BlogÚj! Megnyitás

A pálcák ura

Egyszer volt, hol nem volt..., vagyis mégsem volt. Vagy hogy is van ez? Az ember meglehetősen zavarban van, amikor J. K. Rowling varázslótanoncáról ír.

Mert mit is lehet ilyenkor írni? Harryt vagy rajongásig szereti, vagy utálja az ember. És persze ott az író is. Az első részben volt plágium vagy nem? Egy azonban elvitathatatlan. Tízmilliókat szegezett a mozivásznak és a képernyők elé. De ki is valójában ez a varázslótanonc? Mit kell róla tudnunk? Mit kell tőle megtanulnunk?

Tudják mi az a kviddics? Nem, nem, senkinek a felmenői nincsenek veszélyben! Ez az, amit az egyszeri mesélő így kezd: megvan az, amikor a srácok seprűnyélen száguldozva kergették a cikeszt? Nos, ha nincs, akkor képzelj el tucatnyi seprűnyélen száguldozó varázslósrácot, amint a cikeszt (egy hihetetlenül gyors labda) kergetik, bár elkapni nem lehet akárkinek, mert ezt csak a fogó teheti meg. Van persze még két labda és egyéb nyalánkságok is, de jobb, ha nem bonyolítjuk tovább a dolgot. A lényeg, hogy ezt látni kell!

A rossznyelvek szerint talán a fenti játék volt az egyetlen eredeti Rowling ötlet, ami az első részbe belekerült. Igaz, ezek a híresztelések végül megmaradtak pletyka szinten, de kétségtelen, hogy felmerültek. Ne ijedjenek meg, nem fogom elmesélni a cikk hasábjain a Harry Pottert, egyszerűen csak érzékeltetni akartam azt, hogy a gyerekek miért is imádják annyira a varázslótanonc történetét. Pedig nem volt egyszerű az út a sikerig.

A NEMEK UTCÁJA

Amikor az állástalan tanárnő elkeseredésében a történetírásba menekült, maga sem tudta, hogy mibe vágja a fejszéjét – 7 részt írt végül. Azt meg végképp nem gondolta, hogy kétségkívül az Egyesült Királyság leggazdagabb és legismertebb írója lesz.

J. K. Rowling nem bírta a fűtetlen szobát, szokásává vált, hogy addig tologatta kislányát az utcán, míg el nem aludt. Utána beült egy kávéházba majd munkához fogott. Ily módon készült a regény, mely elnyerte méltó jutalmát. Ez Rowling kitartásának és ambíciójának volt köszönhető. Az első kötet elnyerte a Skót Művészeti Tanács tetszését. A támogatás elnyerése után Rowling elkezdett kiadót keresni, ám a kiadók egyáltalán nem rajongtak az ötletért, és sorba utasították el a számukra ismeretlen szerzőnőt. Egyik legfőbb érvük az volt a később világsikert elérő könyvvel szemben, hogy cselekménye miatt nem tartozik bele az ifjúsági sorozatba. Rowlingnak végül csak menedzseri segítséggel sikerült eljuttatni a Harry Potter első részét egy olyan könyvkiadóhoz, amely végül kiadta a művet.

Az írónő sokáig mégis azt gondolta, hogy nem fogják felfedezni könyvét, és hosszú ideig az ismeretlen írók keserű kenyerét eszi majd. Legnagyobb meglepetésére azonban Arthur Levine, a Scholastic Books szerkesztő-igazgatója megvásárolta az amerikai kiadási jogokat. Így Rowling végre minden idejét a könyv írásának szentelhette. A siker oly nagyra nőtt, hogy a negyedik kötet írásánál már újságírók hada üldözte, magára vonva Warner Bross figyelmét is.

Így Harry Potter karrierje elindulhatott a filmvásznon is.

Árvából varázsló

A főhős Harry Potter, a gyerekek egyik legkedveltebb varázslója, aki legyőzte a ”gonoszokat” és mindenkit megmentett. A varázslás mestere lett és számos barátra tett szert. De ne szaladjunk ennyire előre. Történetünk elején Harry árva fiúként él együtt anyai nagynénjével és családjával. Nem éppen emberinek nevezető körülmények között. Életének fordulópontja 11 éves korában történt, mikor megtudta különleges képességét. Hogy kik voltak a szülei, hogyan haltak meg, és hogy ki ő valójában. A fiú eddig átlagosan élt életének, – még ha az nem éppen nevezhető boldognak – vége. Harry, a kifosztott árva kételkedve fogadja származása nem mindennapi történetét. Ám kénytelen ráébredni, ő a mágia világában egy valóságos hős, akiért szülei az életüket adták. Így belép egy másik világba, hogy megküzdjön, azzal a ”ki ne mondd a nevét” sötét erővel, amely árvává tette.

A gonosz és a jó harca

Ahogy általában, mint minden történetben megtalálható a ”jó” és a ”gonosz” harca. A jó fiú szerepében már megismerhettük Harry Pottert, de vajon ki rejtőzik a gonosz álarca alatt? Egy árvaházban felnevelkedett fiú, aki Harryvel ellentétben pontosan tudta, hogy varázsló. Ismertebb nevén Voldemort, akitől annyira rettegnek, hogy a nevét nem mondják ki. Legfontosabb célja, hogy elérje a halhatatlanságot, mely lelkének megcsonkításával jár. De nem merüljünk bele a történetbe.

