A kutya családtag, de nem a gyereked

Hiszen az emberi kapcsolatrendszer koránt sem ennyire egyértelmű. Az emberek közötti kapcsolat és annak megnyilvánulása gyakran érdek és értelem (gondolat) orientált, ami erősen átszínezheti az érzelmi köteléket. Emellett kommunikációjában, a szeretet kifejezésében sokkal inkább befolyásolható, és valljuk be, az őszinte és elvárás nélküli odaadó szeretet koránt sem mindig sajátja. Így szó szerint elvarázsolja az embereket az a szeretet-kapcsolat, kutya és gazdája közötti kötődés rendszer, amit együtt élnek meg a kutyás családban élők.

Ennek az ember-kutya kapcsolati kötődésnek sok esetben azért van sokkal nagyobb ereje, mert az önzetlenség olyan magas fokon hatja át, ami az ember számára különleges élményt jelent. A kutya mindent ad, és tulajdonképpen nem kér érte semmit. Elvárás mentes. A szeretetteli gondoskodás, a szállás, koszt, egy kis játék, amit az ember biztosít, önmagában elegendő a számára. Így az ember-kutya érzelmi kötelék és ragaszkodásminta, valóban figyelemre méltó elem. Éppen ezért számos helyen valós családtagi státuszban vannak az ebek. Ugyanakkor mindennek és mindenkinek meg kell legyen a helye a családi rangsorban. Annál is inkább, mert kutyusunk gyorsan a fejünkre nőhet, ha „ember” státuszba helyezve kezeljük. 

Imádjuk őket. Gyakran rajongásig szeretjük és kényeztetjük. Hajlamosak vagyunk túlzásokba is esni kis kedvencünk miatt, amit a kereskedelem kellőképpen ki is használ. Azonban félre nevelhetjük négylábú családtagunkat, amennyiben úgy kezeljük, mintha a gyerekünk volna. A szeretetünk kifejezése fontos funkciót tölt be a családtagként élő kutyánknál. A szeretet percek megélésével sokat tehetünk érte. Az érzelmi egészségéért. A szeretet kinyilvánítása kapcsolat meghatározó visszajelzés neki is. Érzelmi lény, tehát alapvető életfeltétel a számára az élelem és szállás biztosításon túl az ölelés, a simogatás, a közös játék. Ezek valós örömforrások. A dicséret, az elismerés pedig a fejlődése érdekében fontos eszköz. Ebben nagyon hasonlít az érzelmi érzékelő rendszere az emberéhez. Sőt a kutya a vezényszavakat is érti. Megtanulja a hanglejtésből, tónusból és a hozzá kapcsolt parancs tartalomból, mit akar közölni vele a gazdája. Mi az ember elvárása ahhoz, hogy ő jutalmazott, szeretett családtag lehessen.

Azonban hibát követünk el, ha a családtagi státusz „emberi” státuszt jelent. A kutya családtag, de nem a gyerekünk. Pedig a környezet egyre inkább veszi át kommunikációs téren is a szülő-gyermek jelleget a kutya és gazdája viszonylatában.

Sokszor hallhatjuk az állatorvostól, hogy apa/anya elhozott téged hozzám. Trénerektől, kutya kiképzőktől is hallani, hogy „Jól van, visszaadlak anyának/apának”. Egyáltalán nem ritka az sem, hogy a kutya gazdái egymás közt is az apa/anya megszólítást használják a négylábúra vonatkozó kommunikációban. „Itt van apa. Megjött apa”. Ne ugorj rá anyára”. Ez a fajta megfogalmazás sokszor figyelhető meg gyermektelen, kutyát nevelő pároknál. Olyan családokban, ahol van gyerek, a „szőrős gyerekem”, vagy „négylábú gyerekem” kifejezéseket alkalmazzák sok helyütt.

