A hangja, a mozdulatai, a belőle sugárzó vitalitás ellenállhatatlan. Ahogy mesél, a hallgatóság szemében néha megjelenik egy-egy könnycsepp. Egyszerre megható és érzékeny. Impulzív, ugyanakkor rettenetesen őszinte. Olyan mélységekről és magasságokról mesél az élete részeként, amit a mai kor embere már el sem tud képzelni.
Az az igazság, hogy engem régebben ismer, mint én önmagam. 1965-78 között 13 esztendeig volt Pécsett színésznő. Én 1972-től csodálhattam őt, amikortól kisgyerekként beléphettem a Színház folyosóira. A nagy szentélybe, ami alapjaiban határozta meg az életünket.
Ő már ebben az időben is sztár volt. Színházi szerepek mellett, több mint 10 játékfilm és 5 tévéfilm volt már akkor mögötte. A sor azóta is töretlenül, megszámlálhatatlan előadással és filmmel folytatódik, egészen napjainkig. Szívszorongató drámákban éppen úgy meghatározó élményt nyújt, mint amennyire képes megnevettetni bennünket vígjátékokban. A humora egyébként is elképesztő. Az a fajta humor az övé, amivel a nehézségeket térde kényszeríti az ember ahelyett, hogy ő maga törne össze a mázsás súlyok alatt. Pedig súly és dráma is jutott bőven a személyes életébe. Az Élet nagy kihívásai sem kerülték el, amiket csendben vitt végig, miközben a filmekben és a színpadon is a maximumot adta.
