Alma és a fája esete a nagyvilág fűszereivel átitatva

Malek Andrea azok közé tartozik, akiket átitatott a zene szeretete. Tulajdonképpen fogantatásától kezdve minden sejtjében ott rezgett ez az impulzus, hiszen szülei, Toldy Mária és Malek Miklós olyan művész emberek, akik meghatározó alakjai a hazai zenei világnak. Andrea egyrészt tovább vitte a hagyományt, másrészt olyan pluszt adott hozzá, ami a legjobb értelemben fűszerezi meg a művész életet. A színház titokzatos közegében éppúgy otthon van, mint a koncert színpadon. Az irodalom iránti szeretet is családi érintettségből fakad.

A gyermekkor meghatározó részeként olyan megoldást kínált, ami egyesítette, egyben kitágította a teret a zene legnemesebb értelemben vett képviseletére. Ennek hatalmas előnyét maguk, a nézők élvezik leginkább. Elragadó lénye éppen úgy sikert arat a musicalek világát kedvelők körébent, mint amennyire elképesztő hatású a koncerteken, ahol a zenészekkel együtt olyan szimbiózisban adja át magát a zenének, ami a hallgatóságot is a szárnyára emeli.

Advent idején beszélgetünk. A karácsonyi fények már hatnak a lélekre. Az ünnepvárás különleges adománya, finom fuvallatként lebbenti fel a mogorva sötétség fátylát.

Édesanyám nagyon sokat tanított. Bár számos alkalommal ültem bent az óráin kisgyerekként figyelve ahogy dolgozik, az is gyakorta előfordult, hogy a Keresztanyám gondjaira bíztak, aki színházban dolgozott. Így már nagyon korán magamba szívtam a színházi világ csodáit. Ennek köszönhetően egyesülhetett a zene és a színház szeretete az életemben. A színművekben megfogalmazott érzések, minták, történetek mindig is izgattak. Ez azért vált fontossá számomra, mert a jó dalok kicsi monológok, a szerző szándékát tudom a többiekkel közös játékban a nézők elé tárni, ha jó az előadó, közelebb kerül az emberekhez a történet.

A koncert a színházhoz képest eszköztelenebb műfaj. Zenekarral énekelni olyan, mintha egy magas szintű improvizációs tàrsasjàtékot játszanánk, mindenki egyforma intenzitással vesz benne részt. Itt maga a zene a főszereplő, az ő természetes folyamàt kell megvalósítani. A zene különleges nyelve és a dalokban megfogalmazott történet az átvivő anyag. Mégis ott van a színház minden koncertemen. Talán a mamámtól örökölt drámai formakézség, előadói véna teszi, hogy hozzám inkább a szívhez szóló, felemelő dalok állnak közelebb. Nagy örömmel válogatjuk össze egy-egy újabb koncertre a dalokat, hiszen belőlük születik meg az üzenet, amit közösen élünk át. Ez pedig szakmai és egyben személyes felelősség is. Mit mutatunk meg a koncert során a saját lelkünkből, világlátásunkból.

Képforrás: malekandrea.hu

Talán furcsán hangzik, de visszahúzódó gyerek voltam. Nem szerettem a középpontban lenni. Szerepelni sem. Az első színpadi élményeket a zongora hozta, az iskolai koncertek, mivel a komolyzene oldaláról érkeztem meg gyerekként a zenei pályára. A képzésem során, a szolfézs órák kapcsán derült ki, hogy az éneklés is jól áll nekem. A Bartók Konziban kiváló tanáraim voltak. Sokat köszönhetek Bartalus Ilonának, Igó Lenkének, Krause Annamáriának. Ők javasolták, hogy az énekléssel is kezdjek el foglalkozni. A Színművészeti Főiskolai jelentkezésemet édesanyámnak köszönhetem. Ő találta meg azt a hirdetést, aminek köszönhetően felvételiztem musical szakra a Színművészeti Főiskolára. Innentől a színpad természetes része lett az életemnek. A tanáraim mellett a szüleimtől azt tanultam meg, hogy keményen kell dolgozni mindenért. A minőséget nem adják csak úgy oda. Az elhivatottság, a nélkülözhetetlen kitartás, együtt kell a sikeres élethez.

