Én megszülettem, mint anya, és meg is árvultam mint frissanyuka, szinte egyszerre. Bármilyen életkorban fáj, hiába hívnak minket naptári korunk szerint felnőttnek. Mindig felfoghatatlannak tűnik a szülői veszteség, de én ott értettem meg igazán, hogy még mennyi mindent nem beszéltünk meg, Édesanyám és én...
A neheze, persze cask ezután jött. Egy három hetes gyerekkel a kezemben tudtam meg, hogy Édesapám is menthetetlen...
Egy halál. Egy születés. És megint egy halál. Mindez alig másfél év alatt. Így vágtunk bele mi, vagyis a férjem, Dr. Ketskés Norbert és én életünk legizgalmasabb, legnehezebb és legeslegnagyobb fantáziát igénylő utazásába, a szülővé válás nevet viselő kalandregénybe, huszonegyedik századi módra...
Mindeközben csatlakozott hozzánk még egy kislurkó, immár két fiúgyerekes családdá érlelve minket mindazon tanulsághalmazzal együtt, amelyeket emlékkönyvszerűen összegyűjtöttem nektek, kedves szülőtársak, kedves olvasók...