BlogÚj! Megnyitás

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XXI. rész

Folytatásos regénysorozatunk huszonegyedik része.

- Te gyereket vársz?! Ettől?! – mutatott Ramonra, és mutatóujját olyan mereven tartotta a férfi felé, mintha bizony egy pisztoly csövét irányítaná rá.

Tess mosolyogva bólintott.

- Bizony tőle. Nagynéni leszel Su!

- Abból nem eszel! – pattant fel Susan, és kifelé indult, de nem jutott messzire, mert Simons rámordult.

- Susan!

A hangra Susan megállt, és apjára nézett.

- Az a gyerek az unokaöcséd, és neked csak egy dolgod lesz: szeretni! A gyerek nem tehet róla, hogy az anyja komplett idióta!

Susan szembenézett apjával, aztán bólintott.

- Értem. Igazad van, ő tényleg nem tehet senniről.

Simons bólintott.

- De van még más is. Gratulálj a húgodnak, mert bizony anélkül, hogy nekünk erről egy árva szót is szólt volna, eljegyezték!

- Mi? Na, nem!

- De bizony Su!

Susannak ez már sok volt. Csípőre tett kézzel megállt Tess előtt, és megrázta a fejét.

- Ha azt hiszed, hogy ettől majd szeretjük, tévedsz!

- Ez bizony így van Tess – mondta Simons - a szeretetet nem lehet kierőszakolni.

Tess dühösen toppantott.

- Elég ha, én szeretem, nektek csak elfogadni kell!

Simons halkan felsóhajtott.

- Hát ez az Tess, elfogadni!

Tess odalépett az apja elé, és gúnyosan rámosolygott.

- Pedig jó, ha hozzászoksz a gondolathoz apa, mert ő az unokád apja! És ha látni akarod a gyereket, a minimum az, hogy elfogadod az apját is!

Simons kihúzta magát.

- Fenyegetsz?

Tess indulatosan megrázta a fejét.

- Nem, apa, csak figyelmeztetlek. És ha már itt tartunk, jobb, ha elkezdesz gyakorolni, mert csak hat és fél hónapod van a sikerre.

- Majd igyekszem – morogta Simons.

- Igyekezhetsz is, mert a jövő héten Ramonnal kettesben mentek a Galaxy meccsre!

- Hogy micsoda?! – hördült Simons. Na, azt már nem! – csapta a pultra a poharát és fölsietett a lépcsőn

Tess hosszan nézett utána. A sírás környékezte, de nem akarta kimutatni az érzelmeit Susan előtt. A lány a nővérére nézett. Susan megcsóválta a fejét.

- Hát ezt elbasztad! – vetette oda vörös fejjel, és ő is felment a lépcsőn.

Ramon Tesshez lépett és átölelte. A lány zokogva borult a mellére. Miért bünteti őt az Isten? - zakatolt fejében a gondolat. Még alig volt öt éves, amikor az anyját elvesztette. Most meg, amikor megtalálja álmai férfiját, az apja és a testvére fordul ellene. Mit kellene tennie, hogy mindezt megváltoztassa? Hogyan kéne az apjával és Susannal megértetnie, hogy ők ketten összekötötték az életüket? Mit kezd majd a születendő gyereke azzal, hogy a nagyapja és a nagynénje gyűlölik az apját? Hogyan lehet leülni együtt egy ünnepi vacsorához ilyen előzmények után? Milyen esküvőjük lesz így? Hogyan magyarázzák meg Ramon szüleinek, hogy apja és Susan miért viselkedik így? Hogyan mondják el nekik, hogy Ramon az ő szemükben egy senki, egy latinos, aki legfeljebb sofőrnek, kertésznek, szakácsnak, kifutófiúnak jó!

Ramon ölelte a lányt, és forrt benne a düh. Szerette Tesst, és ezen semmi sem változtathat, de mit kezdjen ezzel? A legvészesebb pillanatban fizikailag kellett magát kényszeríteni, hogy csendben maradjon. Még dühében is jól tudta, nincs itt az ideje annak, hogy felfedje minden lapját.

Herceg fekete lovon 20

Gordon Simons roppant idegesen kászálódott ki a taxiból. Egy nagyszerű focimeccsre jön – a legtöbb amerikaival ellentétben neki a soccer a kedvenc sportága – és most mégis szinte remegett az idegességtől. Hogyne, amikor nem élvezheti felszabadult örömmel a játékot, mert a lánya pasijával kell együtt néznie! A pasijával! – ettől a gondolattól kirázta a hideg. Különben is, mit tudhat egy ilyen bokszos a fociról? – tette fel magában a kérdést. Aztán megvetően meg is válaszolta: Az égvilágon semmit! Megállt egy pillanatra a stadion előtt és felnézett a nagyszerű építményre. Sok meccset látott már itt, és persze nem csak európai focit. Úgy látszik a Los Angeles Galaxy vendégjátéka sokakat vonzott, mert sűrű emberpászmák tartottak befelé a kapukon. Csendesen sóhajtott egyet, végül ő is elindult. Sodródott befelé, aztán odabent levált a tömegről, és a páholyok felé vette az irányt. Tess olyan jegyet szerzett kettőjüknek, amitől máskor széles vigyorra húzódott volna a szája. De nem most! Amikor a lifttel felért, körbenézett a folyosón. Itt még sohasem járt. Aztán megpillantotta a páholy ajtaja előtt várakozó Ramont. Erőt vett magán, és elindult felé. Mégiscsak az unokám apja – morogta magában, és ettől még inkább elment a kedve az egésztől. Viszont tanácsos lesz minél gyorsabban bejutni, mielőtt meglátná valami közeli ismerős, hogy vele vagyok - gondolta. Amikor odaért a Ramonhoz, kényszeredetten kezet fogott vele, és gyorsan besurrantak az ajtón. 

