BlogÚj! Megnyitás

A közönség szeretete éltet

Pásztor Erzsi tehetséges, sokoldalú művész, akitől emberi tartást és méltóságot is lehet tanulni. Nem tudom elmondani, milyen érzés a közelében lenni. Azt át kell élni.

Amint leültünk beszélgetni, azonnal egy majd 50 évvel ezelőtti élményt kezd el mesélni. Végtelen sztori-folyam az élete, amit olyan zseniálisan ad elő, hogy egyszerűen imádni kell. Nem véletlen, hogy Darvasi Ilona, a Turay Ida Színház igazgató asszonya is beleszeretett ezekbe a történetekbe. Ebből született meg a Veri az ördög a feleségét című est, amiben élete és művészpályája titkait is felfedi a nézők előtt.

A hangja, a mozdulatai, a belőle sugárzó vitalitás ellenállhatatlan. Ahogy mesél, a hallgatóság szemében néha megjelenik egy-egy könnycsepp. Egyszerre megható és érzékeny. Impulzív, ugyanakkor rettenetesen őszinte. Olyan mélységekről és magasságokról mesél az élete részeként, amit a mai kor embere már el sem tud képzelni.

Az az igazság, hogy engem régebben ismer, mint én önmagam. 1965-78 között 13 esztendeig volt Pécsett színésznő. Én 1972-től csodálhattam őt, amikortól kisgyerekként beléphettem a Színház folyosóira. A nagy szentélybe, ami alapjaiban határozta meg az életünket.

Ő már ebben az időben is sztár volt. Színházi szerepek mellett, több mint 10 játékfilm és 5 tévéfilm volt már akkor mögötte. A sor azóta is töretlenül, megszámlálhatatlan előadással és filmmel folytatódik, egészen napjainkig. Szívszorongató drámákban éppen úgy meghatározó élményt nyújt, mint amennyire képes megnevettetni bennünket vígjátékokban. A humora egyébként is elképesztő. Az a fajta humor az övé, amivel a nehézségeket térde kényszeríti az ember ahelyett, hogy ő maga törne össze a mázsás súlyok alatt. Pedig súly és dráma is jutott bőven a személyes életébe. Az Élet nagy kihívásai sem kerülték el, amiket csendben vitt végig, miközben a filmekben és a színpadon is a maximumot adta.

Pásztor Erzsi

Képforrás: Turay Ida Színház

Kivételes korban él, történelmi léptékű időkön átívelő pályával. 1959-ben vette át színész diplomáját. A szakmát Szinetár Miklós osztályában tanulta. Olyan legendás színészektől szívta magába a színjátszás legrejtettebb titkait, akik a XX. századi magyar színház- és filmművészet máig legnagyobb művészei közé tartoznak. Nem csak tanult tőlük, sokukkal együtt is játszott az évtizedek során.

Megadatott neki, hogy 2019-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetemen átvegye a Gyémánt diplomáját. Ez azt jelenti, hogy több, mint 60 éve kápráztatja el a közönséget. Ami ebben a 6 évtizedben megtörtént vele, az egy cikkben össze sem foglalható. Színházi, film és szinkron szerepek sokaságában, a legkülönbözőbb karakterekben mutatta meg, milyen zseniális művész. Szerencsére nem csak a közönség imádja, a szakma is elismeri. Kossuth-díj, Jászai Mari-díj, Balázs Béla-díj jelzi életútját. Érdemes művész, a Turay Ida Színház örökös tagja. 

Pásztor Erzsi

Képforrás: Turay Ida Színház

Egyszóval az élete siker történet. Ezt a siker sorozatot persze „nem adták ingyen”, ahogy mondani szokás. Sok munka, kitartás, sok-sok béketűrés, szakmai alázat kell ahhoz, hogy valaki ennyi évtizeden át brillírozzon. Mindezt egy olyan elképesztő történelmi kor-ívben, amiben Ő már főiskolásként vonult 1956-ban az Egyetemistákkal az utcán. A hatvanas évek elejétől napjainkig, számos vidéki és Budapesti színház rivaldájában állt. Filmek tucatjaiban játszotta végig a XX. század második felét, élte meg a rendszerváltást követő elmúlt 30 évet, a színház- és filmművészetet sem kímélő, átalakító változásokat.

