BlogÚj! Megnyitás

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XX. rész

Folytatásos regénysorozatunk huszadik része.

Mirjam merőn nézte Simonst. Kapcsolatuk valamikor az ősidőkben egy rövid románccal kezdődött, Mirjam két férje között, Simons pedig pár hónapja már megözvegyült. Az, hogy a nő idősebb nála jó tizenöt évvel – huszonéves férfi, negyvenéves nő -, akkoriban még nem számított. A korkülönbség azonban most már nagyon kiütközött kettejük között. A baráti viszony azonban örökre megmaradt. Amikor Simons nem volt az irodában, mindenki tudta, hogy Mirjam a főnök. A nő merőn nézte Simonst, aztán megcsóválta a fejét.

- Mondd csak Gordon, miért akarod elveszíteni a lányodat?

- Hogy mi van? – hökkent meg a férfi.

- Jól hallottad. Miért akarod elmarni magad mellől Tesst?

- Én nem akarom elmarni, csak rávilágítok arra, hogy mekkorát hibázik most. Hidd el Mir, nem jöhet ki ebből semmi jó! Egy latinos férfi, és egy fehér nő! Ráadásul egy perui! Mi lehet ebből? Pár év múlva lelép, és itt hagyja Tesst két-három gyerekkel! Mihez kezd akkor, mond? Lesz olyan normális férfi, aki három latinos gyereket bevállalva a társa lesz?! Egy fenét! Egyedül élhet majd, örökre, hallgatva, ahogy Su minden alkalommal kifejti neki, hogy lám, ő megmondta!

Mirjam figyelmesen hallgatta a férfit, aztán bólintott megértése jeléül.

- A másik eshetőségre gondoltál?

A férfi meglepve nézett rá.

- A másik eshetőségre?

- Arra, hogy ez a fiú szereti, és soha nem akarja elhagyni. Hogy vele akarja leélni az életét. Hogy együtt alkotnak egy olyan véd és dac szövetséget, amilyen csak kevés van az életben!

- Olyanra gondolsz, mint a miénk?

A nő bólintott.

- Kicsit másként, de igen!

- Miért nem jöttél hozzám akkor, Mir?

- Nézz magadra, és nézz rám, és megkapod a választ!

- Ez nem válasz, ez…

- De igen, ez a válasz. Egy negyven éves nőnek tudnia kell elengedni egy huszonhét éves férfit Gordon. Nekünk csak barátként lehetett közös jövőnk, és ezt te is tudod. A lányoddal kapcsolatban pedig azt tanácsolom, vigyázz! Most hosszú évtizedekre elronthatsz mindent. 

Herceg fekete lovon 20

Tess és Ramon jókedvűen érkezett haza. Susan a nappaliban ült és Joshal telefonált. Tess magának kért egy teát Mariától, Ramonnak pedig töltött egy pohárnarancslevet. Miközben ezt intézte, azon gondolkodott, vajon megmondja-e a nagy hírt nővérének. Nem, azt hiszem, még nincs itt az ideje -döntötte el. Abban szinte biztos volt, hogy apja nem fog semmit sem mondani Susannak. Egyrészt szégyelli a történteket, másrészt a veszekedésükre sem lehet büszke. Az emberek többségében nem így fogadják az unokájukat. Közben Susan letette a telefont.

- Hi Tess – köszönt húgának, de Ramont egyszerűen levegőnek nézte. A férfi múltkori Jézusról szóló okfejtése kiverte a biztosítékot Susannál.

- Hello Su – köszönt Tess is, aztán Ramonra pillantott.

- Hello Su – viszhangozta Ramon is.

- Hello – böffentette vissza a lány, és rögtön húgához fordult.

- Josh holnap jön meg a forgatásról – közölte minden átmenet nélkül.

- Az nagyon jó - harsant a bejárattól apjuk hangja -, legalább ő is megtudja a nagy hírt!

Tess úgy fordult a bejárat felé, mintha kígyó sziszegett volna befelé. Ramon csak az orra alatt mosolygott, de néma maradt. Hazafelé azon vitatkoztak Tessel, hogyan reagál a továbbiakban a lány apja. Nos, a történtek ismeretében, erre egyikük sem számított. Susan meglepve nézett Simonsra. Simons pedig ázottan besétált, homlokon csókolta Susant, aztán Tesshez fordult.

- Tölts nekem egy whiskyt Tess!

A lány a pult mögé lépett, hogy teljesítse apja kérését, de aztán végigmérte apját, és nem állta meg szó nélkül.

- Hogy nézel ki, apa? Csurom vizes vagy, pedig odakint napok óta nem esett!

Simons felnevetett.

