Az időskori mentális hanyatlásról

Még nagyobb probléma, hogy számos esetben a beteg és a hozzátartozó különböző érdekeket képviselnek, más és más az akaratuk a mentálisan hanyatló időseknek és hozzátartozóiknak. Az idősek leginkább otthon, a saját környezetükben szeretnének maradni, míg a „lelkes” hozzátartozók inkább az intézményesített biztonságot választanák szeretteik részére. Ahhoz, hogy optimális döntés születessen minden érintett fejében, szükséges tisztázni, hogy az ellátási rendszerek mit, hogyan és mennyi ideig nyújtanak?

Az idősek ellátása tekintetében az egészségügyi és szociális alap-és szakellátás is egységes figyelemmel kell, hogy legyen a beteg iránt. A háziorvosi alapellátás az első lépcső az ellátórendszerben, hiszen a háziorvos az a személy, aki a legjobban ismeri az idős embert és az ő közvetlen környezetét. Ő az, aki nyomban észreveszi, ha egészségi vagy szociális változás következik be az idős állapotában. Ha az idős elveszíti szeretett házastársát, a gyermekei távol vannak, vagy egyáltalán nincsenek, az egyedül maradt idős hamar utána indul szeretett hozzátartozójához. A háziorvos észleli azt is, ha anyagi vagy más nehézségek miatt nem tudja az idős önmagát ellátni. De ugyanez vonatkozik az egészségi állapotromlás során is. A háziorvos jelzőrendszerként működik; észlelni és jelezni kell, ha az idős beteg ember számára segítő kezet kell nyújtani.

Az egészségügyi ellátásról az egészségügyről szóló 1997.évi CLIV.törvényben, míg a szociális ellátás alapjairól és részleteiről a szociális igazgatásról és ellátásokról szóló 1993.évi III.törvényben találjuk meg azokat az információkat, amelyek az ellátások valamennyi részletére rávilágítanak. Mindkét törvény az Embert helyezi a középpontba; az egyik ellátottnak (szociális szolgáltatást igénybe vevő), míg a másik betegnek nevezi.

A szociális ellátórendszer alapellátásából az étkeztetés, a házi segítségnyújtás és a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás nyújthat segítő kezet az otthoni gondoskodásoz. Az egészségügyi alapellátásból a körzeti ápoló és a háziorvos rendszeres látogatása, valamint az otthon szakápolás (külön jogszabályban meghatározott esetekben) segíthet az ellátásban.

A valódi igények azonban nem minden esetben fedik le a törvényben foglalt lehetőségeket a hétköznapokban. Számos esetben sem a hozzátartozó, sem az érintett beteg nem kap elegendő és kielégítő információkat a kórházon kívüli ellátásokról. Sajnos számos esetben az ellátók egymásra is mutogatnak. Érvként az „aktív ágyas ellátás hiánya”, a „háziorvos majd segít” és a „megy a szociális nővér” mondatok hangoznak el általában.

Nagyon nehéz minden olyan helyzetet kezelni, amikor az időskori mentális hanyatlással küzdő hozzátartozó nem csak fizikális, hanem minden egyéb segítséget is igényel, erre pedig igen kevés bármely alapellátás gondozási szükségleti és/vagy ápolási óra ideje.

Az enyhe mentális hanyatlás állapota igen összetett. Naponta felmerülő kihívás idősödő korban a szótalálási nehézség, a számok és évszámok megjegyzésének nehezítettsége, vagy a névfelidézés zavara. Emellett igen szembetűnő a közelmúltra vonatkozó feledékenység, ezzel egyidejűleg az idős hozzátartozók naprakészek fiatalkori mindennapjaik felidézésében. A kreativitás, a munkavégző képesség, valamint a szociális kapcsolatrendszer is sokáig jól megtartott marad.

A hozzátartozók nagyon sok esetben szinte tudatosan nem vesznek tudomást szeretteik mentális változásáról, hiszen előre vetítődik, hogy esetleg ők is hasonló helyzetbe kerülhetnek idősebb korukban. Sokszor az időskor természetes velejárójaként definiálja beteg, hozzátartozó és ellátó egyaránt. A demencia az állapot, amikor az intellektuális képességek betegség következtében hanyatlanak. Maga a kifejezés egy tünetegyüttest takar, melynek fő összetevői az emlékezethanyatlás, az agykérgi működések zavara (beszédzavar, az érzékszervek működésének zavara, az összerendezett mozgások zavara) az ítélőképesség hanyatlása és személyiségváltozás. Ehhez gyakran szorongás, depresszió, téveszmék is társulnak, a magatartás megváltozik, az önellátó képesség többnyire romlik. 

Fontos megemlíteni, hogy léteznek olyan esetek is, amelyek során a mentális hanyatlás visszafordítató folyamat.

Ezekből pár példa: gyógyszerek hatásai, érzelmi hatások, egyes belső elválasztású mirigy betegségei, érzékszervi betegségek, traumák, egyes fertőzéses állapotok vagy az alkoholmegvonásos állapot. 

Mindezt látva a hozzátartozó megkeresi a lehető legjobb megoldást szerette részére, aki ezt a szándékot gyakran gyanakvással, rosszallóan vagy teljes ellenállással fogadja. Ezekben az esetekben nagyon nehéz a segítségnyújtás bármely formája.

A mai demográfiai adatokat figyelve az idős hozzátartozó segítése mindannyiunk kötelezettsége. Nem elsősorban törvény szerint, hanem morális és humánus szempontokat figyelembe véve. Ugyanakkor az is jól látszik, hogy gondoskodni, dolgozni, gyerekeket nevelni és egyéb más teendőinket egyidejűleg végezni szinte képtelenség. A 21. századi családmodell nem minden esetben képes ehhez a körülményeket biztosítani, így a fiatalabb generáció feladata marad az idős, de annál értékesebb hozzátartozóikról való gondoskodás.