BlogÚj! Megnyitás

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon VIII. rész

Folytatásos regénysorozatunk nyolcadik része.

A sötét és a fáradság megtette hatását és a szerelmesek összefonódva aludtak a vén perzsa kézzel csomózott mintáin. Tess feje Ramon mellkasán nyugodott, és úgy ölelte a férfit, mintha bizony attól tartana, hogy az elmenekül. De Ramonnak esze ágában sem volt menekülni. Arról álmodott, hogy hazaviszi Tesst, és elveszi feleségül. Látta, ahogy a fehér menyasszonyi ruha körbe öleli és kiemeli formás testének minden csábos idomát, látta, ahogy állnak az oltár előtt és ő gyűrűt húz az ujjára, és látta a boldogságot szemében és… és akkor valaki elkezdte az egyik padot a körmével kapargatni a templomban. Biztos valamelyik kölyök villant agyába a megoldás. Ramon dühös felháborodottsággal körbenézett, de nem látta ki volt az.

- Hagyd már abba, kiáltotta! - mérgesen és már nem csak álmában.

A hirtelen hangra Tess kinyitotta a szemét és felült a szőnyegen. Úgy érezte, egy úthenger ment rajta keresztül, de egyáltalán nem bánta.

- Így jár az, aki nem jut el az ágyig és a szőnyegen éjszakázik – gondolta vidáman. Aztán Ramonra nézett. Mondtál valamit? – kérdezte most már hangosan.

A férfi a fejét rázta.

- Csak álom volt és…

De nem csak álom volt. Az ajtó felől intenzív kaparászás hallatszott.

- Ó, fenébe! – morogta Tess. Ez Lonni!

- Kicsoda?

- Lonni, a labradorunk. Este elfelejtettem kivinni, és most bajban van szegény.

Ramon kinézett a hajnali fénybe.

- Ahogy én is. Talán jobb lenne, ha nem így találkoznék először édesapáddal.

Tess egyetértőn biccentett. Ramon egy pillanat alatt fölpattant, és elkezdte magára kapkodni a ruháit, de ez nem volt egyszerű, hiszen Tess minden egyes darab után beszedte a csókvámot. Lonni viszont egyre türelmetlenebbül és hangosabban kaparta az ajtót. Ramon végre elkészült és a lány kézen fogva vezetni kezdte. Amikor kinyitotta az ajtót Lonni azonnal vidáman ráugrott. Aztán észlelte az idegent, és farkcsóválva ugatni kezdett.

- Csst, Lonni! Maradj csendben! – pisszegett Tess.

De a kutyalány most már Ramonnal kokettálva adott hangot vidámságának. A folyosón kicsit távolabb kinyílt egy ajtó. A résen félálomban Susan dugta ki borzas, álmos fejét és azonnal Tessre förmedt.

- Muszáj ugattatni hajnalban ezt a dögöt?! – csattant a hangja.

Aztán meglátta Ramont és elkerekedett a szeme. Ramon mosolyogva közelebb lépett és a kezét nyújtotta, de Susan csak megrázta a fejét és indulatosan becsapta az ajtót.

- Ez nem volt túl vendégszerető gesztus – vélte Ramon.

- Ne törődj vele, mondhatni nulla a diplomáciai érzéke! – próbálta kivágni magát a lány a lépcsőn lefelé menet a türelmetlen Lonnival tartva a tempót.

- Diplomácia? – hökkent meg a férfi már a lépcső aljáról felnézve a csukott ajtóra, miközben a labrador a nyitott teraszajtón át boldog vakkantások közepette kiviharzott a kertbe. Aztán megismételte a nyomaték kedvéért: Diplomácia? Nos, ekkora igényem nincs. Egy egyszerű jó reggel is bőven megtette volna!


