BlogÚj! Megnyitás

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XXIII. rész

Folytatásos regénysorozatunk huszonharmadik része.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XXIII. rész

- Valamit mégis tennünk kéne – morogta Simons.

- Várjunk csak, azt hiszem, van egy ötletem – pattant fel Josh. A minap került a kezembe egy script (forgatókönyv), amiben a főszereplő nővére megpróbálta elcsábítani a húga pasiját.

- Pfúj, ez undorító – fakadt ki Susan.

- Hogy jön ez ide Josh? – húzta fel a szemöldökét Simons.

- Csak úgy Gordon, hogy kölcsönvesszük a storyt.

- Még mit nem! Csak nem gondolod, hogy én ezzel a majommal?! Még a húgocskám kedvéért sem!

- Maradj már csöndbe Susan! – mordult rá Simons a lányára, mert sejtette, hová akar a producer kilyukadni.

- Nyugi Su, csak annyi a dolgod, hogy kicsit illegeted magad előtte, mintha tetszene neked. Aztán felhívod a városi lakásomba, hogy segítsen valamit az esküvővel kapcsolatban, amiről Tess nem tudhat. Aztán szépen leveszel ezt, azt, és az ágyba hívod.

- Na persze, és ha bevadul, hogyan állítom meg?! Nem, köszönöm szépen, de ebből nem kérek!

- Mondom, hogy nyugi – csitította a lányt Josh. A lakás be lesz kamerázva, és mi apáddal készen állunk az ajtó előtt. Amint melegre fordul a helyzet, berontunk, és kész az in flagranti. Onnatól kezdve, már csak egy választása van. Lelép szépen csendben magától, vagy Tess megnézheti a mi kis filmünket.

- Hááát, nem is tudom… - ódzkodott a lány.

- Egy fenét Su! – morogta Josh. Mindig azt mondod, hogy színésznő vagy, hát tessék, itt egy Oscar díjas alakítás lehetősége, ráadásul a húgod életét is megmented vele!

Susan segítség kérőn pillantott apjára, de Simons keményen nézett vissza rá.

- A húgodért, a családunkért meg kell tenned Susan!

Ramon késő délután érkezett haza a konzulátusról. A fejében még mindig az apjával történt telefonbeszélgetés forgott. Apja jóváhagyta az esküvőjét Tessel, de nem jönnek el az esküvőre. És azt is kikötötte, hogy legkésőbb két évvel az esküvő után hazalátogatnak Peruba. Aztán, ha Tess ezt elfogadhatónak tartja, akkor ott is maradnak. Ramont nyugtalanította ez a kitétel. Parancsoláshoz szokott apja nyitva hagyott egy lehetőséget, és nem hivatkozott Ramon kötelességére. Ez csak egyet jelenthetett; biztos volt benne, hogy a lány tényleg Ramon életének párja. Emellett persze nyilván abban is biztos volt – gondolta Ramon -, hogy a kötelességemet mindenképpen teljesítem. Félt attól, hogy Tessnek nem tetszik majd Peru. Teljesen más környezet, teljesen más városok, viszonyok, emberi kapcsolatok, lehetőségek. Mit kezd ezzel egy született amerikai lány? – sóhajtott magában. Ugyanakkor biztos volt szerelmükben, és abban is, hogy Tess nem hagyja el.

A nappaliba lépve hangosan köszönt, és a legnagyobb meglepetésére két hang is visszaköszönt neki.

- Hello! – mondta egyszerre Susan és Josh.

Ramon csodálkozva nézett rájuk és kimondta, amit gondolt.

- És a majom hol marad?

Johs megrázta a fejét, fölállt Susan mellől, és kezet nyújtott Ramonnak.

- Hülyék voltunk, ne haragudj érte.

Ramon elfogadta a kezét, de közben Tess nővérére nézett.

- Susan is így gondolja? – kérdezte halkan.

Susan kedvesen rámosolygott.

- Hát persze.

Josh visszazökkent a kanapéra Susan mellé, és Ramonra nézett.

- Iszol velünk valamit?

