BlogÚj! Megnyitás

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVI. rész

Folytatásos regénysorozatunk tizenhatodik része.

- Miért ne? – vont vállat a férfi. Franknek nem kell elszámolnia a pezsgővel! – mondta, és Tess kezébe adta a poharat. A poharak csilingelve összekoccantak, és ők egymásra mosolyogva kiitták az italt. A kocsi lágyan fékezett a ZaZa bejárata előtt. Frank kipattant, és kinyitotta előttük az ajtót. Ramon belekarolt a lányba, a portás szélesre tárta előttük az ajtót, és a férfi bevezette Tesst a hotelbe. A hall fényűző pompája káprázatosan csillogott a hatalmas kristálycsillárok fényében. Ramon azonban nem lassított, és tökéletes helyismerettel kalauzolta át Tess az elegáns, diszkrét luxust sugárzó, teljesen üres étterembe. Tess csodálkozva nézett körül. Ennyire éreztetné hatását a válság?- gondolta magában. Nem hitte volna, hogy valaha üres éttermet lát egy luxus hotelben, pláne nem a Zaza-ban. A zenekar ezzel mit sem törődve halk swinget játszott, ami nagyon jól illett a hely hangulatához. Ramon megállt a csinos ültető hostess pultjánál és a lányra mosolygott.

- Ramon de Olivera vagyok.

A lány szemében felismerés csillant, és Ramonra mosolygott.

- Ó, Mr. Olivera! – mondta, és azonnal kisietett a pultja mögül. Kérem, kövessenek.

A hostess az étterem egyik legszebb helyén álló – a kivilágított szökőkút és a város közeli tornyainak fényei pompás látványt nyújtottak az esti sötétben - négyszemélyes asztalhoz vezette őket, aztán Ramonra nézett. Ramon bólintott, a lány végigmérte Tesst, és kissé irigykedve elmosolyodott. Tess nem értett semmit az egészből. Ramon úriemberként alátolta a széket a leülésnél, aztán rámosolygott.

- Jó helyet választottam, Tess?

- De még mennyire – nevetett Tess – csak azt nem tudom, mit ünneplünk!

- Csak szépen sorjában! – mondta a férfi.

Tess hallotta, hogy valaki közeledik hátulról, és meg akart fordulni, de Ramon megfogta a kezét.

- Várj még egy kicsit drágám! – mondta, és Tess izgatottan várta, mi következik.

A háta mögül az előbbi lány került elő, és egy hatalmas csokor vörös rózsát tett az asztalra. A zenekar abbahagyta a swinget, és Tess kedvenc romantikus számára Celin Dion My hert will go on (a Titanic zenéje) című slágerére váltott. Ramon letérdelt a lány elé, és kis dobozt húzott elő a zsebéből. Tess úgy érezte, a torkában dobog a szíve. Hát ilyen ez? – kérdezte magában legbelül, de megszólalni sem tudott a meghatottságtól. Már tudta, mi az a titok, amit Ramon nem mondott el neki.

- Tess, hozzám jössz feleségül? – kérdezte a férfi féltérden.

Tess a meghatottság könnyeivel a szemében bólintott, és nagy nehezen kipréselte a száján a megfelelő szót.

- Igen!

Ramon finoman megfogta a kezét, és az ujjára húzta a gyűrűt. Tess nézte a fehérarany karikát, és a tetején diszkréten csillogó – a középső nagyobbacska és két oldalon két kisebb – köveket. Akaratlanul is végigsimított a gyűrűn. A férfi rátette a kezét az övére, és összenéztek. Ramon felállt, és felsegítette a székből Tesst. A lány csak állt, és nézte élete férfijét. Ramon rámosolygott, lágyan megcsókolta, középre vezette, és bólintott a zenekarnak. A zenészek angolkeringőre váltottak, és a lány boldogan hagyta, hogy a férfi vezesse a parketten. Tess csak most kezdte el felfogni, hogy mi is történt valójában. Az álom férfi eljegyezte őt, és lazán, mégis szorosan öleli a derekát, és ő igyekszik a tánc lehetőségeihez mérten minél közelebb simulni hozzá. A lány még soha életében nem volt ilyen boldog. Nézte, ahogy Ramon mosolyog rá, és erőt kellett, hogy vegyen magán, különben elsírja magát a meghatottságtól. A szíve csordultig volt szerelemmel. Már nem érdekelte semmi. Tudta, bármi is történik az életben, az már nem lehet olyan rossz, hogy ne bírná ki. Bármi is történik, otthon Ramon várja és... és a gyerekeik. Tess két-három gyereket tervezett, és biztos volt benne, hogy Ramonnal ebben is egyet gondolnak. Amikor a táncnak vége lett, Ramon az asztalhoz kísérte Tesst. Tess a tánctól kipirulva leült az asztalhoz és megvárta, hogy Ramon elfoglalja a mellette lévő széket.

