BlogÚj! Megnyitás

A megbékélés napja

Az elektronikus kalendárium szerint június 16.-a Nagy Imre kivégzésének emlékére a megbékélés napja Magyarországon. Kétségtelenül kell egy ilyen nap.

Mert ennek az országnak végre béke kell. A magyar történelem számtalan példával szolgálhat arra, hogy milyen értékes számunkra a béke. Mi mégsem nyughatunk. A választásoknak vége, az eredmény egyértelmű, az ellenzék harcol. Miért? 

Nem lenne jobb, ha egy olyan ellenzéki politikát mutatnának fel, ami elgondolkodtatná az embereket? Észre kellene venniük, hogy az országnak megbékélésre van szüksége. Mint ahogyan az embereknek is. Mert mi mindig csak harcolunk! A munkahelyen a főnök ellen, aki mindig hülye. Igen, lehet, hogy a mi szemszögünkből az. De ő a főnök, és mi arra szerződtünk, hogy elvégezzük a munkát.

Mennyivel jobb, ha sanyarú ábrázattal, gondolatban az öklünket rázva felé tesszük a dolgunkat? Nem lenne jobb ellenségeskedés nélkül elvégezni, amit kell? Nem, mi harcolunk a cégnél, felhúzzuk magunkat és aztán eljön a munkaidő vége és hazaindulunk. Jöhet a család. Hát, sok köszönet nem lesz benne.

Szegény gyerekek csak kapkodják a fejüket és nem értik mi történik köröttük. Két harcra kész felnőtt érkezett meg, akik ahelyett, hogy szusszannának egyet, otthon folytatják. Mert annak a „rohadt” tányérnak nem mindegy, hogy a szárító jobb vagy a bal oldalán szárad meg. Nem. Ezen jó hosszan el lehet veszekedni. Mint ahogy azon is, hogy miért van még bent a szemét, miért nincs kiporszívózva, miért nincs még kész a vacsora, a gyerek miért nem írta még meg a leckét és még hosszan sorolhatnám. Mire jó ez? Mi lenne, ha hagynánk a csodába az egészet és végre letennénk a fegyvert. Nem, nem kapitulációra gondolok. Megbeszélésre. Nézd főnök, értem, amit mondasz, de ezt így nem tudom jól megcsinálni. Mi lenne, ha úgy csinálhatnám, hogy… 

Ki tudja, még az is lehet, hogy elgondolkodik és beleegyezik. És akkor nem kéne harcolni. Jobbá válna az egész napod, és vidáman indulhatnál haza. És még az is lehet, hogy a párodnak nehéz napja volt, mert neki nem sikerült. Mégsem lenne perpatvar, mert te már eleve vidáman és fegyvertelenül értél haza. És amikor ő robban, neked van erőd a higgadtságra, egy poénra, egy figyelmességre és ettől talán ő is felenged. De veszekedés már biztosan nem lesz, mert te megkötötted a békédet aznapra. 

És ez csak egy nap volt az évben. Mi lenne, ha kipróbálnánk először egy napra, aztán egy hétre, egy hónapra és végül az egész évre? Talán lenne értelme. Úgy lehet, ki kellene próbálnunk… 

Vissza a főoldalra

A megbékélés napja

Az elektronikus kalendárium szerint június 16.-a Nagy Imre kivégzésének emlékére a megbékélés napja Magyarországon. Kétségtelenül kell egy ilyen nap. Mert ennek az országnak végre béke kell. A magyar történelem számtalan példával szolgálhat arra, hogy milyen értékes számunkra a béke. Mi mégsem nyughatunk. A választásoknak vége, az eredmény egyértelmű, az ellenzék harcol. Miért?

Az Anyák napja története

Talán kevesen tudják, de az anyák napja az emberiség egyik ókorba visszanyúló hagyománya. Igaz jó időre „eltűnt” a köztudatból, de aztán a XIX. század végén és XX. század elején újra ráirányult a figyelem. Anna Marie Jarvis pedig még azt is kiharcolta, hogy nemzeti ünneppé nyilvánítsák. Igaz, ebben azért szerepe volt az üzleti lobbinak is.