Ramon vállat vont.

- Egy pohár vörösbor jól esne.

Susan felállt, ringó járással elsétált Ramon előtt, és a pult mögé lépett.

- Egyébként mi ez a nagy változás? Történt valami? – kérdezte Ramon őszinte érdeklődéssel.

- Igen, történt – mondta Susan, miközben kitöltötte Ramon borát és felé nyújtotta a poharat.

- És mi lenne az? – csodálkozott Ramon és beleszimatolt a pohárba.

Susan hangosan felkacagott, Ramon pedig értetlenül pillantott rá.

- Nyugi, nem mérgezett! – évődött Tess nővére.

Ramon értetlenül nézett rá, aztán felsejlett benne a megoldás és ő is elnevette magát.

- Ó nem, Su, tudom, hogy nem mérgezett! Tudod, azért szagoltam meg, mert érezni akartam az illatát. A borban sok egyéb mellett az a jó, hogy minden érzékünkre hatással van.

- Tényleg? – csodálkozott Josh.

- Igen. Először is, ha kibontunk egy palackot, nem töltünk belőle azonnal. Hagyjuk, hogy a bor „levegőzzön” kissé. Majd elsőre csak egy egészen kicsit öntünk a pohárba. Megszagoljuk, érezzük a bor illatát, és befogadjuk a lényünkbe az üzenetét.

- És ez a bor mit üzent neked? – kérdezte Susan.

- Sok mindent suttogott nekem, amikor megszagoltam. Tudod olyan ez, mint amikor egy csalfa szépasszonnyal beszélgetsz. Nem mondja meg konkrétan, mit szeretne, mi a célja, mi várható tőle. De ha figyelsz, pontosan megérted őt. Így van ez ezzel a borral is. Éreztette a gyümölcsösségét, a csersav fanyarságát és egy röpke pillanatra megmutatta az erejét.

- Úgy beszélsz, akár egy költő! – nevetett Josh.

Ramon bólintott.

- Lehet. Aki a borhoz ért, az valahol költő is egy kicsit. Aztán, amikor megkóstolod, érzed a zamatát, a hűvös eleganciáját, a bársonyosságát, kibontja neked a benne rejlő gyümölcsök valódi ízét és megmutatja a valódi erejét.

Susan és Josh elragadtattottan hallgatta Ramont. Ramon belekortyolt a borba, és bólintott.

- Igen, ez valóban egy testes, Napából való vörösbor.

- Honnan értesz te a borhoz? – kérdezte Josh.

Ramon vállat vont.

- Odahaza van egy kis szőlőnk, én pedig az egyetemig minden szüreten ott voltam. Apám és nagyapám szereti a bort, és sok mindent meséltek róla.

Amikor Tess hazaért, Ramont a teraszon találta. Ült takaróba burkolózva, és a naplementét csodálta. A lány hátulról átölelte a nyakát, oldalra fordította a fejét és megcsókolta. Aztán megkerülte a padot, és mellé telepedett. A férfi felemelte a takarót, és a lányt is betakarta vele. Tess elmosolyodott magában. Jó volt érezni a férfi melegét. Tess a fejét Ramon vállára hajtotta, és együtt nézték a naplementét. A lány boldog volt. Boldog, amióta együtt voltak a férfival. Olyan érzéseket élt meg, amire mindig is vágyott, de ahogy egyik kapcsolatból sodródott a másikba, kezdte azt hinni, hogy ezek az érzések, csak a képzeletében léteznek. Aztán jött Ramon, és minden megváltozott – sóhajtott magában, és örömében majdnem elsírta magát. Amióta teherbe estem, sokkal érzékenyebb vagyok, és ez nem jó – gondolta. Valahogy szerette volna megkeményíteni magát. De azt is tudta, hogy kavargó érzései kavalkádjában ez nemigen fog menni. Igazából nem is bánta. Lubickolt ebben az állapotban. Az különösen nagy örömmel töltötte el, hogy apja a focimeccs óta legalább a házban emberszámba veszi Ramont, és hajlandó vele egy asztalnál vacsorázni. Odáig azért persze nem ment a dolog, hogy üzleti ügyeket is megbeszéljen vele, mint Johsal, de legalább már beszélt vele, és már a háta mögött sem hívta bokszosnak.

