Megnyitás

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XIII. rész

Folytatásos regénysorozatunk tizenharmadik része.

Most mégis jön – sóhajtott magában Ramon. Tudta, hogy anyja keze is benne van a dologban, hiszen a levélében megírta, hogy idén nyáron ne várják a haciendán. Arra számított, hogy kap egy telefont, vagy egy e-mailt apjától, és arra válaszolva elmagyarázza a helyzetet. Ehelyett azonban az apja személyes látogat el hozzá. Ettől a szokatlan lépéstől legalábbis súlyosnak érezte a helyzetet. De nem rágódhatott tovább. A perui konzulátus limuzinja halkan surranva megállt a járda mellett. A sofőr kipattant, és fejet hajtva kinyitotta az ajtót. Ramon nézte, ahogy az apja kiszállt, és elmosolyodott. Felnézett az apjára. A lassan őszbe forduló fekete haj, a már őszes, mégis sármos bajusz, az ötven felé közeledő férfi büszke tartása, az okos szempár, ez mind így együtt az apja. Ramon felemelkedett a székből és intett az apjának. Luis de Olivera rámosolygott és visszaintett, amitől Ramon kissé megnyugodott. A sofőr meghallgatta apja utasításait, aztán a sapkájához emelte a kezét, a limuzinba ült és elhajtott. Luis de Olivera átlábolt a kávézó zsúfolt teraszán és megállt a fia előtt.

- Szervusz apa! Igazán remekül nézel ki!

- Anyádnak köszönhető! – mondta, és összeölelkeztek.

A teraszon ülő amerikaiak kissé csodálkozva nézték a jelenséget. Amerikában ritka köszönéskor az érzelem ilyen nyílt kifejezése. Aztán a két férfi lezökkent a székekbe és a köröttük ülők figyelme más irányba fordult.

- Örülök, hogy láthatlak – mondta Ramon most már egészen nyugodtan.

- Én is fiam.

Ramon intett a pincérnek, és egy jeges kávét rendelt az apjának. Amikor a pincér elment, a férfi az apjára nézett.

- Igazság szerint nem vártam, hogy meglátogatsz.

- Nem is terveztem. Csak tudod az a levél, amit édesanyádnak írtál megváltoztatta a

dolgokat.

- Amennyiben?

- Amennyiben közölted, hogy ezen a nyáron nem szándékozol hazautazni.

- Nem gondoltam, hogy… - kezdte Ramon, de apja leintette.

- Nem, persze, hogy nem. Ahhoz még túl fiatal vagy – mosolyodott el az apja. Csakhogy

változnak a dolgok. És most mesélj a lányról!

Ramon hökkenten nézett.

- Milyen lányról, és…

- Arról, aki miatt nem jössz haza ezen a nyáron!

Ramon nagy levegőt vett, és az utca forgatagába bámult. Hirtelen nem tudta, mit is válaszoljon. Az, hogy apja ennyire átlát rajta, meglepetés volt számára. Szerette Tesst, és feleségül akarta venni, ez nem volt kérdés. De ezt nem most és nem így akarta közölni az apjával. Csakhogy – akárcsak Tessnek – neki sem adatott meg, hogy a tervei szerint alakítsa a dolgokat. Nem arról volt szó, hogy szégyellte volna a kapcsolatát Tessel, sokkal inkább arról, hogy nem tudta apjának mi az álláspontja ebben a kérdésben. Emellett nem szerette volna most elmondani neki a lány családjának nézeteit sem. Így egyszerűen csak kibökte, ami a szívében volt.

- Szeretem őt apa.

- Értem fiam. És mit tervezel?

Luis de Olivera ismerte annyira a fiát, hogy itt sokkal többről van szó, mint egy futó kapcsolatról. Azok esetében ugyanis soha nem fordult elő, hogy lemondta volna az imádott otthonába való hazalátogatást nyaranta. Nem mellékesen azt is pontosan tudta, hogy előre gondolkodik, akár egy sakkozó.

- Szeretném feleségül venni Tesst, apa.