Semmit sem kaptam ingyen az élettől – beszélgetés Keresztes Ildikóval

Talán egykor még Ő maga sem gondolta, hogy egy Marosvásárhelyi törékeny kislány, aki a balettszínpadán szerette volna elkezdeni szárnybontogatásait, Magyarország legismertebb és egyik legsikeresebb énekesnője lesz. Megannyi dal, tömérdek színházi szerep, szinte minden létező díjat megkapott a szakmától, de mégis a közönség szeretete számára a mérvadó.

A krumpli 50 árnyalata (6 recepttel)

Nemhogy megenni (haha). Körülbelül 20 fajtát kóstoltunk a séfekkel, ízlelgettünk, megvitattuk, majd osztályoztuk is őket. Ha előtte nem is, aznap meg kellett állapítanom, hogy igazán királyi étel, és unalmasnak, egysíkúnak egyáltalán nem nevezhető. Bár rajongásom iránta igazából, legalább gyermekkorom óta tart. Nem véletlenül.

Gyertyaláng

Csend van. Állunk némán, egy pontra nézve. Csak a rögök kopognak egyhangúan. Néhol sírás hallatszik. A koporsó lassan eltűnik a föld alatt. A hant elkészült, a kis fakeresztet a helyére nyomják. A koszorúk következnek. Rátelepszenek a sírra, mint fajdalmunk fekete madarai. Az emberek elindulnak, ki-ki megy élete dolga után. Nem mozdulunk, fejünkben az együtt átélt események peregnek. Aztán menni kell, nincs tovább. November van. A levegőben már látszik a lehelet párája. Amerre nézünk, mindenütt apró lángok fénylenek, mint megannyi piciny lélek. Őt utoljára hagytuk, mint halála óta mindig. Körülötte gyertyák sokasága. Néma a fájdalom. Kétszemnyi ködön át nézem a képet a kereszten. Az emlékezés fényei bolyonganak a sötétben, hogy hajnalra összezsugorodjanak, majd utolsót lobbanva elenyésszenek, m int az élet.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVI. rész

- Miért ne? – vont vállat a férfi. Franknek nem kell elszámolnia a pezsgővel! – mondta, és Tess kezébe adta a poharat. A poharak csilingelve összekoccantak, és ők egymásra mosolyogva kiitták az italt. A kocsi lágyan fékezett a ZaZa bejárata előtt. Frank kipattant, és kinyitotta előttük az ajtót. Ramon belekarolt a lányba, a portás szélesre tárta előttük az ajtót, és a férfi bevezette Tesst a hotelbe. A hall fényűző pompája káprázatosan csillogott a hatalmas kristálycsillárok fényében. Ramon azonban nem lassított, és tökéletes helyismerettel kalauzolta át Tess az elegáns, diszkrét luxust sugárzó, teljesen üres étterembe. Tess csodálkozva nézett körül. Ennyire éreztetné hatását a válság?- gondolta magában. Nem hitte volna, hogy valaha üres éttermet lát egy luxus hotelben, pláne nem a Zaza-ban. A zenekar ezzel mit sem törődve halk swinget játszott, ami nagyon jól illett a hely hangulatához. Ramon megállt a csinos ültető hostess pultjánál és a lányra mosolygott.

Dorayaki – A japán palacsinta

Fontos tudnivaló, hogy a doryaki a japánok édes palacsintája. Kinézetében és állagában talán inkább a mi piskótánkra hasonlít, mégis teljesen más. A japánok tradicionálisan egy édes bab fajtát tesznek a a két palacsinta közé. Az elkészítése sokkal munkaigényesebb, mint a mi palacsintánké, de megéri elkészíteni. A tölteléket pedig helyettesíthetjük bármivel, amit szeretünk.