BlogÚj! Megnyitás

Isten tarkón vágott egy szívlapáttal

Különleges hang, adományként értékelt adottságok, törékeny alkat. Ez volt az első impulzus, ami a beszélgetés során ért. Ugyanakkor szavak nélkül is olyan erő sugárzik belőle, ami keveseknek a sajátja.

Palettájáról szinte semmi sem hiányzik. A szakmai értelemben vett teljesség azonban párosul azzal a higgadt, bölcs kiegyensúlyozottsággal, ami rendíthetetlenné teszi őt magát. Szilárd alapokat biztosítva a számára. Talán nem túlzás vele kapcsolatban azt mondani, az életét „sziklára építette”, ami nem csupán hitbéli erő. Sokkal inkább a tapasztalat és a megszerzett tudás egybeforrt harmóniája. Timkó Eszter a „kőbe vésett” értékrendek szabályszerűségét vértként használja a mindennapok során, mégis elképesztően jelen lévő rugalmassággal szemléli mindazt, amit az élet elébe tesz.

Timkó Eszter, forrás: ujszinhaz.hu

Timkó Eszter, forrás: ujszinhaz.hu

- Miért éppen a színészetet választotta életpályaként?

- Tulajdonképpen bármi mást választhattam volna. Talán van az életutamban valami elrendeltség, ami a színészi munka által be tudta váltani „önmagát”. Szeretetteli, elfogadó családban nőttem fel. Figyeltek rám, ugyanakkor engedték, hogy mindig önmagam legyek. A nagyapám gyönyörűen hegedült, édesapám is zenélt és énekelt, édesanyám szintén énekelt, sőt versenyeken is eredményesen szerepelt. Emellett a festészet vonzotta. Tehát a családomban aktív formában volt jelen a művészet, azonban egyikük sem választotta hivatásként. Viszont így gyerekkoromtól az életem része volt a szépség és a harmónia. A szüleim teljes mértékben pártolták, hogy mindig a szívemre hallgassak, és a színészetet válasszam, ha ezt látom jónak. Az öcsém pedig a Bécsi Zeneakadámián végzett. Klasszikus gitárművész.

- Egyenes út vezetett a Színház és Filmművészeti Főiskolára?

- Bár a színészethez volt adottságom, nem vettek fel elsőre. De nem vagyok feladós típus, ezért nem nyugodtam bele. Az élethez való hozzáállásom egyik alapvetése, hogy ha belekezdek valamibe, azt szívvel-lélekkel végig viszem. Ennek is köszönhető, hogy 1996-ban kezembe vehettem a színész diplomámat. Kerényi Imre és Huszti Péter osztályába jártam. Nekik köszönhetem, hogy a Madách Színházban kezdhettem meg a pályafutásomat. Fantasztikus művészekkel, rendezőkkel dolgozhattam az ott töltött évek alatt. Nem csak prózai szerepeket játszottam. A zenés darabok, musicalek világába is beavatást nyertem. Nagy élmény volt a Macskákban szerepelni. Több száz alkalommal alakíthattam Cejtelt, a Hegedűs a háztetőn siker szériájában. Amikor viszont a színház teljesen profilt váltott és a prózai előadások kikerültek a repertoárból, nekem is változtatnom kellett.

Zserbótangó, forrás: ujszinhaz.hu

Zserbótangó, forrás: ujszinhaz.hu

- Mondhatjuk, hogy abszolút teljes a színészi pályafutása. Hiszen a legismertebb prózai szerepektől, a zenés darabokon át, a vígjátékokig, minden műfajban kipróbálhatta már magát. Sőt, nem csak a színpadon, hanem filmekben és televíziós sorozatokban, és a szinkron stúdióban is bizonyíthatja a tehetségét. Minek köszönhető ez a sokszínűség?