Szerintem az új generációnak lehetősége, sőt akár dolga, hogy új színt adjon hozzá a meglévőhöz. Hiszen ugyan azt nem tudja létrehozni, amit az elődei már létrehoztak. Önálló egyéniség, aki hordozza magában a felmenőit, ugyanakkor a saját kvalitásaiért felelős.

Mindhárom gyerekem muzsikus. Több hangszeren játszanak. Ugyanakkor nem a zenei pályát választották hivatásként. A nagyobb fiam kiválóan dobol, zongorázik, gitározik, azonban hajómérnök lett. A kisebbik fiam gazdasági vonalon indult el. Jelenleg Bécsben egyetemista. Egyébként trombitál, tenorkürtön játszik egy komoly fúvós zenekarban. A kislányom hegedül. Azt még nem lehet tudni, hogy milyen hivatást választ magának. A zene az anyanyelvünk, az életünk fontos része. Mindannyiunk számára igazi, tiszta örömforrás. Mindezzel együtt mindegyik azt a pályát választhatja, ami számára a legizgalmasabb.

Azt hiszem ezt nem lehet tanulni. Ez egyfajta genetika eredménye. Ami a családból fakadhat. Abból, amit magunkba szívunk a születésünktől fogva. Alapvető, emberi értékrendre alapuló hozzáállás az élethez. Tudom, hogy a tehetségemet és minden más adottságomat Istentől kaptam. Nekem pedig az a dolgom, hogy jól sáfárkodjam azzal, ami nekem jutott. Ami kiteljesedhetett bennem. A zene maga egy földön túli, megfoghatatlan ajándéka az embernek. A szeretetteli közeg, amiben felnőttem segített, hogy a bennem szunnyadó adottságok felszínre kerülhettek. Emellett a szüleim példája, kűzdelmei és győzelmei utat mutattak és erőt adtak ahhoz, hogy képes legyek megküzdeni az élet kihívásaival. Igyekszem ezt az értékrendet és életszemléletet a gyerekeimnek is átadni.

Képforrás: malekandrea.hu

Komoly erőforrás számomra, hogy van bátorságom a saját utamat járni. Azt tanultam, amire vágytam. Amikor Ausztriába költöztem és ezzel együtt magam mögött hagytam a korábbi életem, elölről kellett kezdenem sok mindent. Munkát kerestem, kialakítottam egy új teret. Igyekeztem a humorra és a rugalmasságra támaszkodni. Nem, nem volt egyszerű. Mégsem adnám semmiért a rengeteg tapasztalatot és az élményeket. Az sem volt kisebb léptékű döntés, amikor 20 év után hazaköltöztem. Ausztriában megváltozott az életstílusom, eltávolodtam mindattól, ami addig történt velem. Megnyugodtam, új nyelvet tanultam, felszabadult bennem a szeretet és egy olyan életszemléletet, ami egy higgadt, kiegyensúlyozott életérzést hoz létre. Hála az osztrákok családcentrikus, hagyományszerető stílusának jó példák vettek körül. Nagyon sok barátságot kaptam ettől az időszaktól. Sokat formált rajtam ez a két évtized. Színesítette a világlátásomat. A más nyelven történő kommunikáció elsajátítása megváltoztatta az életemet. Megnyíltam általa. Képessé váltam arra, hogy jobban ki tudjam fejezni magam, ki tudjak állni a saját magam ügyeiben. Idealista vagyok, nem szeretek csalódást okozni senkinek, azt szeretném, hogy mindenki örüljön... még én is, ami sokszor persze lehetetlen. Megtanultam, hogyan kell békességgel képviselni a saját igazamat.