- Lehet, hogy így kicsit kényelmetlenebb – mosolygott a férfi Tessre –, cserébe viszont közel vagyok hozzád – mondta, és mintegy ezt illusztrálva megfogta a lány kezét.

Tess könnyes szemmel mosolygott vissza rá. Ramon kivette díszzsebkendőjét és végtelen óvatossággal itatta fel a könnyeket. Tess hálásan rámosolyogott.

- Semmi baj - biztosította – csak örömömben sírok.

- Arra gondoltam, hogy ha nincs ellenedre, jövőre megtarthatnánk az esküvőt is.

A lány boldogan bólintott. Révbe ért az életem - gondolta Tess. Mert mit is kívánhatnék ennél szebbet és jobbat az élettől? Megtaláltam azt, akit szeretek, és aki viszontszeret. A legtöbb ember úgy hal meg, hogy nem tapasztalja meg a szerelem érzését, és a boldogság kék madara olyan messzire elkerüli, hogy még hírből sem ismeri! Nekem bezzeg minden sikerül. Aztán eszébe jutott az édesanyja. Talán Isten így akar kárpótolni azért, hogy csak alig ismerhettem az anyukámat. A gondolatra összefacsarodott a szíve. Milyen boldog lenne, ha látná a szerelemüket! Akkor talán nem kellene egy teljesen üres étteremben kettesben tartanunk az eljegyzésünket. De jobb ez így – látta be azonnal. Apja azt még csak-csak elviseli, hogy Ramon náluk lakik, de hogy ezen az eljegyzésen részt vegyen? Na, azt nem! Susanról nem is beszélve!

Ramon csendesen figyelte a gondolataiba merült lányt. Aztán végigsimított az arcán.

- Mire gondol az én hercegnőm? – kérdezte, és intett a pincéreknek.

A pincérek a frakkos főpincér – Tess majdnem elnevette magát, mert úgy nézett ki, mint egy fontoskodó pingvin - irányítása alatt terülj-terülj asztalkámat varázsoltak eléjük. Végül a főpincér pezsgőt töltött nekik, és a pincérsereg meghajolva kettesben hagyta őket. A zenekar azonban továbbra is halk, idilli hangulatot varázsolt köréjük. És ők boldog bolondságokkal nevettették meg egymást. Különösen azon nevettek nagyon jót, amikor Tess Ramont etette. Mi tagadás, a vörösre főzött homár mellett díszelgő illatos szószból több került a féri ingére, mint a szájába. Ez azonban egyáltalán nem zavarta őket.

A vacsora végeztével a kórusban sok boldogságot kívánó személyzet sorfala között kisétáltak a ZaZa-ból. Odakint a csodálatosan tiszta ég varázslatos csillagos paplant terített a városra. A limuzin szinte azonnal a bejárat elé gördült, de Ramon nemet intett neki. Belekarolt Tessbe, és elindult a kivilágított múzeumok irányába.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVI. rész

- Mit szólnál egy kellemes éjszakai sétához? – kérdezte a lányt.

Tess fölnézett a csillagokra, és szembefordulva átölelte a férfit. Ramon mosolyogva nézett a szemébe, és a lány megcsókolta. Ajkaik rózsaszirom puhasággal simultak össze, és váltak szét, hogy aztán újra egymásra találjanak. A csók után a szerelmesek andalogva sétáltak hazafelé, a limuzin pedig úgy húsz méterrel lemaradva lépésben követte őket. A lány egyszerre hátra fordult, és elnevette magát.