- Mi volt az irodában? – tudakolta halkan Ramon.

- Semmi különös. Mirjammal ma átnéztük az összes biztosítási szabályváltoztatást a jövő évre.

- Nagyon izgalmasan hangzik – kuncogott a férfi.

- Biztosíthatlak, hogy remekül szórakoztunk – nevetett Tess.

- Valóban? – csodálkozott Ramon.

- Tudod, Mirjam mindent tud a biztosításokkal kapcsolatos jogszabályokról és az összes lányról az irodában.

- És az annyira mulatságos?

- Na, hallod?! Te mit szólnál, ha egy kolléganődről kiderülne, hogy befordul egy utcába, aztán beáll a többi autó mögé, várja, hogy a lámpa zöldre váltson, és közben a tükörben elkezdi sminkelni magát. A mellette lévő sávban persze ment a forgalom. Magában morgolódott kicsit, hogy ez nem járja, mindig a másik sáv megy, és folytatta tovább a szépítkezést.

Ramon értetlenül nézett rá.

- Mi ebben a vicces?

Tess vagy háromszor is belevágott a folytatásba, de úgy nevetett, hogy a könnyei potyogtak belé. És Ramon vele nevetett, miközben a könnyeit törölgette az arcáról. Mikor Tess egy kicsit csillapodott, akkor folytatta a storyt.

- Szóval ott ül a kis kolléganő, és sminkel. A tükörből feltűnik neki, hogy két rendőr nézi érdeklődve, a műveletet. Lehúzza az ablakot, és kiszól: Csak addig sminkelek, amíg zöldre vált, aztán elrakom! A két rendőr összenézett, aztán előrepillantott, majd újra ránézett, aztán elröhögték magukat. Erre már a kolléganő is előre nézett, hogy vajon min röhögnek. És akkor látta meg, hogy a parkoló autók mögé állt be. A másik sor azért ment, mert az volt a normál közlekedési sáv.

Most már Ramon is nevetett.

- Hogy lehet ennyire hülye valaki?

- Nem mondanám hülyének, inkább csak szórakozott.

- Ennyi erővel harmincszor is körbemehetne a körforgalomba, mert harmincas táblát tettek ki előtte!

Tess elnevette magát.

- Na, az, tényleg nagyon mókás lenne!

Ramon elkomolyodva nézett rá.

- Ma nagy dolog történt velem.

- A konzulátuson? – kérdezte reménykedve a lány.

- Nem, itthon. Amikor megjöttem találkoztam Susannal és Joshhal, és békét kötöttünk.

A lány elkerekedett szemmel nézett rá.

- Susannal és Joshsal? Békét?!

- Aha, amikor beléptem, ott ültek és köszöntek. Semmi majom, vagy ilyesmi. Aztán békét kötöttünk – mondta, és töviről hegyire elmesélt mindent a lánynak. 

Vissza a főoldalra

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni…

Az élet egy hatalmas játék. Ettől azonban még nem vesszük félvállról. A felelősség éppen úgy hozzátartozik, mint az önfeledt bohóság. Ezt sosem szabad elfelejteni, amikor egy állatot magunkhoz veszünk. A gazda felelős gondoskodása határozza meg ugyanis az állat életének minden paraméterét. Az egészséges fejlődését minden értelemben. Ebbe pedig legalább annyira beletartozik az önfeledt játék, mint a megfelelő táplálás, vagy a nyugalmat és biztonságot adó saját hely kialakítása.

Semmit sem kaptam ingyen az élettől – beszélgetés Keresztes Ildikóval

Talán egykor még Ő maga sem gondolta, hogy egy Marosvásárhelyi törékeny kislány, aki a balettszínpadán szerette volna elkezdeni szárnybontogatásait, Magyarország legismertebb és egyik legsikeresebb énekesnője lesz. Megannyi dal, tömérdek színházi szerep, szinte minden létező díjat megkapott a szakmától, de mégis a közönség szeretete számára a mérvadó.

