Enderfalvától Meseországig

Ennek ismeretében arra már talán nem is emlékszünk, hogy bizony kétszer is a kiesők között volt. Mégsem adta fel, hiszen hat éves kora óta az volt az álma, hogy énekesnő legyen. Már nyolc évesen saját zenekarával járta az országot, tíz évesen pedig videoklipje volt. Az áttörést mégiscsak nehezen, sok munkával, lemondással sikerült elérnie. Az ismeretlenségből, egy kis Nógrád megyei faluból indulva Magyarországot már meghódította. Most pedig gyerekkori álmának beteljesítésére, Hollywood meghódítására készül. Quincy Jones mentorálásával, aki egykor Michael Jackson menedzsere volt.

Vajon sikerül neki?

Sokan tudják, hogy apukám is zenész, aki szinte minden hangszert meg tud szólaltatni. Azt viszont már kevesebben, hogy nagyon jó énekes is volt. Még kicsik voltunk az öcsémmel, amikor műteni kellett a hangszálait. Szinte minden nap énekelt valamilyen lakodalomban, vagy eseményen, aztán sajnos műtét lett a vége. Az akkoriban még teljesen természetesen cigi füstös helyek, a nem megfelelő technikával történő éneklés - hiszen sosem tanulta -, tönkretették a hangját. Ekkor fel is kellett adnia az éneklést. A műtéteket követően a hangja már nem volt a régi és az orvosok is eltiltották az énekléstől. Én 6 éves voltam akkoriban, apu pedig énekhang híján csak játszott az endrefalvi házunk nappalijában a zongorán. Nekem nagyon tetszett a dallam és a másik szobából ráénekeltem valamit. Akkor hirtelen abbahagyta a játékot és átjött hozzám mondván: „Gina, elénekelnéd ezt újra?” És akkor kezdődött minden. Rájött, hogy van tehetségem a zenéhez és onnantól kezdve anyuval összefogva mindenhol segítették a pályámat. Szinte mindent erre tettek fel, annyira hittek bennem. Meghallgatott egy salgótarjáni zenetanárnő is, de mivel túl fiatal voltam, ezért úgy kellett bekönyörögni a zeneiskolába a tizenévesek közé. Apu mindenképpen azt akarta, hogy precízen, a megfelelő technikával énekeljek, hogy soha ne járjak úgy, mint ő. Aztán 8 évesen megalapította nekem az első zenekaromat és a zenészekkel jártuk az országot. Sokszor ingyen is énekeltem, csak hogy megismerjenek. Nagyon élveztem ezt az időszakot. Cserháti Zsuzsa dalokat játszottunk, aki nagy példaképem volt akkoriban és ma is a legnagyobb magyar énekesnőnek tartom.

Apu kereste a lehetőségeket, ezért többször felutaztunk Budapestre, hogy egyeztessünk lemezkiadó vezetőkkel, producerekkel. Budapest akkor még nagyon távolinak és óriásinak tűnt. Számomra hihetetlen élmény volt a zenében jártas emberek előtt énekelni. Büszkén mutattam meg nekik az akkori tudásomat. Volt egy producer, akivel leszerződtünk néhány dal erejéig és akkor született meg a „Suli után” című dal a klippel együtt. Az éppen menő zenecsatorna egyébként nagyon sokat játszotta. Szerettem azt a dalt. Persze a dalt megelőzte már az átalakulásom kezdete, mivel a producer megmondta, hogy akkor lehet belőlem színpadi ember, ha a külsőségekre is odafigyelek. Akkor voltam 10 éves és ez nagyon be is égett az agyamba, a lelkembe. Onnantól kezdve tudatosan kezdtem el edzeni személyi edző segítségével. Futottam és futottam a köröket, az étkezésem is tudatos lett, fogszabályzót kaptam, egyszóval elindult egy folyamat, ami meghatározta az életemet.