- Szóval Tess – ízlegette a nevet Ramon apja.

- Igazából Teresa.

- Ha ő is olyan szép, mint a neve, akkor nem csodálom, hogy levett a lábadról.

- Ez nem így van, én…

- Nem kell magyarázkodnod. Amikor én megláttam anyádat, tudtam, hogy végem van. És

ennek már huszonhat éve. Ma éppúgy szeretem, mint akkor. Szóval, hogyan gondolod?

- Ha összeházasodtunk, dolgozhatnék a konzulátuson egy ideig…

Luis de Olivera bólintott. Igen, ez valóban jó megoldás lehet a kezdetekre. Minek kellene a lányt rögtön kimozdítani a megszokott környezetéből? Elég, ha később szembesül a dolgokkal - gondolta.

- Kezdetnek jó – mondta hangosan. De aztán haza kell jönnötök!

Ramon bólintott.

- Tudom, hogy kötelességeim vannak.

- Igen, fiam. Akárcsak nekem egykor, ezeknek neked is meg kell felelned. De mi van vele? Ő is

így gondolja majd? Tudja már, hogy…?


Szerelmes pár

Ramon hevesen megrázta a fejét.

- Nem, még nem mondtam el. Azt hiszem, még nincs itt az ideje.

- És mikor lesz itt az ideje? Ne feledd, ő nem perui, mint az anyád, hanem született Amerikai!

Másképp gondolkodik és lát, mint mi.

- Hidd el apa, hogy megbirkózunk vele. Ketten együtt legyőzzük ezt is!

Luis de Olivera halványan elmosolyodott és bólintott.

- Hát legyen – mondta és felállt, jelezve, hogy vége a beszélgetésnek.

Ramon azonnal felpattant, és hálásan átölelte apját.

- Örülök, hogy láthattalak fiam.

- Köszönöm, hogy eljöttél.

Apja rámosolygott, aztán átvágott a kávézón, és beszállt az óraműpontossággal érkező konzulátusi limuzinba. Ramon figyelte, ahogy a kocsi elhajt, aztán tekintete az asztalra vándorolt. A koktél és a jeges kávé érintetlenül álltak egymás mellett. A nyár észrevétlenül elsuhant, mire a szerelmesek észbekaptak, az őszi rozsda már megfestette a leveleket. Ramon és Tess azonban ezzel mit sem törődött. Szerelmük megérett és kiteljesedett. Már létezni sem tudtak egymás nélkül. Tess boldog volt. Nem törődött apja rosszallásával, és nővére lekezelő modorával. Egyszerűen csak szerette Ramont és élvezte, hogy a férfi viszont szereti. Most, hogy el kellett engedje aznapra Ramont, kicsit hosszabban ölelte át a nyakát. A taxi dudált odakint, és Tessnek muszáj volt egy búcsúcsók után útjára bocsátania a szeretett férfit. Ramon bevitte a Ricera mindkettőjük szakdolgozatát, a hozzájuk tartozó CD-kel együtt. Hiába, az idők változnak. A diplomamunkákat már csak spirálozva lehetett leadni – úgy könnyebb az opponenseknek olvasni, hangzott a magyarázat – a CD pedig azért kellett, hogy digitálisan is archiválni tudják a dolgozatot. A Rice után Ramon a perui konzulátusra ment elintézni a papírmunkát, hogy másnaptól munkába állhasson. Tess mégis irigyelte ezért. Szívesebben lett volna sofőr, minthogy apja irodájában dolgozzon. De nem volt választása. Nézett a sarkon kikanyarodó taxi után, és az apjával a nyár végén lezajlott beszélgetése járt a fejében.

Miután a szakdolgozatírást befejezték aznapra, és Ramon elment, Tess és apja ültek a medence partján és némán figyelték, hogyan vált lemenő naptól vörösben játszó ég előbb mélykékké, aztán feketévé. Mindkettőjüket lefoglalták a gondolatai. Tess észre sem vette, hogy apja őt nézi. Gordon Simonsnak egyszerűen nem fért a fejébe, hogy az ő gyönyörű lánya beleszeretett egy ilyen… ilyen senkibe. Mert Ramon neki senki volt. Pontosan olyan senki, mint Billy, a kertész. És most Tess egy ilyen senkivel lóg! Mi több, azt állítja, szereti! Simons megköszörülte a torkát és halkan megszólalt.