2016-ban ünnepelte a 80. születésnapját. A Tolnay Klári Emlékházban ennek alkalmából életmű kiállítást rendeztek számára, ahol a mai napig látható néhány relikvia Pásztor Erzsi gazdag művészi pályafutását bemutatva.

A legklasszikusabb értelemben véve MŰVÉSZNŐ. Így, nagybetűsen. Tartása van. Nem habkönnyű kis színésznő. Nyomatéka van, mint azoknak a művészeknek, akiket a mai napig példaképnek tekint.

Tele van élettel. Alig várja, hogy a kényszerű színházi leállás után újra színpadra állhasson. Nem csak a Turay Ida Színházban láthatja a közönség. A Játékszínben is élvezhetjük színészi kvalitásait.

Játékszín: 8 nő

Játékszín: 8 nő, Fotó: Juhász G.Tamás

- Kevesen tudják, hogy lett színésznő?

- Az az igazság, hogy a dolog az óvodában kezdődött. Egy ünnepségen szerepeltem, és ettől a naptól közöltem a szüleimmel, hogy én bizony színésznő leszek. Ezt persze akkor senki nem vette komolyan. Anyám rajongott a színházért és a moziért. Fodrász volt. Nálunk az üzletben dolgozók, ünnepek idején színházjegyet kaptak ajándékba tőle. Gyerekkoromtól az életem részévé vált a színház. A gimnáziumi évek során már a tanáraim is elkönyvelték, hogy a reál tárgyakkal nem boldoguló gyerek úgy is színész lesz. Érettségi után elmentem felvételizni a Színművészeti Főiskolára. Elsőre felvettek.

- Hogyan lehet feldolgozni mindazt, amit az ember végigélt a XX. század második felében. 1956-ban már Színművészetis. Aztán a kor minden sajátosságát megéli a magánéletében, a film és színpadi szerepein keresztül is.

- A mai fiatalok, de az 50-es korosztály sem nagyon érti mindezt. A saját lányomnak amikor meséltem erről az időről, nem hitte el, hogy dolgokat nem lehetett megmondani, kimondani. Aki nem élte át ezeket a történéseket, az kevéssé tudja elképzelni az élethelyzeteket. Nekünk az életünk része marad. Ahogy az is, hogy nekünk mit jelentett a Színház? Amikor már kimehettünk statisztálni a Nemzeti Színházba, abba a régibe, ami már nem áll. Beléphettünk például Lukács Margit öltözőjébe, amikor nem volt ott a művésznő. Álltam az öltöző ajtajában, és elmondhatatlan, amit éreztem közben a meghatottságtól. Megtiszteltetés volt ott lenni. Azt hiszem ez ma már nincsen. Ilyen érzése a mai fiataloknak. A statisztálások során tanultuk meg a színházi fegyelmet. Emlékszem, az Ember tragédiájában színpadra léphettünk főiskolásként. Volt egy nagyon híres ügyelő, Zsolt István. Végig járt köztünk. „Csókolom a kezét hölgyem”, 50 Ft, mondta, ha valakinek ki volt lakkozva a körme. Mert ez is hozzátartozott a színházi fegyelemhez. „Smink ruhák” voltak a Nemzeti Színházban az öltözőkben. Patyolattiszta, hófehér smink ruhák, amikkel lemostuk magunkról előadás után a festéket. Ezeket a Színház biztosította minden előadásra. Ez is hozzátartozott ahhoz a rendhez, ami a Nemzeti Színházat jelentette. Amikor tehettük, belopództunk a próbákra. Ez persze tilos volt. A sötétben lapítottunk, és figyeltük a színészeket a színpadon. Elmondhatatlan élmény volt látni őket munka közben. Így fordulhatott elő, hogy szemtanúi lehettünk, amikor Bessenyei Ferenc megállított egy próbát. Mert a partnere olyan átéléssel és hitelességgel alakította a szerepet, hogy Bessenyei azt mondta, képtelen ezt csinálni. Képtelen ránézni Maklári Zoltánra a szerepben, mert a sírás fojtogatja attól, amit lát. Amit Maklári megformál. Különleges helyzeteket láthattunk, élhettünk át már a főiskola időszakában is.