Tess számára boldog napok következtek. Az idő kolibri szárnyon suhant az egyetemen Ramon társaságában. Furcsa mód még a lány tanulmányi eredménye is sokkal jobb volt, mint korábban bármikor. Az okot nem igazán tudta volna megmondani, hiszen nem tanult ő többet, sőt, de az valahogy egészen más volt, amikor Ramonnal ültek a Rice könyvtárában, vagy a férfi kollégiumi szobájában és tanultak. Ramon elmélyülten tanult. Akkor és ott nem érdekelte más, csak az, amit a fejébe kellet tömnie. És Tess átvette ezt a stílust. Órákon át ültek a kollégiumi szobában egymás mellett, vagy feküdtek az ágyon összesimulva, miközben mindkettőjük kezében egy-egy jegyzet volt. Amikor végeztek, egyszerűen cseréltek, és folytatták tovább. Aztán persze véget értek a Ramon által tanulásra kijelölt órák, és Tess számára végre eljött a megváltás. Ramon egészen más volt, mint azok a vele egykorú srácok, akiket Tess korábban ismert. Sokkal kifinomultabb, hozzáértőbb, fantáziadúsabb és viccesebb, mint bármelyik eddigi kapcsolata, Charliet is beleértve. A lány már biztosan tudta, hogy hiába a nagy tudás, Charlie a közelébe sem jöhet Ramonnak. Az, amit diáklányokra specializálódott tanárával átélt, csak egy illúzió volt, amit a férfi azért teremtett, hogy őt Tesst, minél többször ágyba vihesse. Valójában a módszeren kívül semmi különbség nem volt közte, és a bugyijába „turistaútra” vágyó évfolyamtársai között. Mi több, a srácok legalább őszinték voltak, és nem ígértek semmit. Ha Tess még a kezdeti félévekben bele is ment egy-egy rövid románcba, tudta, hogy mire számíthat. 

- A nagy kérdés persze az, hogy Ramontól mire számíthatok – sóhajtott a lány magában, a szeretkezés után álomba merült férfit szemlélve.

Szerette ezeket a pillanatokat. Hallgatni Ramon nyugodt, egyenletes légzését, nézni a kisimult, már-már dávidi – legalábbis ő Michelangelo szoborcsodájához tudta csak mérni szerelmét – vonásait, és hozzáképzelni éjfekete szemét. Tess beleborzongott a gondolatba. Ramon olyan férfi ideál volt, akiről soha sem hitte volna el, hogy létezik, ha egy barátnője mesél róla. De Ramon létezett. Ott feküdt mellette a maga hús-vér valójában, és Tesst ez mérhetetlenül boldoggá tette. Aztán a férfiról az ablakra tévedt tekintete. Lassan sötétedett. A lány tudta mit jelent a nap egyre inkább halványuló sugarának üzenete: indulnia kell! 

Otthon persze semmit sem szólt Ramonról. Az ominózus hajnali találkozás óta Susannal nem futottak össze. Ha jól emlékszik, valami kisebb mellékszerepet kapott egy filmben, és rövid időre elutazott a forgatás helyszínére, amíg a jeleneteit felveszik. Remélte, hogy Susan tud hallgatni, ahogy ő is hallgatott jó néhány esetben, amikor apja dührohamot kapott volna, ha tudja mit művel a nagyobbik lánya. Azt akarta, hogy apja akkor és úgy ismerje meg Ramont, ahogyan azt ő szeretné. Ehhez pedig szüksége volt Susan diszkréciójára. És egyáltalán nem volt biztos benne, hogy meg is kapja! Susan apjához hasonlóan – igazi déli amerikaiként – mindenkit lenézett, akinek nem fehér a bőre. Nővére kizárólag fehér – ahogy amikor kivétel nélkül elhagyták Susan fogalmazott – faszkalapokkal járt, nem volt hajlandó alább adni. Tess nagyon jól tudta akkor reggel, hogy Susan nem Ramonnal akart udvariatlan lenni, ahhoz nagyon is jó volt a neveltetése.  Egyszerűen a tiltakozását akarta kifejezni Ramon létezése, Tesshez való nyilvánvaló kötődése miatt. A lány tudta, hogy Susan előbb-utóbb hazajön, és neki ki kell vívnia a hallgatását. Szerette annyira Ramont, hogy ha kell, akár a nyílt zsarolásig is elmenjen. 

