BlogÚj! Megnyitás

Egyszer eljöhet az a pont……

A demensellátás lehetőségei

A demencia- a szellemi képességek, funkciók hanyatlását magában foglaló tünet együttes-kapcsán először megismerkedtünk magával a fogalommal, a jellemző tünetekkel és a folyamat különféle stádiumaival. A múlt hónapban igyekeztem praktikus, a mindennapokat érintő megoldási lehetőségeket kínálni, az érintettek közelében élő hozzátartozók, ismerősök számára. Nem rejthetjük azonban véka alá, hogy száz százalékig hatékony megoldások nem léteznek, és eljöhet az a pont, amikor egy demenciával élő gondozásában, felügyeletében, külső erőforrásokra is szükség lehet.

Változó világ

„-…nem, nem fogom beadni egy olyan helyre

- Drágám, gondolj bele….

- Hagyjuk..

- Drágám, tegnap egy műanyag éthordóban tette fel a sparheltre melegedni az ebédet..ezt így nem csinálhatjuk tovább…”

A fenti beszélgetés talán így, szó szerint nem hangzott el, sok hasonló azonban igen. A párbeszédben kiemelt veszélyhelyzet azonban valóban megtörtént egy általam ismert esetben…

Meglehet, hogy sokkoló a példa, de igaz. Tökéletesen mutatja be, hogy a legsúlyosabb stádiumban a demencia már nem csak a demenciával élő személyre, de annak szűkebb környezetére is veszélyt jelenthet…

Hazánkban-ahogy a fejlettnek mondható világ nagy részén- kiszorul, kiszorult a többgenerációs családmodell. Ezzel párhuzamosan –a második világháborút követő évektől-általánossá vált a nők munkavállalása. Mindezek közrejátszanak abban, hogy míg a gyermekekről való gondoskodás, nevelés hagyományos és értékes funkciója megmaradt a család keretein belül, addig az idős szülőkről, nagyszülőkről való gondoskodás fokozatosan kiszorul onnan.

És miközben ezt a funkciót részben az állami szociális és egészségügyi háló, részben egyházi és magánintézmények, szervezetek veszik át, valahogy mindig felütik fejüket az előítéletek…

Mind a mai napig él az a fajta megközelítés, hogy nem szép dolog egy idős, beteg embert intézményben elhelyezni. Másrészt maguk az érintett hozzátartozók is időnként fenntartással viseltetnek az intézmények iránt.

Egyszer eljöhet az a pont……

Előítéletek, kétségek, kérdések…

Korábbi cikkeimben már szóba került, hogy a demenciával élők esetében mind a mai napig fennáll egyfajta stigmatizáció, megbélyegzés veszélye, környezetük részéről. A családtagokban gyakran szégyenérzet is felüti fejét, tehetetlenséggel párosulva.

És persze ott van a cikk elején idézett párbeszéd, és a korábban említet előítélet a bentlakásos intézményekkel kapcsolatban.

„Szoci”.Régebben, de még akár ma is elhangzott/elhangzik ez a kifejezés a szociális intézményekkel kapcsolatban. Valójában a régi, államosított kastélyokból kialakított romos épületek, a teljességgel szakképzetlen személyzet képe már a múlté. Bár az ágazat, jelenleg is küzd komoly problémákkal, számos intézmény került felújításra, fejlődött az eszközpark, bár a legkomolyabb probléma, a humánerőforrás kérdés mind a mai napig komoly kihívást jelent…

Azonban az intézményben való elhelyezés csak egy a számos megoldás közül, tekintsük hát át – a teljesség igénye nélkül-az egyéb lehetőségeket.

A szociális szolgáltatásokról röviden

A különféle méretű, lakosságszámú települések szociális ellátáshoz kapcsolódó kötelezettségeit törvény szabályozza, érdemes a lehetőségeket mindig az adott településen számba venni.

A demenciával élő személy ellátásához az állapot enyhébb fázisában, házi segítségnyújtás keretében kérhetünk támogatást, a háziorvos bevonásával. Amennyiben az állapot indokolja, az ellátás házi ápolás keretei közé kerülhet. Ezekben az esetben a rászoruló saját környezetében marad, a családot ugyanakkor tehermentesíti az őt segítő, felügyelő gondozószemélyzet.

Szintén segítséget jelenthet az idősek nappali ellátása /idősek klubja.

Ez az ellátási forma nem csak tehermentesíti a rokonokat, családtagokat, de tevékenységgel, ingerekkel színesíti a demenciával élők mindennapjait. Ez különösen fontos, hiszen igazolt tény, hogy az ingerhiány, a passzivitás gyorsíthatja a demensek állapotromlását!

A szolgáltatások igénylése kapcsán bizalommal fordulhatunk a háziorvoshoz, illetve az adott településen működő szociális szolgáltatóhoz.

Egyszer eljöhet az a pont……

Ha tényleg csak egy út marad…

Nehéz döntés, ha a minket nevelő szülő, támogató nagyszülő fizikai vagy szellemi állapota miatt felmerül, hogy otthoni környezetéből kimozdítva, intézményi keretek között töltse hátralévő napjait.

Azonban abban az esetben –mint említett példánkban is olvashatták:

- ha állapota miatt már ön vagy akár közveszélyessé válik a demenciával élő

- vagy az őt körülvevő családi/rokoni közösség működését veszélyeztetik az állapottal járó terhek,

akkor egyszerűen nincs más lehetőség, csak az intézményi elhelyezés.

A döntés nehézségén túl az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy jelenleg kevés az idősellátással fogalakozó bentlakásos intézmény. 2017-es adatok alapján 95 ezer idős ember él intézményekben, közel 30 ezer a várakozók száma. A bekerülés mikéntjével a laikusok, de sajnos a szakmabeliek egy része sincs tisztában, a miközben a várakozási idő átlagosan 18 és 20 hónap között mozog! Fontosak lehetnek tehát az intézményeket felsoroló, interneten is hozzáférhető katalógusok, például az idosekotthonakereso.hu, vagy nyomtatott kiadványok, mint az Idősgondozási kézikönyv.

Hogy azért ne csak nehézségeket, de pozitívumokat is megemlítsünk, egyre több intézményben alakítanak ki speciális, demenciával élők igényeihez alkalmazkodó részlegeket. (magam is ilyen egységet irányítok) Másrészt több településen is jelennek meg „szociális iránytű”jellegű kiadványok.

Ezek a lehetőségek pedig mind-mind segíthetnek, ha eljön a döntés ideje…

A témakörrel kapcsolatos további hasznos információk elérhetőek a www.demencia.hu , illetve a www . indainfo .hu weboldalakon.

Németh Zoltán

vezető ápoló

szociális minőségmenedzser

Vissza a főoldalra