Történt egyszer, hogy egy uralkodó annyira unatkozott, hogy megbízta alattvalóit, találjanak ki valamilyen unaloműzőt, és akinek az ötlete elnyeri tetszését, annak bármilyen jutalmat megad, amit csak kér. Hogy ki volt az uralkodó? Nos, ezzel kapcsolatban nem tudunk biztosat. Az egyik helyen ezzel kapcsolatban említik a perzsa Vištãpa király és Zarathusztra próféta esetét, míg a másik forrás szerint ugyanez a helyzet állt fent a rádzsával és a vallási vezetőjével, a brahmival kapcsolatban. De valójában nem is a személyek a fontosak.
Függetlenül a szereplőktől és a helyszínektől, a legenda tartalma és vége egységesen ugyan az. A feltalálója „csupán” annyit kért urától, hogy a sakktábla minden kockájára tegyen úgy búzaszemet, hogy az elsőre egyet, a másodikra kettőt, a harmadikra négyet és így tovább duplázva a mennyiséget egészen a 64-ik kockáig. Erről – az elsőre nevetségesnek vélt kérésről – kiderült, hogy teljesíthetetlen. Végül is lényegtelen, hogy ki és hol, a szerencse az, hogy kitalálták ezt a roppant szórakoztató időtöltési lehetőséget. Nem is csoda, hogy feltalálása óta meghódította az egész Földet és a legszimpatikusabb benne, hogy a győzelem nem a szerencsén, hanem a stratégián múlik.
Így indult szerte a világban, hódító útjára a sakk és vált híres és egyszerű emberek kedvelt időtöltésévé. A legendás magyar kreativitást ismerve, nem csoda, hogy játéknak sok magyar vonatkozása is van. Ki ne emlékezne például Kempelen Farkasra, aki sok egyéb találmánya mellett a sakkozó gépéről vált híressé? Bár kissé árnyalhatja a képet a valóság, hiszen igazából egy ember is bele volt rejtve a gépbe. A török titkát azonban azóta sem sikerült senkinek megfejtenie teljes bizonyossággal. Persze nem feledkezhetünk meg a híres és tehetséges magyar sakkozóinkról sem. Portisch Lajos olimpiai bajnok nagymester, a Polgár lányok – köztük a világ legjobb női nagymestere Polgár Judit -, Lékó Péter, és a többi ismert magyar nagymester mind igen sokat tettek a sakk hazai népszerűsítéséért.
