Advent - Eljövetel

Így november elején még csak motoszkál bennünk, hogy már nem sok idő van hátra karácsonyig. Viszont az advent már általában november végén elkezdődik. Talán sokaknak az advent (ádvent), nem jelent mást, mint a vásárlások kezdetét. Ám ez nem volt mindig így, és ezt mutatja az a többféle szokás is, amit az európai népek – így mi magyarok is - az adventhez társítottak.

Talán kezdjük azzal, mit is jelent az advent szó valójában? Nos, egyszerűen csak annyit, hogy eljövetel vagy érkezés. Ami egyértelműen utal Jézus Krisztus közelgő születésére és földre jövetelére.

Az advent egyébként is minden szempontból az egyházhoz kötődik. A kezdetét az V. századra teszik, de a végső formáját a VI. században fektették le, mikor is VII. Gergely pápa pontosan négy vasárnapban határozta meg az adventi napok számát. Aztán ezt megalakulásukkor átvették a protestáns egyházak is, így ma már az egész keresztény világ egyöntetűen és egyforma időben ünnepli az adventet.

Persze, rögtön adódik is a kérdés, hogy mikor és miért akkor? Ezt szintén VII. Gergely pápa határozta meg, mégpedig úgy, hogy advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé essen. Az advent további különlegessége, hogy három kezdet is kötődik hozzá. Az első, maga az advent kezdete, a második a karácsony kezdete, a harmadik pedig az egyházi év kezdete. 

Az adventi koszorú ősi alapja a varázskör legendájához köthető, amely megvédte készítőjét a gonosztól. A hiedelmek szerint a szent koszorúkkal el lehetett űzni a háztól a gonosz szellemeket. Skandináviában pedig azért akasztottak fagyöngyöt és zöld gallyakat az ajtók fölé, hogy az erdők szellemeit kiengeszteljék.

Aztán ez a régi babonára épülő értelmezés szép lassan az évszázadok alatt „elkopott”, és az adventi koszorú, mint szokás, ehhez képest csak jóval később, csak a XIX. – XX. század környékén alakult ki újra. A feljegyzések szerint az első újkori koszorút – pontosabban annak sajátos kialakítását – Jochann H. Wichern német lelkész készítette el, még 1839-ben. Az evangélikus lelkész egy felfüggesztett szekérkerékre rakott 24 gyertyát, pontosan 24 nappal karácsony előtt, és mindennap meggyújtott egyet – egyet közülük. Hétköznapokon egy fehér, vasárnapokon pedig egy piros gyertyát gyújtott meg a derék lelkész. Aztán úgy 1860 körül Berlin – Tegelben helyettesítették először a kocsikereket fenyőkoszorúval, és csökkentették le a gyertyák számát 4-re. Az igazi elterjedése – különösen a protestáns területeken – csak az első világháború idejére tehető.