BlogÚj! Megnyitás

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon VI. rész

Folytatásos regénysorozatunk hatodik része.

Tess elnevette magát, mert eszébe jutottak a közös étkezéseik, amikor apja próbált valami ünnepit varázsolni a konyhában. A lányok közben ott sertepertéltek és igyekeztek segíteni neki. A legtöbb esetben persze étterem lett a vége. Tess különösen jól emlékezett egy hálaadási pulykára. A feketére aszott, gumiszerűvé vált madár dermedten gubbasztott a hófehér tálon. Apjával és Susannal hosszan méregették, de valahogy egyiküknek sem volt bátorsága belevágni. Apja végül a madárral szemezve fölállt, aztán a lányaira pillantott.

- Asszem jobb, ha most elmegyünk, aztán ha visszajöttünk, illendően elföldeljük a tetemet!

A lányok visítva nevettek a bejelentésen, és még az étteremben is majdnem botrányba fulladt az ünnepi vacsora, annyira nevettek mindhárman, amikor a madár az eszükbe jutott.

Ramon kacagva hallgatta a mesét. Tess pedig még inkább színezte, és boldogan rájátszott minden egyes apró gegre, hogy még jobb kedvre derítse a férfit.

1, A Kopi Luwak vagy más néven civet coffee tényleg a világ legritkább és legdrágább kávéja, amely Indonéziából származik az ottani kávéültetvényekrõl. És mi a titok? Nos, a kávébab egy ott élõ cibet macskán megy keresztül szó szerint, mielõtt az emberek elfogyasztják. Ezt a kávét a cibet macska fogyasztja elõször, majd amikor távozik belõle a kávébab, az ültetvény dolgozói összeszedik, lemossák, enyhén megpörkölik, és kilóját nagyjából ezer amerikai dollárért dobják piacra. Így már érthetõ, hogy miért szüretelnek belõle igen keveset és miért olyan drága ez a kávé. A kávészemekre igen nehéz rábukkanni, mert a szemeket a pálmasodró cibet macska székletébõl válogatják ki. Az állatok nyersen fogyasztják el a kávébabot, amikor az még vörös színû. Csak a termés puha héját emésztik meg, a többi áthalad a bélrendszerükön, majd távozik a szervezetükbõl. Akik fõzték és fogyasztották ezt a különleges kávét azt mondják, hogy attól kapja egyedi aromáját, hogy az állat gyomrában levõ emésztõnedvek megváltoztatják a kávészemeket, de nem oldják fel. A kávészemeken nagyító alatt látni a savak nyomát is. a szerk.)

Ramon pedig nevetett és mintegy észrevétlenül átnyúlva az asztalon, a lány kezére tette a magáét. Tess mindezt nem látta, csak egy furcsa, sohasem érzett bizsergés indult el a kézfejétől egészen a szívéig. Annyira megdöbbent, hogy abbahagyta a sztorit és némán nézte a férfit. Ramon most nem mosolygott. Komoly tekintettel merült el Tess szemeiben. Úgy nézte a lányt, mintha a szeméből a jövőt próbálná kiolvasni.

És Tess nem tudott szabadulni ettől a szempártól. Csak nézett bele Ramon éjfekete szemébe és a jövőn gondolkodott. Vajon lesz-e közös jövőjük. De tudta, ez már nem kérdés. A szíve fogoly volt. Olyan boldog fogoly, amilyet még nem látott a világ. Már az sem érdekelte, ha Ramon mindezt meglátja a szemében. Aztán halványan derengeni kezdett benne a tudat, hogy valami hasonlót lát a férfi szemében, és ez megdöbbentette. Charlie szemében – sőt előtte annak a néhány kapcsolatának a szemében – sohasem látott ilyet. Ramon nyíltan vállalta, legalábbis a tekintete ezt sugallta, hogy beleszeretett Tessbe.

- Hát lehet ezt? - villant át agyán. Bele lehet szeretni valakibe első látásra? Határozottan úgy vélte, hogy igen. Aztán az jutott eszébe, hogy nem első látásra, hiszen egyszer már látta Ramont és… és azóta is őt keresi az egész városban. Miért keresek én egy pasit az egész városban, ha nem vagyok bele szerelmes? – villant át agyán a saját kérdése. De persze tudta a választ: szerelmes a férfiba, ez nem kérdés. És úgy érezte, ez a szerelem viszonzásra talál. Tess mégis óvatosságra intette magát. Agyában, mint egy dübörgő gőzmozdony, a Charlival szerzett negatív tapasztalat tört utat magának. Csak óvatosan – fékezte magát. Előbb tudd meg, hogy ő mit gondol, és egyáltalán kicsoda!

