BlogÚj! Megnyitás

Isten tarkón vágott egy szívlapáttal

Különleges hang, adományként értékelt adottságok, törékeny alkat. Ez volt az első impulzus, ami a beszélgetés során ért. Ugyanakkor szavak nélkül is olyan erő sugárzik belőle, ami keveseknek a sajátja.

Palettájáról szinte semmi sem hiányzik. A szakmai értelemben vett teljesség azonban párosul azzal a higgadt, bölcs kiegyensúlyozottsággal, ami rendíthetetlenné teszi őt magát. Szilárd alapokat biztosítva a számára. Talán nem túlzás vele kapcsolatban azt mondani, az életét „sziklára építette”, ami nem csupán hitbéli erő. Sokkal inkább a tapasztalat és a megszerzett tudás egybeforrt harmóniája. Timkó Eszter a „kőbe vésett” értékrendek szabályszerűségét vértként használja a mindennapok során, mégis elképesztően jelen lévő rugalmassággal szemléli mindazt, amit az élet elébe tesz.

Timkó Eszter, forrás: ujszinhaz.hu

Timkó Eszter, forrás: ujszinhaz.hu

- Miért éppen a színészetet választotta életpályaként?

- Tulajdonképpen bármi mást választhattam volna. Talán van az életutamban valami elrendeltség, ami a színészi munka által be tudta váltani „önmagát”. Szeretetteli, elfogadó családban nőttem fel. Figyeltek rám, ugyanakkor engedték, hogy mindig önmagam legyek. A nagyapám gyönyörűen hegedült, édesapám is zenélt és énekelt, édesanyám szintén énekelt, sőt versenyeken is eredményesen szerepelt. Emellett a festészet vonzotta. Tehát a családomban aktív formában volt jelen a művészet, azonban egyikük sem választotta hivatásként. Viszont így gyerekkoromtól az életem része volt a szépség és a harmónia. A szüleim teljes mértékben pártolták, hogy mindig a szívemre hallgassak, és a színészetet válasszam, ha ezt látom jónak. Az öcsém pedig a Bécsi Zeneakadámián végzett. Klasszikus gitárművész.

- Egyenes út vezetett a Színház és Filmművészeti Főiskolára?

- Bár a színészethez volt adottságom, nem vettek fel elsőre. De nem vagyok feladós típus, ezért nem nyugodtam bele. Az élethez való hozzáállásom egyik alapvetése, hogy ha belekezdek valamibe, azt szívvel-lélekkel végig viszem. Ennek is köszönhető, hogy 1996-ban kezembe vehettem a színész diplomámat. Kerényi Imre és Huszti Péter osztályába jártam. Nekik köszönhetem, hogy a Madách Színházban kezdhettem meg a pályafutásomat. Fantasztikus művészekkel, rendezőkkel dolgozhattam az ott töltött évek alatt. Nem csak prózai szerepeket játszottam. A zenés darabok, musicalek világába is beavatást nyertem. Nagy élmény volt a Macskákban szerepelni. Több száz alkalommal alakíthattam Cejtelt, a Hegedűs a háztetőn siker szériájában. Amikor viszont a színház teljesen profilt váltott és a prózai előadások kikerültek a repertoárból, nekem is változtatnom kellett.

Zserbótangó, forrás: ujszinhaz.hu

Zserbótangó, forrás: ujszinhaz.hu

- Mondhatjuk, hogy abszolút teljes a színészi pályafutása. Hiszen a legismertebb prózai szerepektől, a zenés darabokon át, a vígjátékokig, minden műfajban kipróbálhatta már magát. Sőt, nem csak a színpadon, hanem filmekben és televíziós sorozatokban, és a szinkron stúdióban is bizonyíthatja a tehetségét. Minek köszönhető ez a sokszínűség?