Nem tudom, talán a magamra, a hangomra találás már 6 évesen eldöntötte, hogy énekesnő leszek. Onnantól kezdve csak erre készültem, csak ez érdekelt. Amikor a többi gyerek játszott, vagy sportolt, hiába kérleltek, hogy menjek velük, én inkább a saját házi stúdiónkban fogtam a mikrofont és gyakoroltam. Engem ez éltetett. Ha Beyoncé valamelyik igen magas hangját, vagy frazírját meg tudtam csinálni tisztán, hamis hangok nélkül, akkor boldog voltam. Nekem ez volt az adrenalin, ez hajtott. Még többet akartam tudni, komplett dalokat, akár még koncerteket is megtanultam, természetesen átkötő szövegekkel együtt. Közben iskolába és zeneiskolába is jártam egyszerre, hogy mindezt profin csinálhassam, mivel én csak az éneklést tudtam elképzelni pályámnak.

A 4. szériában még nagyon alakulóban volt a hangom, mutálni is alig kezdtem, fogszabályzóm volt és borzalmas volt az angolom. Bevallom fonetikusan leírva tanultam meg a szavakat a dalokhoz. Nem álltam még készen egy ilyen volumenű versenyre. Az 5. szériánál viszont már nagyon nagy reményeim voltak. Ott már éreztem a tétet, hiszen az élő műsorba való bekerülés küszöbén álltam. Ahol aztán nem engem választott az aktuális zsűri, hanem Lakatos Yvettet, akivel egyébként azóta is nagyon jóban vagyunk. Mindenesetre ez a kiesés megviselt. Akkor eldöntöttem, hogy ennyi volt, nem indulok többször. Nagyon nagy teher volt ez egy 14 éves tinédzser lánynak. Az újabb kudarcot sokkal nehezebben viseltem, talán azért, mert akkor már jobban felfogtam mi múlhatott ezen. Végül addig - addig noszogattak, hogy végül az utolsó jelentkezési napon mégis jelentkeztem. Mint utólag kiderült, a legutolsó szériába jelentkeztem be.

Ennyi év távlatából mondhatom igen, így képzeltem. Nagyon küzdöttem, minden erőmmel összpontosítottam, de a sok kudarc megtanított alázatosnak is lenni. Amikor az utolsó adásban a korábbi szériák győztesei feljöttek együtt énekelni velem, az nagyon felemelő élmény volt. Hirtelen tényleg mintha egy tündérmesébe csöppentem volna. Onnantól kezdve minden felgyorsult. Saját kiadóm, menedzsmentem lett. Elkészült a lemezem, saját koncertjeim voltak, énekelhettem külföldön, énekeltem az ország minden szegletében. A közönség pedig szeretett és mindenhol közös fotót akartak velem, és aláírást kértek. Ezt kellett volna feldolgozni, csak időm nem volt rá. Szerencsére minden nehézség ellenére gyorsan belerázódtam. A családom ott állt végig mögöttem, és nem hagyták, hogy ez az új világ magával ragadjon.

Végig a műsor ideje alatt apuval ott laktam a Megasztár házban Budapesten, ezért már hetek, sőt hónapok óta nem voltam otthon. Majd hazamentem a verseny után és nemcsak a szomszédok, de az egész falu ott állt és egy emberként skandálták a nevemet, éljeneztek, gratuláltak. És tényleg így volt, mindenki autogramot akart tőlem. Ezzel együtt azért kialakult egy tartás is velem szemben, onnantól kezdve én már másnak számítottam. Sokan felnéztek rám, de a régi barátaim kezdetben eltávolodtak. Ennek az is az oka, hogy én családostul felkerültem Budapestre, hogy egy másfajta életet éljek. Számomra talán kicsit jobban kinyílt a világ. Itt tanultam, itt ismertem meg az akkori páromat, a legjobb barátomat is, szóval sok olyan kötelék alakult ki Budapesten, amitől az lettem, aki. És szerencsére maradt olyan kötelék is, ami az óta is az életem része.

