BlogÚj! Megnyitás

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon V. rész

Folytatásos regénysorozatunk ötödik része.

Persze fotót készíteni most nem volt módja, mert azzal azonnal magára vonná a figyelmet. Így viszont nagyon lassan haladt. Megvárta, amíg a férfi visszaáll figyelő pozícióba és újra rajzolni kezdett. Igyekezett ezeket a figyelő időszakokat mindinkább kihasználni, hogy az előadás végére a portré is elkészüljön.

Gyötrelmes lassúsággal alakultak a vonalak, és viharos gyorsasággal repült az idő. Éppen csak az arc felvázolásával végzett, és máris elszaladt a másfél óra. Kicsit csalódottan pakolta össze a cuccait, és az elsők között igyekezet kifelé. Kissé továbbment a kijárattól, és torkában dobogó szívvel figyelte, kivel fog kijönni a férfi. Legnagyobb örömére egyedül ballagott kifelé, és a fülére szorított mobillal spanyolul beszélgetett valakivel. Anélkül, hogy Tesst észrevette volna, a lépcső felé vette az irányt. A lány pokoli zavarban baktatott utána, és fogalma sem volt, hogyan szólítsa meg. Figyelte, amint telefonált, és akaratlanul is igyekezett minél közelebb kerülni, hogy legalább valamit elcsípjen a beszélgetésből. Nem sokat értett spanyolul, de úgy érezte, annyit azért igen, hogy legalább azt megtudja, ki a másik fél. Mert ha esetleg egy barátnő… A férfi csak ment tovább. A lábát feltette az első lépcsőre, aztán hirtelen meggondolta magát, megfordult, és Tess már nem tudta elkerülni az ütközést. A dossziéja a földre esett és ő ijedten hajolt le a szerteszóródott lapokért. Szerencsétlenségére a férfi is ugyanezt tette. A két fej hangosan összekoccant, és mindketten fölegyenesedtek. Tess akaratlanul is fájdalmasan simított végig a homlokán. Ramon megismerte a lányt és boldogan mosolygott rá.

- Bocsánat, hogy így felökleltelek!

Tess is elmosolyodott és kezet nyújtott.

- Én kérek bocsánatot, hogy nem figyeltem.

Ramon letérdelt, és elkezdte összeszedni a lány mappáját. Amikor a portréhoz ért, fölnézett Tessre.

- Figyelemre méltó munka! Ha így folytatod, ez lesz a legjobb portré, ami készült rólam.

Tess elpirult zavarában.

- Én nem… én csak megláttalak és arra gondoltam… Szóval ajándéknak szántam, amiért a múltkor megmentettél! – vágta ki végül.

A férfi felegyenesedett és a mappát átadta a lánynak.

- Az volt az ajándék, hogy hazavihettelek. Ettől függetlenül szívesen elfogadom, ha már úgy is nekem szántad. Persze jobb, ha előbb befejezed.

- Holnapra készen lesz – ígérte boldogan Tess.

- Ne siesd el, a fő, hogy jól érezd magad, amikor rajzolsz!

A lány döbbenten állt meg. Honnan tudja, hogy mostanában egyedül rajzolás közben érzi jól magát?

- Legalább a nevét tudnám! – gondolta zavartan.

A férfi azonban félreértette megállását.

- Bocsánat, nem akartalak megbántani! Nyilván százezer dolog van, aminél jobban érzed magad, mint a portrém rajzolása. És már megint nem mutatkoztam be! – mondta, és kezet nyújtott. Ramon vagyok, gondolom, erre nem emlékeztél.

A lány csak nézte a férfit és nem értett semmit. Ramon valahogy belelátott a gondolataiba. Elfogadta a felé nyújtott kezet, és belefelejtkezett a fekete szemekbe. Ramon azonban mindebből semmit sem érzékelt. Csak állt és csodálta a lányt. Egy nagydarab, hamburgert majszoló fickó vonult el mellettük társaival. Meglökte Ramont és föllépett az első lépcsőfokra.

- Jobb helyet is találhatnátok a romantikára! – vetette oda foghegyről, és sietett társai után.

Ramon éledt elsőként és Tessre mosolygott.

- Igaza van, itt tényleg nem vagyunk jó helyen. Egy ebéd az étkezdében?

