneppé nyilvánítsák. Igaz, ebben azért szerepe volt az üzleti lobbinak is.

Semmit sem kaptam ingyen az élettől – beszélgetés Keresztes Ildikóval

Talán egykor még Ő maga sem gondolta, hogy egy Marosvásárhelyi törékeny kislány, aki a balettszínpadán szerette volna elkezdeni szárnybontogatásait, Magyarország legismertebb és egyik legsikeresebb énekesnője lesz. Megannyi dal, tömérdek színházi szerep, szinte minden létező díjat megkapott a szakmától, de mégis a közönség szeretete számára a mérvadó.

A krumpli 50 árnyalata (6 recepttel)

Nemhogy megenni (haha). Körülbelül 20 fajtát kóstoltunk a séfekkel, ízlelgettünk, megvitattuk, majd osztályoztuk is őket. Ha előtte nem is, aznap meg kellett állapítanom, hogy igazán királyi étel, és unalmasnak, egysíkúnak egyáltalán nem nevezhető. Bár rajongásom iránta igazából, legalább gyermekkorom óta tart. Nem véletlenül.

Légió az Alpokalján

Sopron, a „leghűségesebb város” mindig is gazdag történelmére, múltjára büszke település volt. A helyi hagyományőrző csoportok palettáját színesíti a XV. Apollinaris Legio Scarbantia egyesület. A csoport múltja egészen 2013-ig nyúlik vissza. A csapat vezetője- a Centurio, mai fogalmaink szerint a százados megfelelője -Jankovics Zoltán tanárként tevékenykedett Sopronban. Egy színpadi előadás kapcsán merült fel az ötlet, hogy lelkes diákjai bevonásával megidézzék a város római kori hagyományait.

Zweigelt a Kékfrankos fővárosából

Sopronmás megtisztelő címmel is rendelkezik: Sopron a Kékfrankos fővárosa is. A borkedvelők a Soproni Borvidék kapcsán először valóban a Kékfrankos fajtára és az abból készült szép és karakteres , nemes italokra gondolhatnak, pedig számos egyéb szőlőfajta és izgalmas bor gazdagítja e vidék palettáját, köztük a Kékfrankos és Szent Lőrinc fajta házasításából származó ausztriai eredetű Zweigelt. A fajta történetéről,a borvidékről és saját boraikról beszélgettem Molnár Tiborral a Vincellér Borbirtok borászával.