A krumpli 50 árnyalata (6 recepttel)

Nemhogy megenni (haha). Körülbelül 20 fajtát kóstoltunk a séfekkel, ízlelgettünk, megvitattuk, majd osztályoztuk is őket. Ha előtte nem is, aznap meg kellett állapítanom, hogy igazán királyi étel, és unalmasnak, egysíkúnak egyáltalán nem nevezhető. Bár rajongásom iránta igazából, legalább gyermekkorom óta tart. Nem véletlenül.

Gyertyaláng

Csend van. Állunk némán, egy pontra nézve. Csak a rögök kopognak egyhangúan. Néhol sírás hallatszik. A koporsó lassan eltűnik a föld alatt. A hant elkészült, a kis fakeresztet a helyére nyomják. A koszorúk következnek. Rátelepszenek a sírra, mint fajdalmunk fekete madarai. Az emberek elindulnak, ki-ki megy élete dolga után. Nem mozdulunk, fejünkben az együtt átélt események peregnek. Aztán menni kell, nincs tovább. November van. A levegőben már látszik a lehelet párája. Amerre nézünk, mindenütt apró lángok fénylenek, mint megannyi piciny lélek. Őt utoljára hagytuk, mint halála óta mindig. Körülötte gyertyák sokasága. Néma a fájdalom. Kétszemnyi ködön át nézem a képet a kereszten. Az emlékezés fényei bolyonganak a sötétben, hogy hajnalra összezsugorodjanak, majd utolsót lobbanva elenyésszenek, m int az élet.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVI. rész

- Miért ne? – vont vállat a férfi. Franknek nem kell elszámolnia a pezsgővel! – mondta, és Tess kezébe adta a poharat. A poharak csilingelve összekoccantak, és ők egymásra mosolyogva kiitták az italt. A kocsi lágyan fékezett a ZaZa bejárata előtt. Frank kipattant, és kinyitotta előttük az ajtót. Ramon belekarolt a lányba, a portás szélesre tárta előttük az ajtót, és a férfi bevezette Tesst a hotelbe. A hall fényűző pompája káprázatosan csillogott a hatalmas kristálycsillárok fényében. Ramon azonban nem lassított, és tökéletes helyismerettel kalauzolta át Tess az elegáns, diszkrét luxust sugárzó, teljesen üres étterembe. Tess csodálkozva nézett körül. Ennyire éreztetné hatását a válság?- gondolta magában. Nem hitte volna, hogy valaha üres éttermet lát egy luxus hotelben, pláne nem a Zaza-ban. A zenekar ezzel mit sem törődve halk swinget játszott, ami nagyon jól illett a hely hangulatához. Ramon megállt a csinos ültető hostess pultjánál és a lányra mosolygott.

Dorayaki – A japán palacsinta

Fontos tudnivaló, hogy a doryaki a japánok édes palacsintája. Kinézetében és állagában talán inkább a mi piskótánkra hasonlít, mégis teljesen más. A japánok tradicionálisan egy édes bab fajtát tesznek a a két palacsinta közé. Az elkészítése sokkal munkaigényesebb, mint a mi palacsintánké, de megéri elkészíteni. A tölteléket pedig helyettesíthetjük bármivel, amit szeretünk.

Számomra a zene egy nyelv

Szulák Andrea egyike azoknak a magyar állócsillagoknak, akiket a fiatalok és az idősek is egyformán kedvelnek. Ismerik a dalait, a színházi szerepeit és televíziós megjelenéseit. Hallottak már a lányáról, a magánéletéről és talán még az alkalmakat is idézik, mikor és hol látták őt akár élőben is fellépni. Azt azonban már sokkal kevesebben tudják, hogyan vált ismertté, hogyan viszonyul ahhoz, amit ma sztárságnak hívnak, hogyan próbálja megőrizni az emberségét és mit ad át ebből a lányának. És ami talán a legmeglepőbb, mi az, ami igazán kikapcsolja?