- Annak ellenére, hogy az ön menedzselés nem az erősségem, valóban lehetőségem nyílt a legszélesebb értelemben kipróbálnom magam. Az is igaz, hogy művészi alázattal és teljes elfogadással viszonyulok a nekem felajánlott feladatok felé. Minden szerepet fontosnak értékelek, amire engem kérnek fel. Annál is inkább, mivel a színészet a hivatásom, tehát az a dolgom, hogy a szerepeken keresztül a munkámmal felemeljem az emberek lelkét. Ezért mondhatjuk, hogy a legjobb értelemben véve fatalista módon viszonyulok a munkámhoz. Ezért a humorban sem ismerek tréfát, és a legmélyebb drámába is a legteljesebb mértékben engedem bele magam. Ez a teljes önátadás egyébként az életem minden részére ugyan úgy igaz. Ezért engedem, ami megy, szeretettel fogadom, ami megérkezik, és hálás vagyok azért, ami van. Ez az életszemlélet a „véremmé vált”. Átsegít az élet minden nehézségén, ugyanakkor az örömöket adó dolgokat, a maguk teljességében tudom megélni.

Pannónia Dubbing Solutions Stúdió, fotó: Csaba Beatrix

Pannónia Dubbing Solutions Stúdió, fotó: Csaba Beatrix

- A szinkron, hogyan került bele a személyes repertoárba?

- A hangi adottságomra figyeltek fel. Ennek köszönhetően kaptam meghívást szinkron szerepre. Persze nem főszereppel kezdtem. Bele kellett tanulnom a szinkron technikájába. Mert nem elegendő egy jó hangszín, a remek orgánum. Ritmus érzék is kell. Valamint olyan képességek és adottságok, ami nagyon rövid idő alatt teszi képessé az embert arra, hogy egy más nyelven elmondott szövegrészt, a saját nyelvén mondja rá a filmre. Figyelembe véve a szájmozgást, dinamikát, színészi játékot. Szeretni kell a szinkront. Rendelkezni kell empátiával. Együtt kell működni az eredményért a rendezővel, a hangmérnökkel. Nem egyszerű feladat hiteles szinkront csinálni, ami még élvezetesebbé teszi a filmet a néző számára.

- A szinkron szerepeken keresztül a színész tanulhat, fejlődhet a külföldi művészek munkáját megfigyelve? Hozzátesz ez a munka a személyes fejlődéshez?

- Eltelt valamennyi idő, mire felismertem ennek a fontosságát. Az első időben a feladatnak való megfelelni akaráson volt a fókusz. Aztán ahogy egyre több tapasztalatot szereztem, jobban tudtam figyelni a finom jelzésekre is. Pontosságban, precizitásra törekvésben mindenképpen jó eszköztár. A ritmus érzékben is nagyon hasznos. Nem egyszer fordult elő, hogy bizonyos karakterek megformálásához, meríteni tudtam a szinkron szerepben átélt élményekből. A hanggal való nyomatékosítás, ami a szinkronban elengedhetetlen, szintén megjelenik a színpadi és akár a filmes játékban. Összefoglalva, a kvalitásokban érvényesülnek az ebbéli tapasztalatok, igen. Az is jellemző rám, hogy a szinkron munka nekem nem egy kiegészítő pénzkereset. Hanem éppen olyan fontos és megtisztelt feladat, mint bármi, amit elvállalok. Dolgomnak érzem, hogy ebben is a legjobb formámat adjam. Fogalmazhatok úgy, hogy a szinkron és én, valók vagyunk egymásnak.

- Súlyozható, hogy a színház, a film és a szinkron milyen arányban, milyen nyomatékkal bír?

- Színpadon nagyon sokféle szerepben, nagyon sok előadásban játszottam. Az eddigi pályám során, legalább 60%-os arányban volt jelen. A szinkron is jelentős mértékben tölti ki a színészi időkeretemet. A film az, amiből szívesen vállalnék többet, mert abból volt a legkevesebb részarányosan.