- Annak ellenére, hogy az ön menedzselés nem az erősségem, valóban lehetőségem nyílt a legszélesebb értelemben kipróbálnom magam. Az is igaz, hogy művészi alázattal és teljes elfogadással viszonyulok a nekem felajánlott feladatok felé. Minden szerepet fontosnak értékelek, amire engem kérnek fel. Annál is inkább, mivel a színészet a hivatásom, tehát az a dolgom, hogy a szerepeken keresztül a munkámmal felemeljem az emberek lelkét. Ezért mondhatjuk, hogy a legjobb értelemben véve fatalista módon viszonyulok a munkámhoz. Ezért a humorban sem ismerek tréfát, és a legmélyebb drámába is a legteljesebb mértékben engedem bele magam. Ez a teljes önátadás egyébként az életem minden részére ugyan úgy igaz. Ezért engedem, ami megy, szeretettel fogadom, ami megérkezik, és hálás vagyok azért, ami van. Ez az életszemlélet a „véremmé vált”. Átsegít az élet minden nehézségén, ugyanakkor az örömöket adó dolgokat, a maguk teljességében tudom megélni.

Pannónia Dubbing Solutions Stúdió, fotó: Csaba Beatrix

Pannónia Dubbing Solutions Stúdió, fotó: Csaba Beatrix

- A szinkron, hogyan került bele a személyes repertoárba?

- A hangi adottságomra figyeltek fel. Ennek köszönhetően kaptam meghívást szinkron szerepre. Persze nem főszereppel kezdtem. Bele kellett tanulnom a szinkron technikájába. Mert nem elegendő egy jó hangszín, a remek orgánum. Ritmus érzék is kell. Valamint olyan képességek és adottságok, ami nagyon rövid idő alatt teszi képessé az embert arra, hogy egy más nyelven elmondott szövegrészt, a saját nyelvén mondja rá a filmre. Figyelembe véve a szájmozgást, dinamikát, színészi játékot. Szeretni kell a szinkront. Rendelkezni kell empátiával. Együtt kell működni az eredményért a rendezővel, a hangmérnökkel. Nem egyszerű feladat hiteles szinkront csinálni, ami még élvezetesebbé teszi a filmet a néző számára.

- A szinkron szerepeken keresztül a színész tanulhat, fejlődhet a külföldi művészek munkáját megfigyelve? Hozzátesz ez a munka a személyes fejlődéshez?

- Eltelt valamennyi idő, mire felismertem ennek a fontosságát. Az első időben a feladatnak való megfelelni akaráson volt a fókusz. Aztán ahogy egyre több tapasztalatot szereztem, jobban tudtam figyelni a finom jelzésekre is. Pontosságban, precizitásra törekvésben mindenképpen jó eszköztár. A ritmus érzékben is nagyon hasznos. Nem egyszer fordult elő, hogy bizonyos karakterek megformálásához, meríteni tudtam a szinkron szerepben átélt élményekből. A hanggal való nyomatékosítás, ami a szinkronban elengedhetetlen, szintén megjelenik a színpadi és akár a filmes játékban. Összefoglalva, a kvalitásokban érvényesülnek az ebbéli tapasztalatok, igen. Az is jellemző rám, hogy a szinkron munka nekem nem egy kiegészítő pénzkereset. Hanem éppen olyan fontos és megtisztelt feladat, mint bármi, amit elvállalok. Dolgomnak érzem, hogy ebben is a legjobb formámat adjam. Fogalmazhatok úgy, hogy a szinkron és én, valók vagyunk egymásnak.

- Súlyozható, hogy a színház, a film és a szinkron milyen arányban, milyen nyomatékkal bír?

- Színpadon nagyon sokféle szerepben, nagyon sok előadásban játszottam. Az eddigi pályám során, legalább 60%-os arányban volt jelen. A szinkron is jelentős mértékben tölti ki a színészi időkeretemet. A film az, amiből szívesen vállalnék többet, mert abból volt a legkevesebb részarányosan.