- Te, bökte oldalba Ramont. Mi a fenét csinál ez?

Ramon vállat vont.

- Mit csinálna? Teszi a dolgát!

- Na, ne hülyéskedj már! Az a dolga, hogy minket kísérgessen?! - szakadt ki hitetlenkedve a lányból.

- Ma este az! Különben is, ez még mindig jobb, mint a rezidencia előtt várakozni, hogy hazafuvarozza a konzul kártyapartnereit.

Tess bólintott, mert ez hihetően hangzott, a perui konzul ugyanis híresen imádott bridzselni. Aztán új gondolat kezdett motoszkálni a lány fejében.

- Tudom, hogy most a romantikának van itt az ideje, de honnan volt pénzed a gyűrűre, meg erre az egészre?

Ramon elmosolyodott.

- Á, szóval csak előbújt a hölgyből a közgazdász?

- Tudd meg, hogy igen!

- Tudod, ez egyfajta varázslat – kacsintott Tessre. Aztán komolyra fordította a szót. A konzul felesége nagyon távoli rokonom, ezért is sikerülhetett ezt a munkát megcsípnem. Amikor megkérdezte, hol lakom, meséltem neki rólunk, és arról, hogy el akarlak jegyezni. Ő is azt kérdezte, amit te: miből? A gyűrűvel nem volt gond, régi családi ékszer. Még az üknagyapám adta az üknagyanyámnak, és így tovább. Amikor apám itt volt…

- Ó, hát itt volt? Miért nem mutattál be neki? – kérdezte csalódottan Tess.

- Nem volt rá idő. Futtában találkoztunk a városban. A főnöke alig húsz percet adott nekünk, oda sem értél volna ennyi idő alatt. Szóval, apám hozta el a gyűrűt.

- És az étterem?

- A konzulnak és a feleségének az ajándéka. Mindent a konzulátus állt. Biztosan elszámolják valami diplomáciai fogadásként!

A napokból hetek lettek, a hetekből hónapok, és Tess azt vette észre, hogy már benne vannak a novemberben. Bár az időjárásból ez csak annyiban látszott, hogy a nyári 35 – 40 Celsius helyett, most egy 18 – 20 Celsiusos kellemesen elviselhető klíma uralkodott. Tess ebből persze csak annyit észlelt, amennyire a munkába menet és jövet láthatott. A hétköznapjait továbbra is a Simons Agency-nél töltötte. Mirjam már egészen megkedvelte őt, és egyre többet beszélgettek. A kezdetekben savanyúnak gondolt hatvanas „öreglány” valójában egy jó humorú, és sokat látott kedves hölgy volt, meglehetősen fiatalos gondolkodással. Beszélgetésiek helyszíne általában az a kis teakonyha volt, ami az irodájukhoz tartozott. A többi lány az automata gyors kávéját választotta, de Mirjam más volt. Ő nem kávézott, inkább a zöld teát kedvelte, és egy idő után Tess is rákapott a frissítő, mégis egészséges italra. Kapcsolatuk odáig jutott, hogy Tess már bizalmasan megosztotta vele a gondjait. Így apja és Ramon viszonyáról is megvolt a véleménye.

- Hát igen, apád tényleg ilyen. Már harminc éve ismerem, és azóta jottányit sem változtatott az elvein.

- Értem én – mélázott Tess a kis teakonyha pultjának dőlve -, csak az a furcsa, hogy apám, aki egy felvilágosult gondolkodó, ebben az egy témában olyan konokul változatlan.

Mirjam elgondolkodva nézett ki a fixre rögzített ablak sötétített üvegén, aztán kortyolt egyet teájából és visszafordult a lány felé.

- Tudod, nagyon nehéz olyan meggyőződéseket megváltoztatni, amit otthonról hozott az ember. Amit a szülők beleneveltek, a ti szavaitokkal élve beprogramoztak, azt csak nagyon nehezen lehet felülírni. És itt nincs shift – delete, ahhoz, hogy ez változzon, valami nagyon-nagy dolognak kell történnie!