- Hát odakint nem, az biztos! Na de az irodámban! Minden farmer ilyen príma esőről álmodik!

Susan és Tess összenéztek, aztán Ramonra pillantottak. Ramon vállatvonva mutatta, hogy ő sem érti.

- Mégis, mi történt,apa? – kérezte Susan.

- Tudjátok, az embert néha érik balesetek! Olyan dolgok, amire nem számított az életben. Nos, engem ma csak ilyenek értek. Először azt hittem, ez is egy remek nap lesz. Az atlantai ügyfél jóváhagyta a szerződést, én pedig boldogan rágyújtottam egy Havannára. És itt követtem el a hibát. Lehet, ha matematikus lennék, és ismerném Nash játékelméletét, akkor mindez nem így történik, de nem ismerem.

- Ez még nem magyarázat a kinézetedre, és hogyan függ ez össze azzal a nagy hírrel, amivel beléptél? – kérdezte Susan.

- Összefügg Su, összefügg! – aztán háborítatlanul folytatta. Szóval, ültem a fotelomban és rágyújtottam egy Havannára, megünnepelvén a sikert, amikor belibegett a húgocskád, és kis tapogatózás után közölte, hogy gyereket vár ettől a… -Simons Ramon felé fordult és a szavakat kereste – ettől az úriembertől bökte ki végül.

Susan elkerekedett szemmel bámult húgára.

- Engedelmet uram … - kezdte Ramon, de Simons erre most nem volt vevő.

- Elnézést, fiatalember, még nem fejeztem be! Most jön a legjobb rész! Szóval az én kicsikém közli, hogy terhes, mire én ordítani kezdek, ahogy a torkomon kifér, erre ő otthagy. Azt hittem, ott mindjárt infarktust kapok. Belerogytam a fotelembe, és kiesett a kezemből a szivar. Kiesett! Értitek?! Annyi erőm sem volt, hogy egy szivart tartsak az ujjaim között! Előkotortam egyet abból a lilából, amit Ternowsky doki írt ilyen esetekre, és be a nyelv alá, ahogy kell. Aztán mikor kicsit erőre kaptam, lenyúltam a szivaromért, hogy eloltsam. Csakhogy ezzel már elkéstem. A tűzoltórendszer érzékelte a füstöt, és elindult. Ott ültem, egy fél infarktussal, és egy lepermetezett szivarral a kezemben, csurom vizesen, és most itt vagyok.

Susan döbbenten meredt Tessre.

- Te gyereket vársz?! Ettől?! – mutatott Ramonra, és mutatóujját olyan mereven tartotta a férfi felé, mintha bizony egy pisztoly csövét irányítaná rá.

Tess mosolyogva bólintott.

- Bizony tőle. Nagynéni leszel Su!

- Abból nem eszel! – pattant fel Susan, és kifelé indult, de nem jutott messzire, mert Simons rámordult.

- Susan!

A hangra Susan megállt, és apjára nézett.

- Az a gyerek az unokaöcséd, és neked csak egy dolgod lesz: szeretni! A gyerek nem tehet róla, hogy az anyja komplett idióta!

Susan szembenézett apjával, aztán bólintott.

- Értem. Igazad van, ő tényleg nem tehet senniről.

Simons bólintott.

- De van még más is. Gratulálj a húgodnak, mert bizony anélkül, hogy nekünk erről egy árva szót is szólt volna, eljegyezték!

- Mi? Na, nem!

- De bizony Su!

Susannak ez már sok volt. Csípőre tett kézzel megállt Tess előtt, és megrázta a fejét.

- Ha azt hiszed, hogy ettől majd szeretjük, tévedsz!

- Ez bizony így van Tess – mondta Simons - a szeretetet nem lehet kierőszakolni.

Tess dühösen toppantott.

- Elég ha, én szeretem, nektek csak elfogadni kell!

Simons halkan felsóhajtott.

- Hát ez az Tess, elfogadni!

Tess odalépett az apja elé, és gúnyosan rámosolygott.

- Pedig jó, ha hozzászoksz a gondolathoz apa, mert ő az unokád apja! És ha látni akarod a gyereket, a minimum az, hogy elfogadod az apját is!

Simons kihúzta magát.

- Fenyegetsz?

Tess indulatosan megrázta a fejét.

- Nem, apa, csak figyelmeztetlek. És ha már itt tartunk, jobb, ha elkezdesz gyakorolni, mert csak hat és fél hónapod van a sikerre.

- Majd igyekszem – morogta Simons.

- Igyekezhetsz is, mert a jövő héten Ramonnal kettesben mentek a Galaxy meccsre!