Példaképeink voltak. Sulyok Mária is tanárom volt. Elhatároztam, hogy én, ha egyszer színésznő leszek, pont ugyan olyan elegáns leszek, mint ő volt. De ez nem csak csinos ruhákat, makulátlan cipőt, hozzá illő táskát jelentett. Neki tartása volt. 

Játékszín: 8 nő

Játékszín: 8 nő, Fotó: Juhász G.Tamás

- A pálya nem csak nagyívű időben, de számos sikert is tartogatott.

- Igen. Ugyanakkor ez koránt sem jelentett folyamatos sikert. Sokszor 1-2 év is eltelt egy-egy jó szerep között. Azt az időszakot pedig egyáltalán nem volt könnyű áthidalni. A férfiak művészi pályája egy kicsit más. Mert a legtöbb darabban sok férfi szerep mellé, csak néhány női karakter kerül. De ez nem csak kiosztható szerep kérdése. Ugyanis létezik a szakmai konkurencia. Tehát koránt sem magától értetődő, hogy egy szerepet kire oszt az igazgató, a rendező. Ez is befolyásolja egy pálya alakulását. Az élet pedig koránt sem igazságos ebben.

- Hogyan lehet ezeket az élményeket feldolgozni, túlélni?

- Nem könnyű. Sokat köszönhetek ebben az anyukámnak, aki igazi bölcsességgel segített át engem ezeken. Mindig azt mondta, hogy én álljak készen. Eljön az én időm, csak legyek készen. Az is segített, hogy irigység sosem volt bennem. Mert az felemésztette volna a jó kedélyemet. Volt édesanyámnak egy szokása, amit a mai napig tartok. Minden este kikészítette a másnapi ruhámat. Szemben az ággyal, hogy amikor reggel felébredek, azt lássam meg elsőnek, és már ébredéskor örüljek annak a napnak. Ezt a szokást megtartottam. A nagy betegségem után is, minden nap örülök a reggelnek. Alig várom, hogy mehessek játszani, vagy a szinkronba. Tudok örülni a napi apróságoknak is.

- Melyik szerep volt meghatározó?

- A Macskajáték végig kísérte az életem. Először a szerep béli korhoz képest, nagyon fiatalon, 38 évesen játszottam el Pécsett. Később az IBS-ben, a Turay Ida Színházban és Sopronban is alakítottam Orbánnét. 4 különböző rendezés, közben én magam is más érettséggel formálhattam meg a karaktert az évek folyamán. Igazi átlényegülésként éltem meg. Egyébként minden szerepet úgy éltem meg, hogy szeretnem kellett. Akkor tudtam azzá válni, akit alakítottam egy adott filmben, vagy előadásban. Ezért mindig meggyőztem magam, hogy nekem ez jó. Ez a szerep nekem jó.

E

- Nagyon sok szakmai elismerés, díszpolgár cím, a közönség nem lankadó szeretete. Ez így együtt elvitathatatlan siker.

- Igen. Például amikor játszom a Turay Ida Színházban azt az estet, amiben az életemről mesélek, végig gondolom, hogy nem beszélek a fájdalomról. Mert ez egy teljes élet. Nincs bennem fájdalom. Azt útközben leteszem, amikor történik. Nem rágódom múltbéli ügyeken.

- Kinél volt a legjobb színésznőnek lenni?

- Szendrő József, akinél a pályát kezdtem, nagyon odafigyelt a színészekre. Remek szakember volt. Jó volt Szinetár Miklóssal dolgozni, aki a Petőfi Színházba hívott. Ő is színészcentrikus vezető volt. A színészet rendkívül szubjektív. Kit milyennek lát a döntéshozó? Ma már ezen belül is teljesen másként dőlnek el a dolgok. De nekem minden szerep, minden előadás ajándék.

- Honnan ez az elképesztő vitalitás?