A lány egész úton hazafelé ezen a beszélgetésen gondolkodott. Milyen nagydolognak? Mi lehet az, ami apját kibillenti a megrögzöttségéből? Egyelőre fogalma sem volt róla. Az eljegyzésükről nem tudott sem apja, sem Susan. Tess egyelőre jobbnak vélte így. Tudta, előbb-utóbb meg kell vívnia a csatát, de az nem most lesz. Előbb meg kell találni azt a nagydolgot! Ramonnal kapcsolatban nem voltak kétségei. Szerette a férfit, de látta a hibáit is. Ahogy Ramon is az enyémeket – gondolta. Ettől azonban még biztos volt benne, hogy Ramon szívesen teremtene bensőségesebb kapcsolatot az apjával. Gondolatai annyira lekötötték, hogy gépiesen, rutinból vezetett. Az egyik piros lámpánál megállt, és miközben fejében egymást űzték a gondolatok, a lámpát bámulta. A két kocsisor között szurtos, fekete bőrű kiskölyök halad autóról autóra szórólapokat osztva. Tess sajnálta az ilyen kisrácokat, ezért résnyire mindig leengedte az ablakot, hogy beadhassanak egyet a lapok közül. A kis fekete srác boldog mosollyal nyújtotta be a lapot, és ezt megtoldotta egy „Köszönöm Miss”-el is. Amikor a lány kisvártatva hazaért és behajtott a kocsi beállóra, szórakozottan felkapta az ülésről a szórólapot, és elindult vele a szemetes felé. Mielőtt bedobta volna a kukába, szórakozottan rápillantott. Gálameccs a Los Angeles Galaxy és David Backham részvételével Huostonban! – ordított a szemébe a címsor. Tess fejében azonnal megszólalt a vészcsengő. Újra előjött a pár héttel ezelőtti gondolat, és már tudta is a megoldást. Szélvészsebesen fölsurrant a szobájukba, és azonnal bekapcsolta a laptopját. Türelmetlenül dobolt ujjaival a gép szabad műanyag felületén, de végre betöltődött a kezdőoldal. Beütötte a szórólapon lévő website-ot és már olvashatta is a meccs felvezetőjét. De nem ez érdekelte. Azonnal a jegyrendelés menüpontra kattintott, és két jegyet rendelt a mérkőzésre.

Másnap aztán boldogan mesélte Mirjamnak, hogy mire jutott. Kolléganője elégedetten bólogatott. Ez szerinte is jó ötletnek tűnik. Két pasit úgy lehet a legjobban összehozni, ha egy közös pontot talász az életükben. Mindegy mi az, nők, autók, foci, a lényeg, hogy éljenek-haljanak érte kölyök koruk óta. És a soccer ilyen. Ha valaki beleszeret, akkor nincs menekvés.

- Olyan ez, mint a drog. Az én megboldogult Leroyom a kosárlabdáért veszett meg. Képzeld, képes volt a nászutunkon megnézni a Rockets meccset, és dühöngeni, amiért a Bulls (Chicago) elverte a kedvenceit. Én meg ott ücsörögtem egy szál baby dollban, és vártam a soromra!

Tess hökkenten nézett.

- Én bizony otthagytam volna, de azonnal! – mordult a lány.


Vissza a főoldalra

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVI. rész

- Miért ne? – vont vállat a férfi. Franknek nem kell elszámolnia a pezsgővel! – mondta, és Tess kezébe adta a poharat. A poharak csilingelve összekoccantak, és ők egymásra mosolyogva kiitták az italt. A kocsi lágyan fékezett a ZaZa bejárata előtt. Frank kipattant, és kinyitotta előttük az ajtót. Ramon belekarolt a lányba, a portás szélesre tárta előttük az ajtót, és a férfi bevezette Tesst a hotelbe. A hall fényűző pompája káprázatosan csillogott a hatalmas kristálycsillárok fényében. Ramon azonban nem lassított, és tökéletes helyismerettel kalauzolta át Tess az elegáns, diszkrét luxust sugárzó, teljesen üres étterembe. Tess csodálkozva nézett körül. Ennyire éreztetné hatását a válság?- gondolta magában. Nem hitte volna, hogy valaha üres éttermet lát egy luxus hotelben, pláne nem a Zaza-ban. A zenekar ezzel mit sem törődve halk swinget játszott, ami nagyon jól illett a hely hangulatához. Ramon megállt a csinos ültető hostess pultjánál és a lányra mosolygott.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XXIII. rész

