BlogÚj! Megnyitás

Csepregi Éva: Hinni kell a jóban, hinni kell, hogy jót akarunk

Gyerekkorom óta ismerem Évát, az életem majdnem minden jelentős állomásánál ott volt. Nem tudok elfogulatlanul írni róla, de talán nem is kell.

  • Főoldal
  • Interjú
  • Csepregi Éva: Hinni kell a jóban, hinni kell, hogy jót akarunk

Aki ismeri, vagy találkozott Csepregi Évával, szereti. Miért? Mert közvetlen, mert mosolyog, mert mindenkihez van egy kedves szava. És ha ez még nem lenne elég, akkor a profizmusa, a szakmai alázata miatt, s főképp, mert ember tudott maradni ebben a néha nekünk zűrzavarosnak tűnő művészvilágban. Abban a közegben, ahol mindig minden percben készenlétben kell állni, mert a közönség azt várja, hogy aki a színpadon áll, arra csodálattal tekinthessen, és olyan élményt kapjon, amelyre aztán hosszú ideig emlékezni tud.

Céltudatos volt a pályaválasztásod vagy a szerencsének, a véletlennek köszönthető, hogy énekesnő lettél?

Gyerekkoromtól a zenével és az énekléssel foglalkoztam. Anyámék észrevették, hogy jó a hallásom és szép a hangom. Az óvodától kezdve, egészen az iskoláig mindenhol énekeltettek. Egy nagyon jó suliba jártam, ahol volt zeneiskola, ahol hegedülni és zongorázni is tanultam. Az egy másik kérdés, hogy nem szerettem a tanáraimat, illetve főleg a hegedűtanárt nem, és ettől egy kicsit megbillent a dolog. Igazából ezt ma már sajnálom. Négy évig tanultam hegedülni és öt évig zongorázni. Az éneklés az mindig kéznél volt, azt valahogy olyan könnyű volt produkálnom. Óvodás koromban olyan csodálatos volt, hogy bármilyen ünnep vagy akár pedagógusnap volt, beöltözve, a szépen feldíszített színpadon énekeltünk és táncoltunk. Gimnázium idején is az egyik ünneptől a másikig éltünk, mindig tanultunk valamit és mindig létrehoztunk egy-egy produkciót. Imádtam a Rózsa Ferenc kultúrház poros színpadának az illatát, és a függönyöket, ahol állandóan bújócskáztunk. Valószínűleg innen jön az is, hogy annyira megszerettem a színpadot magát.

Csepregi Éva

A szüleid támogatták a zenei pályádat?

Igen, anyukám nagyon. Amikor én elkezdtem énekelni, ő volt az, aki keresett nekem énektanárt. És ő volt az, aki eljött velem egy-egy előadásra is. Az osztálytársaim beprotezsáltak a Rózsában játszó STEREO együtteshez és ezekre a korai szereplésekre anya mindig elkísért. Az apám még az elején jobban szerette volna, ha tovább tanulok. Aztán hirtelen jött a Ki Mit Tud, ahol viszont elég szép eredményt értünk el. Ennek köszönhetően hét hónapmunkaviszony után végleg az énekesi pályára léptem, mert annyi fellépésünk volt aKócbabákkal és a STEREO együttessel. Végül közbejött a Neoton és egy külföldi szereplés. „Magyarország bemutatkozik Svédországban”, annak idején ez egy televíziós produkció volt, ami után annyi ajánlat és felkérés jött, hogy úgy éreztük, ebből meg tudunk élni. Ettől függetlenül nekem olyan érzésem volt, hogy ez csak egy szép álom.

A csapat, az összetartozás mennyire jelentett biztonságot az életedben?

