BlogÚj! Megnyitás

Fekete péntek

Péntek volt. Legalábbis az öröknaptár szerint. Mert mi ezt már nem tudhatjuk meg másként. De egy valamit talán – remélem – minden magyar tud.

 Azt, hogy mi volt 1920. június 4.-én pénteken, Franciaországban a Nagy – Trianon kastélyban. Ha röviden akarok fogalmazni, akkor csak annyit írok: egy nemzet tragédiája.

Mert 1920. június 4.-én pénteken a történelmi, 1000 éves Magyarország megszűnt létezni. Fizikailag mindenképpen. Nem, nem vagyok irredenta, soviniszta, nacionalista, sem semmi egyéb, amit hasonló szavakkal leírhatnék. Nem gyűlölöm egyetlen szomszéd nép egyetlen tagját sem és nem akarom csorbítani az országuk határait sem. Az Európai Unióval – az egyedüli Ukrajnát kivéve – ennek megszűnt a jelentősége. Egy valamit azonban ezzel kapcsolatban szeretnék látni és hallani, és annak semmi köze a fizikai határokhoz.

Érdekes dolog, hogy bár a háború kirobbantásához szinte semmi közünk nem volt, mégis, Magyarország kapta a legnagyobb büntetést. Országunk elvesztette területeinek harmadát, lakosságának hozzávetőleg a felét, és 3,3 millió magyar rekedt a határok mögött immár egy idegen országban. Elcsatolták a bányáink többségét, az iparunk jelentős részét, a vasúthálózatunk kétharmadát, és három középkorba nyúló hagyományokkal rendelkező egyetemünket. Egy ország jövőjére tették fel a szemfödőt azzal a diktátummal. Ennek a következménye volt, hogy úgy és azok oldalán léptünk be a Második Világháborúba, ahogy azt megtettük. Ezzel nem akarom felmenteni országunk akkori vezetőit, mert amit és ahogy tettek, azért felelniük kellett, ha máshol nem is, de a történelem ítélőszéke előtt mindenképpen.

Csak az nem fér a fejembe még ma sem, hogy miért pont Magyarország? Mit tettünk, vagy nem tettünk, amiért ezt érdemeltük? Évszázadokig tartottuk fel a tatárt, a törököt és harcoltunk, békét biztosítva ezzel a kontinensnek. Mondják, hogy a Tanácsköztársaság volt az ok. Mások szerint Clemenceau magyar menye elleni utálata vezetett idáig. Csakhogy egyik sem igaz. A Tanácsköztársaság addigra már megbukott, Michnay Ida pedig – annak ellenére, hogy elvált Clemenceau fiától – haláláig a Clemenceau birtokon élt, mint családtag. Valaki egyszer megfejthetné ezt a rejtélyt is.

Még nem mondtam el, mit szeretnék látni és hallani Trianonnal kapcsolatban. Nos, az egy dolog. Azt, hogy Franciaország és Nagy Britannia mai vezetői közösen álljanak oda a mikrofon elé 2020. június 4.-én és mondják el a magyar népnek, nem politikusainknak, hanem nekünk, magyaroknak, hogy sajnálják, hogy az elődeik ezt a gyalázatos szerződést a magyar népre erőszakolták és ezért 100 évvel később most ők kérnek bocsánatot. Csak ennyit és semmi többet. Nekem ez többet érne minden emlékműnél.

Vissza a főoldalra

Fekete péntek

Péntek volt. Legalábbis az öröknaptár szerint. Mert mi ezt már nem tudhatjuk meg másként. De egy valamit talán – remélem – minden magyar tud. Azt, hogy mi volt 1920. június 4.-én pénteken, Franciaországban a Nagy – Trianon kastélyban. Ha röviden akarok fogalmazni, akkor csak annyit írok: egy nemzet tragédiája.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVII. rész

A vacsora végeztével a kórusban sok boldogságot kívánó személyzet sorfala között kisétáltak a ZaZa-ból. Odakint a csodálatosan tiszta ég varázslatos csillagos paplant terített a városra. A limuzin szinte azonnal a bejárat elé gördült, de Ramon nemet intett neki. Belekarolt Tessbe, és elindult a kivilágított múzeumok irányába. - Mit szólnál egy kellemes éjszakai sétához? – kérdezte a lányt. Tess fölnézett a csillagokra, és szembefordulva átölelte a férfit.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVI. rész

- Miért ne? – vont vállat a férfi. Franknek nem kell elszámolnia a pezsgővel! – mondta, és Tess kezébe adta a poharat. A poharak csilingelve összekoccantak, és ők egymásra mosolyogva kiitták az italt. A kocsi lágyan fékezett a ZaZa bejárata előtt. Frank kipattant, és kinyitotta előttük az ajtót. Ramon belekarolt a lányba, a portás szélesre tárta előttük az ajtót, és a férfi bevezette Tesst a hotelbe. A hall fényűző pompája káprázatosan csillogott a hatalmas kristálycsillárok fényében. Ramon azonban nem lassított, és tökéletes helyismerettel kalauzolta át Tess az elegáns, diszkrét luxust sugárzó, teljesen üres étterembe. Tess csodálkozva nézett körül. Ennyire éreztetné hatását a válság?- gondolta magában. Nem hitte volna, hogy valaha üres éttermet lát egy luxus hotelben, pláne nem a Zaza-ban. A zenekar ezzel mit sem törődve halk swinget játszott, ami nagyon jól illett a hely hangulatához. Ramon megállt a csinos ültető hostess pultjánál és a lányra mosolygott.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XIII. rész

Most mégis jön – sóhajtott magában Ramon. Tudta, hogy anyja keze is benne van a dologban, hiszen a levélében megírta, hogy idén nyáron ne várják a haciendán. Arra számított, hogy kap egy telefont, vagy egy e-mailt apjától, és arra válaszolva elmagyarázza a helyzetet.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XII. rész

Tess felkacagott a boldogságtól, és a férfi nyakába ugrott, aztán csókolta, csókolta és csókolta. És Ramon visszacsókolt. Aztán lágyan elfordította a lányt és az ágyra dőltek. A férfi keze – mézédes bizsergésű lágy érintéssel – elindult Tess Bőrén. Amikor a lány már úgy érezte, egész testében borzong a férfi érintésétől és csókjaitól, lekerült a póló, és minden egyéb akadályozó ruhadarab. Tess boldogan ölelte magához az izmos férfitestet. Ölelte és csókolta élete férfiját, és a vágy egyre csak hatalmasodott benne, egészen addig, amíg vágyának engedve, átvette az irányítást. Minden szerelmét át akarta adni a férfinak. Eggyé olvadni vele és boldog beteljesüléssel elveszni a szerelem semmihez sem fogható gyönyörében. Ramon pedig érezte a lány minden rezdülését. Boldogan hagyta, hogy Tess felülre kerüljön, ajkával lágyan kényeztette a málnaszemmé keményedett bimbókat, miközben testük összeforrt a szerelem ritmusában. És megtörtént az, amit a párok csak a legfelemelőbb pillanatokban élnek meg, és a gyönyör könnyűszárnyú madara egyszerre emelte őket az ég végtelen, mindent megszépítő magasába.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XI. rész

Folytatásos regénysorozatunk tizenegyedik része.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon X. rész

Simons bólintott, és lassan a kedvenc foteljéhez sétált. Leült, és akkurátusan rágyújtott egy hosszú havannára. - Nos, ebben az esetben – bár nem vártuk – tartson velünk vacsorára – invitálta Ramont olyan hangsúllyal, mintha egy kutyát hívott volna az asztalához.