Hollywood mindig is egy cél volt, ahová mindenképp el akartam jutni. Még egy apró tetoválást is csináltattam az első utam emlékére. Ez egy violinkulcs a csuklómon, amit nagyon szeretek. Kislányként a filmekből, a klipekből azt láttam, hogy ott van „mindenki”, az a világ egy meseország része. Ma már ismerem minden porcikáját, tudom, hogy nem könnyű az élet ott sem. Ismerem az árnyoldalait, ugyanakkor azt is tudom, hogy a zenei stílusok, amelyeket én is képviselek, ezen a helyen tudnak igazán működni és olyan módon szárnyalni, hogy az nemzetközi minőségű és sikerű legyen. Ezért készült itt az első dalom és klipem, amit az óta több dal és klip is követett már, például a legújabb ’Go’ című dalom klipje épp a napokban debütál majd.

Quincy Jones-szal egészen másképp ismerkedtünk meg. A Megasztár megnyerése után egy addig számomra teljesen ismeretlen szegedi hölgy juttatta el a felvételeimet Quincynek pusztán jóindulatból, akivel ő valamilyen módon összeköttetésben volt akkoriban. Quincy menedzsmentje pedig a megasztáros videók láttán küldött nekem egy e-mailt. Azt írták, Quincy nem hitte volna, hogy egy 16 éves lány még tud könnyet csalni a szemébe és ezúton, nagy szeretettel meghív a Monteaux-i Jazz Fesztiválra énekelni. Úgy, hogy az eseményig már nem volt csak néhány hét, tehát a fellépők listája hónapok óta fixen megvolt. Viszont Quincy mindenképpen akart hallani élőben is és ragaszkodott a jelenlétemhez. Emlékszem az akkori menedzsmentem gyorsan kiderítette, hogy hiteles a forrás, valóban Quincy csapata üzent nekem és végül el is mentem énekelni a Jazz Fesztiválra. Óriási élmény volt. Életem meghatározó pontjává vált ez az este, akkor még küzdöttem az angol nyelvvel - mára ez szerencsére nem probléma - és emlékszem ott még nagyon meg voltam szeppenve. Mindenesetre Quincy ott és akkor a mentorommá vált. Ennek már hét éve lassan és azóta is minden évben találkozunk. A tavalyi nagyszabású születésnapi arénás koncert után idén is meghívott a privát születésnapjára a saját házába. Ezúttal többek között Pharrell Williams előtt énekelhettem nagyon szűk körben. Ez a kapcsolat, az ő munkássága előtti tisztelet és az irántam érzett szeretete és pozitív visszajelzése hajt a célom felé, ezért is küzdök nap, mint nap a sikerért.

Minden ember változik élete során. Vannak tulajdonságok, amikkel születünk és elvek, amiket idővel felveszünk. Sok mindent otthonról hozunk, de a saját értékrendünk is kialakul idővel. Azt hiszem, hogy felnőttként egy dolog biztosan nem változott bennem, a zene iránti szeretet, az alázat, ahogy a zene és az emberek iránt érzek. Talán már kevésbé akarok megfelelni mindennek és mindenkinek, mint korábban. Magabiztosabb és céltudatosabb vagyok, van véleményem és azt ki is nyilvánítom. Megtanultam élni a lehetőségeimmel, próbálok jó döntéseket hozni, de az már nem célom, hogy mindig megfeleljek, mert az egyszerűen lehetetlen. Szeretném kiszolgálni a közönségemet, de ahhoz az kell, hogy az igazi hangomat hallják, olyan dalok által, amit én magam szívből szeretek. Ez egy kicsit nehezebb út, de sosem a könnyebbet választom, mert én hosszútávra tervezek.

Tulajdonképpen azelőtt nem gondoltam erre. A váltás oka az volt, hogy lejárt a több éves szerződésem a csatornával. Ez még a Megasztárból eredő kizárólagosságot is jelentette. Ugyanakkor a kiadóval is lejárt szerződésem, így lehetőségem nyílt kipróbálni magam egy teljesen új terepen, teljesen más játékszabályokkal. Nagyon megtisztelő volt, hogy 20 évesen, a világon egyedülállóként, ennyire fiatalon mentornak választottak. Egyedül Demi Lovato volt még hozzám hasonlóan hihetetlenül fiatalon zsűritag, aki aztán évekig az egyik legsikeresebb amerikai mentor lett a tengerentúli szériában. Mindezzel együtt menedzsmentváltáson is keresztülmentem, ami részemről tudatos döntés volt. Apu és a legjobb barátom az óta is megosztják a menedzseri feladatokat és együtt, családi vállalkozásban dolgozunk. Nekem ez óriási megkönnyebbülés volt, és új motiváció is egyúttal. Saját kiadót alapítottunk és kiadtuk a legutóbbi lemezemet közösen, ami platina lemez lett. Sokat dolgozunk, de együtt minden sokkal könnyebb és én inkább érzem biztonságban magam olyanok között, akikben száz százalékban megbízom.