Mit változtat ez meg? Mi a jelnetősége? Kérdezhetné a kutyatartó. Nem változtat, hanem kifejez. Kifejezi azt, hogy mennyire fontos és mennyire meghatározó tagja a családnak a négylábú. Azonban érdemes figyelni és tudatosítani ezt a jelenséget. Annál is inkább, mert a kutya (és semmilyen más házi kedvenc) sem szeretetpótlék. Nem helyettesítheti, nem töltheti be az ember-ember közötti társkapcsolatot, gyerek szülő szerepet. Nagyon fontos az ember, szeretet iránti vágyának szempontjából. Jótékonyan hat az idegrendszerre az érzelmi kielégülés. Fejleszti az érzelmi intelligenciát. A kutya szoros jelenléte valóban érzelmi kötődés alapú és segít a kapcsolatteremtő képesség fejlődésében is. A napi gondoskodás tudatosság fejlesztő hatású. Fegyelmezetté és összeszedetté teszi a gazdát. Az állattartás rendszerességre nevel. Emellett valóban örömforrás. Testileg is jótékonyan karban tart a napi két/három közös séta. A játék az ember számára is jótékony, hiszen sok felnőtt már réges-régen elfelejtett játszani. Elfelejtette a játék szabadságában rejlő öröm lehetőségét. Igen, a kutya (és más állat) tartás nevel. Embert nevel. Valamint megnyitja a szeretetáramlás csatornáját, fejleszti a szeretetet kifejezésének képességét. Sőt érzékenyít is.

Ezeknek az aspektusoknak számos előnye van az ember és az állat számára is. Hiszen az ember érzelmi és tudati fejlődésének egyértelmű haszonélvezője a családtagként kezelt állat.

Mindezekkel együtt sose felejtsd el, hogy Te a Gazda vagy! A gondoskodó én. Aki, ha szeretettel, felelősséggel törődsz az általad tartott állattal, az meghálálja azt, és ezerszer annyi önzetlen szeretetet ad vissza, mint amennyit kap. Hűséget és ragaszkodást kapsz. Társad marad egész életében.

De te ember vagy. Nem az anyukája, apukája. Neki is vannak szülei. Akikkel csepp kora óta nem találkozik, ha tenyésztőnél, vagy szaporítónál született. Az ő anyukája egy kedves négylábú, aki világra hozta. Apukájával valószínűleg sosem volt kapcsolata. Nem kizárt, hogy ez a tudat alatti kapcsolatrendszer hat az emberi lényre. Tudatosan, vagy tudattalanul pótolja a megszakadt szülői köteléket. Mivel a gondoskodás maga, az ember számára is dominánsan a saját szülői attitűdjéhez kapcsolva létezik. Ez a legalapvetőbb kötődési forma. Lelki kapcsolatot alakít ki. Önnön szülő-gyermek érzelmi viszonylatából kiindulva kompenzál. Hiányt pótol, ami saját lelki kereteit is feltöltheti. Számos ok húzódik meg ebben a folyamatban.

Egyáltalán nem ritka, hogy a családtagként kezelt kutyusra valamely ember családtag „féltékeny” lesz. Azt érezheti, hogy a saját státusza a családban hátrébb szorul. Szélsőséges esetben akár úgy is megélheti, hogy őt már nem is szeretik, ő nem fontos. Rá nincs már elég idő. Nem kap elég figyelmet, törődést, szeretetet. Az ő helyét a kutya tölti be, ő pedig a kutya érdekeit kell szem előtt tartsa. Adott esetben teherként élheti meg a gondoskodási kötelességet, sétáltatásban való részvételt, közös utazást. Teherként élheti meg a költségek miatti hátrányokat. Sok tekintetben hasonlíthatnak az érzések a kistestvér megérkezésekor megjelenő hátrányos érzelmi érzékelésekre is.

Gyakori, hogy ez elsőre fel sem tűnik a családban. Kezdetben maga az érzelmi érintett sem feltétlenül azonosítja. Amikor azonban a családtag viselkedése megváltozik a kutyával kapcsolatban, vagy a kutyát a családba hozó személlyel szemben, akkor bizony érdemes elgondolkodni a családon belüli hierarchia viszonyokon. Emellett érdemes időt fordítani ennek a kérdésnek a verbális rendezésére is. Üljünk le, és racionális formában beszéljük át a kérdést a családtagokkal. Ezzel elérhetjük, hogy a párkapcsolatot nem veri szét a kutyus iránti szeretet, a gyermek tudati és érzelmi fejlődésében kap örömforrást, a család teljessége kiegészül a szeretetgombóccal, aki a család helyesen értelmezett tagjaként élheti boldog életét.

Szeresd jól önmagad. Szeresd jól négylábú családtagod. A szülői státuszt hagyd meg az emberi síkra. Élvezd a természet adta csodát, amit a kutyás élet biztosít. Vidd magaddal ahová csak teheted. Játssz vele sokat. Legyen a szeretett lény életed teljességéhez hozzáadó forráserő. És szeresd úgy a családtagjaidat, a szorosan hozzád tartozó embereket, amilyen odaadással a négylábú családtagodról gondoskodsz. Ha így teszel, akkor az eredmény nem marad el.