BlogÚj! Megnyitás

Feltámadás

Így Húsvét után már viszonylag keveseket érdekel – a hívőkön kívül – hogy mit is ünnepeltünk valójában.

Ami leginkább megmaradt, az az evés – ivás és a locsolkodás. Pedig a valóságban ezeknek vajmi kevés közük van a Húsvéthoz. 

Mert a Húsvét nem az eszem – iszom, dínom dánom, hanem az egyik legszentebb vallási ünnep. Ma már talán a gyerekek – a hittan órákon tanultak okán - jobban tudják mi is történt Húsvétkor, mint a szüleik. És ez nagyon jó. Fontos persze a néphagyomány életben tartása és gyakorlása, de azért nem árt, ha Húsvétkor elcsendesedünk kicsit.

Mert a Húsvét nem más, mint Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe. Nem, nincs róla dokumentumfilm és egyéb régészeti bizonyítékok, mégis a világon élő emberek sokaságának – így nekem is – a feltámadás a világ egyik legfontosabb eseménye. Hogy miért is kell elcsendesednünk? Mert Jézus Krisztus vállalta azt az áldozatot, amivel a mi életünket megmentette. És ez akkor is így van, ha valaki nem hisz benne.

De lépjünk egy kicsit tovább ennél. Húsvétkor nekünk is kicsit „fel kellene támadnunk”. Kicsit magunkba nézni, és elismerni, hogy igen, akkor és ott, azt nem úgy kellett volna. Igen, ha visszacsinálhatnám… Sajnos visszacsinálni nem tudjuk. De egy valamit megtehetünk: bocsánatot kérhetünk. Sok esetben ez nagyon is elég lenne. De van-e ehhez erőnk? Kell, hogy legyen! Azért, mert ha meg tudjuk tenni legalább a saját családunkban, a saját barátaink és kollégáink között, már megtettük a magunkét. Mert a bocsánatkérés csak emberség kérdése. És ha sokan így tennénk, akkor a Húsvéttal nem csak Jézus Krisztus feltámadását, hanem Magyarország megújulását is ünnepelhetnénk. Hiszek benne, meg tudjuk tenni. 

Vissza a főoldalra