- Azt hiszem, ez genetika. 84 évesen még színpadon játszom. Ez az élet nagy ajándéka. Igaz, meg is teszek mindent azért, hogy friss maradjak. Most a karantén hónapjai alatt például minden nap foglalkoztam a régi szerepeimmel. Gyakoroltam a szövegeket. Mire emlékszem, mit kell megnézni. Decemberben egyébként új bemutatóra készülök. Az is számít, hogy a családom nincs körülöttem. A lányom és az unokáim külföldön élnek, az öcsém is több száz kilométerre lakik. Boldogulnom kell a feladataimmal.

- A művésznő életének sok éven keresztül meghatározó része volt a Szomszédok című teleregény. Annyira igaz ez, hogy Pásztor Erzsi mindenki „Janka nénije” lett.

- Megható élmény, hogy sokan ma is emlékeznek erre a szerepre. Pedig több évtized telt el azóta. Ezért azt gondolom, ennek jó dolognak kellett lennie. Pedig Janka néni karaktere koránt sem pozitív. Iszik, lop, mindig zűrös, egy csomó rosszat csinál. Ugyanakkor sok embernek van Jankához hasonló szomszédja, ismerőse. Ezért ismertek rá nézők a saját környezetükre Janka karakterén keresztül. Édes dolog, hogy a szerep kapcsán olyanok keresnek meg, akik nem is éltek akkor, amikor a sorozatot forgattuk. Felnőtt egy generáció azóta. Ajándékként élem meg, hogy közülük is van, aki kíváncsi rám. A hangom alapján is sokszor felismernek a piacon, boltban, amikor megszólalok. Ezek is kedves visszajelzések. Jó megélni ezt a sok szeretetet, amit az emberektől kapok. Talán ez a sok pozitív érzelem kicsit kárpótol a magánéletemért. Mert a férjemmel, aki sikeres színész volt annak idején, 20 év után külön vált az utunk. Ő nem bírta feldolgozni azt a sikert, amit a színészet hozott a számára. A család, ahonnan elindult, nagyon nagy távolságra volt a sikertől és elismertségtől. Olyan ez, mint a keszon betegség. Ha túl gyorsan jön a siker, nem mindenki bírja el.

- Mi segít egy ilyen helyzetben?

- Amit elértem, azt én magam építettem fel. Ez erőt ad és jó érzéssel tölt el. Szerencsés alkat vagyok abban is, hogy tudok egyedül élni. Sokan azért szenvednek, mert nem tudják társ nélkül elképzelni az életüket. Nekem ez nem teher.

- A szerepeket ráosztják a színészre. Előfordul, hogy olyan darabban kell játszani, amiben egy másik szerepet érez magáénak a színész. Mit gondol ilyen esetben?

- Nehéz. Azonban előfordul, hogy így alakulnak a dolgok. De ezt is jól kell kezelni. Volt egy előadás, amiben egy kis szerepet játszottam. Szinte a darab végén viharzottam be egy csecsemővel, és mindig nyílt színi tapsot kaptam. Tulajdonképpen egy ilyen helyzetben az történik, hogy a legkisebb szerep is része az előadásnak. Egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan adjuk át magunkat a történetnek? Az igazi színészet az, ha akár az utolsó jelenetben, vagy egy szöveg nélküli jelenetben is felemeljük az előadást. A teljes darab, minden jelenet, minden szerep, az egész együtt jó. A színház játék. Ezt így éri meg csinálni.


Csaba Beatrix

Vissza a főoldalra

A közönség szeretete éltet

Amint leültünk beszélgetni, azonnal egy majd 50 évvel ezelőtti élményt kezd el mesélni. Végtelen sztori-folyam az élete, amit olyan zseniálisan ad elő, hogy egyszerűen imádni kell. Nem véletlen, hogy Darvasi Ilona, a Turay Ida Színház igazgató asszonya is beleszeretett ezekbe a történetekbe. Ebből született meg a Veri az ördög a feleségét című est, amiben élete és művészpályája titkait is felfedi a nézők előtt.