Most már minden úgy van, ahogyan én szeretném. Emiatt idén már nem leszek mentor az X-faktorban. Úgy éreztem tavalyi legnézettebb széria után számomra megvolt a csúcs, minden érzés megszületett, amire vágytam mentorként. Sírtam, nevettem, sokan megkedvelték a felnőtt, véleménnyel rendelkező Radics Gigit. Sok kritikusom is akadt, de ez a felnőtté válással együtt jár és ezt én teljes mértékig elfogadom. Nagyon megszerettem az X-faktor háttércsapatát, magát a feladatot, de már a saját terveimre szeretnék összpontosítani és ez a kettő nem fért össze. Hiszen mentornak lenni kemény munka és nemcsak abban a néhány órában mikor a közönség lát a képernyőn keresztül. A közeljövőben szeretnék sokkal intenzívebben nekiállni a dalszerzésnek. Muszáj inspirációt szereznem, ehhez az év eleji amerikai pihenés volt a legtökéletesebb. Érzem magamban az erőt, nagyon sok izgalmas kihívás vár rám és a nemzetközi karrieremet is szeretném mindenféle kötelezettség és kötöttség nélkül szabadon fejleszteni.

Radics Gigi is szereti a csajos, semmittevős napokat, mint minden 22 éves lány. Szeret moziba menni, körmöshöz, vagy fodrászhoz, masszíroztatni vagy wellnessezni kicsit, amikor éppen nincs egyéb teendője. De ez a legritkább. Általában még az ebéd és a kávézás is benzinkúton jöhet csak szóba, vagy az autóban kutyafuttában. A fellépés csak egy része a teendőknek, hiszen megannyi fotózás, forgatás, interjú vár rám általában. Talán ez az első olyan év, amikor egyelőre komolyabb televíziós kötöttség nélkül tudok tervezni az év hátralévő részére. Aztán ki tudja, az élet mindig felülírja önmagát. Amikor hazaérek Amerikából több tárgyalás is vár ránk, úgyhogy még nem kiabálom el, majd meglátjuk mennyi énidőm marad. Az edzésre mindenesetre akkor is hagyok időt, ha éjjelre kell halasztani, nekem ez nagyon fontos. A reggeli kávé és az edzés, ezek nélkül nincs nap, de újabban a konyhában is egyre többet fordulok meg, lehet, hogy új hobbim lesz a gasztronómia? Ki tudja?

Köszönöm szépen jól megvagyunk a bahamai párommal. Kai továbbra is Los Angelesben él, most szerencsére sokat tudtunk találkozni. Végre volt egy intenzív negyed évünk együtt, bár ő sokat dolgozott ebben az időszakban is. Aztán most egy kis időre ismét távol leszünk, de ez biztosan jót tesz majd, a kapcsolatunknak. A hiányérzet megerősíti az érzéseket. Távolabbi célom egyelőre nincs ezzel kapcsolatban. Igyekszem jól érezni magam abban, amiben vagyunk, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

Szeretném hinni, hogy akkorra már nemzetközi elismerés is lesz a karrieremben. Esetleg, ami minden zenész álma, Grammy-díj tulajdonosa is lehetek akár a munkásságom alapján. Merek nagyokat álmodni, mert csak úgy érdemes élni. Nekem mindenki elhiheti, mivel Endrefalváról, a kis nógrádi falucskából Budapest is egy óriási, sőt elérhetetlen ugrásnak tűnt. Egy álom volt csupán és nekem mégis sikerült felküzdeni magamat, pedig korábban sokan kinevettek. Azt mondom, hinni kell magunkban és tenni azért, amit igazán szeretnénk elérni, úgy biztos a siker.