- Hi, Tess – mondta apja.
- Sziasztok – köszönt vissza a lány.
- Éppen arról beszélgetünk Suval, hogy kit hívjunk meg az esküvődre, és ki az, akinek még véletlenül sem szabad szólnunk.
Tess lezökkent apja mellé, aztán unottan vállat vont.
- Ahogy gondolod.
- Csak nincs valami baj a lovagoddal? – kérdezte nővére kaján mosollyal, Tess hangulatára célozva.
- Bármiben is reménykedsz – éledt fel azonnal a lány harci kedve – vele semmi gond nincs. A nagyapja kórházba került, és Ramon bement hozzá.
- Eszerint hazament Peruba? Szólok a személyzetnek, hogy csak hármunknak terítsenek – emelkedett fel a kanapéról Simons.
Tess vágott egy fintort apjára, és élesen válaszolt.
- Nincs Peruban, de nem lesz itt ebédre.
Apja visszaült és érdeklődve nézte a lányát.
- Azt mondtad, bement a nagyapjához a kórházba.
- A nagyapja Texas Orthopedicben van – mondta nyugodtan Tess.
- Hogy hogy? – hökkent meg apja. Úgy tudom, külföldieket elég borsos áron gyógyítanak. Meg aztán már egy beteg utaztatása is egy kisebb vagyon.
Tess vállat vont.
- Ramon nagyapja valamikor itt dolgozott, és az akkor fel nem használt biztosításból futja.
- Nem szakadhatnánk le a témáról? Szerintem már eleget tudunk egy számunkra idegen öregemberről! – szólt bele Su is. Beszéljünk inkább az esküvődről!
- Nem értelek – fordult a lány nővére felé. Ramon azt mondta, kibékültetek - mondta savanyúan.
- Így igaz, húgocskám, de ettől még nem akarok összeveszni a fél családdal miatta.
Simons egyetértőleg bólintott.
- Úgy van, ezért fogjuk hajszálpontosan megtervezni, kiket hívunk meg a szertartásra és a vacsorára! Itt most nincs helye az érzelgősségnek lányok, sem annak, hogy ki volt az, aki korábban meghívott minket!
Tess értetlenül nézett rájuk.
- Akkor mi alapján akarod a meghívottak listáját összeállítani? – kérdezte értetlenül.
- Csak azok jöhetnek, akik az új rokonokkal – itt megállt, és ízlelgette a szót -, szóval az új rokonokkal kapcsolatban legalább elfogadóak lesznek.
Susan hangosan felkacagott.
- Elég szűk körű esküvőnek ígérkezik. Lehet, hogy elférünk itt a nappaliban is! Bár nem tudom, Ramon családja hány fővel képviselteti magát a jeles eseményen?
Simons összeráncolta a szemöldökét.
- Mi az, hogy hány fővel képviseltetik magukat? Eszerint idejönnek?
Tess még csak szólni sem tudott, csak a fejét kapkodta egyikről a másikra, akárha teniszmeccset nézne.
- Miért, mit gondoltál apa? A család egyetlen fiúgyermeke megnősül, a minimum, hogy idejönnek! – vizionálta Susan.
- Még csak az kéne! – horkant fel Simons. Hogy én fizessem csóringerék repülőjegyét és a szállodai szobájukat?! Na, azt már nem! Elég nekem a saját rokonságunk és…
- Álljatok le! – pattant fel Tess. Su, te vegyél vissza légy szíves, apa, te meg ne beszélj előre hülyeségeket! Ramon családja nagyon sajnálja, de nem tud eljönni az esküvőre! Remélem most boldogok és elégedettek vagytok!
- Nem jönnek? – döbbent meg Simons.
- Nem. Azok után, amit műveltetek Ramonnal, és úgy látom, ennek még most sincs vége, nem kell ezen csodálkoznotok! Szóval nyugodtan hívhattok akárkit, nem érdekel.
- Ennyi szabadságom hagy legyen – morogta Simons -, ha cehhet én állom!
