A szülés ideje olyan gyorsan eljött, hogy Tess igazából észre sem vette. Igaz, sok egyéb dolog kötötte le a figyelmét. A gyerek egy keddi napon döntött úgy, ideje megnézni a külvilágot. Tess éppen a szokásos idejét töltötte a Simons Agencynél, amikor valami meleget érzett maga alatt a széken. Bár egy pillanatra nem tudta mi történt, a száján már kis is szaladt az öntudatlan mondat:
- Azt hiszem, elfolyt a magzatvizem!
Mirjam persze rögvest intézkedett. Mire leértek, a taxi már ott állt a bejárat előtt. Az indiai sofőr vicces akcentusával fürge méhecskeként sürgölődött Tess körül, amíg végül betuszkolta magát a hátsó ülésre. Közben Mirjam azonnal hívta Ramont, és az apját, aztán Sut is. Aztán jött a szokásos, filmekben már ezerszer látott jelenet. Kórházbejárat, kerekes ágy, irány a szülőszoba. Tess a két fájás közötti időben fújtatott, és igyekezett a megfelelő légzési technikát használni, amit a terhes tornán és a szülési felkészítés során megtanult. Mire a férfiak megérkeztek, Tess már egy különszobában volt, és a fájásokkal küzdött. Ramon érkezett elsőként, aztán megérkezett apja is. Tőle tudta meg, hogy Susan és Josh is jönnek, de még nem értek ide. De nagy attrakció lettünk – gondolta két fájás között.
- Hogy fogják hívni a kicsit? – kérdezte az orvos.
- Ramon… – nyögte Tess.
- Micsoda?! – kérdezte élesen Simons. Ez hülyeség, miért adod neki az apja nevét? Remélem legalább amerikai állampolgár lesz!
- A mi fiunk, és olyan nevet adunk neki, amilyet akarunk! – vágott vissza Tess élesen. Különben meg kettősállampolgár lesz és kész!
- Ez őrültség! Mi értelme egy zűrös perui állampolgárságnak?! – replikázott Simons.
- Mert egyetlen gyerek vagyok, és a perui törvények szerint fontos, hogy legalább kettősállampolgár legyen! – mondta Ramon.
- Ugyan minek?! Talán az öröksége miatt? Mit örökölhet nálatok Ramon? Egy rozzant viskót és egy bizonytalan életet? Ne nevettesd ki magad! Az emberiség kilencven százaléka bármijét odaadná, ha amerikai állampolgár lehetne!
- Nem erről van szó, természetesen éppúgy lesz amerikai állampolgársága, mint perui és…
- Eléééég! – ordított Tess. Én szülöm ezt a gyereket, és nem ti! Az lesz a neve, amit én adok neki, és most mindenki kifelé!
- De én…- kezdte Ramon!
- Neeem! – sikította a lány. Mindenki!
A két nővér kiterelte a tanácstalan férfiakat az ajtón. Éppen akkor értek ki, amikor Susan és Josh megérkeztek.
- Hogy állunk? – kérdezte Josh.
- Éppen szül – mondta Ramon.