A lány bólintott. Igaz, ő akarta meghívni Ramont, de ennek most nincs jelentősége. Szerencséjükre a tömeg már kifelé özönlött, így tálcájukat maguk előtt tolva akadálytalanul haladtak a pultig. Ramon egy latin ételt választott és Tessre nézett.

- Ismered? – bökött fejével a tányér felé.

A lány megrázta a fejét.

- Azt látom, hogy valami húsgombóc szósszal, de nem tudom, pontosan mi ez.

Ramon bólintott.

- Nem sokan tudják errefelé. Ha jól látom, legtöbben beérik hamburgerrel! – mondta nevetve, aztán elkomolyodott. Egyébként nem húsgombóc, spanyol madárnak hívják, bár madár egyáltalán nincs benne. Marhahúsba tekert főtt tojás, kolbász és szalonna, meg persze fűszerek. Tényleg nagyon finom.

- Akkor én is azt kérek – mondta kicsit bizonytalanul a lány.

Az asztalnál a férfi gondosan ügyelt arra, hogy mellette üljön le. Bár a tálcák kicsit nehezen fértek meg az asztalon, ők azonban közelebb ülhettek egymáshoz. Ramon mosolyogva figyelte, ahogy Tess bekapja az első falatot. A lány óvatosan rágott, aztán elmosolyodott.

- Ez tényleg finom.

Ramon ránevetett.

- Még szép. Tudod, mi sok amerikaival ellentétben a valódi ételeket kedveljük.

- Kire gondolsz, amikor azt mondod, mi?

- Magunkra, a családomra, a népemre, a hazámra.

- És az hol is van pontosan?

- Peruból jöttem. Apám álma volt, hogy nálatok szerezzek diplomát, és majd ha végzek, itt is kell elhelyezkednem.

Tess újabb falatot gyűrt le és figyelte, ahogy a férfi is nekilát. Ramon élvezettel fogott hozzá az ebédhez. Mindennek megadta a módját, akkurátusan vékony szeletekre vágta a húst, hogy a belseje is hűljön, aztán elegánsan villára tűzte, és bekapta az első falatot. Gondosan megrágta, láthatóan élvezte az ízeket, és amikor lenyelte, elégedetten bólintott.

- Ezt még itt sem tudják elrontani. Persze azért nálunk finomabb – szúrta közbe -, és már csak egy pohár jó bor hiányzik.

Tess elnevette magát.

- Eszerint ti ínyencek vagytok!

Ramon tiltakozva rázta a fejét.

- Csodát! Az, ha valaki szereti a jó ételeket, és megadja az étkezés módját, aztán választ hozzá egy pompás bort, az még nem ínyencség. Szerintem az ínyenc egyfajta különc, aki olyan ételkülönlegességeket eszik, amit mi halandó emberek nem nagyon szeretnénk kipróbálni. Olyasmi lehet ez, mint a kávénál a Kopi Luwak1 , amiből akár 1000$ is elkérnek egy kilóért. Mi egyszerűen csak szeretünk enni, és hozzá megválasztjuk, milyen bort iszunk. Ti nem így csináljátok? 

Vissza a főoldalra

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon V. rész

Persze fotót készíteni most nem volt módja, mert azzal azonnal magára vonná a figyelmet. Így viszont nagyon lassan haladt. Megvárta, amíg a férfi visszaáll figyelő pozícióba és újra rajzolni kezdett. Igyekezett ezeket a figyelő időszakokat mindinkább kihasználni, hogy az előadás végére a portré is elkészüljön. Gyötrelmes lassúsággal alakultak a vonalak, és viharos gyorsasággal repült az idő. Éppen csak az arc felvázolásával végzett, és máris elszaladt a másfél óra. Kicsit csalódottan pakolta össze a cuccait, és az elsők között igyekezet kifelé. Kissé továbbment a kijárattól, és torkában dobogó szívvel figyelte, kivel fog kijönni a férfi.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XIX. rész

Tess a fejét rázta. Apja kifújta a füstöt, és türelmetlen mozdulatot tett kezével. Tess akaratlanul is beleszagolt a füstbe, és hangosan köhögni kezdett. - Mindjárt hozatok neked vizet – mondta, és a telefon felé nyúlt. - Hagyd csak apa, kérte Tess. Nem kell víz, az állapotom miatt van.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVI. rész