Tess végignézett rajtuk, aztán megcsóválta a fejét és elindult a szobájába. A lépcsőn egy pillanatra visszafordult, lenézett apjára és nővérére.
- Egyébként szólhatsz Mariának, hogy csak két főre terítsen, ettől a kis diskurzustól elment az étvágyam!
Tess félve lépett be a kórházi szobába. Ramon nagyapját egy nappal a műtét után, már át is helyezték egy kényelmes, egy ágyas szobába. Vajon mit fog szólni az öreg, ha meglát? – kérdezte a lány magától. Tetszem majd neki? Végignézett magán, és elmosolyodott. Az biztos, hogy egész más vagyok, mint a perui lányok. Ettől kicsit magabiztosabb lett. Nem mintha lebecsülte volna a perui lányokat, csak úgy gondolta, Ramon nagyapja értékelni fogja ezt a különbözőséget. Mielőtt elindult volna otthonról, hosszan nézegette magát a tükörbe, és megállapította, ha nem is egy szépségkirálynő, de szégyenkeznivalója nincs, az biztos. Peresze nem az a szőkeség, ami Amerikában szépségidolnak számít, de szőkés, vöröses, barnás haja igazi kuriózum a maga nemében. A legszebb az egészben, hogy egyik sem igazán, és mégis mindegyik egyszerre. Egyszer a fodrásza mondta, ha Tess ilyen hajfestést kérne, ő bizony ezt így és ilyenre sohasem tudná előállítani. A lány akkor nem mutatta, de tizenhat évesen ez volt az a mondat, ami megalapozta azt a magabiztosságot, amivel akkori szerelmét, Tomot az esti randin minden előzmény nélkül megcsókolta. Osztálytársak voltak, és mindketten az első igazi tiniszerelem ösvényeit taposták, így nem igazán tudtak mit kezdeni egymással. Ez a csók volt az, ami igazi szerelemmé tette a kettejük közötti viszonyt. Tess szívesen emlékezett vissza Tomra. Az egyetlen férfi volt a régiek közül, akivel a mai napig tartotta a kapcsolatot, felesége és két gyereke ellenére. Igaz, nem csak Tommal, de Kathleennel a feleségével is baráti kapcsolatot ápolt. Kár, hogy az esküvőre nem tudnak eljönni – merengett magába. Azonban ez most nem igazán volt megoldható, mert Tom katonatisztként a Nato kötelékében Németországban állomásozott. Tess elhessegette a gondolatot, és kissé szorongva lenyomta az ajtókilincset. A nyíló ajtó hangjára Ramon azonnal megpördült az ágy mellett, Tessre mosolygott, elé lépett és megcsókolta. Aztán az ágyhoz kísérte. Az öreg félig ülve, kezét műtött lábán tartva, hunyorogva vizsgálgatta a lányt.
- Ő a nagyapám, ő pedig Tess.
- Jó napot kívánok - köszönt Tess zavartan.
Az öreg elnevette magát.
- Mi az, hogy jó napot kívánok? Hamarosan az unokám felesége leszel, hívj nyugodtan nagyapának, akárcsak ő!
Aztán Ramonra sandított, majd vissza a lányra.
- Különben, ha csak húsz évvel fiatalabb lennék, akkor én udvarolnék neked, és úgy lecsapnálak a kezéről, hogy észre sem venné!
- Köszönöm – mondta Tess, és önkéntelenül kezet nyújtott.
Az öreg óvatosan elfogadta a felé nyújtott kezet és a lányra mosolygott. Tess keze szinte eltűnt az öreg markában, és közben mélyen Tess szemébe nézett.
- Mindössze három dolgot kérek tőled, lányom. Azt, hogy szeressétek egymást, azt hogy látogassatok meg otthon, a haciendán, és unokákat, vagy egy tucattal!
Tess mélyen meghatódott. Könnyes szemmel bólintott, és tudta, hogy nyert. Nagyapa ugyanúgy szereti, mint Ramont, és boldog volt attól, hogy ez az érzés kölcsönös.
