Amikor az állástalan tanárnő elkeseredésében a történetírásba menekült, maga sem tudta, hogy mibe vágja a fejszéjét – 7 részt írt végül. Azt meg végképp nem gondolta, hogy kétségkívül az Egyesült Királyság leggazdagabb és legismertebb írója lesz.
J. K. Rowling nem bírta a fűtetlen szobát, szokásává vált, hogy addig tologatta kislányát az utcán, míg el nem aludt. Utána beült egy kávéházba majd munkához fogott. Ily módon készült a regény, mely elnyerte méltó jutalmát. Ez Rowling kitartásának és ambíciójának volt köszönhető. Az első kötet elnyerte a Skót Művészeti Tanács tetszését. A támogatás elnyerése után Rowling elkezdett kiadót keresni, ám a kiadók egyáltalán nem rajongtak az ötletért, és sorba utasították el a számukra ismeretlen szerzőnőt. Egyik legfőbb érvük az volt a később világsikert elérő könyvvel szemben, hogy cselekménye miatt nem tartozik bele az ifjúsági sorozatba. Rowlingnak végül csak menedzseri segítséggel sikerült eljuttatni a Harry Potter első részét egy olyan könyvkiadóhoz, amely végül kiadta a művet.
Az írónő sokáig mégis azt gondolta, hogy nem fogják felfedezni könyvét, és hosszú ideig az ismeretlen írók keserű kenyerét eszi majd. Legnagyobb meglepetésére azonban Arthur Levine, a Scholastic Books szerkesztő-igazgatója megvásárolta az amerikai kiadási jogokat. Így Rowling végre minden idejét a könyv írásának szentelhette. A siker oly nagyra nőtt, hogy a negyedik kötet írásánál már újságírók hada üldözte, magára vonva Warner Bross figyelmét is.
Így Harry Potter karrierje elindulhatott a filmvásznon is.