Tess zokogva az irodájába sietett és az asztalán lévő dolgait elkezdte a táskájába pakolni. Mirjam kérdőn nézett rá, de Tess csak a fejét ingatta.
- Ne most! – suttogta.
Mirjam felállt, és szelíden átölelte.
- Ne csinálj butaságot! Apád nem rossz ember, győzd le az előítéleteit!
Tess letörölte a könnyeit és kifújta az orrát, aztán behúzta a táskáján a cipzárt.
- Mindent köszönök Mirjam. Holnap majd megbeszéljük – mondta a lány és kisietett az irodából.
Tess borús hangulatban üldögélt a Washington Ave Memorial park szélén lévő River Oaks Country Club kávézójának teraszán, és fázósan összehúzta a dzsekit a nyakánál. Úgy látszik, a pincérek is kevésnek ítélték a kinti tizenöt fokos hőmérsékletet, mert a terasz széleinél meggyújtották a gázfáklyákat. A lány elmélyedve nézte a még mindig pompáslátványt nyújtó park fáit és virágágyásait. Egyre azon töprengett, hogy mit is tehetne ebben az állapotban. Nem kérdés, akarja ezt a gyereket, és szereti Ramont. Viszont az apját is szerette, és mérhetetlenül fájt neki ez a hozzáállás. Más ember örül, ha unokája lesz – gondolta – bezzeg az én apám a sárga földig lehord, amiért teherbe estem. Miközben gondolkozott, akaratlanul is az órájára pillantott. Ramont várta, de a férfi nyilván nem tudott azonnal elszabadulni a konzulátusról. Intett a pincérnek, és kért egy teát. Mire a tea megérkezett, a konzulátus limuzinja is befordult az Inwood Dr. streetről a kávézó felé vezető zsákutcácskába. A fekete kocsi megállt a bejárat mellett, és a sofőr melletti ülésről Ramon pattant ki. Intett Franknek, és Tesshez sietett. A lány felugrott, és Ramon karjaiba vetette magát.
- Úgy látom megmondtad neki…
- Meg.
- Eszerint nem fogadta túl jól.
Tess elengedte a férfit, és leült. Ramon mellé ült, és átkarolta a vállát.
- Attól függ, honnan nézzük. Ha azt nézzük, hogy nem pofozott föl, akkor egészen jól viselte. Ha meg abból indulunk ki mi történt… Áh, inkább hagyjuk!
- Gondolom én is voltam minden, csak Inka herceg nem – mondta mosolyogva Ramon.
Tess elnevette magát.
- Nem, biztosíthatlak róla, hogy a herceg szó el sem hangzott veled kapcsolatban!
- Na, látod, tanuljuk meg értékelni azt, amink van!
- Ó, te! Mindig tudod, mivel lehet visszahozni a jókedvemet.
Ramon fázósan körbenézett.
- Muszáj ezt itt és most megbeszélnünk? Szerintem neked és a gyereknek mára elég volt ennyi stressz! – mondta és felállt.
A lány zavartan felállt, és nézte, ahogy Ramon pénzt tesz az asztalra.
- Hová megyünk?
- Az egyik barátom gyerekszínész. Mindjárt kezdődik egy előadásuk. Mit szólnál, ha megnéznénk Brinyt a medvét?
Tess elkerekedett szemmel bámulta.
- Te el akarsz vinni Ted színházába, egy mese matinéra?!
Ramon halálos komolysággal bólintott, belekarolt és elindult vele az autó felé.
- Hidd el, remekül fogsz szórakozni. Különben meg fogd fel egyfajta edzésként!
- Edzésként?
- Persze. Alapozunk arra az időre, amikor a kölykökkel kell majd ilyeneket végigülnünk a gyerekszínházban, és megnéznünk őket az iskolai bemutatókon hálaadáskor.
Tess Ramon vállának támasztotta a fejét.
- Mondd csak, te Inka herceg, mégis hány gyerekre gondoltál.
A férfi kinyitotta előtte a limuzin ajtaját, betessékelte, aztán maga is az ülésre huppant.
- A minimális limit kettő, a maximális öt. Azt hiszem, többel nem tudnánk megfelelően foglalkozni.
Tess elkerekedett szemmel bámult rá.
- Öt?!
Ramon vállat vont.
- Ha minden áron a maximumot akarod…
Tess elnevette magát, és a vállába bokszolt.
- Ha te megszülöd őket! Mi lenne, ha kiegyeznénk háromban?
- Három, az jó. Három fiú, és megvan a csatársor! – bólintott elégedetten Ramon.
- Azt már nem! Legalább egy lány kell!
Ramon átölelte, megcsókolta, aztán a csók után végigsimított az arcán.
- Istenem, milyen gyönyörű vagy!
- Hazudós! – csúfolódott Tess.