Isten tarkón vágott egy szívlapáttal

Timkó Eszter, forrás: ujszinhaz.hu

- Tulajdonképpen bármi mást választhattam volna. Talán van az életutamban valami elrendeltség, ami a színészi munka által be tudta váltani „önmagát”. Szeretetteli, elfogadó családban nőttem fel. Figyeltek rám, ugyanakkor engedték, hogy mindig önmagam legyek. A nagyapám gyönyörűen hegedült, édesapám is zenélt és énekelt, édesanyám szintén énekelt, sőt versenyeken is eredményesen szerepelt. Emellett a festészet vonzotta. Tehát a családomban aktív formában volt jelen a művészet, azonban egyikük sem választotta hivatásként. Viszont így gyerekkoromtól az életem része volt a szépség és a harmónia. A szüleim teljes mértékben pártolták, hogy mindig a szívemre hallgassak, és a színészetet válasszam, ha ezt látom jónak. Az öcsém pedig a Bécsi Zeneakadámián végzett. Klasszikus gitárművész.

- Bár a színészethez volt adottságom, nem vettek fel elsőre. De nem vagyok feladós típus, ezért nem nyugodtam bele. Az élethez való hozzáállásom egyik alapvetése, hogy ha belekezdek valamibe, azt szívvel-lélekkel végig viszem. Ennek is köszönhető, hogy 1996-ban kezembe vehettem a színész diplomámat. Kerényi Imre és Huszti Péter osztályába jártam. Nekik köszönhetem, hogy a Madách Színházban kezdhettem meg a pályafutásomat. Fantasztikus művészekkel, rendezőkkel dolgozhattam az ott töltött évek alatt. Nem csak prózai szerepeket játszottam. A zenés darabok, musicalek világába is beavatást nyertem. Nagy élmény volt a Macskákban szerepelni. Több száz alkalommal alakíthattam Cejtelt, a Hegedűs a háztetőn siker szériájában. Amikor viszont a színház teljesen profilt váltott és a prózai előadások kikerültek a repertoárból, nekem is változtatnom kellett.

Zserbótangó, forrás: ujszinhaz.hu

- Annak ellenére, hogy az ön menedzselés nem az erősségem, valóban lehetőségem nyílt a legszélesebb értelemben kipróbálnom magam. Az is igaz, hogy művészi alázattal és teljes elfogadással viszonyulok a nekem felajánlott feladatok felé. Minden szerepet fontosnak értékelek, amire engem kérnek fel. Annál is inkább, mivel a színészet a hivatásom, tehát az a dolgom, hogy a szerepeken keresztül a munkámmal felemeljem az emberek lelkét. Ezért mondhatjuk, hogy a legjobb értelemben véve fatalista módon viszonyulok a munkámhoz. Ezért a humorban sem ismerek tréfát, és a legmélyebb drámába is a legteljesebb mértékben engedem bele magam. Ez a teljes önátadás egyébként az életem minden részére ugyan úgy igaz. Ezért engedem, ami megy, szeretettel fogadom, ami megérkezik, és hálás vagyok azért, ami van. Ez az életszemlélet a „véremmé vált”. Átsegít az élet minden nehézségén, ugyanakkor az örömöket adó dolgokat, a maguk teljességében tudom megélni.

Pannónia Dubbing Solutions Stúdió, fotó: Csaba Beatrix

- A hangi adottságomra figyeltek fel. Ennek köszönhetően kaptam meghívást szinkron szerepre. Persze nem főszereppel kezdtem. Bele kellett tanulnom a szinkron technikájába. Mert nem elegendő egy jó hangszín, a remek orgánum. Ritmus érzék is kell. Valamint olyan képességek és adottságok, ami nagyon rövid idő alatt teszi képessé az embert arra, hogy egy más nyelven elmondott szövegrészt, a saját nyelvén mondja rá a filmre. Figyelembe véve a szájmozgást, dinamikát, színészi játékot. Szeretni kell a szinkront. Rendelkezni kell empátiával. Együtt kell működni az eredményért a rendezővel, a hangmérnökkel. Nem egyszerű feladat hiteles szinkront csinálni, ami még élvezetesebbé teszi a filmet a néző számára.

