Az áruló, aki dísztemetést kapott

A kisnemesi családba született Görgey ifjú korában vegyésznek készült. Családja anyagi helyzete miatt azonban katonai - utász - iskolába került és csak apja halálát követően tudott valóban a vegyészettel foglalkozni. E tárgykörben fiatalon olyan magasra jutott, hogy a Lembergi Egyetemre hívták tanítani, de ő ezt elutasította, mert Pesten szeretett volna inkább oktatni, amire viszont nem érkezett számára felkérés.

A szabadságharc kezdetekor azonnal jelentkezett szolgálatra, de az általa javasolt lőszergyár vezetése helyett a nemzetőrség táborait kellett megszerveznie. Első igazi haditette október 7-én történt, amikor is Perczel Mór tábornokkal elfogták a forradalmat megtámadó Jellasics horvát bán teljes oldalvédjét. Kíméletlenül őszinte ember volt. Schwechatnál összeveszett Móga tábornokkal, mert szerinte rosszul állította fel a csapatokat (igaza volt). Alig harminc évesen 1849 elején már híres tábornokként egy gyengén szervezett sereggel is győzni tudott Mosonmagyaróvárnál. Aztán összeveszett a szerinte inkomptensen viselkedő Dembinszkyvel (azért a csatát megnyerte neki), majd pedig mindennek tetejébe a Buda ostromát erőltető és elrendelő Kossuth Lajossal különbözött össze. Görgey úgy vélte, hogy Budát és Pestet ki kell üríteni, a honvédseregnek pedig be kell vennie Bécset, amire akkor reális esély mutatkozott. A kormányzó nem hallgatott rá, és a magyar sereg visszafoglalta Budát, miközben végleg elveszett Bécs elfoglalásának esélye. Aztán, amikor már minden elveszett, a kétszázezres orosz sereg előtt Világosnál letette a fegyvert. Mert többet számított neki harmincezer magyar katona élete, mint az, hogy árulónak titulálják egész hátra lévő életében. Hogy áruló volt-e, döntse el ki - ki habitusa szerint. Csak egy biztos: Görgey Artúr állami dísztemetést kapott, amikor 1916 májusában, 98 éves korában elhunyt. Talán nem véletlenül.