- Szeptember végétől a könyvelésen dolgozol. Aztán, ha mindenbe beletanultál, és Mirjam

visszavonul, átveszed az irányítást.

Tess még mindig nem szólt semmit. Az agya egyre csak Ramon körül forgott. A férfi sejtelmesen annyit mondott neki, hogy bár most sofőrként kezd, de lesznek ők még ennél feljebb is!

- Vajon mit érthetett rajta? Talán mégiscsak diplomatát faragnak belőle – reménykedett a

lány magában.

- Figyelsz rám, Tess, vagy még mindig a bokszos barátodon jár az eszed?

A lány dühösen nézett az apjára.

-Ó, hát persze! Iszom minden szavad! Különösen az tetszett, hogy bokszosnak hívod a háta mögött Ramont! Bár elismerem, még mindig jobb vagy, mint Susan, aki egyszerűen csak lemajmozza minden találkozásukkor!

- Most nem erről van szó, Tess…- kezdte Simons békülékenyen, mivel érezte, rosszul kezdte a beszélgetést, de a lánya dühösen felpattant.

- Ha nem erről, hát miről?! Pokolba mindkettőtökkel! Szeretem Ramont, és akár tetszik nektek, akár nem, össze fogunk házasodni!

- És miből fogtok élni, a sofőri fizetéséből? – gúnyolódott most már indulatosan Simons.

- Ha kell, akkor abból! Hagy mondjak valamit apa! Lehet, hogy hihetetlen számodra, de Ramon felmenői között inka hercegek és sapnyol főnemesek vannak és…

- És attól még éppolyan sofőr lesz, mint bármelyik másik a limókban!

A beszélgetés emlékére megkeseredett Tess szája íze. Igen, lehet, hogy Ramon sofőr lesz, de ő akkor is szereti, és tudja, hogy sokkal több egy egyszerű sofőrnél! Hitt a férfiban, és abban, hogy egyszer apja és a nővére még bocsánatot kér minden szemétkedésért. Mégis győzelem volt az a beszélgetés. A lány elmosolyodott az emlékre.

Tess dühösen apja elé perdült, és közvetlen közelről nézett a szemébe.

- Azt gondolsz, amit akarsz, de én szeretem, és együtt akarok élni vele!

- Mégis hogyan?

Tess gúnyosan elmosolyodott.

- Ez a legszebb az egészben. Hozzám költözik, és a szobámban fogunk lakni.

- Azt már nem! Csak nem képzeled, hogy ezt a… ezt a… - kereste a megfelelő szót Simons – fickót beköltözteted a házamba?!

- A házunkba! – csattant fel a lány. A ház negyedrésze ugyanis az enyém!

- Ó, az anyád része! Már majdnem elfeledtem! Komolyan azt hiszed, ha élne, akkor támogatna ebben az őrültségben?!

Tess lehajtotta a fejét és a medencébe bámult. Az anyja emléke mindig ugyanúgy hatott rá. Érezte az illatát, a kezének finom simítását haján, és maga előtt látta a mosolyát. Két kövér könnycsepp gördült végig a lány arcán. Simons azonnal érezte, hogy ezúttal túl messzire ment.

Szerelmes pár
 

- Ne haragudj, én csak…

- Nem haragszom – suttogta Tess. És nem hiszem, hogy biztosan támogatott volna, hiszen nem is ismertem. De azt nagyon is jól érzem, hogy megértett volna. És nem hívta volna Ramont se bokszosnak, se majomnak! Az előbb azt kérdezted, hogy komolyan gondolom-e, hogy ezt a fickót beköltöztetem a házadba. A válaszom igen! Halálosan komolyan gondoltam! Mégis azt mondom, van választásod.

- Csakugyan? És mi lenne az?

