Az értékrend deformálódását ezen felül jól mutatja az is, hogy az adott szó ereje egyre több helyen hiányzik. A megvalósulatlan tervek, a felelősségvállalás elmaradása, a fegyelmezett, precíz munkavégzés, és az egymás iránti tisztelet hiánya mind hozzájárul ahhoz, hogy az értékrend változás nem pozitív irányba mozdult el. Egymás szakmai elismerése, a tudás alapú működés előtérbe helyezése lenne ebben talán nagy segítség. Az a szemlélet, hogy a letett teljesítmények alapján viszonyuljanak az emberek egymáshoz. Valamint nagyon kevés helyen és alkalommal jön létre valódi mester és tanítvány kapcsolat. Talán ezeket hiányolom legjobban a mai világból.
Mi a fotográfiával a történelmet örökítjük meg a munkánk során. Ez így volt abban az időben is, amikor nagyon kemény diktatúra és cenzúra jellemezte a mindennapokat. Ugyanakkor saját belső tartásunk is volt, amit magunkkal hoztunk a XXI. századba is. Ezért van az, hogy nem készítettünk olyan képeket, ami a mai paparazzo és celeb fotózás sajátja. Véletlenül sem örökítettünk meg kínos pillanatokat, amiket ma lépten nyomon látunk újságban, vagy az interneten. Mert nem a kiszolgáltatottság előidézése a cél, hanem a hiteles dokumentálás és a gondolat képi közlése. Ez is egy komoly értékrendbeli különbség. Nem a repülő lépcsőjéről leeső elnök fotózása a cél, vagy az angol Királynő kínos pillanatainak a megörökítése. Sokkal inkább az a tartalom közlés, ami akár kiegészít egy cikket, akár önálló információ közlésre alkalmas.
Emellett nagy hiányosságnak tartom azt is, hogy nincs érdemi kulturális sajtó. Amit korábban például a Film Színház Muzsika betöltött. Ami előadásokra, művészekre, zenei és kulturális eseményekre, végzős színi növendékekre hívta fel a figyelmet.