És tudta, hogy erre igazából mindössze egyetlen aduja van. Susan egy pillanatnyi részegségében elkövetett leszbikus kalandja. Susan a színi akadémiára járt, és nagyon jóban volt egy évfolyamtársával. Apjuk éppen szokásos üzleti útján volt, Susan ezt kihasználva igencsak berúgott barátnőjével. Tess nem tudta, hogyan történt, de Susan egyáltalán nem számított arra, hogy ő egyáltalán otthon van, és nem a nagynénjüknél. Mint ahogyan Tess sem számított arra, hogy nővére a nappaliban szeretkezik a barátnőjével. Tess földbegyökerezett lábbal állva bámulta az ölelkező lánypárt, amikor Susan észrevette. Nővére, mintha csak akkor fogta volna föl, hogy mit csinálnak, azonnal eltolta magától a másik lányt, és mondott valamit, de Tess ebből semmit sem hallott, és undortól öklendezve a szobájába rohant. Addig nem is volt hajlandó előjönni, amíg a másik lány reggel el nem húzta a csíkot. Susan aztán leült vele, és elmesélte, hogy ő sem tudja, hogy történt, de undorodik attól, amit tett, és ez soha többé nem fordul elő, és arra kérte a húgát, ne szóljon erről apjuknak. Tess csak bólintott, és jelezte, nem akar erről beszélni. És nem is beszéltek. Susan még azon a héten átiratkozott egy másik akadémiára, és ott is fejezte be tanulmányait. Tess soha többé nem látta, hogy egy másik nőnek a közelébe ment volna. Kínosan került minden testi kontaktust az azonos neműekkel. 

Tess, most hogy így visszagondolt a történtekre, egyértelműen úgy vélte, ez egy olyan adu, amivel hallgatásra tudja bírni Susant. Mert az apja a színeseken kívül egy dolgot utált még jobban, a homszexualitást.

Tess elgondolkozva belépett a nappaliba, a bárpult előtt ledobta a táskáját és töltött magának egy narancslevet. Belekortyolt, megfordult és hangosan fölsikoltott az ijedtségtől. Az öblös régi fotel karfái közül fanyarul mosolyogva Susan köszöntötte rá whiskys poharát. 

- Hello Tess!

- Hello – válaszolta zavartan a lány, és közben arra gondolt, ezt a csörtét szívesebben elhalasztotta volna még pár héttel. 

De amint Susan belekezdett, Tess már tudta, az a pár hét egyáltalán nem áll rendelkezésére.

- Tudod, húgocskám, mindig azt gondoltam, hogy helyén van az eszed!

- Eddig még én is azt hittem. Tudsz valamit?

- Ami azt illeti igen. Ki volt az a majom, akit az ágyadba engedtél?

- Semmi közöd hozzá! – vágta oda Tess dühösen. Mérhetetlenül sértette, ahogy Susan a szerelméről beszélt.

- Annyi talán mégis, hogy én is itt élek, akárcsak te, és már megbocsáss, de semmi kedvem egy ilyen majommal megosztani az életem egy részét.

- Nem majom, és Ramonnak hívják! – szakadt ki Tessből egy szuszra.

Susan lustán fölállt, a pulthoz sétált és újabb whiskyt töltött magának. Aztán megfordult és gúnyosan húgára nézett.

- Nocsak, van neve? Igazán aranyos, te adtad neki?

Tessben fortyogott az indulat. Azt még csak elviselte volna, ha Susan őt bántja, de nővére egyfolytában Ramont pocskondiázta.

- A legrosszabb formájában is jobb, mint a te eddigi faszkalapjaid bármelyike! – köpte mérgesen Susan saját megnevezését használva nővére felé a szavakat.

Susan megmerevedett, nagyot kortyolt, aztán vállat vont.

- Lehet, de ők mindannyian FEHÉREK voltak! Nem úgy, mint a te kis kedvenced! Hadd találgassak! Esetleg valami délvidékről származó olasz digó?

Tess arca megrándult a sértésekre.

- Ó, úgy látom nem találtam el! – folytatta gúnyolódását Susan. Akkor valami félnigger, vagy messzikói ivadék?

- És ha igen, mi közöd hozzá?!

Susan kiitta a whiskyt és vállat vont. 

- Nekem csak annyi, hogy nem akarok egy fedél alatt tartózkodni vele. De majd nézd csak meg apát, ha megtudja!

