A magyar Golgota

Ez volt az, amit nem értett sem a tatár, sem a török, sem a labanc. Lehet, hogy területileg nem vagyunk nagyok, lehet, hogy a világpolitikában nem számítunk, de egy valamiben bárki biztos lehet. Ha hiszünk valamiben, akkor harcolni fogunk érte, és – tudom, nagy szavak ezek – akár meg is halunk. Őseink százezrei megtették, és hiszem, hogy mi sem vagyunk rosszabbak náluk.

Így harcolt Béla király is, amikor a nálunk erősebbek már elbuktak, vagy gyáván meghúzódtak. Harcolt és vesztett. De voltak harcosai, akik tudták, a királynak élnie kell, hogy éljen az ország. És a király új országot teremtett.

Ahogy tette azt Mátyás király is. Felvirágoztatta az országot, köszönhetően atyjának, Hunyadi Jánosnak, aki számos csatát nyert a török ellen. Akkor úgy tűnt a legfontosabbakat elveszítette. De ma már tudjuk, hogy a vereség is győzelem volt, mert Európa időt nyert általuk. És a fia Mátyás évtizedekig tartotta Európa határait. Segítség nélkül, megértés nélkül, de tette, amit tennie kellett, ahogy őseink tízezrei tették seregében a halált is vállalva.

És jött Mohács. II. Lajos nem volt jó hadvezér, de bárki bármit is mond, király volt a szó nemes értelmében. Tudta mit vállal Mohácsnál és mégis megtette. Pontosan úgy, ahogy a magyar nemesség és nemzet színe – virága. Vesztettünk, de nem győztek le minket.

Aztán felébredt Európa – igaz 150 év kellett hozzá – és közösen kiűztük a törököt Magyarországról. Igen, kiűztük. Nyugodtan írhatjuk így, többes számban, hiszen Buda visszavételekor a közös európai seregben 15 ezer magyar katona harcolt a szultán serege ellen.

És következett Rákóczi fejedelem. Tehette volna, hogy főurak luxus életét éli, mégis teljesítette a kötelességét. Harcolt, amikor az ország, a nép érdeke úgy kívánta. És vesztett, de nem bukott el, mert a magyar szabadság ügyét újra belevéste a magyar lélekbe.

Alig több mint 100 évvel később már újra harcoltunk. És győztünk. Mert az osztrák sereget, a császár seregét, harcban megvertük. A császár csak az orosz cárnak és hatalmas seregének köszönhette, hogy végül Haynau vérbe fojthatta a szabadságharcot. A császár azt hitte, győzött.

Pedig vesztett. Deák Ferenc kellett hozzá és 18 év, de vesztett. És eljött Magyarország aranykora. Kossuth egyetlen fonográfon rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte, és igaza volt. Ők tizennégyen – 13 tábornok és egy miniszterelnök – feláldozták az életüket a hazáért.

Hála és köszönet érte mindörökké!