BlogÚj! Megnyitás

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon II. rész

Folytatásos regénysorozatunk második része.

Gordon Simons mogorván érkezett. Fejében egyre az motoszkált, hogyan tudná a kényes helyzetet megoldani. Semmiképpen nem szeretette volna a lányát úgy megsérteni, vagy olyan szituációba szorítani, hogy elköltözzön otthonról. Nem tudta az életét a gyerekei nélkül elképzelni. Ezért is nem nősült újra soha. Nem akart egy mostohát, aki esetleg elűzi a lányokat otthonról.

Tess érzékelte apja rosszkedvét, bár okát nem sejtette. Hozzálépett és könnyed puszit adott az arcára.

- Jeget tegyek bele? – kérdezte.

A férfi bólintott. Tess a jeget a kitöltött italba dobta, a poharat apja kezébe nyomta és kifelé indult. Gordon Simons arca megrándult, és lánya után szólt.

- Tess, gyere vissza légyszíves!

A lány megfordult és csodálkozva tekintett rá. Apja hangjából érezte, hogy valami nagyon nincs rendben. De egyáltalán nem sejtette, hogy a rosszkedv kiváltója ő maga lehet. Visszafordult a nyitott teraszajtótól és a fotelhez sétált. Hanyag mozdulattal a fotelbe vetődött és keresztbe fordulva átvetette lábait az apja felé lévő kárpitozott karfán. Apja nagyot sóhajtott, és a kanapé hozzá legközelebb eső részére telepedett. Erőt merítve kortyolt egyet whiskyből és belevágott.

- Nem akarom, hogy még egyszer találkozz vele!

Tess értetlenül meredt rá.

- Kivel?

Gordon Simons dühösen megrázta a fejét.

- Ne játssz velem Tess! Pontosan tudod, kiről beszélek!

A lány a hangsúlyból kezdte érteni, hogy apja Charlieról beszélhet. Elgondolkozva nézett maga elé.

- Hogyan? Honnan tudhat róla? Talán valamelyik sunyi kis kurva az évfolyamról? De nem, senki sem tud rólunk! Akkor hogyan?

Gordon Simons nézte a lányát, és hagyta, hogy magában végigvegye a hallottakat. Tudta, ezzel még nincs vége. Tess nem az a fajta, aki csak úgy megadja magát. A lány megrázta a fejét.

- Honnan tudsz róla?

- Örülök, hogy nem tagadod.

Tess dühösen csapott egyet a kezével.

- Már miért tagadnám?!

- Csak azért mert kb. annyi idős, mint az apád! Szerinted ez normális?!

Tess felugrott, és dühösen a pultra csapta a poharát. A narancslé szerte fröccsent a pulton és a padlón.

- Nem érdekel, hány éves! És nem érdekel, hogy mit gondolsz! Charlie a legjobb férfi, akivel valaha találkoztam! A fiatal srácok még csak a nyomába sem érnek!

Apja gúnyosan elmosolyodott és élesen a szemébe nézett.

- Milyen tekintetben?

Tess dühösen felmordult és indulatos mozdulatot tett kezével.

- Semmilyen tekintetben! És ha tudni akarod, még egyetlen férfival sem élveztem annyira a szexet, mint Charlieval!

A férfi poharat tartó keze megrándult a kirohanásra, de türtőztette magát.

- Itt nem csak a szexről van szó Tess! Ennek a kapcsolatnak nincs jövője ez…

A lány gúnyosan felnevetett.

- Mit tudsz te a kapcsolatokról? Hiszen még minket is Agatha nevelt fel!

Gordon Simons megmerevedett a vádra.

- Még hogy Agatha?! – tombolt benne a harag. Mit tehetett volna a nővérem, ha én nem teremtem meg az anyagi biztonságot?! Hirtelen úgy érezte, megfojtja a saját nyakkendője. Lazított rajta, és nagy levegőt vett.

- Azt ígérte, hogy elválik, és elvesz igaz? – szakadt ki belőle egy szuszra.

Tess hökkenten nézte.

- Honnan tudod?