Az anyaság nem cserélhető fel semmilyen szakmával. Egy nőnél az élet továbbadása természetes, genetikailag adatott képesség. Ezért a világ legtermészetesebb dolga volt számomra, hogy a hivatásom nem állhat a gyermekvállalás útjába. Hiszek a férfi és női szerepvállalás meglétében és értelmében. A saját családomban mindig törekedtem arra, hogy ne kövessek el hibákat a gyereknevelésben. Ez persze lehetetlen vállalás, mert mindenki más és más. Csodálatos gyerekeim vannak. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem jelzik a maguk módján a saját nézőpontjaikat. Fel kellett vennem azt a ritmust, ami a mai fiatalokat jellemzi. Azt is meg kellett tanulnom, mennyire más egy leánygyermek nevelése, mint a 2 fiamé. A kislányom születése ezért komoly feladatokat állított elém.

fotó: Klinszky Gábor

Elfogadtam, hogy a gyerekeim önálló lények. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szenvedtem meg anyaként, amikor az útjukra indultak. De ahogy jómagam is mindig a saját álmaim és a szívem után mentem, természetes a számomra, hogy ez a szabad választás a gyerekeimet is megilleti. Az életet menet közben tanuljuk. Jó esetben kamaszkorra már megkapják a gyerekeink azokat az alapokat, amikre építhetik a saját életüket. Ha ezt jól csináljuk, akkor nagy eséllyel nem vesznek el a világban. A saját útjukat járják, ugyanakkor nem szakad meg a kapcsolatuk velünk. A felnőtt létért mindenkinek magának kell tennie. Ott vagyunk támaszként amikor csak kell. A sikereik, a boldogságuk pedig a legszebb ajándék, amit szülőként kaphatunk.

Régebben nagyon szerettem megmondani másoknak a „tutit”. Aztán rájöttem, hogy nem láthatunk bele egymás életébe. Senki sem engedheti meg magának, hogy megítéljen másokat. A nőiségem felvállalása, a hivatásom megélése, a gyerekeim felnevelése nagyon sokat tett hozzá ahhoz, hogy művészként és magánemberként is az lehessek, aki ma vagyok. Folyamatosan képes voltam változtatni, ha kellett. Együtt fejlődtem az életemmel, a megéléseim, a tapasztalataim, az élethelyzeteim által. Megfogalmaztam a magam számára válaszokat, amik meghatározzák a mindennapjaimat. Igyekszem tartani magam ahhoz az értékrendhez, amit a szüleimtől hoztam, amik bennem születtek meg, és azokhoz is, amiket én adtam át a gyerekeimnek. Ez így együtt határozza meg azt, aki vagyok. Az egyensúlyhoz pedig nagyban hozzátartozik az is, hogy egy csodálatos társsal oszthatom meg az élet örömeit.

Igen. A család nagyon fontos a számunkra. Az összetartozás, a közös ünnepvárás. A sötétség időszakába belépő fény megszületése annyira szép és lélekemelő. Nem hiányozhat az életünkből. Idén ez talán még jelentőségteljesebb pillanat. Törékeny, hazug világban élünk, ahol az eredendő tisztaság és a szeretet utáni vágy már szinte elviselhetetlen. Muszáj átélni azt, hogy van egy magasabb szintű rendező elv, az Isten, aki ha kérjük, vigyáz ránk. Akihez fordulhatunk. Nekem van hitem és van reménységem. Így nőttem fel. A mi családunk sok helyről gyűlik össze. A távol élő szeretteinkkel a technikának köszönhetően tudunk kapcsolatot tartani. Az együttlét, a régi és új történetek, közös muzsika valami különös erővel és békességgel tölt meg bennünket. Elég a következő esztendőre.

- A szüleim lélekkel teli, hagyomány tisztelő emberek, mindig is volt helye nálunk Istennek. Sok új tapasztalatot és életet megalapozó szemlélet módosítást hozott magával az, hogy felvállaltam a hitemet. Még több jó áramlik rám ezáltal. Bár amellett, hogy a világ nagy része még nem él ezzel a csodálatos lehetőséggel, talán az én példámon felbuzdulva sokan megszólítják Őt. De minden szónál többet ér, ha meghallgatják az új dalainkat, mindjárt kész a harmadik lemezünk, ahol vadonat új gospel dalok szerepelnek. Gondolataimat megírtam dalszöveg formában. Egy újabb dolog, amit igazi ajándékként élek meg.

Fotó: Klinszky Gábor