BlogÚj! Megnyitás

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XIII. rész

Folytatásos regénysorozatunk tizenharmadik része.

Ehelyett azonban az apja személyes látogat el hozzá. Ettől a szokatlan lépéstől legalábbis súlyosnak érezte a helyzetet. De nem rágódhatott tovább. A perui konzulátus limuzinja halkan surranva megállt a járda mellett. A sofőr kipattant, és fejet hajtva kinyitotta az ajtót. Ramon nézte, ahogy az apja kiszállt, és elmosolyodott. Felnézett az apjára. A lassan őszbe forduló fekete haj, a már őszes, mégis sármos bajusz, az ötven felé közeledő férfi büszke tartása, az okos szempár, ez mind így együtt az apja. Ramon felemelkedett a székből és intett az apjának. Luis de Olivera rámosolygott és visszaintett, amitől Ramon kissé megnyugodott. A sofőr meghallgatta apja utasításait, aztán a sapkájához emelte a kezét, a limuzinba ült és elhajtott. Luis de Olivera átlábolt a kávézó zsúfolt teraszán és megállt a fia előtt.

- Szervusz apa! Igazán remekül nézel ki!

- Anyádnak köszönhető! – mondta, és összeölelkeztek.

A teraszon ülő amerikaiak kissé csodálkozva nézték a jelenséget. Amerikában ritka köszönéskor az érzelem ilyen nyílt kifejezése. Aztán a két férfi lezökkent a székekbe és a köröttük ülők figyelme más irányba fordult.

- Örülök, hogy láthatlak – mondta Ramon most már egészen nyugodtan.

- Én is fiam.

Ramon intett a pincérnek, és egy jeges kávét rendelt az apjának. Amikor a pincér elment, a férfi az apjára nézett.

- Igazság szerint nem vártam, hogy meglátogatsz.

- Nem is terveztem. Csak tudod az a levél, amit édesanyádnak írtál megváltoztatta a dolgokat.

- Amennyiben?

- Amennyiben közölted, hogy ezen a nyáron nem szándékozol hazautazni.

- Nem gondoltam, hogy… - kezdte Ramon, de apja leintette.

- Nem, persze, hogy nem. Ahhoz még túl fiatal vagy – mosolyodott el az apja. Csakhogy változnak a dolgok. És most mesélj a lányról!

Ramon hökkenten nézett.

- Milyen lányról, és…

- Arról, aki miatt nem jössz haza ezen a nyáron!

Ramon nagy levegőt vett, és az utca forgatagába bámult. Hirtelen nem tudta, mit is válaszoljon. Az, hogy apja ennyire átlát rajta, meglepetés volt számára. Szerette Tesst, és feleségül akarta venni, ez nem volt kérdés. De ezt nem most és nem így akarta közölni az apjával. Csakhogy – akárcsak Tessnek – neki sem adatott meg, hogy a tervei szerint alakítsa a dolgokat. Nem arról volt szó, hogy szégyellte volna a kapcsolatát Tessel, sokkal inkább arról, hogy nem tudta apjának mi az álláspontja ebben a kérdésben. Emellett nem szerette volna most elmondani neki a lány családjának nézeteit sem. Így egyszerűen csak kibökte, ami a szívében volt.

- Szeretem őt apa.

- Értem fiam. És mit tervezel?

Luis de Olivera ismerte annyira a fiát, hogy itt sokkal többről van szó, mint egy futó kapcsolatról. Azok esetében ugyanis soha nem fordult elő, hogy lemondta volna az imádott otthonába való hazalátogatást nyaranta. Nem mellékesen azt is pontosan tudta, hogy előre gondolkodik, akár egy sakkozó.

- Szeretném feleségül venni Tesst, apa.

- Szóval Tess – ízlegette a nevet Ramon apja.

- Igazából Teresa.

- Ha ő is olyan szép, mint a neve, akkor nem csodálom, hogy levett a lábadról.

- Ez nem így van, én…

- Nem kell magyarázkodnod. Amikor én megláttam anyádat, tudtam, hogy végem van. És ennek már huszonhat éve. Ma éppúgy szeretem, mint akkor. Szóval, hogyan gondolod?

- Ha összeházasodtunk, dolgozhatnék a konzulátuson egy ideig…

Luis de Olivera bólintott. Igen, ez valóban jó megoldás lehet a kezdetekre. Minek kellene a lányt rögtön kimozdítani a megszokott környezetéből? Elég, ha később szembesül a dolgokkal - gondolta.

- Kezdetnek jó – mondta hangosan. De aztán haza kell jönnötök!

Ramon bólintott.

- Tudom, hogy kötelességeim vannak.

- Igen, fiam. Akárcsak nekem egykor, ezeknek neked is meg kell felelned. De mi van vele? Ő is így gondolja majd? Tudja már, hogy…?

Ramon hevesen megrázta a fejét.

- Nem, még nem mondtam el. Azt hiszem, még nincs itt az ideje.

- És mikor lesz itt az ideje? Ne feledd, ő nem perui, mint az anyád, hanem született Amerikai! Másképp gondolkodik és lát, mint mi.