- Hogy micsoda?! – hördült Simons. Na, azt már nem! – csapta a pultra a poharát és fölsietett a lépcsőn

Tess hosszan nézett utána. A sírás környékezte, de nem akarta kimutatni az érzelmeit Susan előtt. A lány a nővérére nézett. Susan megcsóválta a fejét.

- Hát ezt elbasztad! – vetette oda vörös fejjel, és ő is felment a lépcsőn.

Vissza a főoldalra

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XX. rész

Mirjam merőn nézte Simonst. Kapcsolatuk valamikor az ősidőkben egy rövid románccal kezdődött, Mirjam két férje között, Simons pedig pár hónapja már megözvegyült. Az, hogy a nő idősebb nála jó tizenöt évvel – huszonéves férfi, negyvenéves nő -, akkoriban még nem számított. A korkülönbség azonban most már nagyon kiütközött kettejük között. A baráti viszony azonban örökre megmaradt. Amikor Simons nem volt az irodában, mindenki tudta, hogy Mirjam a főnök. A nő merőn nézte Simonst...

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XIX. rész

Tess a fejét rázta. Apja kifújta a füstöt, és türelmetlen mozdulatot tett kezével. Tess akaratlanul is beleszagolt a füstbe, és hangosan köhögni kezdett. - Mindjárt hozatok neked vizet – mondta, és a telefon felé nyúlt. - Hagyd csak apa, kérte Tess. Nem kell víz, az állapotom miatt van.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVI. rész

- Miért ne? – vont vállat a férfi. Franknek nem kell elszámolnia a pezsgővel! – mondta, és Tess kezébe adta a poharat. A poharak csilingelve összekoccantak, és ők egymásra mosolyogva kiitták az italt. A kocsi lágyan fékezett a ZaZa bejárata előtt. Frank kipattant, és kinyitotta előttük az ajtót. Ramon belekarolt a lányba, a portás szélesre tárta előttük az ajtót, és a férfi bevezette Tesst a hotelbe. A hall fényűző pompája káprázatosan csillogott a hatalmas kristálycsillárok fényében. Ramon azonban nem lassított, és tökéletes helyismerettel kalauzolta át Tess az elegáns, diszkrét luxust sugárzó, teljesen üres étterembe. Tess csodálkozva nézett körül. Ennyire éreztetné hatását a válság?- gondolta magában. Nem hitte volna, hogy valaha üres éttermet lát egy luxus hotelben, pláne nem a Zaza-ban. A zenekar ezzel mit sem törődve halk swinget játszott, ami nagyon jól illett a hely hangulatához. Ramon megállt a csinos ültető hostess pultjánál és a lányra mosolygott.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XV. rész

Tess unottan vállat vont, és egy narancslevet töltött magának a bárkocsiról. - Ismered Mirjamot nem? Apja vigyorogva bólintott. - Naná! Húsz éve a legjobb munkaerőm! Éppen azért tettelek hozzá. - Kösz apa, remek ötlet volt! – fanyalgott a lány. - Na, jó, Mirjam nem vigyorog folyton, mert a főnök lánya vagy, de minden a kisujjában van, amit a biztosítási szakma pénzügyeiről és könyveléséről tudni kell. Ha jól tudom, azért vagy ott, hogy ezt megtanuld. A bájcsevelyt meg gondolom, elintézed kávézás közben a többi lánnyal! - Te mondtad - mosolygott Tess apjára.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon VII. rész

- Jóképű srác! – vetette oda, és már indult is a bárpult felé. Tess elpirult, és ijedtében a rajzra csapta a kemény fedelet. Nővére ezen jót derült és rákacsintott. - Nocsak, nocsak, az új lovag? - Miért érdekel? Susan vállat vont, és belekortyolt a poharába. - Fiatalabbnak tűnik, mint a legutóbbi szeretőd! – mondta, jelezve, hogy mindet tud a Charlie afférról. Tess dühösen felmordult.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon IX. rész

Tess nagy levegőt vett, elkapta Susan karját és szembefordította magával. Nővére felszisszent az erős szorításra, és kirántotta a karját Tess ujjai közül. De Tess már elöntötte a hideg düh, és nem finomkodott tovább.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon VI. rész

Tess elnevette magát, mert eszébe jutottak a közös étkezéseik, amikor apja próbált valami ünnepit varázsolni a konyhában. A lányok közben ott sertepertéltek és igyekeztek segíteni neki. A legtöbb esetben persze étterem lett a vége. Tess különösen jól emlékezett egy hálaadási pulykára. A feketére aszott, gumiszerűvé vált madár dermedten gubbasztott a hófehér tálon. Apjával és Susannal hosszan méregették, de valahogy egyiküknek sem volt bátorsága belevágni. Apja végül a madárral szemezve fölállt, aztán a lányaira pillantott.