BlogÚj! Megnyitás

Irány a Pilvax!

Persze csak gondolatban, mert ma már egy kis utca van annak a háztömbnek a helyén, ahol egykor a nevezetes kávéház állt.

Ma tehát már nincs Pilvax kávéház, és ha lenne is, vékonypénzű újságírónak nem sok keresnivalója lenne ott. 

Irány a Pilvax!

Mi tagadás, megváltozott a világ. Szépapáink korában az újságírás egy belátható, tisztes, megbecsült pályát és társadalmi elismerést kínált. Kár lenne belemenni abba, hogy mit kínál most, mert annyira más ez a világ. Az egyiknek ugyanaz a pálya ezt kínálja, a másiknak meg amazt. Igazából már nincs is szigorúan vett újságíró képzés, ma ezt kommunikációnak hívják. Nem gondolom, hogy ez rossz lenne, mert más kor, más követelmények, és a kerék forog tovább. A lényeg az érték, amit ad az nekünk.

Csak visszaszaladok 170 évet és elképzelem, ahogy televíziós képernyőre, csudát, youtubra vágyó ifjú titánok berohannak, bocsánat bevideóznak a Pilvaxba… Aztán hogy is lenne azzal a 12 ponttal? Ki írná meg és hogyan? Hiszen volt az egyetemen írásgyakorlat óra, csak hát az nem is volt annyira fontos, meg csak 2 kreditet adtak érte! De az angolom az remek! Azon is megírhatom? A Nemzeti Dal is bizonnyal klaviatúrán született volna. Ami önmagában nem lenne baj. De kinek íródna? És ki ellen?

Már az idejét is nehezen idézem fel, mikor tudott Magyarország boldogan és együtt ünnepelni március 15-én. Talán valamikor 1989 - 90-ben. Amikor még azt hittük, 10 – 20 év és utolérjük Ausztriát, amikor még azt hittük, hogy minden szép lesz, ha az oroszok hazamennek. Nos, hazamentek, de Ausztria inkább csak távolodik. És bizony, tévedni tetszik kedves olvasó, ha azt gondolja, itt az anyagiakról írok. Mert nem.

Ezek a sorok az egységről szólnak. Az összetartozásról, az egymás megbecsüléséről, a másik tiszteletéről. Már a szabadságharc bukása is a széthúzás egyik eredménye volt (az persze más kérdés, mit kezdhettünk volna katonailag a cári sereggel).

Harminc év telt el 1989 óta. Tegyük le a fegyvereket egy napra. Fizikailag és verbálisan egyaránt. Nem, ne menjünk el kifütyülni, kerepelni a miniszterelnököt és ne köpködjünk egy volt miniszterelnök felé. Mindketten magyarok, ahogy mi is. Másként látják, másként látjuk, másként éljük. Igen. Petőfiék is másként látták, másként élték és másként gondolták.

Amikor Petőfi a Nemzeti dalt szavalta senki nem fütyült, kerepelt, dobált és köpködött. Ha mást nem, legalább ezt tartsuk tiszteletben, hajtsunk fejet és ünnepeljünk együtt, méltósággal. 

MR

Irány a Pilvax!
Vissza a főoldalra