- Eltelt valamennyi idő, mire felismertem ennek a fontosságát. Az első időben a feladatnak való megfelelni akaráson volt a fókusz. Aztán ahogy egyre több tapasztalatot szereztem, jobban tudtam figyelni a finom jelzésekre is. Pontosságban, precizitásra törekvésben mindenképpen jó eszköztár. A ritmus érzékben is nagyon hasznos. Nem egyszer fordult elő, hogy bizonyos karakterek megformálásához, meríteni tudtam a szinkron szerepben átélt élményekből. A hanggal való nyomatékosítás, ami a szinkronban elengedhetetlen, szintén megjelenik a színpadi és akár a filmes játékban. Összefoglalva, a kvalitásokban érvényesülnek az ebbéli tapasztalatok, igen. Az is jellemző rám, hogy a szinkron munka nekem nem egy kiegészítő pénzkereset. Hanem éppen olyan fontos és megtisztelt feladat, mint bármi, amit elvállalok. Dolgomnak érzem, hogy ebben is a legjobb formámat adjam. Fogalmazhatok úgy, hogy a szinkron és én, valók vagyunk egymásnak.

- Színpadon nagyon sokféle szerepben, nagyon sok előadásban játszottam. Az eddigi pályám során, legalább 60%-os arányban volt jelen. A szinkron is jelentős mértékben tölti ki a színészi időkeretemet. A film az, amiből szívesen vállalnék többet, mert abból volt a legkevesebb részarányosan.

A kegyelmesasszony portréja, forrás: ujszinhaz.hu

- Én ezt is szeretem holisztikus szemléletből megközelíteni. Egyrész úgy vélem, hogy feladat van, amit felkínálnak, amire kiválasztanak. Ez a tény pedig a felkérés pillanatától arra predesztinál, hogy a legjobbat hozzam ki magamból, és segítsem a színész társaimat a saját munkámmal, a megvalósítás minőségében. Mert arra szerződtünk ezzel a hivatással, hogy szolgáljuk a közönséget. A színpadon, filmen, a szinkron stúdióban olyan teljesítményt kell nyújtanunk, ami mindenekelőtt a közönség érdekeit veszi figyelembe. Az a cél, hogy ne csak a szakma számára szülessenek jó előadások, jó filmek. Eközben nem látszhat, nem érződhet semmi rajtunk, ami a privát életünk szegmenseit érinti. Az alkotás során kialakuló szakmai nézeteltérés nyoma, konfliktus, feszültség sem érződhet. Amint felgördül a függöny, elindul az első filmkocka, onnantól kezdve kizárólag a színészi játék a feladat. Ebben engem nagyon segít az empátiás képességem. Vallom, hogy „élni és élni hagyni” helyes működési elv. Természetesen mindez nem mehet a csapatban gondolkodás rovására. Szinte minden helyzetben, a hozzáálláson múlik, mi lesz a végkimenet.

Pannónia Dubbing Solutions Stúdió, fotó: Csaba Beatrix

- Ez hozott lélek minta. Törekszem rá, hogy segítőkész emberként, valóban mindent odaadjak magából. Szeretem, ha odanyújthatom a kezem a másiknak, hogy a legnemesebb értelemben legyek képes szolgálni az adott helyzetet. Nem csak színházi értelemben, hanem az élet minden területén.

- Igen. Volt olyan konkrét életesemény, ami megváltoztatott. Fogalmazhatom úgy, hogy „Isten tarkón vágott egy szívlapáttal”. Főnixként születhettem újra. Kaptam egy „második” életet. A metamorfózis által, a feltétel nélküli szeretet képessége társulhatott hozzám. Az a fajta kiáradás, ami jelen van általam. A szeretetteli, kedvességből táplálkozó jelenlét lett a legvágyottabb állapotom. Felkínálom, és szabadon elfogadható. Az identitásom részévé vált mindez. Viszont ez koránt sem jelent gyengeséget, vagy bánthatóságot. Sőt, létezési forma. Az élethez való hozzáállás mikéntje.

Csaba Beatrix