Vendéglősnek lenni, rang. Mindig is az volt azok számára, akik nem csak „munkának” tekintették a vendéglátást, hanem szívüket-lelküket beletéve, szakmájukat hivatásként élve, átadták magukat a gasztronómia művészetének. Ilyen vendéglős Martin Imre is, aki a kreatív szárnyalás, az alkotás örömével, nap, mint nap azt a célt tűzi ki maga elé, hogy a betérő vendég elégedetten távozzon. Sőt, visszatérő törzsvendég legyen. Imre vérbeli vendéglős. Fáradhatatlan. A szó legszorosabb értelmében. Nem csak hisz abban, amit csinál, hanem minden gondolatában, zsigereiben ott a szakma szeretete és megbecsülése. Nem csak vendéglős a javából, shefként is ugyan úgy megállja a helyét. Külföldön már nagyon fiatalon megmérettetett. 22 évesen Németországban, egy 140 fős, kétszintes, első osztályú étterem magyar konyhafőnöke volt. Nem kis kihívás. De mert értette a szakmát, ilyen fiatalon is helyt állt. Több külföldi siker következett ez után. Aztán a nemzetközi tapasztalatszerzés után, itthon kamatoztatta kibővült tudását.
-
Saját jogon vagyok Stohl Luca Az élet számos meglepetést tartogat nekünk. Olyan feladatokat is beleértve, amire sosem gondolnánk, ha élet-tervezésre adnánk a fejünket. Ez korántsem jelenti azt, hogy ne kellene megküzdenünk mindazzal, amivel találkozunk.
-
Belőlem sosem hal ki a kíváncsiság Attól, hogy nem látjuk a bolygó másik felét, még függünk egymástól.
-
A NŐ nem háborúra született Ha a béke a nőkön múlna, talán sosem lenne háború. Nem túlzás azt mondani, hogy Fodor János az együtt gondolkodás és a nőkbe vetett hit szerelmese...
További interjú