A gondolatot tett követte és mosolyt villantva abbahagyta a szemek társalgását és verbális kommunikációra váltott.

- Mikor jöttél Houstonba?

Ramon magában gondolkozva várt pár pillanatig, aztán kibökte.

- Két héttel azelőtt, hogy találkoztunk. Az utolsó évet apám kérésének megfelelően a Riceon fejezem be. Ezért jöttem ide.

- Ez fura – csodálkozott tess. Mi bajod volt a Columbiával?

Ramon vállat vont.

- Tulajdonképpen semmi – mondta, de nem fejtette ki bővebben. Ha végzek, itt, Huostonban kapok munkát, ennyi az egész. És apám szerint jó, ha már előtte elkezdem kialakítani a kapcsolatokat.

A lány fölkapta a fejét. Lám, a férfi már azt is tudja, mit csinál majd az egyetem után, míg neki halvány elképzelése sem volt róla. Volt néhány ajánlata, kisebb cégekhez, de egyikhez sem igazán volt kedve. Aztán ott volt az apja cége, a Simons Agency, de ahhoz végképp nem fűlött a foga.

- Valami jó kis zaftos állás? – adta a könnyed bennfentest Tess.

Ramon felnevetett, és rákacsintott.

- A ti léptéketekkel mérve piti meló. A miénkkel nézve tisztes munka, jó megélhetés.

- Na, jó, de mi az?

Ramon intett, hogy hajoljon közelebb, mint aki bizalmas információt oszt meg valakivel, és nem akarja, hogy valaki még véletlenül is meghallja. Tess egy pillanatra meglepődött, és fura gondolata támad.

- Ha ennyire titkos, akkor csak a Nasa, vagy a Cia lehet! – gondolta magában. Mindkét cégnek komoly bázisa volt a városban.

Egészen közel hajolt hát Ramonhoz, és várta a titkot. A férfi még közelebb csúszott az asztal felett, és a lány számára teljesen váratlanul megcsókolta. Tess az első minutumban, picit hátrahőkölt, aztán győzött a szerelem, és átadta magát a csóknak. Mivel nem az asztal két oldalán ültek, Ramon még közelebb hajolt, átölelte a lányt, és most már szenvedélyes csókra váltott. A csókot követően kifulladva meredtek egymásra. Tess még soha életében nem érzett ilyesmit. Ahogy a szíve a torkában dobogott, alig jutott levegőhöz. A vér hangosan rohanva dobolt a fülében. Ez hát a szerelem? – mélázott magában. A férfi is csöndben volt. Kifulladva nézte a lány kipirult szépségét. Soha nem gondolta volna, hogy élete csókját egy amerikai egyetem étkezdéjében csókolja el. De hogy ez volt élete csókja, abban teljesen biztos volt. A csók jobban feltöltötte energiával, mintha Jedlik Ányos dinamójának valamely kései utódját kapcsolták volna a testére. Csak néztek egymásra némán, és érezték, hogy a másik is ugyanarra gondol. Tess végül nagyot sóhajtott és odasúgta:

- Tehát mi is az az állás?

Ramon szélesen elvigyorodott, és egészen közel hajolt, és közvetlen közelről lehelte.

- A perui konzulátuson leszek sofőr!

Tess egy pillanatig döbbenten meredt rá, aztán hátrahajtott fejjel hangosan kacagni kezdett. Ramon kicsit sértődötten hátrább húzódott, úgy figyelte nevetését.

- Mi a baj ezzel? Tisztességes munka, és biztos megélhetés. Ha jól vezetek, akár a nagykövet sofőrje is lehetek – tette hozzá, és most már ő is kacagni kezdett.

- Ne haragudj! – kérte a lány, miközben a könnyeit törölgetve igyekezett lélegzethez jutni. Ahogy elővezetted, legalábbis azt hittem, hogy a Nasa.

Ramon megrázta a fejét.

- Hívtak ők is, de nemet mondtam!

Tessből újra kiszakadt a kacagás, aztán kezét az oldalára szorítva nézett Ramonra.

- Könyörgöm, hagyd abba, vagy a nevetésbe halok bele!

Ramon elégedetten biccentett, és komolyra váltott.

- Van valami bajod a sofőrséggel?

Tess megrázta a fejét.

- Semmi a világon. Csak meglepett, hogy valaki közgazdász diplomával sofőrnek áll.

- Jó, ha az ember tudja hol a helye a világban – vont vállat Ramon.

Tess csodálkozva nézte.

