J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVIII. rész

Másnap aztán boldogan mesélte Mirjamnak, hogy mire jutott. Kolléganője elégedetten bólogatott. Ez szerinte is jó ötletnek tűnik. Két pasit úgy lehet a legjobban összehozni, ha egy közös pontot találsz az életükben. Mindegy mi az, nők, autók, foci, a lényeg, hogy éljenek-haljanak érte kölyök koruk óta. És a soccer ilyen. Ha valaki beleszeret, akkor nincs menekvés.

- Olyan ez, mint a drog. Az én megboldogult Leroyom a kosárlabdáért veszett meg. Képzeld, képes volt a nászutunkon megnézni a Rockets meccset, és dühöngeni, amiért a Bulls (Chicago) elverte a kedvenceit. Én meg ott ücsörögtem egy szál baby dollban, és vártam a soromra!

Tess hökkenten nézett.

- Én bizony otthagytam volna, de azonnal! – mordult a lány.

Mirjam mosolyogva megpaskolta a kezét.

- Azt te csak hiszed, kedvesem. Ha megtaláltad a pasit, akivel el tudod képzelni az életedet, látod, milyenek lesznek a gyerekeitek, és hogyan éltek húsz év múlva, azt nem hagyod el egy ócska kosár meccs miatt. A meccsnek ugyanis 60 perc múlva vége, de ő a tiéd marad örökre. És ez nagy különbség!

Amíg beszélt, Tess újabb kortyot nyelt le a teából. A máskor oly fimon ital most furcsa mellékízt hagyott a szájában, amitől azonnal felkavarodott a gyomra. Lecsapta a csészét, és a szája elé kapta a kezét, de kimenni már nem volt ideje. Mirjam egy gyakorlott mozdulattal a mosogató fölé fordította, tartotta a hátát, amíg végzett, aztán egy szalvétát nyújtott felé. A lány bólintva megköszönte a szalvétát és megtörölte a száját.

- Sajnálom – nyögte – még sohasem fordult elő velem ilyen.

Mirjam kedvesen mosolygott.

- Az biztos. Nyilván azért, mert még sohasem voltál várandós.

A lány elkerekedett szemmel nézett idősebb barátnőjére.

- Várandós?

- Hát persze. Sokunknál tipikus ez a terhesség első szakaszában. A szervezetünk még nem szokta meg, hogy új életet hordoz és…

- Az nem lehet, hiszen csak két hetet csúszott el!

- De még nem jött meg, igaz?

Tess megrázta a fejét.

- Nem.

Mirjam bólintott.

- Sok nőt csalt már így csapdába az anyatermészet. Amikor sikerül a dolog, az első menses még megérkezik, aztán a második már elmarad, jelezve az új jövevény érkezését. 

- Nem, azt hiszem, inkább csak túl sokat ettem reggelire.

- Az nem ilyen. Nekem elhiheted, láttam már néhányszor ilyet.

- Hol – csúszott ki a lány száján akaratlanul.

- Először magamon, amikor úgy maradtam a három lányommal. Aztán meg a lányoknál. Tudod, összesen tíz unokám van.

Tess csodálkozva nézte Mirjamot. Tudta, hogy nagy a család, de nem sejtette, hogy ennyire.

- Mindent összevetve úgy saccolom, ha nekem van igazam, úgy hat hetes lehetsz.

A lány tanácstalanul nézett maga elé.

- Most mit csináljak?

- Gondolom először is el kellene menned a nőgyógyászodhoz, aztán meg kellene beszélned a dolgot az érintettel!

A lány bólintott, hogy érti, és azonnal a mobilja után kotorászott. Aztán kiválasztotta a számot, és szerencséje volt. Valaki visszamondta az időpontot és a nőgyógyász tudta fogadni.

A nap már lemenőben volt, amikor Ramon megérkezett. Azonnal látta, hogy itt bizony valami igencsak hibádzik. Tess a kanapén ülve idegesen várakozott. Aztán, amikor Ramon belépett, felpattant, azonnal a nyakába ugrott, és a szokottnál kicsit tovább és szorosabban ölelte. A csók után Ramon nyugtatólag rámosolygott, és visszaültette a kanapéra.

- Na, gyerünk, ki vele.

Tess nagy levegőt vett, mint aki hatalmas terhet próbál felcipelni valami magas helyre és belevágott.

- Ma rosszul lettem az irodában és elmentem orvoshoz.

A férfi aggódva fogta meg a kezét.

- Ugye semmi komoly?

- Az attól függ.

- Mitől? További vizsgálatok kellenek? – kérdezte a férfi izgatottan.

Tess nem válaszolt azonnal. Magában azt mérlegelte, hogy lenne a legjobb elmondani a dolgot. De nem talált igazán jó megoldást. Mert nincs is – döntötte el magában. Ha szeret, akkor így is szeret, ha nem, akkor meg úgy is mindegy! – gondolta, és kinyögte:

- Nőgyógyásznál voltam.