- Miért ne? – vont vállat a férfi. Franknek nem kell elszámolnia a pezsgővel! – mondta, és Tess kezébe adta a poharat. A poharak csilingelve összekoccantak, és ők egymásra mosolyogva kiitták az italt. A kocsi lágyan fékezett a ZaZa bejárata előtt. Frank kipattant, és kinyitotta előttük az ajtót. Ramon belekarolt a lányba, a portás szélesre tárta előttük az ajtót, és a férfi bevezette Tesst a hotelbe. A hall fényűző pompája káprázatosan csillogott a hatalmas kristálycsillárok fényében. Ramon azonban nem lassított, és tökéletes helyismerettel kalauzolta át Tess az elegáns, diszkrét luxust sugárzó, teljesen üres étterembe. Tess csodálkozva nézett körül. Ennyire éreztetné hatását a válság?- gondolta magában. Nem hitte volna, hogy valaha üres éttermet lát egy luxus hotelben, pláne nem a Zaza-ban. A zenekar ezzel mit sem törődve halk swinget játszott, ami nagyon jól illett a hely hangulatához. Ramon megállt a csinos ültető hostess pultjánál és a lányra mosolygott.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XV. rész

Tess unottan vállat vont, és egy narancslevet töltött magának a bárkocsiról. - Ismered Mirjamot nem? Apja vigyorogva bólintott. - Naná! Húsz éve a legjobb munkaerőm! Éppen azért tettelek hozzá. - Kösz apa, remek ötlet volt! – fanyalgott a lány. - Na, jó, Mirjam nem vigyorog folyton, mert a főnök lánya vagy, de minden a kisujjában van, amit a biztosítási szakma pénzügyeiről és könyveléséről tudni kell. Ha jól tudom, azért vagy ott, hogy ezt megtanuld. A bájcsevelyt meg gondolom, elintézed kávézás közben a többi lánnyal! - Te mondtad - mosolygott Tess apjára.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon VII. rész

- Jóképű srác! – vetette oda, és már indult is a bárpult felé. Tess elpirult, és ijedtében a rajzra csapta a kemény fedelet. Nővére ezen jót derült és rákacsintott. - Nocsak, nocsak, az új lovag? - Miért érdekel? Susan vállat vont, és belekortyolt a poharába. - Fiatalabbnak tűnik, mint a legutóbbi szeretőd! – mondta, jelezve, hogy mindet tud a Charlie afférról. Tess dühösen felmordult.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon X. rész

Simons bólintott, és lassan a kedvenc foteljéhez sétált. Leült, és akkurátusan rágyújtott egy hosszú havannára. - Nos, ebben az esetben – bár nem vártuk – tartson velünk vacsorára – invitálta Ramont olyan hangsúllyal, mintha egy kutyát hívott volna az asztalához.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XII. rész

Tess felkacagott a boldogságtól, és a férfi nyakába ugrott, aztán csókolta, csókolta és csókolta. És Ramon visszacsókolt. Aztán lágyan elfordította a lányt és az ágyra dőltek. A férfi keze – mézédes bizsergésű lágy érintéssel – elindult Tess Bőrén. Amikor a lány már úgy érezte, egész testében borzong a férfi érintésétől és csókjaitól, lekerült a póló, és minden egyéb akadályozó ruhadarab. Tess boldogan ölelte magához az izmos férfitestet. Ölelte és csókolta élete férfiját, és a vágy egyre csak hatalmasodott benne, egészen addig, amíg vágyának engedve, átvette az irányítást. Minden szerelmét át akarta adni a férfinak. Eggyé olvadni vele és boldog beteljesüléssel elveszni a szerelem semmihez sem fogható gyönyörében. Ramon pedig érezte a lány minden rezdülését. Boldogan hagyta, hogy Tess felülre kerüljön, ajkával lágyan kényeztette a málnaszemmé keményedett bimbókat, miközben testük összeforrt a szerelem ritmusában. És megtörtént az, amit a párok csak a legfelemelőbb pillanatokban élnek meg, és a gyönyör könnyűszárnyú madara egyszerre emelte őket az ég végtelen, mindent megszépítő magasába.