Gordon Simons letette a poharát a csiszolt teakfa padlóra és a kezébe temette arcát. Erre most mit mondjon? Azt, hogy amikor megcsalta a feleségét, ő is pontosan ezt ígérte egy lánynak? Igaz, ők akkor mindketten fiatalok voltak de… Hogy talán meg is tette volna, ha Nancy nem hal meg? Ugyanakkor pontosan tudta, hogy sohasem tette volna meg. Szerette a feleségét, ahogy az idősebb nős férfiak többsége is szereti, és csak a kalandot keresik az öregedés elleni áfiumként a Tess féle fiatal lányokban. Azon kapta magát, hogy nem tudja, mindezt hogyan mondja el a lányának. Hagyta hát, hogy úgy törjenek elő szavai, ahogy agya azt elsőre megalkotta.

- Nem fog elválni, és el fog hagyni, akkor, amikor arra a legkevésbé számítasz!

Tess megrázta a fejét és végigmérte apját.

- Szánalmas, ahogy egy nálad mérföldekkel jobb embert igyekszel a sárba tiporni! – vágta oda, és fölrohant a lépcsőn.

Gordon Simons fölvette a poharat, és egy hajtásra kiitta a tartalmát. Aztán a pulthoz lépett, töltött magának egy újabb pohárral és kisétált a teraszra. Nézett bele a sötétbe, és arra gondolt, kár lenne felmennie és álmatlanul forgolódnia az ágyban.

Tess dühösen visszamutatott az ablakon keresztül a neki dudáló és beintő sofőrnek, becsusszant egy üres parkolóhelyre és idegesen meredt a térképre. Aztán dühösen lekapta a GPS-t az ablakra szerelt tartóból és a hátsó ülés támlájához vágta. Ennek a szemét dögnek köszönhette, hogy reménytelenül eltévedt. Nézegette a térképet, és arra gondolt, felhívja Charliet. Aztán azonnal el is vetette a gondolatot. A férfi megkérte, hogy ne hívja a mobilján addig, amíg el nem költözik otthonról. Nem akart idő előtt adut adni a felesége kezébe. Marad tehát a térkép – gondolta, és böngészett tovább. Örömmel kiáltott fel, amikor végre egy olyan utcanevet látott, ami a jelenlegi helyéről a motelhez vezetett. Már csak húsz perce volt a megbeszélt időpontig. Gyorsan kilőtt a parkolóból és elindult az agyában rögzített útvonalon.

Még öt perce volt, amikor megállt a motel előtti parkolóban. Nézte a földszintes, kissé lepukkant épületet és elhúzta a száját. Ha Charlie úgy is hamarosan elköltözik otthonról, akkor talán mehettek volna egy kicsit jobb helyre is, kockáztatva, hogy belefutnak valakibe. Bár a tegnapi beszélgetése apjával azt mutatta, hogy ez a város bármelyik pontján bekövetkezhet. Kiszállt a kocsiból és besétált az ajtón. A kopott futószőnyegen elsétált a recepcióig és megkopogtatta a pultot. A szunyókáló néger recepciós a koppanásra kinyitotta a szemét és széles mosoly ömlött el az arcán.

- Miben segíthetek Miss?

- Szobát foglaltunk Charlie Springer névre.

Persze nem ez volt Charlie igazi neve, de szükségük volt az álcázásra. A kezdetekben ez még tetszett is a lánynak, hiszen egyfajta romantikus titokzatosság látszatát adta randevúiknak. Most azonban inkább kényelmetlennek és feleslegesnek érezte. A férfi felesége Esther túl sznob volt ahhoz, hogy valaha is betegye a lábát egy ilyen – szétnézett és kereste magában a megfelelő szót – műintézménybe. Sőt abban sem volt biztos, hogy valaha is járt ebben a városrészben.

A név hallatára a recepciós még szélesebb mosolyra váltott.

- Ó, Miss Simons! Mr. Springer már várja önt – mondta és a pulton lévő csöngőre ütött.

Az oldalsó ajtón kissé kopott szobalányruhában egy negyvenes latinos nő lépett ki. Tess megcsodálta időt álló szépségét és követte az előtte elinduló asszonyt. Hosszú, alig világos folyosón kopogtak végig, aztán balra kanyarodtak, és Tess megdöbbent. A falak mellett – váltakozva a jobb és baloldalon – kis polcokon apró mécsesek szórták gyér fényüket. A kopott szőnyeget pedig friss rózsaszirmok emlékeztették egykori szépségére. A nő rámosolygott és előremutatott.

- Innen már elég, ha egyedül megy Miss Simons. Jobbra az utolsó ajtó. Senki nincs ebben a szárnyban önökön kívül! – mondta, aztán sarkon fordult és eltűnt a másik folyosó homályában.