A kegyelmesasszony portréja, forrás: ujszinhaz.hu

A kegyelmesasszony portréja, forrás: ujszinhaz.hu

- Manapság hangsúlyosabb a rendező orientált színház, mint a színész orientált rendező. Aminek következtében kicsit talán eltolódtak a hangsúlyok, mert teljesen más típusú előadások születnek egyik, vagy másik vonal esetében. Ahogy az is meghatározó lehet, hogy egyre kevesebb a fix társulat. Számos esetben casting alapján, konkrét produkciókra állnak össze csapatok. Befolyásolja ez a színészi munka alakulását?

- Én ezt is szeretem holisztikus szemléletből megközelíteni. Egyrész úgy vélem, hogy feladat van, amit felkínálnak, amire kiválasztanak. Ez a tény pedig a felkérés pillanatától arra predesztinál, hogy a legjobbat hozzam ki magamból, és segítsem a színész társaimat a saját munkámmal, a megvalósítás minőségében. Mert arra szerződtünk ezzel a hivatással, hogy szolgáljuk a közönséget. A színpadon, filmen, a szinkron stúdióban olyan teljesítményt kell nyújtanunk, ami mindenekelőtt a közönség érdekeit veszi figyelembe. Az a cél, hogy ne csak a szakma számára szülessenek jó előadások, jó filmek. Eközben nem látszhat, nem érződhet semmi rajtunk, ami a privát életünk szegmenseit érinti. Az alkotás során kialakuló szakmai nézeteltérés nyoma, konfliktus, feszültség sem érződhet. Amint felgördül a függöny, elindul az első filmkocka, onnantól kezdve kizárólag a színészi játék a feladat. Ebben engem nagyon segít az empátiás képességem. Vallom, hogy „élni és élni hagyni” helyes működési elv. Természetesen mindez nem mehet a csapatban gondolkodás rovására. Szinte minden helyzetben, a hozzáálláson múlik, mi lesz a végkimenet.

Pannónia Dubbing Solutions Stúdió, fotó: Csaba Beatrix

Pannónia Dubbing Solutions Stúdió, fotó: Csaba Beatrix

- Az a konok eltántoríthatatlanság, ami jellemzi, miben erőforrás?

- Ez hozott lélek minta. Törekszem rá, hogy segítőkész emberként, valóban mindent odaadjak magából. Szeretem, ha odanyújthatom a kezem a másiknak, hogy a legnemesebb értelemben legyek képes szolgálni az adott helyzetet. Nem csak színházi értelemben, hanem az élet minden területén.

- A szolgálat, mint egyfajta tudatosság, életforma, és mindaz, ami jellemzi a szakmai és a személyes életutat, a hozott családi mintán túl, köthető valami konkrét kezdethez?

- Igen. Volt olyan konkrét életesemény, ami megváltoztatott. Fogalmazhatom úgy, hogy „Isten tarkón vágott egy szívlapáttal”. Főnixként születhettem újra. Kaptam egy „második” életet. A metamorfózis által, a feltétel nélküli szeretet képessége társulhatott hozzám. Az a fajta kiáradás, ami jelen van általam. A szeretetteli, kedvességből táplálkozó jelenlét lett a legvágyottabb állapotom. Felkínálom, és szabadon elfogadható. Az identitásom részévé vált mindez. Viszont ez koránt sem jelent gyengeséget, vagy bánthatóságot. Sőt, létezési forma. Az élethez való hozzáállás mikéntje.

Csaba Beatrix

Vissza a főoldalra

Isten tarkón vágott egy szívlapáttal

Különleges hang, adományként értékelt adottságok, törékeny alkat. Ez volt az első impulzus, ami a beszélgetés során ért. Ugyanakkor szavak nélkül is olyan erő sugárzik belőle, ami keveseknek a sajátja. Palettájáról szinte semmi sem hiányzik. A szakmai értelemben vett teljesség azonban párosul azzal a higgadt, bölcs kiegyensúlyozottsággal, ami rendíthetetlenné teszi őt magát. Szilárd alapokat biztosítva a számára.

