Móricz Zsigmond 45 éves volt, amikor végzetes szerelembe esett. Persze, mindehhez kellett egy házassági válság is. Móricz és felesége Holics Janka már 20 éve házasok voltak. Janka volt az író elsőszámú kritikusa és múzsája, nem mellékesen pedig gyermekei anyja is egyben. Csakhogy az évek múltával a házasságuk érzelmi része oly mértékben megkopott, hogy egyikük számára sem tudta biztosítani az áhított szenvedélyt. Pedig szerették egymást. Mégis, Holics Janka Móriczot, az író pedig a feleségét gyanította hűtlennek. Így a boldogtalanság és a tragédia mondhatni kódolva volt…

Történt egyszer, még 1924. januárjában, hogy a Belvárosi színház műsorra tűzte az író Búzavirág című darabját. Móricz, aki szerette maga „ellenőrizni” egy – egy darabja színrevitelét, erősen belefolyt a darab körüli munkálatokba. És amikor az egyik szereplőt kellett kiválasztani, hát minden befolyását latba vetette, hogy a szerepet Simonyi Mária kaphassa meg. És ennek egyáltalán nem szakmai okai voltak.

Ne szépítsük, az éppen boldogtalan és bizonytalan állapotban lévő Móricz mondhatni első látásra beleszeretett a nála 10 évvel fiatalabb színésznőbe.

Aztán a próbák során igyekezett minél többször ott lenni és egyre csak csodálni Simonyi Máriát. De nem mert kezdeményezni, mivel marta az önvád. És mi tagadás, azért a felesége igen közel állt hozzá. Aztán a hónap utolsó napján mégis megírta Simonyi Máriának az első szerelmes levelét. Ahol tépelődve, önmagát vádolva, szégyenkezve érzései miatt, vallott szerelmet a színésznőnek. Aztán egy alkalommal a Búzavirág egy példányát ajándékozta Simonyi Máriának, amelynek ajánlását már úgy írta meg, hogy aki elolvasta, rögvest tudhatta, hogy egy szerelmes férfi sorait olvassa. 

Holics Janka, Móricz felesége nem volt vak. Pontosan látta, mi folyik férje és Simonyi Mária között. Olyannyira, hogy a főpróbán Móricz viselkedését látván így forduld Kodolányi Jánoshoz: „Látja? Hogy nézi, hogy falja, hogy csügg rajta? Hogy nem tudja titkolni, hogy elárulja magát a viselkedésével, minden porcikájával? ... És hogy azt a szajhát, azt a senki rongyot”… Mondatai elárulták feldúltságát. Ám igazából ő sem volt tétlen áldozat, hiszen egy évvel korábban maga menekült házasságuk sivárságából egy rövid, de lángoló szerelem gyötrelmébe. Ugyanakkor most mérhetetlen gyűlölettel és féltékenységgel tekintett riválisára.

A színésznő nem tudván erről, maga is lángoló szerelmet vallott a híres írónak. A levél, amit megírt, legalábbis erről tanúskodik: „Maga édes legutolsó buja – fogcsikorgató reszketéssel olvastam a levelét – magáé voltam, mire a végére értem. Jöjjön, jöjjön, a magáé vagyok régen, minden porcikámmal. Szemérmetlen vagyok, nem szégyellem. Maga tett azzá...”

Aztán Simonyi Mária megtudta, hogy Holics Janka öngyilkosságot kísérelt meg és megrettent. Szenvedélyesen szerette Móriczot, de nem akart végképp szétverni egy húsz éves házasságot és nem akart egy nőt a halálba kergetni. Ezért egy levélben ismét szerelmet vallott az írónak és egyben búcsút is intett neki, lezárva kapcsolatukat. És bár Móricz a későbbiekben is írt neki szerelmes leveleket, ezekre már csak ritkán válaszolt, és akkor sem azt, amit a szerelmes író remélt („maga csak külsőleg lát (amit nem lát, elképzel) és úgy látszik, ez Magának elég”.)

Úgy tűnt, ezzel vége is lesz a dolognak, és az író feleségével éli tovább az életét.

Ám nem ez történt. Holics Janka nem tudta túltenni magát történteken, mert végül rájött, hogy férje az igazi, szenvedélyes szerelem az életében, amiről tévesen gondolta azt, hogy elhamvadt már a lángja. A viszonzás azonban Móricz részéről már elmaradt, ezért több öngyilkossági kísérlete is volt, amelyekkel megkeserítette az író életét.

Móricz viszont ezt követően soha többé nem tudott úgy érezni a feledése iránt, mint korábban. Számára Simonyi Mária alig látott alakja vált a szerelem esszenciájává. Minden vágya a színésznő volt, bár ez kimerült a levelek írásában. Az író olyannyira rabjává vált ennek a szerelemnek, hogy ettől kezdve minden megjelent novellájába belecsempészett egy olyan üzenetet, amelyet csak Simonyi Mária érthetett.

Holics Janka tényleg komolyan gondolta, hogy nem tud és nem is akar Móricz nélkül élni. A viszony kezdetétől eltelt 1 – 1,5 évben látta, érezte, hogy Móricz Zsigmondot már örökre elveszítette. És ezt nem tudta elfogadni, ezért az öngyilkosságba menekült.

Móricz felesége halála után hónapokig nem kereste a színésznőt, de aztán a szerelem nem hagyta nyugodni, és egy levélben újra szerelmet vallott neki. Egy évvel később már házasságot is kötöttek. De kapcsolatukra örökös árnyéket vetett Holics Janka öngyilkossága és nyolc évvel később elváltak.

Hogy ebben mekkora szerepe volt fogadott lányának (és állítólagos szerelmének), az Árvácska történetek ihletőjének, Littkey Erzsébetnek – Csibének – az már egy másik történet.