Nekem az egyik szerencsém az volt, hogy mindig csapatban dolgoztam. Valószínűleg ha egyedül lettem volna, akkor ezt hamar feladtam volna. Hiszek abban, hogy mindenkinek vannak nagy találkozásai. Valaki észreveszi és sajnos valaki nem. A pályám legnagyobb találkozása Péterrel (Erdős Péter) volt, aki a zenei világban egy kicsit megosztó egyéniség volt, és az még ma is, pedig lassan már harminc éve hogy meghalt. Egy rendkívül puritán ember volt, nagy emberismerettel és szakmai tudással, ami a színpadot és az egész popkultúrát illeti. Nekem rengeteget segített. Péter vezetett rá bennünket arra, hogy egy előadónak ösztönösen vagy tudatosan ki kell választani a közönségét. Rengeteg ötlete volt a szövegekkel kapcsolatban. Sokat ő is írt egyébként. De hát ezt nem hoztuk nyilvánosságra. Hatvani Emesét a (a legtöbb Neoton dalszöveget ő írta) rávezette, hogy történelmi személyiségekről írjon. Olyanokról például, mint Lobo a szabadságharcosból lett diktátor, vagy a Santa Maria és Don Quijote. Még a mai napig is nagy erősségei a Neoton-nak ezek a dalok. Péter mindig azt mondta, hogy én nem tudok fölmenni helyettetek énekelni a színpadra, nem tudok felmenni helyettetek zenélni, de meghallgathatjátok, amit mondok. Talán az is jó volt a Neotonban, hogy Pásztor Laci és a többiek is vevők voltak a tanácsaira és meg is tudták csinálni, amiről Péter beszélt. Persze ez csak egyfajta alap volt, mert itt jött még a tehetség, amivel tudni kellett élni.

Csepregi Éva

Ha már a tehetséget említetted, mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik szintén a zenei pályát választják?

A tehetség mögött tehetségkutató gépezet van, de ez csak egy zseton a kaszinóba, amit az ember kap az élettől, és játszhat vele. Lehet, hogy milliomos lesz. Lehet, hogy sikerül. De lehet, hogy elveszti úgy, ahogy van. Rengeteg tehetséges ember veszett már el. Mert a tehetség az maga az ember. Nagy összpontosítás és céltudatosság kell, hogy valamivel tudjon élni az ember. Ha valakinek van egy istenáldotta tehetsége, akkor az jó, az meg különösen, ha van körülötte olyan ember, aki vigyáz rá, figyelmezteti arra, hogy túlságosan ne bízza el magát. Egy ember, aki nem csak abból a szempontból menedzser, hogy elintézi a dolgait, hanem szellemi és lelki társ is egyben. Nekünk még voltak lemez anyagaink, voltak olyan műsorok, ahol meg tudtuk mutatni magunkat, mint énekesek, mint zenekar. Mára már szétforgácsolódott a média. Így nem nagyon kerül az emberek szeme elé maga az az egész út vagy az üzenet, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egy embert megszeressenek, vagy, hogy tudjanak szeretni. A pálya a dalokból, szövegekből és magából az emberből áll. Csak hát általában a fiatalok, hogy ha szeretnének a képernyőre kerülni, belekényszerülnek a celeb szerepbe, de hosszú távon ebből nem lesz egy zenei pálya. Szóval, nem irigylem a maiakat, mert nehéz dolguk van.

Ez a pálya tele van buktatókkal, mégis Dávid fiad is erre a pályára lépett. Mint anya, hogyan éled meg ezt a helyzetet?

Tanulva az én szüleimtől, akik aztán abszolútan nem voltak zenészek, viszont nagyon bölcsen álltak az én pályámhoz. Próbálom én is azt képviselni, hogy mindig ott legyek, amikor tanácsra van szükség. Mindig ott vagyok, amikor meg kell vigasztalni valami miatt, amikor kritikát vagy bármit kell mondani, de nem akarok beleavatkozni igazából az életébe. Mint anya féltem őt, mint mindenki más is, ha van egy gyereke, aki annyi mindent akar, mint a Dávid. A Metropolitan Egyetemen tanul televíziózással kapcsolatos dolgokat, nagyon szeret vágni és több tanfolyamot is elvégzett. Én úgy látom, hogy jó úton van. Sok minden érdekli, és abban reménykedem, hogy az egyikben majd meg fogja találni az igazi boldogságát. Állítom, hogy nagyon jó előadó és énekes lehetne, úgyhogy próbálok neki segíteni. Én az életemben még nem izgultam annyira, mint amikor őt látom a képernyőn, vagy amikor látom koncerten fellépni. Ezek nagyon nehéz pillanatok számomra. Féltem egy kicsit, de örülök neki, hogy még mindig mellette lehetek, és azt remélem, hogy még tovább maradhatok mellette, amíg igazából megerősödik, és ha már nagyon erős lesz, akkor elengedem.