Ami viszont megemlítésre szorul, az az, hogyan kapcsolódik Voldemort és Harry története. Voldemort ölte meg Harry szüleit, majd a fiút vette célba. Kimondta rá a halálos átkot. […] És valami rejtélyes, megmagyarázhatatlan okból, az átok visszapattant Harryről, aki egy villám alakú sebhelyen kívül semmilyen maradandó sérülést nem szenvedett. Így elvesztette testét és erejét, és évekig élőhalottként, mások testébe férkőzve kellett élnie. Ez az esemény indította el a harcot a két személy között. Ezt a harcot dolgozza fel J. K. Rowling a hét folytatás során. A végkimenetelét ismerhetjük, a jó győzött a gonosz felett.

Az első részt látván sokaknak ismerősnek hatott a történet, és meg is találták a hasonlóságot George Lucas Csillagok háborúja című űreposzával. És valóban, a két mű meglehetősen sok párhuzamosságot mutat. Hogy így van-e, vagy csak utólag magyarázzák bele a dolgokat? Ki tudja, bár nem is lényeges, hisz a szerelmes sztorik is mind ugyanarról szólnak. Hogy ez pozitívum vagy negatívum döntse el mindenki maga.

Vissza a főoldalra

A pálcák ura

Egyszer volt, hol nem volt..., vagyis mégsem volt. Vagy hogy is van ez? Az ember meglehetősen zavarban van, amikor J. K. Rowling varázslótanoncáról ír. Mert mit is lehet ilyenkor írni? Harryt vagy rajongásig szereti, vagy utálja az ember. És persze ott az író is. Az első részben volt plágium vagy nem? Egy azonban elvitathatatlan. Tízmilliókat szegezett a mozivásznak és a képernyők elé. De ki is valójában ez a varázslótanonc? Mit kell róla tudnunk? Mit kell tőle megtanulnunk?

Gyertyaláng

Csend van. Állunk némán, egy pontra nézve. Csak a rögök kopognak egyhangúan. Néhol sírás hallatszik. A koporsó lassan eltűnik a föld alatt. A hant elkészült, a kis fakeresztet a helyére nyomják. A koszorúk következnek. Rátelepszenek a sírra, mint fajdalmunk fekete madarai. Az emberek elindulnak, ki-ki megy élete dolga után. Nem mozdulunk, fejünkben az együtt átélt események peregnek. Aztán menni kell, nincs tovább. November van. A levegőben már látszik a lehelet párája. Amerre nézünk, mindenütt apró lángok fénylenek, mint megannyi piciny lélek. Őt utoljára hagytuk, mint halála óta mindig. Körülötte gyertyák sokasága. Néma a fájdalom. Kétszemnyi ködön át nézem a képet a kereszten. Az emlékezés fényei bolyonganak a sötétben, hogy hajnalra összezsugorodjanak, majd utolsót lobbanva elenyésszenek, m int az élet.

A krumpli 50 árnyalata (6 recepttel)

Nemhogy megenni (haha). Körülbelül 20 fajtát kóstoltunk a séfekkel, ízlelgettünk, megvitattuk, majd osztályoztuk is őket. Ha előtte nem is, aznap meg kellett állapítanom, hogy igazán királyi étel, és unalmasnak, egysíkúnak egyáltalán nem nevezhető. Bár rajongásom iránta igazából, legalább gyermekkorom óta tart. Nem véletlenül.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVI. rész

- Miért ne? – vont vállat a férfi. Franknek nem kell elszámolnia a pezsgővel! – mondta, és Tess kezébe adta a poharat. A poharak csilingelve összekoccantak, és ők egymásra mosolyogva kiitták az italt. A kocsi lágyan fékezett a ZaZa bejárata előtt. Frank kipattant, és kinyitotta előttük az ajtót. Ramon belekarolt a lányba, a portás szélesre tárta előttük az ajtót, és a férfi bevezette Tesst a hotelbe. A hall fényűző pompája káprázatosan csillogott a hatalmas kristálycsillárok fényében. Ramon azonban nem lassított, és tökéletes helyismerettel kalauzolta át Tess az elegáns, diszkrét luxust sugárzó, teljesen üres étterembe. Tess csodálkozva nézett körül. Ennyire éreztetné hatását a válság?- gondolta magában. Nem hitte volna, hogy valaha üres éttermet lát egy luxus hotelben, pláne nem a Zaza-ban. A zenekar ezzel mit sem törődve halk swinget játszott, ami nagyon jól illett a hely hangulatához. Ramon megállt a csinos ültető hostess pultjánál és a lányra mosolygott.

Dorayaki – A japán palacsinta

Fontos tudnivaló, hogy a doryaki a japánok édes palacsintája. Kinézetében és állagában talán inkább a mi piskótánkra hasonlít, mégis teljesen más. A japánok tradicionálisan egy édes bab fajtát tesznek a a két palacsinta közé. Az elkészítése sokkal munkaigényesebb, mint a mi palacsintánké, de megéri elkészíteni. A tölteléket pedig helyettesíthetjük bármivel, amit szeretünk.

Számomra a zene egy nyelv

Szulák Andrea egyike azoknak a magyar állócsillagoknak, akiket a fiatalok és az idősek is egyformán kedvelnek. Ismerik a dalait, a színházi szerepeit és televíziós megjelenéseit. Hallottak már a lányáról, a magánéletéről és talán még az alkalmakat is idézik, mikor és hol látták őt akár élőben is fellépni. Azt azonban már sokkal kevesebben tudják, hogyan vált ismertté, hogyan viszonyul ahhoz, amit ma sztárságnak hívnak, hogyan próbálja megőrizni az emberségét és mit ad át ebből a lányának. És ami talán a legmeglepőbb, mi az, ami igazán kikapcsolja?

Csoki chip kekszek (cookies)

A boltban sok hasonló csokichip kekszet lehet kapni, de azok fehérlisztből, fehércukorból, és egyéb egészségtelen hozzávalókból állnak.