J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XIX. rész

Tess a fejét rázta. Apja kifújta a füstöt, és türelmetlen mozdulatot tett kezével. Tess akaratlanul is beleszagolt a füstbe, és hangosan köhögni kezdett.

- Mindjárt hozatok neked vizet – mondta, és a telefon felé nyúlt.

- Hagyd csak apa, kérte Tess. Nem kell víz, az állapotom miatt van.

Simons értetlenül mérte végig.

- Az állapotod miatt? Talán beteg vagy.

- Nem hiszem, hogy ezt betegségnek kéne nevezni. Sokkal inkább egyfajta állapotnak.

Simons mereven nézett rá.

- Állapotnak?

Tess bólinott.

- Igen, apa, más állapotnak. Mivel nem tudta, hogyan mondja másként, kimondta, amit gondolt. Ramonnak és nekem gyerekünk lesz!

- Micsoda?! – hördült fel Simons! Nem elég, hogy a házamban lakik, most még ez is?!

- Apa, megállapodtunk és te ezt választottad, és…

- És volt más választásom?! Különben elköltöztél volna otthonról emiatt a senki miatt! Hát mit választhattam volna?! A szeretett lányom, akiért egész életemben dolgoztam, elköltözik egy latinossal? Szerinted ez így tisztességes?!

- Az apa. Szeretem és kész!

- Szereted, és kész?! Még csak ez kellett, egy zabigyerek! Hát nem látod?! Ez egy strici! Mit vársz te egy ilyentől?!

- Hogy mit várok? Boldogságot! És nem lesz zabigyerek! Már két hónapja menyasszony vagyok, és jövőre meglesz az esküvő is! Csak rajtad múlik, hogy ott leszel, és örülsz az unokádnak, vagy sem! – kiáltotta most már dühösen a lány, aztán kirohant, és hangos döndüléssel becsapta maga után az ajtót.

Simons lehanyatlott a foteljébe. A szivar kiesett a kezéből, de ez most nem érdekelte. Hát ezért volt minden erőfeszítése? Ezért?! Hogy a lánya hozzá menjen egy latinoshoz?! Zihálva szedte a levegőt. Nagy nehezen kihúzta a felső fiókot, és egy kapszulát szedett elő belőle. Gyorsan a nyelve alá szorította, és várt. Talán fél perc múlva nagy levegőt vett, és lenyúlt a szőnyegen parázsló szivarjáért, hogy eloltsa. De ezzel most elkésett. A tűzjelző őrült visítással életre kelt, és a plafonból kis csövecskék szúrtak a padló felé, és zuhanyszerű vízpermettel árasztották el az irodát. Simons felnézett, és hangosan kacagva áztatta arcát a hideg vízben. Az ajtó felpattant, és a titkárnője ott állt az ajtóban. Gordon Simons azonban ezzel nem törődött. Hátrahajtott fejjel, hahotázva ült a bőrfotelben. A titkárnő értetlenül nézett rá. Simons abbahagyta a kacagást, és a nőre kacsintott.

- Gondoljon csak bele! Milyen szerencsénk van, hogy nem habot fújtak be!

Tess zokogva az irodájába sietett és az asztalán lévő dolgait elkezdte a táskájába pakolni. Mirjam kérdőn nézett rá, de Tess csak a fejét ingatta.

- Ne most! – suttogta.

Mirjam felállt, és szelíden átölelte.

- Ne csinálj butaságot! Apád nem rossz ember, győzd le az előítéleteit!

Tess letörölte a könnyeit és kifújta az orrát, aztán behúzta a táskáján a cipzárt.

- Mindent köszönök Mirjam. Holnap majd megbeszéljük – mondta a lány és kisietett az irodából.

Tess borús hangulatban üldögélt a Washington Ave Memorial park szélén lévő River Oaks Country Club kávézójának teraszán, és fázósan összehúzta a dzsekit a nyakánál. Úgy látszik, a pincérek is kevésnek ítélték a kinti tizenöt fokos hőmérsékletet, mert a terasz széleinél meggyújtották a gázfáklyákat. A lány elmélyedve nézte a még mindig pompáslátványt nyújtó park fáit és virágágyásait. Egyre azon töprengett, hogy mit is tehetne ebben az állapotban. Nem kérdés, akarja ezt a gyereket, és szereti Ramont. Viszont az apját is szerette, és mérhetetlenül fájt neki ez a hozzáállás. Más ember örül, ha unokája lesz – gondolta – bezzeg az én apám a sárga földig lehord, amiért teherbe estem. Miközben gondolkozott, akaratlanul is az órájára pillantott. Ramont várta, de a férfi nyilván nem tudott azonnal elszabadulni a konzulátusról. Intett a pincérnek, és kért egy teát. Mire a tea megérkezett, a konzulátus limuzinja is befordult az Inwood Dr. streetről a kávézó felé vezető zsákutcácskába. A fekete kocsi megállt a bejárat mellett, és a sofőr melletti ülésről Ramon pattant ki. Intett Franknek, és Tesshez sietett. A lány felugrott, és Ramon karjaiba vetette magát.

- Úgy látom megmondtad neki…

- Meg.

- Eszerint nem fogadta túl jól.

Tess elengedte a férfit, és leült. Ramon mellé ült, és átkarolta a vállát.

- Attól függ, honnan nézzük. Ha azt nézzük, hogy nem pofozott föl, akkor egészen jól viselte. Ha meg abból indulunk ki mi történt… Áh, inkább hagyjuk!

- Gondolom én is voltam minden, csak Inka herceg nem – mondta mosolyogva Ramon.

Tess elnevette magát.