Csepregi Éva

Ha rád nézek, kiegyensúlyozott önmagát megtaláló erős személyiséget látok.

Már elég régen, 2005 óta van ez a formációnk - Neoton família sztárjai - és ezerrel csináljuk a koncerteket. Jó érzés, hogy mindig tudtunk valahogy egy kicsit előbbre haladni. Mindig vannak olyan élmények, akár a Budapest Park akár az Aréna, de megemlíthetem a kolozsvári koncertet, ahol hihetetlen nagy szeretet áradt felém. 

Üvöltötték, hogy kö- szön- jük… Jó az élet meg az a siker, amit most már megtanultam elfogadni, ebből táplálkozom. Nagyon nagy ajándéka az életnek, hogy még most is énekelhetek vagy csinálhatom az alapítványt, hogy mindig vannak terveim. Mindenhol számítanak rám és ez sok erőt ad és ettől jól vagyok.

Ami szeretet kapsz, abból tovább adsz a Fényszóró alapítványnak, mesélj erről.

Majlinger Anikóval összehoztuk ezt az alapítványt még 1995-ben. Én azt hittem, hogy ennyi idős koromra egy irodában leszek, és szépen intézem majd az alapítvány ügyeit, de egyre több és több dolgom lett az énekesi pályámon. Sokkal többet szeretnék tenni az alapítványért. 

A zene az, ami igenis, összeköt bennünket. Találtunk egy nagyon jó zeneterapeutát Schönfeld Mátyást, akivel együtt dolgozunk, aki oktat és mindenféle herkentyűvel tud zeneszerszámot fabrikálni. A zene gyógyít című programunkat szeretnénk népszerűsíteni az egész országban. Minden intézetben és minden olyan helyen, ahol fogyatékos emberekkel foglalkoznak. Ennek szellemében épek és fogyatékosok együtt leszünk a cirkusz porondján, november 7-én, ahol kerekes székesek, Oláh Gergő és a Neoton is fellép, közel 2000 gyerek örömére.

Csepregi Éva

Mit teszel annak érdekében, hogy fitt legyél? Mi a titkod?

Gyerekkoromban nagyon nem szerettem tornázni, de aztán a 80-as években jött az aerobik láz, és attól kezdve rájöttem jó dolog… és én azóta azért, így vagy úgy, de mindig valamit csinálok. Rájöttem, ahogy idősebb lesz az ember, úgy kell fokozottabban törődni a mozgással. Mert ugye a fotelból nem lehet felugrani a színpadra. Több mint kétórás koncertet végigtáncolni a színpadon, nem egyszerű dolog. 

Az ízületeimnek komoly gondjai vannak, ezt karban kell tartani. Minden héten legalább kétszer jön hozzám egy gyógytornász, ismeri az összes problémámat. Próbálom a természettudományok felhasználásával kontrollálni az egészségemet, mert valahogy én úgy érzem, hogy akkor lesz igazán jó az orvostudomány, ha a természetgyógyászattal összefog. A természetgyógyászat arra való, hogy az ember megelőzze a dolgokat. Én hiszek a természetes dologban.

Van még egy titkod… egy másik titkod is…

Igen, hosszú idő után megjelent egy új dalom „Titok” címmel, melynek szövegét én írtam. Igazi csapat munka volt, a zenét Heatlie Dávid, valamint Sarkadi-Szabó Emese szerezte, a hangszerelésben pedig Deseő Balázs segített. Hiszek benne, hogy szeretik majd az emberek.

Vissza a főoldalra

Csepregi Éva: Hinni kell a jóban, hinni kell, hogy jót akarunk

Gyerekkorom óta ismerem Évát, az életem majdnem minden jelentős állomásánál ott volt. Nem tudok elfogulatlanul írni róla, de talán nem is kell.

Sári Évi: Nem érzem magamról, hogy sztár vagyok

Pedig már korábban is főszerepeket játszott, vezetett műsort a TV2-n és a VIVA TV-n, és a Splash együttes énekesnője volt. Amit viszont kevesen tudnak, hogy a sörcsapoktól vezetett az útja a színpadig és a sikerekig. A főszerepekig azonban a statisztálástól kezdve végigjárta a színházi utat, és szerinte ez a legjobb az egészben. Bár nagyon sokan ismerik és szeretik, a sztárságot nem igazán érzi, nincsenek allűrjei és megmaradt normális embernek.