- Vagy Ramon költözik ide, vagy én innen el. A döntés a tiéd!

Gordon Simons fölugrott a székéből és döbbenten meredt a lányára. Szívébe éles fájdalom hasított. Évek óta kísértette álmaiban, hogy egyszer annyira elront valamit, hogy elhangzik ez a mondat. Soha nem mondta ki, de Tess volt a kedvence. Ahogy cseperedett, és mindinkább az anyjára hasonlított, ez az imádata egyre inkább erősödött. Most pedig itt áll előtte, és neki kell választania aközött, hogy egy olyan embert fogadjon a házába, mint a szakácsnője, vagy aközött, hogy Tess elmegy. Tudta, nincs jó választás, mégsem tehetett semmit. Pontosan érezte, hogy a lánya nem a levegőbe beszél. Szereti ezt a Ramon nevűt, és ebből nem enged.

Simons lassan visszaereszkedett a székébe.

- Nehéz helyzetbe hoztál – suttogta.

- Nem én, apa, te saját magad!

Simons felemelte a kezét.

- Arra kényszerítesz, hogy válasszak közted, és az elveim között! Tess érezte, hogy győzött, de mégsem volt boldog ettől a győzelemtől. Szerette az apját, és tudta, mit ad fel érte.

- És persze tudod a választásom – sóhajtotta Simons. Hát jöjjön az a Ramon, legfeljebb esténként tovább dolgozom az irodában egy kicsit. Úgy is ráfér az üzletre!

Ramon alig egy hete dolgozott a konzulátuson, amikor beköltözött Tess szobájába. A lány boldogon rendezgette a férfi holmijait. Mielőtt Ramon jött volna, Tess a szekrénye felét kiürítette, hogy helyet adjon a férfinak. Most pedig boldogan simított végig az akkurátusan behajtogatott pólókon. A ruhadarabok láthatóan jól megfértek az ő pólóival. Aztán a pólókról a komód előtt térdelő férfira esett a pillantása. Ramon éppen a fehérneműit rakosgatta a fiókokba. Tess ellágyulva nézte. Szíve csordultig volt szerelemmel.

Gyerekkorában nem tudta elképzelni, milyen lesz az a pillanat, amikor egy férfival osztja meg az életét. Aztán kamaszlányként már álmodozott a hercegről fehér lovon. A gondolatra elmosolyodott. Hát Ramon nem egy szőke herceg – gondolta. Valahogy mégis úgy volt ezzel, mint Fiona a Shrekkben: nem kellett a szőke, neki Ramon volt a tökéletes férfi. Ellépett a szekrény mellől. Szeretettel végigsimított a férfi fején, és ügyes mozdulattal helyére csúszatta a megtelő fiókban az utolsó fehérneműt. A férfi rámosolygott.

- Mondd csak Tess, mit szólnál, ha azt mondanám, hogy látogassunk el apámékhoz…

- Peruba?

- Eddig úgy tudtam, ott élnek! – próbálta elviccelni izgalmát Ramon.

- Mikor menjünk, karácsony előtt, vagy az ünnepekre?

Ramon szorosan magához ölelte a lányt. Azt a választ kapta, amire várt. Már egyáltalán nem félt attól a pillanattól, amikor felfedi titkát.

Szerelmes kép
Vissza a főoldalra

További Romantika

Különös Otthonok: Laknál-e parkolóházban?

Különös Otthonok: Laknál-e parkolóházban?

A címben említett “parkolóház” persze csak egy szóvicc, hiszen nem egy konkrét, létező parkolóházban kialakított lakást szeretnék most bemutatni, hanem egy parkoló közepére felépített házat. Azért így sem hétköznapi a dolog, ugye?

Különös Otthonok: Laknál-e parkolóházban?

DIY karácsonyfadísz papírból

DIY karácsonyfadísz papírból

Az interneten böngészve szinte el sem kerülheti a figyelmünket a sok karácsonyi dekorációs ötlet, pillanatok alatt találhatunk inspirációt, hogyan öltöztessük ünnepi díszbe az otthonunkat. Most én is szeretnék ötletet adni azoknak, akik valami különleges és érdekes dekorációt szeretnének saját kezűleg készíteni az ünnepekre.

