Susan megrázta a fejét. Még mindig nem sejtette, hová akar a férfi eljutni.
- Minek a felismerésében?
- Annak a felismerésében Susan, hogy Jézus zsidó volt. Gondolom, hallottál erről az imaházban.
Tess hívő baptista – az USA déli államainak legnépesebb protestáns keresztény vallása, amely sok amerikai elnököt adott, Clintontól Carteren át, egészen a régi időkig Amerikának - családból származott, és a mai napig minden vasárnap délelőtt elmentek a churcbe (templom). Susan hát bólintott a hallottakra.
- És ha zsidó volt, az min változtat?
- Azon semmit, amit Jézus tanított. A ti világképeteket azonban kicsit felborítja, ha szembenéztek ezzel a ténnyel.
- Nekem semmi bajom a zsidókkal! Josh is az!
Ramon vállat vont.
- Nekem se. Tisztelem őket a szorgalmukért és az üzleti éleslátásukért. Azonban ha végiggondolod Jézus zsidóságát, akkor azt is tudni fogod, hogy egy semita nép egyik tagjáról van szó. Tehát semmiképpen sem egy tejfehér bőrű, szőke férfiról. Ha a valóságot nézzük, a festményeken sokkal inkább egy fekete hajú és szakállú, barna bőrű férfinak kellene lennie, legalábbis dél olaszos kinézettel.
Susan meredten bámulta Ramont. A férfi ártatlanul pillantott vissza rá. Tess nézte őket, és akaratlanul kibuggyant belőle a kacagás. Nővére olyan ártatlanul és tudatlanul sétált be Ramon utcájába, akár egy őzike az erdei csapdába.
- Baszódjatok meg! – vágta oda Susan hirtelen felpattantva és beviharzott a házba.
Tess kacagva borult Ramon vállára.
- Gratulálok, mestere vagy a családi feszültségek feloldásának.
- Én? Én nem csináltam semmit! Mindössze felvilágosítottam a nővéredet arról a tényről, hogy a reneszánsz festészet hazudik Jézussal kapcsolatba. Ez csak nem olyan nagy bűn!
Tess még mindig nevetve a vállába bokszolt.
- Te bolond, te! Éppen csak annyira csináltál hülyét belőle, hogy tudatosuljon benne ezen állapota.
Ramon elkomolyodott.
- Az én őseim között Inka hercegek és spanyol főnemesek vannak Tess. Nem dicsekszem vele, és nem hangoztatom. Talán éppen ezért, nem örülök túlzottan, ha a medence partján majmoznak le!
A toronyházak árnyékában megbújó olasz kávézó a valódi kávé ínyencek birodalma volt. Ramon kicsit feszülten üldögélt a terasz kihajtható ernyőjének árnyékában. Az előtte lévő koktél oldaláról gyöngyözve futottak lefelé a hideg és meleg nászából született páracseppek. De Ramont ez most a legkevésbé sem érdekelte. Apjával volt találkája, és ez ebben a pillanatban minden figyelmét lekötötte. Apja az ő levelét követően határozta el, hogy meglátogatja. És ez nagyon éberré tette a férfit. Apja nem szeretett az Egyesült Államokba utazni. Nem mintha bármilyen félnivalója lett volna, egyszerűen csak ódzkódott a biztonsági előírások miatti procedúrától. Most mégis jön – sóhajtott magában Ramon. Tudta, hogy anyja keze is benne van a dologban, hiszen a levélében megírta, hogy idén nyáron ne várják a haciendán. Arra számított, hogy kap egy telefont, vagy egy e-mailt apjától, és arra válaszolva elmagyarázza a helyzetet.