Karácsonyi készítsd magad – hogy együtt legyen a család

Sokan azt gondolják, hogy egy karácsonyi dekoráció elkészítése meghaladja a képességeiket, és inkább a vásárlás felé mozdulnak. Pedig, ha egy kicsit szétnéznének a neten, egy csomó olyan ötletet láthatnak, amelyek kivétel nélkül látványosak és mégis könnyen elkészíthetőek. És ami talán még fontosabb, együtt csinálhatja az egész család. Ez pedig remek és szórakoztató alkalom az együttlétre. Majd egy hónap van karácsonyig, szóval még nem késő belevágnotok.

Egészség-naptár, avagy mikor, mire figyeljünk, hogy egészségesek maradjunk?

Az egészségtudatos életmód sokféle dolgot jelent egyidejűleg. A hétköznapi sztereotípia alapján ez ma egyenlő a „mindenmentes élettel”. Ez egy helytelen látásmód, hiszen annyi összetevője van az egészségünk megőrzésének, hogy szinte képtelenség valamennyit felsorolni is.

15 tipp, hogy felpörgesd, az anyagcseréd

A mozgásszegény munka, és életmód, a sok finomított élelmiszer, készétel, kedvezőtlen ételtársítás, mesterséges hormonok, öregedés, lassítja az anyagcserénket, pedig ahhoz, hogy sokáig fiatalok, fittek, egészségesek, legyünk szükségünk van salaktalanításra.

Thonet székek megmentése

A Thonet székek megmetése nem valami friss sztori, de még nem beszéltem róla soha, ezért most előjövök vele. Gondolom észrevettétek, hogy az utóbbi időben egyedi tartalmakkal próbállak Titeket inspirálni és szórakoztatni, ami jóval nehezebb feladat, mintha külföldi oldalakról átvett lakásokat posztolgatnék. A saját tartalom létrehozása fáradtságos és időigényes műfaj, meg kell alkotni a valamit, aztán be kell fotózni, rendbe kell szedni a képeket számítógépen és még meg is kell írni… szóval kell hozzá sok munka és még több idő. Ezért ritkultak meg mostanában a bejegyzések, de remélem a minőséget Ti is előbbre helyezitek a mennyiségnél! Na, vissza a székekhez: metálfekete Thonet székeim története következik.

Mire jó az akupunktúra?

Bár az akupunktúra ma már közismert módszer, a lényegét a legtöbben mégsem ismerjük. Gondolati síkon pedig még mindig ott tartunk, hogy az ember elmegy egy akupunktúrás orvoshoz, aki teliszurkálja tűkkel és heti háromszor fél órára „sündisznót” csinál belőle. Ezzel szemben az igazság az, hogy vannak olyan módszerek, amikor nem válunk tűpárnává, mi több a lézerakupunktúra teljesen fájdalommentes. Hogy mégis mire jó – a fájdalomcsillapítástól, a sebgyógyításon át a stroke utáni kezelésig – azt Dr. Karácsonyi Gyöngyvér orvos – akupunktőr mesélte el nekünk. Már az alap szituáció is érdekes, mármint az, hogy miért választja az orvos a gyógyító tevékenysége mellé az akupunktúrát. Dr. Karácsonyi Gyöngyvér esetében az ok a kíváncsiság volt. Korábban a műtétek során aneszteziológusként nagyon sok gyógyszert használt, és érdekelte, hogyan lehet kis tűk segítségével például hatékonyan fájdalmat csillapítani, olyan esetben, amikor néha emelt dózisú gyógyszerrel sem sikerül. Aztán az is nagyon érdekes volt számára, hogy az akupunktúra tudhat-e annyit, amennyit a nyugati orvoslással elérhet egy orvos? Akkoriban – 18 évvel ezelőtt - ezek tényleges kérdések voltak. Ma már sokkal többet tudnak az emberek – és az orvosok - az akupunktúráról Magyarországon is, ezáltal az érdeklődés iránta sokkal jelentősebb.

Kulcsrakész weboldalt kínálunk, mely látogatókat hoz.