Tess szinte meghatódva meredt maga elé. Még sohasem volt része ilyen fogadtatásban. Ez csak egy ócska motel, figyelmeztette magát. De Úr Isten, ezek valódi mécsesek és valódi rózsaszirmok. A folyosó végén kinyílt az ajtó. A lány őrülten dobogó szívvel nézte az ajtón kilépő, félistennek tetsző férfit. Charlie szmokingban állt az ajtóban, aztán határozott léptekkel elindult felé. Tess azon kapta magát, hogy gyors léptekkel siet a férfi felé, aztán a karjaiba veti magát. És Charlie csókolta, csókolta, végtelen ideig. Aztán lágyan végigsimított arcán és az ölébe kapta.

- Hová viszel – kérdezte Tess erőtlenül.

- A szerelem birodalmába hercegnőm! – suttogta a férfi és már be is lépett vele az ajtón.

A szobában ugyanúgy rózsaszirmok borították a padlót, akárcsak a folyosón. A fényt azonban mécsesek helyett háromágú gyertyatartókba tűzött illatos gyertyák adták. A férfi által megteremtett romantikus miliőt egykor szebb napokat megélt baldachinos ágy tette teljessé. Az ágy korát csak még jobban kihangsúlyozta a pasztell sárga selyem ágynemű. Charlie óvatosan letette Tesst és csókolni kezdte előbb a bal, aztán a jobb szemét, végül ismét a száját. A lány teljesen elalélt csókjaitól, és a férfi gyakorlott, óvatos mozdulatokkal vetkőztetni kezdte. Lágyan lesimította róla a blúzt, és megcsókolta a nyakát. Tess lába megroggyant a férfi csókjának tüzétől. Fejét hátrahajtva élvezte a tüzesen kéjes bizsergést. És Charlie nem elégedett meg ennyivel. Gyors mozdulattal kikapcsolta a lány melltartóját, és birtokba vette az elé táruló alma melleket. Csókolgatta és becézgette a lány melleit, és közben finoman végig siklatta kezét Tess gerincén. A lány már teljesen elvesztette a valóságot, és álmai Charlie által megteremtett romantikus meséjében élt. Szinte önkívületben lesegítette Charlie zakóját, aztán az ingét. Érzéki mozdulattal kigombolta nadrágot, lehúzta a cipzárt és letolta a férfi nadrágját. Teljesen felajzva magához rántotta és megcsókolta a férfit. Érezte, ahogy Charlie megkeményedett férfiassága a vénuszdombjának nyomódik, és ez szinte kínná váló vágyat váltott ki belőle. Érezni akarta a férfit. Magába fogadni, és egyesülni vele. És tudta, hogy a férfi is akarja őt. Charlie ölbe kapta Tesst és megkerülte vele az ágyat, finoman az ágyra tette és melléfeküdt. Szenvedélyes csókban forrtak össze. És végre Charlie megtette azt, amire Tess ebben a pillanatban a legjobban vágyott. Boldog elégedettséggel fogadta magába a férfit. Testük egyesült mozgással szárnyalt egyre felfelé, amíg Tess végül úgy érezte, valahol messze, nagyon messze a föld felett, az istenek birodalmában lénye eggyé vált a férfiéval. Felnyögött, aztán hangos sikoltással vulkánként kitört extázisa és a férfi fojtott, oroszlánszerű morgással követte, föl, egészen az ég végtelenjéig.

Tess Charlie mellkasára hajtott fejjel szuszogott. A férfi magához vonta és simogatta akár egy gyereket. Tess egyre jobban befészkelte magát a kényelmes biztonságba és bizsergő testtel szuszogott tovább. Azon gondolkodott, hogy milyen lesz a férfival együtt élni. Elképzelte, ahogy mellette ébred, együtt készülődnek, együtt indulnak munkába, aztán később, ha majd gyerekeik lesznek, akkor ő persze az iskolában kezd, mert Charlienak ott az egyetem. A férfi hallgatta a csöndet. Teljesen elégedett volt. Ez egy valódi szuper lezáró szex volt, pontosan, ahogy elképzelte. Minden a tervei szerint alakult, és most már nincs más dolga, csak véget vetni az egésznek. Kicsit azért sajnálta a dolgot. No, nem Tesst, hanem a szexet a lánnyal. Mert Tess nem csak dekoratív volt, akivel nem kellett szégyenkeznie, de minden alkalommal szuperül érezte magát vele az ágyban. Végül is mindegy – mélázott - az új szőke, akit már kiszemelt magának, és aki Tess helyére lép majd, talán még jobb lesz. Fikarcnyi lelkiismeret furdalása sem volt. Miért is lett volna? Esther tette a dolgát a gyerekekkel, ő teljesítette hetente egyszer a házastársi kötelességét – valóban annak érezte – és minden rendben volt. A feleségét tökéletesen kielégítette az általa biztosított életforma és az ezzel járó társadalmi státusz. Az éjjeliszekrényen hangosan csörögni kezdett a mobilja. A férfi elmosolyodott. Pontosan akkor, amikor kellett. Mielőtt idejött, megbízta a titkárnőjét, hogy mikor csörögjön rá, hogy halaszthatatlan ügyben a rektorhoz kell mennie. Tanszékvezetőként ez teljesen hihetően hangzott. A lány felnézett és rámosolygott.