Egy halott lány második élete

A történet 1880 táján kezdődött Franciaországban, Párizsban. Egy szokásos szép nyári hétvégén, a Szajna parton sétálók egy vízben lebegő holttestre figyeltek fel. A halott egy fiatal nő, akit nemsokára a rendőrök kiemeltek a folyóból. Eddig a szokványos része a sztorinak. Csakhogy senki nem tudta, kis is a fiatal lány. Abban az időben a hatóságok az ismeretlen halottakat a halottak galériájában állították ki. Ma már nagyon bizarrnak tűnik ez a megoldás, de abban akkoriban ez volt az eljárás.

Goldie Hawn: egy félig magyar világsztár

Goldie vagyis Aranka, mert édesanyja azért adta születésekor ezt a nevet a lányának, mert a Goldie az Aranka tükörfordítása. Édesanyja magyar volt, aki egy tánciskola és egy ékszerüzlet tulajdonosa is volt egyszerre. Sokan ez utóbbira asszociáltak a lánya neve kapcsán, de a valóság más volt. Goldie édesapja is érdekes ember volt. A zenészként dolgozó Edward Hawn egyenesági rokonságban áll a függetlenségi nyilatkozat legfiatalabb aláírójával. Hogy pontosan ki volt ő, azt nem sikerült kiderítenem.

Az eltűnt óra és az emberség – egy pozitív és megható történet a magyar egészségügyből

A történet, amit most közreadunk, valóban megtörtént! Egy olvasónk telefonált meghatottan, mert olyan tapasztalata volt, amely a magyar egészségügyben dolgozók emberségét bizonyítja. Tavasszal, a COVID őrület közepén közel kilencven éves édesapja kórházba került. Szerencsére nem korona vírussal, de a baj így is jelentős volt. Aztán az állapotának a romlása miatt egy másik kórházba vitték át. Mindez maximális odafigyelés és az előírások betartása mellett.

Whoopi Goldberg: egy nő, aki sosem volt apáca

A neve hallatán mindenkinek azonnal a II. Világháborúra és az ominózus „V” betű mutatása jut az eszébe. Pedig sokkal több volt ő ennél. Államférfi, író, szónok, festő, egy Ebben a hónapban – egészen pontosan 13.-án – ünnepelte 64. születésnapját Whoopi Goldberg. Eredetileg persze nem ezen a néven született, hiszen Caryn Elaine Johnsonként látta meg a napvilágot. Akkor még honnan a Whoopi név? Hááát, ez egy kicsit érdekes, és nem is igazán tűri a nyomdafestéket.

Hogyan menthetsz meg egy életet?

A vágy sokféle okból önthet el bennünket. Lehet saját gyerekkori élmény. Aki kutyás családban nő fel, annak természetesebb, hogy felnőtt korában is van kutyája, ha megteheti. Motiváció lehet, ha a családban a gyerek szeretne kutyát. Van, aki egyedül él, és a kis állattal osztja meg az életét. A kutyáról/cicáról/kisállatról való gondoskodás teljesíti ki a mindennapjait. Olyan is van, amikor nem tervezzük a kutyás létet. Váratlanul látunk meg egy állatot, akibe egy pillanat műve beleszeretni.

Egy Rotschild, aki a divatnak élt

Amikor az ember meghallja a Rotschild nevet, azonnal egy dúsgazdag bankár jut az eszébe. Az például eszünkbe sem jut, hogy egy Rotschild akár divattervező is lehet. Nos, pedig pontosan ez történt. Rotschild Klára divattervező lett. Igaz, csak névrokonságban állt a híres bankár famíliával, hiszen édesapja Rotschild Ábrahám női szabó mester volt és az édesanyja is varrónőként dolgozott. Így aztán Klára asszony már nagyon fiatalon – még csak 17 éves volt – a szülei szalonjában a szakmában dolgozott