Vissza a főoldalra

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XX. rész

Mirjam merőn nézte Simonst. Kapcsolatuk valamikor az ősidőkben egy rövid románccal kezdődött, Mirjam két férje között, Simons pedig pár hónapja már megözvegyült. Az, hogy a nő idősebb nála jó tizenöt évvel – huszonéves férfi, negyvenéves nő -, akkoriban még nem számított. A korkülönbség azonban most már nagyon kiütközött kettejük között. A baráti viszony azonban örökre megmaradt. Amikor Simons nem volt az irodában, mindenki tudta, hogy Mirjam a főnök. A nő merőn nézte Simonst...

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XIX. rész

Tess a fejét rázta. Apja kifújta a füstöt, és türelmetlen mozdulatot tett kezével. Tess akaratlanul is beleszagolt a füstbe, és hangosan köhögni kezdett. - Mindjárt hozatok neked vizet – mondta, és a telefon felé nyúlt. - Hagyd csak apa, kérte Tess. Nem kell víz, az állapotom miatt van.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVI. rész

- Miért ne? – vont vállat a férfi. Franknek nem kell elszámolnia a pezsgővel! – mondta, és Tess kezébe adta a poharat. A poharak csilingelve összekoccantak, és ők egymásra mosolyogva kiitták az italt. A kocsi lágyan fékezett a ZaZa bejárata előtt. Frank kipattant, és kinyitotta előttük az ajtót. Ramon belekarolt a lányba, a portás szélesre tárta előttük az ajtót, és a férfi bevezette Tesst a hotelbe. A hall fényűző pompája káprázatosan csillogott a hatalmas kristálycsillárok fényében. Ramon azonban nem lassított, és tökéletes helyismerettel kalauzolta át Tess az elegáns, diszkrét luxust sugárzó, teljesen üres étterembe. Tess csodálkozva nézett körül. Ennyire éreztetné hatását a válság?- gondolta magában. Nem hitte volna, hogy valaha üres éttermet lát egy luxus hotelben, pláne nem a Zaza-ban. A zenekar ezzel mit sem törődve halk swinget játszott, ami nagyon jól illett a hely hangulatához. Ramon megállt a csinos ültető hostess pultjánál és a lányra mosolygott.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XV. rész

Tess unottan vállat vont, és egy narancslevet töltött magának a bárkocsiról. - Ismered Mirjamot nem? Apja vigyorogva bólintott. - Naná! Húsz éve a legjobb munkaerőm! Éppen azért tettelek hozzá. - Kösz apa, remek ötlet volt! – fanyalgott a lány. - Na, jó, Mirjam nem vigyorog folyton, mert a főnök lánya vagy, de minden a kisujjában van, amit a biztosítási szakma pénzügyeiről és könyveléséről tudni kell. Ha jól tudom, azért vagy ott, hogy ezt megtanuld. A bájcsevelyt meg gondolom, elintézed kávézás közben a többi lánnyal! - Te mondtad - mosolygott Tess apjára.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon VII. rész

- Jóképű srác! – vetette oda, és már indult is a bárpult felé. Tess elpirult, és ijedtében a rajzra csapta a kemény fedelet. Nővére ezen jót derült és rákacsintott. - Nocsak, nocsak, az új lovag? - Miért érdekel? Susan vállat vont, és belekortyolt a poharába. - Fiatalabbnak tűnik, mint a legutóbbi szeretőd! – mondta, jelezve, hogy mindet tud a Charlie afférról. Tess dühösen felmordult.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon IX. rész

Tess nagy levegőt vett, elkapta Susan karját és szembefordította magával. Nővére felszisszent az erős szorításra, és kirántotta a karját Tess ujjai közül. De Tess már elöntötte a hideg düh, és nem finomkodott tovább.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon VI. rész

Tess elnevette magát, mert eszébe jutottak a közös étkezéseik, amikor apja próbált valami ünnepit varázsolni a konyhában. A lányok közben ott sertepertéltek és igyekeztek segíteni neki. A legtöbb esetben persze étterem lett a vége. Tess különösen jól emlékezett egy hálaadási pulykára. A feketére aszott, gumiszerűvé vált madár dermedten gubbasztott a hófehér tálon. Apjával és Susannal hosszan méregették, de valahogy egyiküknek sem volt bátorsága belevágni. Apja végül a madárral szemezve fölállt, aztán a lányaira pillantott.