A kegyelmesasszony portréja, forrás: ujszinhaz.hu

A kegyelmesasszony portréja, forrás: ujszinhaz.hu

- Manapság hangsúlyosabb a rendező orientált színház, mint a színész orientált rendező. Aminek következtében kicsit talán eltolódtak a hangsúlyok, mert teljesen más típusú előadások születnek egyik, vagy másik vonal esetében. Ahogy az is meghatározó lehet, hogy egyre kevesebb a fix társulat. Számos esetben casting alapján, konkrét produkciókra állnak össze csapatok. Befolyásolja ez a színészi munka alakulását?

- Én ezt is szeretem holisztikus szemléletből megközelíteni. Egyrész úgy vélem, hogy feladat van, amit felkínálnak, amire kiválasztanak. Ez a tény pedig a felkérés pillanatától arra predesztinál, hogy a legjobbat hozzam ki magamból, és segítsem a színész társaimat a saját munkámmal, a megvalósítás minőségében. Mert arra szerződtünk ezzel a hivatással, hogy szolgáljuk a közönséget. A színpadon, filmen, a szinkron stúdióban olyan teljesítményt kell nyújtanunk, ami mindenekelőtt a közönség érdekeit veszi figyelembe. Az a cél, hogy ne csak a szakma számára szülessenek jó előadások, jó filmek. Eközben nem látszhat, nem érződhet semmi rajtunk, ami a privát életünk szegmenseit érinti. Az alkotás során kialakuló szakmai nézeteltérés nyoma, konfliktus, feszültség sem érződhet. Amint felgördül a függöny, elindul az első filmkocka, onnantól kezdve kizárólag a színészi játék a feladat. Ebben engem nagyon segít az empátiás képességem. Vallom, hogy „élni és élni hagyni” helyes működési elv. Természetesen mindez nem mehet a csapatban gondolkodás rovására. Szinte minden helyzetben, a hozzáálláson múlik, mi lesz a végkimenet.

Pannónia Dubbing Solutions Stúdió, fotó: Csaba Beatrix

Pannónia Dubbing Solutions Stúdió, fotó: Csaba Beatrix

- Az a konok eltántoríthatatlanság, ami jellemzi, miben erőforrás?

- Ez hozott lélek minta. Törekszem rá, hogy segítőkész emberként, valóban mindent odaadjak magából. Szeretem, ha odanyújthatom a kezem a másiknak, hogy a legnemesebb értelemben legyek képes szolgálni az adott helyzetet. Nem csak színházi értelemben, hanem az élet minden területén.

- A szolgálat, mint egyfajta tudatosság, életforma, és mindaz, ami jellemzi a szakmai és a személyes életutat, a hozott családi mintán túl, köthető valami konkrét kezdethez?

- Igen. Volt olyan konkrét életesemény, ami megváltoztatott. Fogalmazhatom úgy, hogy „Isten tarkón vágott egy szívlapáttal”. Főnixként születhettem újra. Kaptam egy „második” életet. A metamorfózis által, a feltétel nélküli szeretet képessége társulhatott hozzám. Az a fajta kiáradás, ami jelen van általam. A szeretetteli, kedvességből táplálkozó jelenlét lett a legvágyottabb állapotom. Felkínálom, és szabadon elfogadható. Az identitásom részévé vált mindez. Viszont ez koránt sem jelent gyengeséget, vagy bánthatóságot. Sőt, létezési forma. Az élethez való hozzáállás mikéntje.

Csaba Beatrix

Vissza a főoldalra

Nincs könnyű szerep - Interjú Koltai Róberttel

Koltai Róbert nem szereti a nagy szavakat, a címkéző jelzőket sem. Pedig az a típusú ízig-vérig színész, aki egyben karizmatikus személyiség is. A szakma csínját-bínját ismeri, és egyben a legjobb értelemben véve maximalista. Ezért legyen szó nevettető vígjátékról, keserédes történetről, vagy akár drámáról, minden film és színházi szerepre ugyan olyan elmélyültséggel készül. Vallja, hogy a legkönnyedebbnek tűnő vígjátéki szerepbe éppen úgy „bele kell halni” a játék közben, mint a legvéresebb drámába.

