- Miért ne? – vont vállat a férfi. Franknek nem kell elszámolnia a pezsgővel! – mondta, és Tess kezébe adta a poharat. A poharak csilingelve összekoccantak, és ők egymásra mosolyogva kiitták az italt. A kocsi lágyan fékezett a ZaZa bejárata előtt. Frank kipattant, és kinyitotta előttük az ajtót. Ramon belekarolt a lányba, a portás szélesre tárta előttük az ajtót, és a férfi bevezette Tesst a hotelbe. A hall fényűző pompája káprázatosan csillogott a hatalmas kristálycsillárok fényében. Ramon azonban nem lassított, és tökéletes helyismerettel kalauzolta át Tess az elegáns, diszkrét luxust sugárzó, teljesen üres étterembe. Tess csodálkozva nézett körül. Ennyire éreztetné hatását a válság?- gondolta magában. Nem hitte volna, hogy valaha üres éttermet lát egy luxus hotelben, pláne nem a Zaza-ban. A zenekar ezzel mit sem törődve halk swinget játszott, ami nagyon jól illett a hely hangulatához. Ramon megállt a csinos ültető hostess pultjánál és a lányra mosolygott.
- Ramon de Olivera vagyok.
A lány szemében felismerés csillant, és Ramonra mosolygott.
- Ó, Mr. Olivera! – mondta, és azonnal kisietett a pultja mögül. Kérem, kövessenek.
A hostess az étterem egyik legszebb helyén álló – a kivilágított szökőkút és a város közeli tornyainak fényei pompás látványt nyújtottak az esti sötétben - négyszemélyes asztalhoz vezette őket, aztán Ramonra nézett. Ramon bólintott, a lány végigmérte Tesst, és kissé irigykedve elmosolyodott. Tess nem értett semmit az egészből. Ramon úriemberként alátolta a széket a leülésnél, aztán rámosolygott.
- Jó helyet választottam, Tess?
- De még mennyire – nevetett Tess – csak azt nem tudom, mit ünneplünk!
- Csak szépen sorjában! – mondta a férfi.
Tess hallotta, hogy valaki közeledik hátulról, és meg akart fordulni, de Ramon megfogta a kezét.
- Várj még egy kicsit drágám! – mondta, és Tess izgatottan várta, mi következik.
A háta mögül az előbbi lány került elő, és egy hatalmas csokor vörös rózsát tett az asztalra. A zenekar abbahagyta a swinget, és Tess kedvenc romantikus számára Celin Dion My hert will go on (a Titanic zenéje) című slágerére váltott. Ramon letérdelt a lány elé, és kis dobozt húzott elő a zsebéből. Tess úgy érezte, a torkában dobog a szíve. Hát ilyen ez? – kérdezte magában legbelül, de megszólalni sem tudott a meghatottságtól. Már tudta, mi az a titok, amit Ramon nem mondott el neki.
- Tess, hozzám jössz feleségül? – kérdezte a férfi féltérden.
Tess a meghatottság könnyeivel a szemében bólintott, és nagy nehezen kipréselte a száján a megfelelő szót.
- Igen!
Ramon finoman megfogta a kezét, és az ujjára húzta a gyűrűt. Tess nézte a fehérarany karikát, és a tetején diszkréten csillogó – a középső nagyobbacska és két oldalon két kisebb – köveket. Akaratlanul is végigsimított a gyűrűn. A férfi rátette a kezét az övére, és összenéztek. Ramon felállt, és felsegítette a székből Tesst. A lány csak állt, és nézte élete férfijét. Ramon rámosolygott, lágyan megcsókolta, középre vezette, és bólintott a zenekarnak. A zenészek angolkeringőre váltottak, és a lány boldogan hagyta, hogy a férfi vezesse a parketten. Tess csak most kezdte el felfogni, hogy mi is történt valójában. Az álom férfi eljegyezte őt, és lazán, mégis szorosan öleli a derekát, és ő igyekszik a tánc lehetőségeihez mérten minél közelebb simulni hozzá. A lány még soha életében nem volt ilyen boldog. Nézte, ahogy Ramon mosolyog rá, és erőt kellett, hogy vegyen magán, különben elsírja magát a meghatottságtól. A szíve csordultig volt szerelemmel. Már nem érdekelte semmi. Tudta, bármi is történik az életben, az már nem lehet olyan rossz, hogy ne bírná ki. Bármi is történik, otthon Ramon várja és... és a gyerekeik. Tess két-három gyereket tervezett, és biztos volt benne, hogy Ramonnal ebben is egyet gondolnak. Amikor a táncnak vége lett, Ramon az asztalhoz kísérte Tesst. Tess a tánctól kipirulva leült az asztalhoz és megvárta, hogy Ramon elfoglalja a mellette lévő széket.
- Lehet, hogy így kicsit kényelmetlenebb – mosolygott a férfi Tessre –, cserébe viszont közel vagyok hozzád – mondta, és mintegy ezt illusztrálva megfogta a lány kezét.
Tess könnyes szemmel mosolygott vissza rá. Ramon kivette díszzsebkendőjét és végtelen óvatossággal itatta fel a könnyeket. Tess hálásan rámosolyogott.
- Semmi baj - biztosította – csak örömömben sírok.
- Arra gondoltam, hogy ha nincs ellenedre, jövőre megtarthatnánk az esküvőt is.
A lány boldogan bólintott. Révbe ért az életem - gondolta Tess. Mert mit is kívánhatnék ennél szebbet és jobbat az élettől? Megtaláltam azt, akit szeretek, és aki viszontszeret. A legtöbb ember úgy hal meg, hogy nem tapasztalja meg a szerelem érzését, és a boldogság kék madara olyan messzire elkerüli, hogy még hírből sem ismeri! Nekem bezzeg minden sikerül. Aztán eszébe jutott az édesanyja. Talán Isten így akar kárpótolni azért, hogy csak alig ismerhettem az anyukámat. A gondolatra összefacsarodott a szíve. Milyen boldog lenne, ha látná a szerelemüket! Akkor talán nem kellene egy teljesen üres étteremben kettesben tartanunk az eljegyzésünket. De jobb ez így – látta be azonnal. Apja azt még csak-csak elviseli, hogy Ramon náluk lakik, de hogy ezen az eljegyzésen részt vegyen? Na, azt nem! Susanról nem is beszélve!
Ramon csendesen figyelte a gondolataiba merült lányt. Aztán végigsimított az arcán.
- Mire gondol az én hercegnőm? – kérdezte, és intett a pincéreknek.
A pincérek a frakkos főpincér – Tess majdnem elnevette magát, mert úgy nézett ki, mint egy fontoskodó pingvin - irányítása alatt terülj-terülj asztalkámat varázsoltak eléjük. Végül a főpincér pezsgőt töltött nekik, és a pincérsereg meghajolva kettesben hagyta őket. A zenekar azonban továbbra is halk, idilli hangulatot varázsolt köréjük. És ők boldog bolondságokkal nevettették meg egymást. Különösen azon nevettek nagyon jót, amikor Tess Ramont etette. Mi tagadás, a vörösre főzött homár mellett díszelgő illatos szószból több került a féri ingére, mint a szájába. Ez azonban egyáltalán nem zavarta őket.
A vacsora végeztével a kórusban sok boldogságot kívánó személyzet sorfala között kisétáltak a ZaZa-ból. Odakint a csodálatosan tiszta ég varázslatos csillagos paplant terített a városra. A limuzin szinte azonnal a bejárat elé gördült, de Ramon nemet intett neki. Belekarolt Tessbe, és elindult a kivilágított múzeumok irányába.