- Felveszed?

A férfi vállat vont és unottan a telefonért nyúlt. A kijelzőre nézett, aztán feszesebb lett.

- Bentről keresnek – mondta és felvette a telefont. Tessék Helen! – szólt határozottan a telefonba.

Aztán komolyan bólogatva hallgatott.

- Jól van, mond meg neki, hogy negyvenöt perc múlva ott vagyok! – jelentette ki és bontotta a vonalat.

Tess felült az ágyban és szomorúan nézte az öltözéshez kezdett férfit.

- Eszerint menned kell…

- A rektor akar látni, és vele nem jó packázni!

Ez persze hazugság volt. Josh és ő valamikor szobatársak voltak a Princetonon, és azóta is jó barátok. Tess csendesen szemlélte, ahogy a férfi begombolja a nadrágját, fölveszi a szmoking felsőjét és végignéz magán.

- Legalább azt mondhatom, hogy egy konferenciáról rángatott ki – mondta elégedetten.

Tess nagyot sóhajtott és az őt leginkább foglalkoztató témára váltott.

- Mikor találkozunk legközelebb?

A férfi elkomorodott a kérdésre, és leült Tess mellé. Két kezébe fogta arcát, lágyan megcsókolta és szomorúan megrázta a fejét.

- Azt hiszem jobb, ha nem találkozunk többé…

Tess hitetlenkedve felugrott.

- Hogyan?! Miért mondod ezt?

A férfi fölállt és megölelte a lányt.

- A te érdekedben. Nézd drágám, én negyvennyolc éves vagyok, te huszonkettő. Egyszerűen nem tehetem tönkre az életedet! Mit mondanál a gyerekeinknek, ha az iskolában megkérdeznék, a nagypapa mikor jön a kicsikért? Mit mondanál a fiatal barátnőidnek és a fiatal férjeiknek, hogy miért nem megyünk velük bulizni? Mit mondanál azoknak – hozakodott elő a végső érvvel – akik lenéznének és elítélnének minket a kapcsolatunk miatt?

Megrázta a fejét, és Oscar díjat érő szomorúsággal nézett a lány szemébe.

- Nem Tess, ennek nem tehetlek ki. Örökké szeretni foglak, és minden együtt töltött pillanat megmarad nekem örök emlékként, de nem akarom tönkretenni az életedet!

Tess bénultan állt a férfi ölelésében. Erre egyáltalán nem számított. Értette a férfit. Az ő érdekében cselekszik, amikor szakít vele. Legalábbis ezt akarta hinni. De agya leghátsó zugában pontosan tudta, hogy apjának tökéletesen igaza volt tegnap. Csak állt tehetetlenül és tűrte, ahogy Charlie még egyszer utoljára megcsókolja, és kisétáljon az ajtón. Amikor az ajtó tompa kattanással becsukódott, Tess az ágyra rogyott és hangosan zokogni kezdett.

A csapos fejcsóválva tette az újabb pohár martinit a lány whiskys pohara mellé. De Tesst ez nem érdekelte. Csak annyit tudott, hogy az alkohol az, ami eltompítja a lelkében égő seb fájdalmát. 