- Nem, biztosíthatlak róla, hogy a herceg szó el sem hangzott veled kapcsolatban!

- Na, látod, tanuljuk meg értékelni azt, amink van!

- Ó, te! Mindig tudod, mivel lehet visszahozni a jókedvemet.

Ramon fázósan körbenézett.

- Muszáj ezt itt és most megbeszélnünk? Szerintem neked és a gyereknek mára elég volt ennyi stressz! – mondta és felállt.

A lány zavartan felállt, és nézte, ahogy Ramon pénzt tesz az asztalra.

- Hová megyünk?

- Az egyik barátom gyerekszínész. Mindjárt kezdődik egy előadásuk. Mit szólnál, ha megnéznénk Brinyt a medvét?

Tess elkerekedett szemmel bámulta.

- Te el akarsz vinni Ted színházába, egy mese matinéra?!

Ramon halálos komolysággal bólintott, belekarolt és elindult vele az autó felé.

- Hidd el, remekül fogsz szórakozni. Különben meg fogd fel egyfajta edzésként!

- Edzésként?

- Persze. Alapozunk arra az időre, amikor a kölykökkel kell majd ilyeneket végigülnünk a gyerekszínházban, és megnéznünk őket az iskolai bemutatókon hálaadáskor.

Tess Ramon vállának támasztotta a fejét.

- Mondd csak, te Inka herceg, mégis hány gyerekre gondoltál.

A férfi kinyitotta előtte a limuzin ajtaját, betessékelte, aztán maga is az ülésre huppant.

- A minimális limit kettő, a maximális öt. Azt hiszem, többel nem tudnánk megfelelően foglalkozni.

Tess elkerekedett szemmel bámult rá.

- Öt?!

Ramon vállat vont.

- Ha minden áron a maximumot akarod…

Tess elnevette magát, és a vállába bokszolt.

- Ha te megszülöd őket! Mi lenne, ha kiegyeznénk háromban?

- Három, az jó. Három fiú, és megvan a csatársor! – bólintott elégedetten Ramon.

- Azt már nem! Legalább egy lány kell!

Ramon átölelte, megcsókolta, aztán a csók után végigsimított az arcán.

- Istenem, milyen gyönyörű vagy!

- Hazudós! – csúfolódott Tess.

- Nem vagyok hazudós Tess, csak azt mondom, amit gondolok. És én tényleg gyönyörűnek látlak! Egyébként igazad van. Egy lány mindenképpen kell! Különben ki lenne az, aki engem, a hőn szeretett apucit bálványként imád?

Gordon Simons csurom vizesen, cuppogó cipővel kisétált az irodájából. Félretolta a rohanvást érkező tűzoltókat és belépett Tessékhez. Körbenézett, de ezúttal sehol sem látta Tesst.

- Hol a lányom? – fordult Mirjamhoz.

Mirjam vállat vont.

- Fogalmam sincs.

- Munkaidő van, mint főnökének, neked tudnod kell minden lépéséről és…

- És nem tudok semmit tenni, ha az apja elüldözi és elrohan az irodából!

Simons hangosan szusszant egyet, aztán lezökkent Tess üres székére. Mirja az irodában dolgozó másik három nőre pillantott. A középső asztalnál dolgozó szőke felállt és kifelé indult.

- Már rég nem kávéztunk lányok! Ti nem kértek?

De kértek. Szó nélkül felálltak, és mindhárman kivonultak. Az utolsó halk kattanással betette maga mögött az ajtót, és Simons egyedül maradt Mirjammal.

- Mi fene ütött belé? Összeáll egy ilyen bokszossal, most meg közli, hogy gyereke lesz tőle! – hadarta egy szuszra.

Mirjam merőn nézte Simonst. Kapcsolatuk valamikor az ősidőkben egy rövid románccal kezdődött, Mirjam két férje között, Simons pedig pár hónapja már megözvegyült. Az, hogy a nő idősebb nála jó tizenöt évvel – huszonéves férfi, negyvenéves nő -, akkoriban még nem számított. A korkülönbség azonban most már nagyon kiütközött kettejük között. A baráti viszony azonban örökre megmaradt. Amikor Simons nem volt az irodában, mindenki tudta, hogy Mirjam a főnök. A nő merőn nézte Simonst, aztán megcsóválta a fejét.

- Mondd csak Gordon, miért akarod elveszíteni a lányodat?

- Hogy mi van? – hökkent meg a férfi.

- Jól hallottad. Miért akarod elmarni magad mellől Tesst?

- Én nem akarom elmarni, csak rávilágítok arra, hogy mekkorát hibázik most. Hidd el Mir, nem jöhet ki ebből semmi jó! Egy latinos férfi, és egy fehér nő! Ráadásul egy perui! Mi lehet ebből? Pár év múlva lelép, és itt hagyja Tesst két-három gyerekkel! Mihez kezd akkor, mond? Lesz olyan normális férfi, aki három latinos gyereket bevállalva a társa lesz?! Egy fenét! Egyedül élhet majd, örökre, hallgatva, ahogy Su minden alkalommal kifejti neki, hogy lám, ő megmondta!

Mirjam figyelmesen hallgatta a férfit, aztán bólintott megértése jeléül.

- A másik eshetőségre gondoltál?

A férfi meglepve nézett rá.

- A másik eshetőségre?

- Arra, hogy ez a fiú szereti, és soha nem akarja elhagyni. Hogy vele akarja leélni az életét. Hogy együtt alkotnak egy olyan véd és dac szövetséget, amilyen csak kevés van az életben!

- Olyanra gondolsz, mint a miénk?

A nő bólintott.