DIY karácsonyfadísz papírból

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XI. rész

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XI. rész

Folytatásos regénysorozatunk tizenegyedik része.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XI. rész

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XIII. rész

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XIII. rész

Most mégis jön – sóhajtott magában Ramon. Tudta, hogy anyja keze is benne van a dologban, hiszen a levélében megírta, hogy idén nyáron ne várják a haciendán. Arra számított, hogy kap egy telefont, vagy egy e-mailt apjától, és arra válaszolva elmagyarázza a helyzetet.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XIII. rész

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XV. rész

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XV. rész

Tess unottan vállat vont, és egy narancslevet töltött magának a bárkocsiról. - Ismered Mirjamot nem? Apja vigyorogva bólintott. - Naná! Húsz éve a legjobb munkaerőm! Éppen azért tettelek hozzá. - Kösz apa, remek ötlet volt! – fanyalgott a lány. - Na, jó, Mirjam nem vigyorog folyton, mert a főnök lánya vagy, de minden a kisujjában van, amit a biztosítási szakma pénzügyeiről és könyveléséről tudni kell. Ha jól tudom, azért vagy ott, hogy ezt megtanuld. A bájcsevelyt meg gondolom, elintézed kávézás közben a többi lánnyal! - Te mondtad - mosolygott Tess apjára.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XV. rész

Vasárnapi körkép: konténerház Írországban

Vasárnapi körkép: konténerház Írországban

Tegnap bukkantam rá az észak-írországi Grillagh Water nevű konténerházra az Architizer oldalán. Egyből lenyűgözött. Azon gondolkodtam, vajon mi határozza meg azt, hogy nekem személy szerint mi tetszik?

Vasárnapi körkép: konténerház Írországban

Szerelem tapéták

Szerelem tapéták

Már egy ideje gondolkodom azon, hogy le kellene cserélnem itthon a tapétákat. Persze nem a Cole&Son Woods tapétát a hálóban, mert azt még mindig imádom, semmire nem cserélném. Ez egy időtálló választás volt.

Szerelem tapéták

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon IX. rész

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon IX. rész

Tess nagy levegőt vett, elkapta Susan karját és szembefordította magával. Nővére felszisszent az erős szorításra, és kirántotta a karját Tess ujjai közül. De Tess már elöntötte a hideg düh, és nem finomkodott tovább.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon IX. rész

Húsvéti inspirációk

Húsvéti inspirációk

A nyulak tiszteletének kultusza jelen volt már a kereszténység előtti idők tavaszünnepein is, lévén a nyúl rendkívül termékeny állat. A legenda, hogy még tojásokat is raknak, alighanem azért szövődött köréjük, mert akkora hűhót csapnak párzási időszakban, hogy elűzik vele az épp tojásaikat melengető madarakat. A gazdátlanul maradt tojásokat az emberek a nyulaknak tulajdonították. Mivel a bíbicek és a fürjek tojásai tarkák, valószínűleg innen ered a hímes húsvéti tojásokat hozó nyúl mítosza… A rövid “húsvéti tojás gyorstalpaló” után nézzünk pár példát a tojások és az enteriőrök díszítésére.

Húsvéti inspirációk

A zenével fejezem ki az érzéseimet

A zenével fejezem ki az érzéseimet

Wolf Kati az Eurovízióval lett sztár itthon és ismert külföldön. Bár a hangja – a VUK főcímdalával – már gyerek korában ismert volt, mégis csak sokkal később, már családanyaként vált sztárrá. Nem használta ki Erkel Ferenc díjas zeneszerző édesapja nevét és ismertségét, hanem a nehezebb utat választva maga vívta ki a sikert önmagának. Hogy aztán sztárként és édesanyaként a lehető legtöbbet nyújtsa nekünk és a családjának. Talán ezért is áll közel oly sokak szívéhez.

A zenével fejezem ki az érzéseimet