Az életet nem szemlélni szeretem, hanem aktívan részt venni benne

A mai napig egy kamaszlány lendületével és kíváncsiságával néz a világra. Azt mondja, meg akarja őrizni a mosolyát. Ezért igyekszik a legnehezebb helyzetekben is megtalálni a jót. A tanulást, az új dolgok befogadásának képességét elengedhetetlennek tartja. Most éppen az internet és a közösségi oldalak használatával ismerkedik, hogy lépést tudjon tartani az információ áramlással. Szeretné a személyes véleményét elmondani egy-egy kolléga munkája, és remek előadások kapcsán. Figyeli a színházi és filmes szakmai trendeket, sőt a divatot is, hogy személyre szabottan azt vegye ki belőle, ami neki a legjobban áll. A humorára jellemző módon ezt úgy fogalmazza meg, tesz azért, hogy semmilyen tekintetben sem menjen ki a divatból.

A karantén hónapjai alatt is megőrizte a szakmai és baráti kapcsolatait. A másokra figyelés, az egymással törődés képessége a mindennapjai kihagyhatatlan része. Ahogy pedig a személyes találkozások újra lehetővé tették, örömmel vetette bele magát a munkába. 

- Értékközpontú ember vagyok. Pártos Géza tanítványa voltam a Színművészeti Főiskolán. Kiváló mesterektől tanultunk. Többek között Halász Judit, Béres Ilona, Szegedi Erika, Polonyi Gyöngyi volt az osztálytársam. Abban, hogy a magyarországi színészi pálya mellett döntöttem, nagyon nagy szerepe volt annak, hogy a pályatársaimat láttam kiváló előadásokban színpadon. Úgy éreztem, ebből nem akarok kimaradni semmilyen külföldi karrier kedvéért sem. Az is sokat számított, hogy nekem nagyon fontos a magyar nyelv, a szép magyar beszéd. Mindez arra sarkalt, hogy itthon legyek színésznő. Sosem bántam meg ezt a döntést. A magyar film- és színházi szakma legjobbjaival, nagyszerű művészekkel, rendezőkkel dolgozhattam együtt. Olyan színész nagyságoktól leshettem el közben a szakmát, akiktől érdemes volt tanulni. Hálás vagyok azért is, hogy ma én adhatom át a stafétabotot a következő színész generációnak, ami jó érzéssel tölt el.

-Meghatározó volt Mihályfi Imrével való közös munkák, az Utak című televíziós sorozata is, amivel díjat is nyertünk Mainzban. A Nemzeti Színházban együtt játszhattam Töröcsik Marival, Sinkovics Imrével, Kálmán Györggyel. Ez is nagyon erős hatást gyakorolt rám.

Azt is meg kell említeni, hogy amikor a külföldi filmes munkából hazajöttem, egyből csodás feladattal bízott meg Bujtor István. Tennessee Williams: A vágy villamosában Blanche szerepét játszhattam, amiért az Országos Színházi Találkozón a legjobb alakítás díját kaptam meg. Olyan filmekben játszottam, mint a Jó estét nyár, jó estét szerelem, vagy Szabó István: Mephisto című alkotása, ami elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat. Tagja voltam a MAFILM filmszínész társulatának, több vidéki és budapesti színház színpadán láthattak. Az utóbbi években pedig az Újszínházban játszom kiváló előadásokban. Nagyon sok és sokféle színt tudtam megmutatni az évek során. A vígjátéki vénám ugyan úgy szerepet kaphatott, mint azok az előadások, amelyekben nagyívű drámák főhőseit alakítottam. 

A film most is az életem része. Az új generáció jelentős tagjával, Deák Kristóffal dolgozom éppen, aki a Mindenki című rövidfilmjével Oscar-díjat is nyert.

Júniusban a Magyar Filmakadémia Egyesület által odaítélt életműdíjat vehettem át. Azért érzem különlegesnek ezt az elismerést, mert több évtized együttes teljesítményét jegyzi. Tele vagyok tervekkel, nagyszerű fiatal alkotókkal dolgozom együtt filmes alkotásokban, számos darabban játszom színpadon. Az Újszínházban a Zserbótangó, A kőszívű ember fiai, a Császármorzsa, A bolondok grófja, Az élet kapuja című előadásokban láthat a közönség. Ez a színház nem csak azért fontos a számomra, mert együtt dolgozhatok fiatal kollégákkal, akiknek átadhatok valamit a tudásomból, hanem azért is, mert klasszikus magyar darabokban lehetek színpadon. A szép magyar beszéd, a magyar irodalom, a klasszikus színjátszás nekem rendkívül fontos. Boldogan játszom Jókai Mór és Móricz Zsigmond műveit. Ugyanakkor a kortárs magyar darabokat is nagyon szeretem. A széles művész-palettáról sem kell lemondanom. Egyaránt megmutathatom a humor eszközeivel és a dráma mélységeivel is a mondandót. A legfontosabb mindig az, hogy a közönség szeresse a darabot. Nekik játszom. 

Olyan csodálatos előadásnak is részese lehetek, mint a Tony című darab a Gödöllői Királyi Kastélyban, amiben például a lányommal, Horváth Lilivel játszom együtt. Szintén közös munka Lilivel a Nőkből is megárt… című előadás. Pataki Éva egy rendkívül aktuális témát dolgozott fel. Az szülő és a már felnőtt lány kapcsolatáról, a társadalom evvel kapcsolatos nézőpontjáról, a humornak az életben betöltött szerepéről. A közeljövőben több vidéki helyszínen is láthatja a közönség.

Mindig figyelem a körülöttem lévő világot, az embereket, a változásokat. Ezeket mind átfuttatom magamban, és a színészi munkában meríteni tudok belőlük. A színház varázsa éppen az, hogy úgy tudjuk a színészi alakítással megmutatni egy másik ember karakterét, hogy a saját színeinket használjuk fel ehhez. A személyiség leutánozhatatlan. A lélek pedig a titok, amivel létrehozzuk a varázslatot a színpadon. A film, a kamera pedig mindent megmutat. Különleges kapcsolat van a színész és a kamera között. Ezért én nagyon szeretek filmet is forgatni. 

Életfilozófiám, hogy meg kell adni mindenkinek a szabadságot. Lényeges, hogy önmaga legyen és a saját útját járja. Ebben a folyamatban találja meg az ember azokat, akiktől tanul, akikre odafigyel. Az élet annyi izgalmas dolgot tartogat, hogy azt a maga teljességében érdemes végig élni.

-Szülőként örömmel követni a művészi pályát választó utódot, egyben szakmai partnerként együtt dolgozni vele különleges élmény. Mi a legfontosabb egy ilyen helyzetben?

-Anyaként nagyon büszke vagyok a gyerekemre. Persze aggódom is érte, mert nem választott könnyű pályát. Igyekszem nem beleszólni a munkájába, az életébe. De figyelemmel kísérem. Bár sokan mondják, hogy nagyon hasonlítunk egymásra, valójában mindketten különböző karakterek vagyunk. Ezt én kisgyerek kora óta tiszteletben tartom. Ugyanakkor szakmai beszélgetéseink során őszintén elmondom a véleményem. Az is fontos, hogy akár a gyerekemről, családomról, akár kollégáról van szó, tudok szívből bocsánatot kérni, ha megbántok valakit. Emellett nagyon becsülöm azért is, mert 3 gyermek édesanyjaként, a szülői szerepkörről sem mondott le a színészi pálya kedvéért. Segítem őket, amiben csak lehet, hogy Lili a színészi pályafutásában kiteljesedhessen.