- Mit szólnál egy kellemes éjszakai sétához? – kérdezte a lányt.
Tess fölnézett a csillagokra, és szembefordulva átölelte a férfit. Ramon mosolyogva nézett a szemébe, és a lány megcsókolta. Ajkaik rózsaszirom puhasággal simultak össze, és váltak szét, hogy aztán újra egymásra találjanak. A csók után a szerelmesek andalogva sétáltak hazafelé, a limuzin pedig úgy húsz méterrel lemaradva lépésben követte őket. A lány egyszerre hátra fordult, és elnevette magát.
- Te, bökte oldalba Ramont. Mi a fenét csinál ez?
Ramon vállat vont.
- Mit csinálna? Teszi a dolgát!
- Na, ne hülyéskedj már! Az a dolga, hogy minket kísérgessen?! - szakadt ki hitetlenkedve a lányból.
- Ma este az! Különben is, ez még mindig jobb, mint a rezidencia előtt várakozni, hogy hazafuvarozza a konzul kártyapartnereit.
Tess bólintott, mert ez hihetően hangzott, a perui konzul ugyanis híresen imádott bridzselni. Aztán új gondolat kezdett motoszkálni a lány fejében.
- Tudom, hogy most a romantikának van itt az ideje, de honnan volt pénzed a gyűrűre, meg erre az egészre?
Ramon elmosolyodott.
- Á, szóval csak előbújt a hölgyből a közgazdász?
- Tudd meg, hogy igen!
- Tudod, ez egyfajta varázslat – kacsintott Tessre. Aztán komolyra fordította a szót. A konzul felesége nagyon távoli rokonom, ezért is sikerülhetett ezt a munkát megcsípnem. Amikor megkérdezte, hol lakom, meséltem neki rólunk, és arról, hogy el akarlak jegyezni. Ő is azt kérdezte, amit te: miből? A gyűrűvel nem volt gond, régi családi ékszer. Még az üknagyapám adta az üknagyanyámnak, és így tovább. Amikor apám itt volt…
- Ó, hát itt volt? Miért nem mutattál be neki? – kérdezte csalódottan Tess.
- Nem volt rá idő. Futtában találkoztunk a városban. A főnöke alig húsz percet adott nekünk, oda sem értél volna ennyi idő alatt. Szóval, apám hozta el a gyűrűt.
- És az étterem?
- A konzulnak és a feleségének az ajándéka. Mindent a konzulátus állt. Biztosan elszámolják valami diplomáciai fogadásként!
A napokból hetek lettek, a hetekből hónapok, és Tess azt vette észre, hogy már benne vannak a novemberben. Bár az időjárásból ez csak annyiban látszott, hogy a nyári 35 – 40 Celsius helyett, most egy 18 – 20 Celsiusos kellemesen elviselhető klíma uralkodott. Tess ebből persze csak annyit észlelt, amennyire a munkába menet és jövet láthatott. A hétköznapjait továbbra is a Simons Agency-nél töltötte. Mirjam már egészen megkedvelte őt, és egyre többet beszélgettek. A kezdetekben savanyúnak gondolt hatvanas „öreglány” valójában egy jó humorú, és sokat látott kedves hölgy volt, meglehetősen fiatalos gondolkodással. Beszélgetésiek helyszíne általában az a kis teakonyha volt, ami az irodájukhoz tartozott. A többi lány az automata gyors kávéját választotta, de Mirjam más volt. Ő nem kávézott, inkább a zöld teát kedvelte, és egy idő után Tess is rákapott a frissítő, mégis egészséges italra. Kapcsolatuk odáig jutott, hogy Tess már bizalmasan megosztotta vele a gondjait. Így apja és Ramon viszonyáról is megvolt a véleménye.
- Hát igen, apád tényleg ilyen. Már harminc éve ismerem, és azóta jottányit sem változtatott az elvein.
