Vendéglősnek lenni, rang. Mindig is az volt azok számára, akik nem csak „munkának” tekintették a vendéglátást, hanem szívüket-lelküket beletéve, szakmájukat hivatásként élve, átadták magukat a gasztronómia művészetének. Ilyen vendéglős Martin Imre is, aki a kreatív szárnyalás, az alkotás örömével, nap, mint nap azt a célt tűzi ki maga elé, hogy a betérő vendég elégedetten távozzon. Sőt, visszatérő törzsvendég legyen. Imre vérbeli vendéglős. Fáradhatatlan. A szó legszorosabb értelmében. Nem csak hisz abban, amit csinál, hanem minden gondolatában, zsigereiben ott a szakma szeretete és megbecsülése. Nem csak vendéglős a javából, shefként is ugyan úgy megállja a helyét. Külföldön már nagyon fiatalon megmérettetett. 22 évesen Németországban, egy 140 fős, kétszintes, első osztályú étterem magyar konyhafőnöke volt. Nem kis kihívás. De mert értette a szakmát, ilyen fiatalon is helyt állt. Több külföldi siker következett ez után. Aztán a nemzetközi tapasztalatszerzés után, itthon kamatoztatta kibővült tudását.
-
A saját utamon járok - Interjú Nagy Sándorral Az életek alakulása sok mindenen múlik. Van, akinél szinte elve elrendelt útnak látszik, annyira egyértelmű a pályafutása. Olyan is akad, aki kifejezetten küzd azért, hogy beváltson egy gyerekkori álmot.
-
Művészettel gyógyítható a világ Művész családban felnőni egyféleképpen kiváltság. Ugyanakkor koránt sem nevezhető „könnyű műfajnak”. Az viszont biztos, hogy nagymértékben meghatározza a világról való látásmódot. Fogalmazhatunk úgy is, hogy egy igen intenzív érzelmi, lelki, szellemi...
-
Alma és a fája esete a nagyvilág fűszereivel átitatva A családi tér nagymértékben predesztinálhatja az embert abban, ki mit választ hivatásul. Ez jelentheti azt, hogy egészen más pályára megy az illető, vagy éppen ellenkezőleg, folytatja a közössé váló hagyományt.
További interjú