- És neked ennyi elég? Azért tanultad végig az egyetemet, hogy sofőr legyél? Nem vágysz többre?

Ramon nagyon komolyan nézett a lány szemébe.

- Többre? A ti országotokban nincs sok esélyem többre vágyni!

Tess dühösen rázta a fejét.

- Ne mondj ilyet! Amerika a lehetőségek hazája és…

Ramon kényszeredetten felkacagott.

- Lehet Tess, igen lehet, hogy az, nektek, amerikaiaknak! De nekünk nem! Nézz csak rám, még zöldkártyám sincs! Nem vállalhatok munkát nálatok, de valahol el kell kezdenem az életemet! Apám úgy gondolja, hogy a konzulátuson a legjobb lehetőség. Sok befolyásos emberrel találkozhatok, és ez nagyszerűen kamatozik, ha majd otthon…

Ramon abbahagyta a mondatot és elgondolkozott. Otthon… de hogyan megy haza, ha Tesst szereti? Soha nem lesz képes rá, hogy itt hagyja a lányt.

Tess békülékenyen a megfogta a férfi kezét.

- Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Igazad van, én más szemüvegen keresztül látom az Egyesült Államokat, mint te.

Ramon rámosolygott.

- Gyere, menjünk! – mondta, és felhúzta a lányt.

- Hová? – szakadt ki akaratlanul Tessből.

A Memorial Parkba. Ott van a kedvenc helyem. Olyan vadregényes, mintha Peruban lennék. Az egyetemről viszonylag gyorsan átértek a parkba. Élvezték a csodás látványt, ahogy a vastag fák árnyékából a napfényben úszó belváros felhőkarcolóit nézték. Lassan sétáltak, és Tess boldogan tűrte, hogy Ramon szorosan átölelje a derekát. A park a szokásos életét élte. Futók kocogtak el mellettük, kerékpárosok suhantak a nekik kijelölt részeken, és kicsit távolabb egy idős férfi Tai chit gyakorolt. Ahogy haladta egyre beljebb a parkba, Tessben úgy növekedett exponenciálisan a kíváncsiság. Majd ki fúrta az oldalát, hogy vajon melyik lehet Ramon kedvenc helye. Mint született houstoni, nagyon jól ismerte a parkot. Nem állította volna magáról, hogy minden zugát, de a legismertebb részeknél jóval részletesebb ismeretei voltak. A park fái egyre sűrűbb sorokba rendeződve alkottak falanxot, vadregényes hangulatot adva sétájuknak. Amikor a kanyargós aszfaltcsíkocska széles ívben elfordult, Tess már sejteni kezdte a célt. És nem tévedett. Megállt, és nézte a függeszkedő fa szerkezetet és kimondta a nevét:

- Bayou Band Suspension Bridge!

A lány szerette a fából ácsolt függőhidat. A környezetéből adódóan, állhatott volna akár a dzsungelben is. Kislánykorában gyakran kibiciklizett ide, és képzeletében megelevenedett az Oroszlánkirály meséje. Boldog volt itt. És most nagyon örült, hogy itt lehet. Ramon maga felé fordította, és megcsókolta. A lány boldogan viszonozta a csókot. Végletesen beleszeretett a férfiba.

- Huhh – sóhajtott Ramon a csók után.

Tess körbenézett.

- Miért pont a bridge?

Ramon végigsiklatta tekintetét a környezeten. A madarak énekén kívül más közeli hang nem hallatszott. Ha valaki nagyon fülelt, csak akkor hallotta meg a tízmilliós város halk aláfestő moraját. Olyan volt, mintha egy óriási szörny szuszogott volna tompa, basszus hangján álmában.

- Azért szeretem, mert Perura emlékeztet. Van egy hely Lima mellett, ahová sokszor kijártunk. Persze nem teljesen ilyen, mégis hasonló.

Az eddig kék ég lassacskán sötétedni kezdett. A fák árnyéka éjszakai folttá feketedett a gyepen és a kis utcácskákon. Ramon és Tess tudta, indulni kell, és lassan, andalogva kisétáltak a parkból. Tess ragaszkodott hozzá, hogy kis Toyotájával hazaviszi a férfit, de Ramon mosolyogva elutasította.

- Az nem lenne túl férfias. Inkább hagyd itt, és leintek egy taxit! – nevetett.

Végül egy hosszú, mindkettőjüket felajzó csókot követően a lány beszállt az autóba és vidáman nevetgélve hazafelé indult. Ramon hosszan nézett utána, aztán nagyot sóhajtott, és leintett egy arra járó taxit. Behuppant a hátsó ülésre, és bemondott egy utcát a város egyik legelőkelőbb negyedében.