Ramon kérdőn nézett rá.

- Mit mondott?

- Azt, hogy gyerekünk lesz – suttogta Tess.

Ramon boldogan felkacagott. Felkapta a lányt a kanapéról, körbefordult vele a szobában és közben csókolta, csókolta, ahol érte. Az arcát, a száját, a nyakát.

- Ó istenem, hát örülsz?! – sóhajtott Tess boldogan.

- Nem, nem örülök, boldog vagyok! Ez a legnagyszerűbb hír, amit valaha hallottam!

Késő este, összesimulva feküdtek az ágyban. Tess a férfi vállára hajtotta a fejét, és élvezte a közelségét. Ramon lágyan simogatta, és halkan duruzsolt a fülébe.

- Talán, ha a Gordon nevet kapná, apád megbékélne a dologgal.

A lány erről nem volt meggyőződve. Még azt sem tudta, hogyan fogja apjának elmondani a dolgot. Pedig el kell mondania, hiszen odabent a rosszullétekből a többi lány pillanatokon belül rájön a helyzetre, és Tess úgy érezte, jobb, ha apja tőle tudja meg, és nem valamelyik benti törtető kis cafkától. Nem voltak sokan az irodában, de azért pár ilyen egészen biztosan akad a Simons Agency-nél is!

- Azt hiszem, holnap az irodában mondom el neki.

- Az irodában? – hökkent meg a férfi. Nem lenn jobb itthon? Ez mégiscsak egy családi ügy!

- Abban igazad vagy, hogy családi ügy, de apám odabent talán kevésbé kapja fel a vizet, mint itthon. Egyébként jó, ha észben tartod, hogy a jövő héten meccsre mentek!

Ramon érdeklődve nézett rá.

- Meccsre? Tudod, hogy nem lelkesedem túlzottan az amerikai fociért.

- Ezért nem is oda mentek. Divad Backhem és a Galaxy játszik a stadionban gálameccset.

Ramon nagyot sóhajtott, aztán kibökte.

- Nem irigylem magunkat, de te legalább előbb túl leszel rajta!

A mondatra Tessből kibuggyant a kacagás.

Gordon Simons mit sem sejtve vidáman ült az irodájában. Az előbb mondták rá az áment az Atlantai szerződésre, így pazar hangulatban rágyújtott egy valódi Havannára. Tágas bőrfoteljében hátradőlve csöndben pöfékelt.

Tess az apja titkárságán sétált fel és alá. Nagyon ideges volt. Fogalma sem volt, hogyan kezdjen bele. Már legalább ötször leállította apja titkárnőjét, aki be akarta jelenteni őt. Könnyű volt elhatározni, hogy itt kell megmondania, de a hogyan egyáltalán nem mindegy. Nem mehetett csak úgy be, ezzel a mondattal: Hello apa, gyereket várok Ramontól! Apja talán kiugrott volna az iroda üvegfalán. De akkor hogyan kezdjen hozzá? Tudjátok, a méhek is megporozzák a virágot… - ettől elmosolyodott. Az apja így próbálta esetlenül elkezdeni a szexuális felvilágosítást, de akkor mindketten hangos nevetésben törtek ki, és elmondták, hogy volt felvilágosító órájuk, mi több, Su azt is hozzá tette, hogy a dolog a gyakorlatban még jobb, mint ahogy elképzelte. Ettől mélyen vallásos apjuk rákvörösre változott, és csak hebegni tudott, amikor pedig 10 éves Tess kijelentette, hogy ne izguljon, ő még nem próbálta, mindhárman harsány hahotában törtek ki. Most meg itt téblábolt, és nem volt mersze bemenni. A titkárnő érezte vívódását, és tőle telhetően próbált segíteni.

- Most jó hangulatban van, nyugodtan bemehetsz.

Tess végre elszánta magát, elvégre csak nem sétálgathat itt késő estig!

- Rendben, szólhatsz neki! – mondta, és a kilincsre tette a kezét.

A titkárnő letette a telefont, és bólintott. A lány nagy levegőt vett és belépett. Az apja szivarral a kezében rámosolyogott.

- Hello Tess. Örülök, hogy jól megy a munka.

A lány kényszeredetten bólintott.

- Mirjam is úgy látja.

- Ennek örülök. Mit tehetek érted? Talán fizetésemelést szeretnél kérni? – nevetett rá apja.

- Nem, apa. Ennél sokkal komolyabb az ügy.

- Nocsak, észrevettél valami stiklit?

Tess a fejét rázta. Apja kifújta a füstöt, és türelmetlen mozdulatot tett kezével. Tess akaratlanul is beleszagolt a füstbe, és hangosan köhögni kezdett.

- Mindjárt hozatok neked vizet – mondta, és a telefon felé nyúlt.

- Hagyd csak apa, kérte Tess. Nem kell víz, az állapotom miatt van.

Simons értetlenül mérte végig.

- Az állapotod miatt? Talán beteg vagy.