Vissza a főoldalra

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon II. rész

Gordon Simons mogorván érkezett. Fejében egyre az motoszkált, hogyan tudná a kényes helyzetet megoldani. Semmiképpen nem szeretette volna a lányát úgy megsérteni, vagy olyan szituációba szorítani, hogy elköltözzön otthonról. Nem tudta az életét a gyerekei nélkül elképzelni. Ezért is nem nősült újra soha. Nem akart egy mostohát, aki esetleg elűzi a lányokat otthonról.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XIX. rész

Tess a fejét rázta. Apja kifújta a füstöt, és türelmetlen mozdulatot tett kezével. Tess akaratlanul is beleszagolt a füstbe, és hangosan köhögni kezdett. - Mindjárt hozatok neked vizet – mondta, és a telefon felé nyúlt. - Hagyd csak apa, kérte Tess. Nem kell víz, az állapotom miatt van.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon VII. rész

- Jóképű srác! – vetette oda, és már indult is a bárpult felé. Tess elpirult, és ijedtében a rajzra csapta a kemény fedelet. Nővére ezen jót derült és rákacsintott. - Nocsak, nocsak, az új lovag? - Miért érdekel? Susan vállat vont, és belekortyolt a poharába. - Fiatalabbnak tűnik, mint a legutóbbi szeretőd! – mondta, jelezve, hogy mindet tud a Charlie afférról. Tess dühösen felmordult.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XV. rész

Tess unottan vállat vont, és egy narancslevet töltött magának a bárkocsiról. - Ismered Mirjamot nem? Apja vigyorogva bólintott. - Naná! Húsz éve a legjobb munkaerőm! Éppen azért tettelek hozzá. - Kösz apa, remek ötlet volt! – fanyalgott a lány. - Na, jó, Mirjam nem vigyorog folyton, mert a főnök lánya vagy, de minden a kisujjában van, amit a biztosítási szakma pénzügyeiről és könyveléséről tudni kell. Ha jól tudom, azért vagy ott, hogy ezt megtanuld. A bájcsevelyt meg gondolom, elintézed kávézás közben a többi lánnyal! - Te mondtad - mosolygott Tess apjára.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVI. rész

- Miért ne? – vont vállat a férfi. Franknek nem kell elszámolnia a pezsgővel! – mondta, és Tess kezébe adta a poharat. A poharak csilingelve összekoccantak, és ők egymásra mosolyogva kiitták az italt. A kocsi lágyan fékezett a ZaZa bejárata előtt. Frank kipattant, és kinyitotta előttük az ajtót. Ramon belekarolt a lányba, a portás szélesre tárta előttük az ajtót, és a férfi bevezette Tesst a hotelbe. A hall fényűző pompája káprázatosan csillogott a hatalmas kristálycsillárok fényében. Ramon azonban nem lassított, és tökéletes helyismerettel kalauzolta át Tess az elegáns, diszkrét luxust sugárzó, teljesen üres étterembe. Tess csodálkozva nézett körül. Ennyire éreztetné hatását a válság?- gondolta magában. Nem hitte volna, hogy valaha üres éttermet lát egy luxus hotelben, pláne nem a Zaza-ban. A zenekar ezzel mit sem törődve halk swinget játszott, ami nagyon jól illett a hely hangulatához. Ramon megállt a csinos ültető hostess pultjánál és a lányra mosolygott.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XII. rész

Tess felkacagott a boldogságtól, és a férfi nyakába ugrott, aztán csókolta, csókolta és csókolta. És Ramon visszacsókolt. Aztán lágyan elfordította a lányt és az ágyra dőltek. A férfi keze – mézédes bizsergésű lágy érintéssel – elindult Tess Bőrén. Amikor a lány már úgy érezte, egész testében borzong a férfi érintésétől és csókjaitól, lekerült a póló, és minden egyéb akadályozó ruhadarab. Tess boldogan ölelte magához az izmos férfitestet. Ölelte és csókolta élete férfiját, és a vágy egyre csak hatalmasodott benne, egészen addig, amíg vágyának engedve, átvette az irányítást. Minden szerelmét át akarta adni a férfinak. Eggyé olvadni vele és boldog beteljesüléssel elveszni a szerelem semmihez sem fogható gyönyörében. Ramon pedig érezte a lány minden rezdülését. Boldogan hagyta, hogy Tess felülre kerüljön, ajkával lágyan kényeztette a málnaszemmé keményedett bimbókat, miközben testük összeforrt a szerelem ritmusában. És megtörtént az, amit a párok csak a legfelemelőbb pillanatokban élnek meg, és a gyönyör könnyűszárnyú madara egyszerre emelte őket az ég végtelen, mindent megszépítő magasába.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XI. rész

Folytatásos regénysorozatunk tizenegyedik része.