- Hidd el apa, hogy megbirkózunk vele. Ketten együtt legyőzzük ezt is!

Luis de Olivera halványan elmosolyodott és bólintott.

- Hát legyen – mondta és felállt, jelezve, hogy vége a beszélgetésnek.

Ramon azonnal felpattant, és hálásan átölelte apját.

- Örülök, hogy láthattalak fiam.

- Köszönöm, hogy eljöttél.

Apja rámosolygott, aztán átvágott a kávézón, és beszállt az óraműpontossággal érkező konzulátusi limuzinba. Ramon figyelte, ahogy a kocsi elhajt, aztán tekintete az asztalra vándorolt. A koktél és a jeges kávé érintetlenül álltak egymás mellett.

A nyár észrevétlenül elsuhant, mire a szerelmesek észbekaptak, az őszi rozsda már megfestette a leveleket. Ramon és Tess azonban ezzel mit sem törődött. Szerelmük megérett és kiteljesedett. Már létezni sem tudtak egymás nélkül. Tess boldog volt. Nem törődött apja rosszallásával, és nővére lekezelő modorával. Egyszerűen csak szerette Ramont és élvezte, hogy a férfi viszont szereti. Most, hogy el kellett engedje aznapra Ramont, kicsit hosszabban ölelte át a nyakát. A taxi dudált odakint, és Tessnek muszáj volt egy búcsúcsók után útjára bocsátania a szeretett férfit. Ramon bevitte a Ricera mindkettőjük szakdolgozatát, a hozzájuk tartozó CD-kel együtt. Hiába, az idők változnak. A diplomamunkákat már csak spirálozva lehetett leadni – úgy könnyebb az opponenseknek olvasni, hangzott a magyarázat – a CD pedig azért kellett, hogy digitálisan is archiválni tudják a dolgozatot. A Rice után Ramon a perui konzulátusra ment elintézni a papírmunkát, hogy másnaptól munkába állhasson. Tess mégis irigyelte ezért. Szívesebben lett volna sofőr, minthogy apja irodájában dolgozzon. De nem volt választása. Nézett a sarkon kikanyarodó taxi után, és az apjával a nyár végén lezajlott beszélgetése járt a fejében.

Miután a szakdolgozatírást befejezték aznapra, és Ramon elment, Tess és apja ültek a medence partján és némán figyelték, hogyan vált lemenő naptól vörösben játszó ég előbb mélykékké, aztán feketévé. Mindkettőjüket lefoglalták a gondolatai. Tess észre sem vette, hogy apja őt nézi. Gordon Simonsnak egyszerűen nem fért a fejébe, hogy az ő gyönyörű lánya beleszeretett egy ilyen… ilyen senkibe. Mert Ramon neki senki volt. Pontosan olyan senki, mint Billy, a kertész. És most Tess egy ilyen senkivel lóg! Mi több, azt állítja, szereti! Simons megköszörülte a torkát és halkan megszólalt.

- Szeptember végétől a könyvelésen dolgozol. Aztán, ha mindenbe beletanultál, és Mirjam visszavonul, átveszed az irányítást.

Tess még mindig nem szólt semmit. Az agya egyre csak Ramon körül forgott. A férfi sejtelmesen annyit mondott neki, hogy bár most sofőrként kezd, de lesznek ők még ennél feljebb is!

- Vajon mit érthetett rajta? Talán mégiscsak diplomatát faragnak belőle – reménykedett a lány magában.

- Figyelsz rám, Tess, vagy még mindig a bokszos barátodon jár az eszed?

A lány dühösen nézett az apjára.

-Ó, hát persze! Iszom minden szavad! Különösen az tetszett, hogy bokszosnak hívod a háta mögött Ramont! Bár elismerem, még mindig jobb vagy, mint Susan, aki egyszerűen csak lemajmozza minden találkozásukkor!

- Most nem erről van szó, Tess…- kezdte Simons békülékenyen, mivel érezte, rosszul kezdte a beszélgetést, de a lánya dühösen felpattant.

- Ha nem erről, hát miről?! Pokolba mindkettőtökkel! Szeretem Ramont, és akár tetszik nektek, akár nem, össze fogunk házasodni!

- És miből fogtok élni, a sofőri fizetéséből? – gúnyolódott most már indulatosan Simons.

- Ha kell, akkor abból! Hagy mondjak valamit apa! Lehet, hogy hihetetlen számodra, de Ramon felmenői között inka hercegek és sapnyol főnemesek vannak és…

- És attól még éppolyan sofőr lesz, mint bármelyik másik a limókban!

A beszélgetés emlékére megkeseredett Tess szája íze. Igen, lehet, hogy Ramon sofőr lesz, de ő akkor is szereti, és tudja, hogy sokkal több egy egyszerű sofőrnél! Hitt a férfiban, és abban, hogy egyszer apja és a nővére még bocsánatot kér minden szemétkedésért. Mégis győzelem volt az a beszélgetés. A lány elmosolyodott az emlékre.