Vissza a főoldalra

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon VIII. rész

A sötét és a fáradság megtette hatását és a szerelmesek összefonódva aludtak a vén perzsa kézzel csomózott mintáin. Tess feje Ramon mellkasán nyugodott, és úgy ölelte a férfit, mintha bizony attól tartana, hogy az elmenekül. De Ramonnak esze ágában sem volt menekülni. Arról álmodott, hogy hazaviszi Tesst, és elveszi feleségül. Látta, ahogy a fehér menyasszonyi ruha körbe öleli és kiemeli formás testének minden csábos idomát, látta, ahogy állnak az oltár előtt és ő gyűrűt húz az ujjára, és látta a boldogságot szemében és… és akkor valaki elkezdte az egyik padot a körmével kapargatni a templomban. Biztos valamelyik kölyök villant agyába a megoldás. Ramon dühös felháborodottsággal körbenézett, de nem látta ki volt az.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XIX. rész

Tess a fejét rázta. Apja kifújta a füstöt, és türelmetlen mozdulatot tett kezével. Tess akaratlanul is beleszagolt a füstbe, és hangosan köhögni kezdett. - Mindjárt hozatok neked vizet – mondta, és a telefon felé nyúlt. - Hagyd csak apa, kérte Tess. Nem kell víz, az állapotom miatt van.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVI. rész

- Miért ne? – vont vállat a férfi. Franknek nem kell elszámolnia a pezsgővel! – mondta, és Tess kezébe adta a poharat. A poharak csilingelve összekoccantak, és ők egymásra mosolyogva kiitták az italt. A kocsi lágyan fékezett a ZaZa bejárata előtt. Frank kipattant, és kinyitotta előttük az ajtót. Ramon belekarolt a lányba, a portás szélesre tárta előttük az ajtót, és a férfi bevezette Tesst a hotelbe. A hall fényűző pompája káprázatosan csillogott a hatalmas kristálycsillárok fényében. Ramon azonban nem lassított, és tökéletes helyismerettel kalauzolta át Tess az elegáns, diszkrét luxust sugárzó, teljesen üres étterembe. Tess csodálkozva nézett körül. Ennyire éreztetné hatását a válság?- gondolta magában. Nem hitte volna, hogy valaha üres éttermet lát egy luxus hotelben, pláne nem a Zaza-ban. A zenekar ezzel mit sem törődve halk swinget játszott, ami nagyon jól illett a hely hangulatához. Ramon megállt a csinos ültető hostess pultjánál és a lányra mosolygott.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XV. rész

Tess unottan vállat vont, és egy narancslevet töltött magának a bárkocsiról. - Ismered Mirjamot nem? Apja vigyorogva bólintott. - Naná! Húsz éve a legjobb munkaerőm! Éppen azért tettelek hozzá. - Kösz apa, remek ötlet volt! – fanyalgott a lány. - Na, jó, Mirjam nem vigyorog folyton, mert a főnök lánya vagy, de minden a kisujjában van, amit a biztosítási szakma pénzügyeiről és könyveléséről tudni kell. Ha jól tudom, azért vagy ott, hogy ezt megtanuld. A bájcsevelyt meg gondolom, elintézed kávézás közben a többi lánnyal! - Te mondtad - mosolygott Tess apjára.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon VII. rész

- Jóképű srác! – vetette oda, és már indult is a bárpult felé. Tess elpirult, és ijedtében a rajzra csapta a kemény fedelet. Nővére ezen jót derült és rákacsintott. - Nocsak, nocsak, az új lovag? - Miért érdekel? Susan vállat vont, és belekortyolt a poharába. - Fiatalabbnak tűnik, mint a legutóbbi szeretőd! – mondta, jelezve, hogy mindet tud a Charlie afférról. Tess dühösen felmordult.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon X. rész

Simons bólintott, és lassan a kedvenc foteljéhez sétált. Leült, és akkurátusan rágyújtott egy hosszú havannára. - Nos, ebben az esetben – bár nem vártuk – tartson velünk vacsorára – invitálta Ramont olyan hangsúllyal, mintha egy kutyát hívott volna az asztalához.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon VI. rész

Tess elnevette magát, mert eszébe jutottak a közös étkezéseik, amikor apja próbált valami ünnepit varázsolni a konyhában. A lányok közben ott sertepertéltek és igyekeztek segíteni neki. A legtöbb esetben persze étterem lett a vége. Tess különösen jól emlékezett egy hálaadási pulykára. A feketére aszott, gumiszerűvé vált madár dermedten gubbasztott a hófehér tálon. Apjával és Susannal hosszan méregették, de valahogy egyiküknek sem volt bátorsága belevágni. Apja végül a madárral szemezve fölállt, aztán a lányaira pillantott.