Ambrózi Zoltán és Vér János chef | az Első Magyar Fehér Asztal Lovagrend és a Szabadtűzi Lovagrend lovagjai

Áprilisi választásunk fő étele a Kókai lencsegulyás annak a napnak állít emléket, amikor az isaszegi csata napján, 1849. április 6-án a szabadságharc tábornokai Kókán találkoztak Kossuth Lajossal. Hogy ettek-e Kókai lencsegulyást, arról nem szól a fáma, az viszont bizonyos, hogy a Kókai lencsegulyás egy igazi magyaros étel. Amihez remek kísérő lehet egy kiváló Kapros túrós lepény.

Bodrogi Gyula: Közönség szerető színész vagyok!

Személy szerint nekem Bodrogi Gyula maga a magyar színjátszás. Mióta színházba járok, tévéjátékot, magyar filmet nézek, jelen volt. Egyszerűen megkerülhetetlen. És ami nem mellékes, neki köszönhetem – az osztálytársaim zömével együtt – a matek kettesemet, amivel érettségire mehettem. Mielőtt a Nemzeti Színházban találkoztunk, hirtelen beugrott egy párhuzam a híres francia rendezővel, Roger Vadimmal kapcsolatban. Mindketten koruk három elvitathatatlan szépségét hódították meg. Az idén volt 60 éve, hogy diplomázott a Színművészeti Főiskolán. És ha mindez még nem lett volna elég, ő volt Süsü a sárkány!

Semmit sem kaptam ingyen az élettől – beszélgetés Keresztes Ildikóval

Talán egykor még Ő maga sem gondolta, hogy egy Marosvásárhelyi törékeny kislány, aki a balettszínpadán szerette volna elkezdeni szárnybontogatásait, Magyarország legismertebb és egyik legsikeresebb énekesnője lesz. Megannyi dal, tömérdek színházi szerep, szinte minden létező díjat megkapott a szakmától, de mégis a közönség szeretete számára a mérvadó.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVI. rész

- Miért ne? – vont vállat a férfi. Franknek nem kell elszámolnia a pezsgővel! – mondta, és Tess kezébe adta a poharat. A poharak csilingelve összekoccantak, és ők egymásra mosolyogva kiitták az italt. A kocsi lágyan fékezett a ZaZa bejárata előtt. Frank kipattant, és kinyitotta előttük az ajtót. Ramon belekarolt a lányba, a portás szélesre tárta előttük az ajtót, és a férfi bevezette Tesst a hotelbe. A hall fényűző pompája káprázatosan csillogott a hatalmas kristálycsillárok fényében. Ramon azonban nem lassított, és tökéletes helyismerettel kalauzolta át Tess az elegáns, diszkrét luxust sugárzó, teljesen üres étterembe. Tess csodálkozva nézett körül. Ennyire éreztetné hatását a válság?- gondolta magában. Nem hitte volna, hogy valaha üres éttermet lát egy luxus hotelben, pláne nem a Zaza-ban. A zenekar ezzel mit sem törődve halk swinget játszott, ami nagyon jól illett a hely hangulatához. Ramon megállt a csinos ültető hostess pultjánál és a lányra mosolygott.

Meddig ér a korona árnyéka?

A 21. században eddig nem tapasztalt helyzetet élhettünk át az elmúlt hónapokban. A Covid-19 névre keresztelt járvány mindannyiunk életében komoly változásokat hozott. A helyzetből egyének és a társadalom számára egyaránt számos tanulság vonható le. Nem láthatjuk előre hogy vajon ismétlődik e a járvány, eljön-e a második hullám,ahogy azt sem , hogy valójában milyen mértékűek, mennyire tartósak az életünkben bekövetkezett változások.

Légió az Alpokalján

Sopron, a „leghűségesebb város” mindig is gazdag történelmére, múltjára büszke település volt. A helyi hagyományőrző csoportok palettáját színesíti a XV. Apollinaris Legio Scarbantia egyesület. A csoport múltja egészen 2013-ig nyúlik vissza. A csapat vezetője- a Centurio, mai fogalmaink szerint a százados megfelelője -Jankovics Zoltán tanárként tevékenykedett Sopronban. Egy színpadi előadás kapcsán merült fel az ötlet, hogy lelkes diákjai bevonásával megidézzék a város római kori hagyományait.