Gasztronómia - kultúra - élmény

Tiszaújváros két idegenforgalmi szempontból is vonzó gasztronómiai fesztivált rendez augusztusban, illetve szeptemberben, melyek színes kulturális-, családi-, és gyermek- programjaival, neves előadóművészek fellépéseivel, főzőversenyével méltán nyerték el a közönség tetszését, és lettek a város két legkedveltebb szabadtéri rendezvényei, melyek az idők folyamán hírnevet szerzett Tiszaújvárosnak.

A csillagokban meg volt írva, hogy én színész leszek - interjú Kökényessy Ágival

Az eljövő idő sosem ugyan olyan, mint a mögöttünk lévő évek hosszú sora. A világ folyamatosan változik. Korok és divatok váltják egymást. Változnak a szokások, a gondolkodási minták, a környezet és a klíma is forradalmat hirdet. Az emberiségnek meg kell tanulnia, hogy vagy együtt él a változással, vagy rajtaveszthet. A megújulási képesség, talán az egyik legfontosabb a körülményekhez való alkalmazkodás mellett. Mert nem feltétlenül a legbátrabbak, vagy a legerősebbek maradnak meg...

Véletlenül lettem színész - interjú Wunderlich Józseffel

Színészként többnyire hősöket játszik. Jól áll neki a hősszerelmes típus is. Egyszerre van jelen benne a kisfiús báj, és a szenvedéllyel bármit elsöprő férfi. Ezért olyan hiteles Biron a Lóvátett lovagokban, és félelmetesen szenvedélyes Baal a lázadó szerepében, Brecht: Baal című darabjában. Nem áll messze tőle a zene, és kiválóan énekel. Megható és a maga természetességében szerethető a tiszta és jószívű Boka János megformálásában a Pál utcai fiúk zenés játékban, és ő a Bádogember...

A saját utamon járok - Interjú Nagy Sándorral

Az életek alakulása sok mindenen múlik. Van, akinél szinte elve elrendelt útnak látszik, annyira egyértelmű a pályafutása. Olyan is akad, aki kifejezetten küzd azért, hogy beváltson egy gyerekkori álmot. Az is előfordul, hogy események sora sodorja az illetőt addig a pontig, amíg egyszer csak megmutatkozik, a visszatekintve nyilvánvaló feladat. Nagy Sándor esetében úgy tűnik, hogy Isten is úgy akarta, hogy színész legyen belőle, bár nem volt családi előzmény, követendő minta.

Színek és érzések - interjú Csomor Csillával

Sokan Csomor Csillát a Barátok közt Berényi Zsuzsájával azonosítják még ma is. Pedig hosszú évek teltek el azóta, hogy távozott a sorozattól. A magazin olvasóinak azt is elárulja, hogy miért lépte meg ezt a lépést. Kiderül az is, hogy mindig kevesebb figyelem jutott arra a teljesítményre, amit a színházban nyújtott a nézőknek. Pedig olyan nagyságokat vitt színpadra, mint Déryné vagy Blaha Lujza. Beszéltünk a pályájáról, az életfelfogásáról és a talán túlzott karakánságáról is.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XXIII. rész

- Valamit mégis tennünk kéne – morogta Simons. - Várjunk csak, azt hiszem, van egy ötletem – pattant fel Josh. A minap került a kezembe egy script (forgatókönyv), amiben a főszereplő nővére megpróbálta elcsábítani a húga pasiját. - Pfúj, ez undorító – fakadt ki Susan. - Hogy jön ez ide Josh? – húzta fel a szemöldökét Simons. - Csak úgy Gordon, hogy kölcsönvesszük a storyt. - Még mit nem! Csak nem gondolod, hogy én ezzel a majommal?! Még a húgocskám kedvéért sem!