Tess elmélázva ült a teraszon, és rajzolt. Ramon portréja bár komótosan, de készült. Tess időnként kortyolt a narancsléből, és rajzolt tovább. Az órák észrevétlen repültek, akárcsak Tess emlékei a mai délutánról. Elmélyülését kopogó hangok szakították félbe. Úgy tíz centis sarkakon Susan érkezett haza, laza puszit nyomott Tess fejebúbjára, és a mappába bámult.

Vissza a főoldalra

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon VI. rész

Tess elnevette magát, mert eszébe jutottak a közös étkezéseik, amikor apja próbált valami ünnepit varázsolni a konyhában. A lányok közben ott sertepertéltek és igyekeztek segíteni neki. A legtöbb esetben persze étterem lett a vége. Tess különösen jól emlékezett egy hálaadási pulykára. A feketére aszott, gumiszerűvé vált madár dermedten gubbasztott a hófehér tálon. Apjával és Susannal hosszan méregették, de valahogy egyiküknek sem volt bátorsága belevágni. Apja végül a madárral szemezve fölállt, aztán a lányaira pillantott.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XIX. rész

Tess a fejét rázta. Apja kifújta a füstöt, és türelmetlen mozdulatot tett kezével. Tess akaratlanul is beleszagolt a füstbe, és hangosan köhögni kezdett. - Mindjárt hozatok neked vizet – mondta, és a telefon felé nyúlt. - Hagyd csak apa, kérte Tess. Nem kell víz, az állapotom miatt van.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVI. rész

- Miért ne? – vont vállat a férfi. Franknek nem kell elszámolnia a pezsgővel! – mondta, és Tess kezébe adta a poharat. A poharak csilingelve összekoccantak, és ők egymásra mosolyogva kiitták az italt. A kocsi lágyan fékezett a ZaZa bejárata előtt. Frank kipattant, és kinyitotta előttük az ajtót. Ramon belekarolt a lányba, a portás szélesre tárta előttük az ajtót, és a férfi bevezette Tesst a hotelbe. A hall fényűző pompája káprázatosan csillogott a hatalmas kristálycsillárok fényében. Ramon azonban nem lassított, és tökéletes helyismerettel kalauzolta át Tess az elegáns, diszkrét luxust sugárzó, teljesen üres étterembe. Tess csodálkozva nézett körül. Ennyire éreztetné hatását a válság?- gondolta magában. Nem hitte volna, hogy valaha üres éttermet lát egy luxus hotelben, pláne nem a Zaza-ban. A zenekar ezzel mit sem törődve halk swinget játszott, ami nagyon jól illett a hely hangulatához. Ramon megállt a csinos ültető hostess pultjánál és a lányra mosolygott.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XV. rész

Tess unottan vállat vont, és egy narancslevet töltött magának a bárkocsiról. - Ismered Mirjamot nem? Apja vigyorogva bólintott. - Naná! Húsz éve a legjobb munkaerőm! Éppen azért tettelek hozzá. - Kösz apa, remek ötlet volt! – fanyalgott a lány. - Na, jó, Mirjam nem vigyorog folyton, mert a főnök lánya vagy, de minden a kisujjában van, amit a biztosítási szakma pénzügyeiről és könyveléséről tudni kell. Ha jól tudom, azért vagy ott, hogy ezt megtanuld. A bájcsevelyt meg gondolom, elintézed kávézás közben a többi lánnyal! - Te mondtad - mosolygott Tess apjára.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon VII. rész

- Jóképű srác! – vetette oda, és már indult is a bárpult felé. Tess elpirult, és ijedtében a rajzra csapta a kemény fedelet. Nővére ezen jót derült és rákacsintott. - Nocsak, nocsak, az új lovag? - Miért érdekel? Susan vállat vont, és belekortyolt a poharába. - Fiatalabbnak tűnik, mint a legutóbbi szeretőd! – mondta, jelezve, hogy mindet tud a Charlie afférról. Tess dühösen felmordult.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon X. rész

Simons bólintott, és lassan a kedvenc foteljéhez sétált. Leült, és akkurátusan rágyújtott egy hosszú havannára. - Nos, ebben az esetben – bár nem vártuk – tartson velünk vacsorára – invitálta Ramont olyan hangsúllyal, mintha egy kutyát hívott volna az asztalához.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon IX. rész

Tess nagy levegőt vett, elkapta Susan karját és szembefordította magával. Nővére felszisszent az erős szorításra, és kirántotta a karját Tess ujjai közül. De Tess már elöntötte a hideg düh, és nem finomkodott tovább.