Vissza a főoldalra

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XIII. rész

Most mégis jön – sóhajtott magában Ramon. Tudta, hogy anyja keze is benne van a dologban, hiszen a levélében megírta, hogy idén nyáron ne várják a haciendán. Arra számított, hogy kap egy telefont, vagy egy e-mailt apjától, és arra válaszolva elmagyarázza a helyzetet.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon VII. rész

- Jóképű srác! – vetette oda, és már indult is a bárpult felé. Tess elpirult, és ijedtében a rajzra csapta a kemény fedelet. Nővére ezen jót derült és rákacsintott. - Nocsak, nocsak, az új lovag? - Miért érdekel? Susan vállat vont, és belekortyolt a poharába. - Fiatalabbnak tűnik, mint a legutóbbi szeretőd! – mondta, jelezve, hogy mindet tud a Charlie afférról. Tess dühösen felmordult.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVI. rész

- Miért ne? – vont vállat a férfi. Franknek nem kell elszámolnia a pezsgővel! – mondta, és Tess kezébe adta a poharat. A poharak csilingelve összekoccantak, és ők egymásra mosolyogva kiitták az italt. A kocsi lágyan fékezett a ZaZa bejárata előtt. Frank kipattant, és kinyitotta előttük az ajtót. Ramon belekarolt a lányba, a portás szélesre tárta előttük az ajtót, és a férfi bevezette Tesst a hotelbe. A hall fényűző pompája káprázatosan csillogott a hatalmas kristálycsillárok fényében. Ramon azonban nem lassított, és tökéletes helyismerettel kalauzolta át Tess az elegáns, diszkrét luxust sugárzó, teljesen üres étterembe. Tess csodálkozva nézett körül. Ennyire éreztetné hatását a válság?- gondolta magában. Nem hitte volna, hogy valaha üres éttermet lát egy luxus hotelben, pláne nem a Zaza-ban. A zenekar ezzel mit sem törődve halk swinget játszott, ami nagyon jól illett a hely hangulatához. Ramon megállt a csinos ültető hostess pultjánál és a lányra mosolygott.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XV. rész

Tess unottan vállat vont, és egy narancslevet töltött magának a bárkocsiról. - Ismered Mirjamot nem? Apja vigyorogva bólintott. - Naná! Húsz éve a legjobb munkaerőm! Éppen azért tettelek hozzá. - Kösz apa, remek ötlet volt! – fanyalgott a lány. - Na, jó, Mirjam nem vigyorog folyton, mert a főnök lánya vagy, de minden a kisujjában van, amit a biztosítási szakma pénzügyeiről és könyveléséről tudni kell. Ha jól tudom, azért vagy ott, hogy ezt megtanuld. A bájcsevelyt meg gondolom, elintézed kávézás közben a többi lánnyal! - Te mondtad - mosolygott Tess apjára.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XII. rész

Tess felkacagott a boldogságtól, és a férfi nyakába ugrott, aztán csókolta, csókolta és csókolta. És Ramon visszacsókolt. Aztán lágyan elfordította a lányt és az ágyra dőltek. A férfi keze – mézédes bizsergésű lágy érintéssel – elindult Tess Bőrén. Amikor a lány már úgy érezte, egész testében borzong a férfi érintésétől és csókjaitól, lekerült a póló, és minden egyéb akadályozó ruhadarab. Tess boldogan ölelte magához az izmos férfitestet. Ölelte és csókolta élete férfiját, és a vágy egyre csak hatalmasodott benne, egészen addig, amíg vágyának engedve, átvette az irányítást. Minden szerelmét át akarta adni a férfinak. Eggyé olvadni vele és boldog beteljesüléssel elveszni a szerelem semmihez sem fogható gyönyörében. Ramon pedig érezte a lány minden rezdülését. Boldogan hagyta, hogy Tess felülre kerüljön, ajkával lágyan kényeztette a málnaszemmé keményedett bimbókat, miközben testük összeforrt a szerelem ritmusában. És megtörtént az, amit a párok csak a legfelemelőbb pillanatokban élnek meg, és a gyönyör könnyűszárnyú madara egyszerre emelte őket az ég végtelen, mindent megszépítő magasába.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon VIII. rész

A sötét és a fáradság megtette hatását és a szerelmesek összefonódva aludtak a vén perzsa kézzel csomózott mintáin. Tess feje Ramon mellkasán nyugodott, és úgy ölelte a férfit, mintha bizony attól tartana, hogy az elmenekül. De Ramonnak esze ágában sem volt menekülni. Arról álmodott, hogy hazaviszi Tesst, és elveszi feleségül. Látta, ahogy a fehér menyasszonyi ruha körbe öleli és kiemeli formás testének minden csábos idomát, látta, ahogy állnak az oltár előtt és ő gyűrűt húz az ujjára, és látta a boldogságot szemében és… és akkor valaki elkezdte az egyik padot a körmével kapargatni a templomban. Biztos valamelyik kölyök villant agyába a megoldás. Ramon dühös felháborodottsággal körbenézett, de nem látta ki volt az.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XI. rész

Folytatásos regénysorozatunk tizenegyedik része.