- Értem én – mélázott Tess a kis teakonyha pultjának dőlve -, csak az a furcsa, hogy apám, aki egy felvilágosult gondolkodó, ebben az egy témában olyan konokul változatlan.
Mirjam elgondolkodva nézett ki a fixre rögzített ablak sötétített üvegén, aztán kortyolt egyet teájából és visszafordult a lány felé.
- Tudod, nagyon nehéz olyan meggyőződéseket megváltoztatni, amit otthonról hozott az ember. Amit a szülők beleneveltek, a ti szavaitokkal élve beprogramoztak, azt csak nagyon nehezen lehet felülírni. És itt nincs shift – delete, ahhoz, hogy ez változzon, valami nagyon-nagy dolognak kell történnie!
A lány egész úton hazafelé ezen a beszélgetésen gondolkodott. Milyen nagydolognak? Mi lehet az, ami apját kibillenti a megrögzöttségéből? Egyelőre fogalma sem volt róla. Az eljegyzésükről nem tudott sem apja, sem Susan. Tess egyelőre jobbnak vélte így. Tudta, előbb-utóbb meg kell vívnia a csatát, de az nem most lesz. Előbb meg kell találni azt a nagydolgot! Ramonnal kapcsolatban nem voltak kétségei. Szerette a férfit, de látta a hibáit is. Ahogy Ramon is az enyémeket – gondolta. Ettől azonban még biztos volt benne, hogy Ramon szívesen teremtene bensőségesebb kapcsolatot az apjával. Gondolatai annyira lekötötték, hogy gépiesen, rutinból vezetett. Az egyik piros lámpánál megállt, és miközben fejében egymást űzték a gondolatok, a lámpát bámulta. A két kocsisor között szurtos, fekete bőrű kiskölyök halad autóról autóra szórólapokat osztva. Tess sajnálta az ilyen kisrácokat, ezért résnyire mindig leengedte az ablakot, hogy beadhassanak egyet a lapok közül. A kis fekete srác boldog mosollyal nyújtotta be a lapot, és ezt megtoldotta egy „Köszönöm Miss”-el is. Amikor a lány kisvártatva hazaért és behajtott a kocsi beállóra, szórakozottan felkapta az ülésről a szórólapot, és elindult vele a szemetes felé. Mielőtt bedobta volna a kukába, szórakozottan rápillantott. Gálameccs a Los Angeles Galaxy és David Backham részvételével Huostonban! – ordított a szemébe a címsor. Tess fejében azonnal megszólalt a vészcsengő. Újra előjött a pár héttel ezelőtti gondolat, és már tudta is a megoldást. Szélvészsebesen fölsurrant a szobájukba, és azonnal bekapcsolta a laptopját. Türelmetlenül dobolt ujjaival a gép szabad műanyag felületén, de végre betöltődött a kezdőoldal. Beütötte a szórólapon lévő website-ot és már olvashatta is a meccs felvezetőjét. De nem ez érdekelte. Azonnal a jegyrendelés menüpontra kattintott, és két jegyet rendelt a mérkőzésre.
Másnap aztán boldogan mesélte Mirjamnak, hogy mire jutott. Kolléganője elégedetten bólogatott. Ez szerinte is jó ötletnek tűnik. Két pasit úgy lehet a legjobban összehozni, ha egy közös pontot talász az életükben. Mindegy mi az, nők, autók, foci, a lényeg, hogy éljenek-haljanak érte kölyök koruk óta. És a soccer ilyen. Ha valaki beleszeret, akkor nincs menekvés.
- Olyan ez, mint a drog. Az én megboldogult Leroyom a kosárlabdáért veszett meg. Képzeld, képes volt a nászutunkon megnézni a Rockets meccset, és dühöngeni, amiért a Bulls (Chicago) elverte a kedvenceit. Én meg ott ücsörögtem egy szál baby dollban, és vártam a soromra!
Tess hökkenten nézett.
- Én bizony otthagytam volna, de azonnal! – mordult a lány.