- Valamit mégis tennünk kéne – morogta Simons. - Várjunk csak, azt hiszem, van egy ötletem – pattant fel Josh. A minap került a kezembe egy script (forgatókönyv), amiben a főszereplő nővére megpróbálta elcsábítani a húga pasiját. - Pfúj, ez undorító – fakadt ki Susan. - Hogy jön ez ide Josh? – húzta fel a szemöldökét Simons. - Csak úgy Gordon, hogy kölcsönvesszük a storyt. - Még mit nem! Csak nem gondolod, hogy én ezzel a majommal?! Még a húgocskám kedvéért sem!

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XIX. rész

Tess a fejét rázta. Apja kifújta a füstöt, és türelmetlen mozdulatot tett kezével. Tess akaratlanul is beleszagolt a füstbe, és hangosan köhögni kezdett. - Mindjárt hozatok neked vizet – mondta, és a telefon felé nyúlt. - Hagyd csak apa, kérte Tess. Nem kell víz, az állapotom miatt van.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon VII. rész

- Jóképű srác! – vetette oda, és már indult is a bárpult felé. Tess elpirult, és ijedtében a rajzra csapta a kemény fedelet. Nővére ezen jót derült és rákacsintott. - Nocsak, nocsak, az új lovag? - Miért érdekel? Susan vállat vont, és belekortyolt a poharába. - Fiatalabbnak tűnik, mint a legutóbbi szeretőd! – mondta, jelezve, hogy mindet tud a Charlie afférról. Tess dühösen felmordult.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XV. rész

Tess unottan vállat vont, és egy narancslevet töltött magának a bárkocsiról. - Ismered Mirjamot nem? Apja vigyorogva bólintott. - Naná! Húsz éve a legjobb munkaerőm! Éppen azért tettelek hozzá. - Kösz apa, remek ötlet volt! – fanyalgott a lány. - Na, jó, Mirjam nem vigyorog folyton, mert a főnök lánya vagy, de minden a kisujjában van, amit a biztosítási szakma pénzügyeiről és könyveléséről tudni kell. Ha jól tudom, azért vagy ott, hogy ezt megtanuld. A bájcsevelyt meg gondolom, elintézed kávézás közben a többi lánnyal! - Te mondtad - mosolygott Tess apjára.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XXIV. rész

Vasárnap reggel a mobilja ébresztette Ramont. Álmosan beleszólt, aztán hallgatott, és azonnal felült az ágyban. Feszülten figyelt, aztán pergő nyelvvel spanyolul kezdett beszélni. - Hová vitték? – kérdezte halkan, de erre már semmilyen oka sem volt, mert Tess félkönyökre támaszkodva hallgatta. - Értem, Texas Orthopedic a Main streeten. Kilencre ott leszek! – mondta spanyolul, és bontotta a vonalat. Halkan felsóhajtott és Tessre nézett. - A nagyapám a Texas Orthopedic-ben van.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVIII. rész

Másnap aztán boldogan mesélte Mirjamnak, hogy mire jutott. Kolléganője elégedetten bólogatott. Ez szerinte is jó ötletnek tűnik. Két pasit úgy lehet a legjobban összehozni, ha egy közös pontot találsz az életükben. Mindegy mi az, nők, autók, foci, a lényeg, hogy éljenek-haljanak érte kölyök koruk óta. És a soccer ilyen. Ha valaki beleszeret, akkor nincs menekvés.

Kulcsrakész weboldalt kínálunk, mely látogatókat hoz.