BlogÚj! Megnyitás

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XXV. rész

Folytatásos regénysorozatunk huszonötödik része.

Nagyapja szelíd mosollyal nézte Ramont. Ramon megfogta az öreg eres kezét és megcsókolta.

- Köszönöm nagyapa.

Az öreg hamiskásan rámosolygott.

- Pár napig még itt maradok, láthatnám valamikor? – célzott Tessre.

Tess kicsit enerváltan érkezett haza. Ramon nélkül még az ebéd sem lesz az igazi – gondolta. Márpedig abban szinte biztos volt, hogy a férfi nem fog hazaérni. Persze fordított esetben ő is ezt tenné, ha a szeretett nagyapja kórházba kerülne. Még jó egy óra volt ebédig, amikor besétált a nappaliba. Apja és nővére ezúttal Josh nélkül kettesben iszogatott. Tess úgy gondolta, halkan köszön, aztán felsurran a saját szobájába. Nem volt igazán beszélgetős hangulatban, egy vitához – pláne veszekedéshez – végképp nem volt kedve. De mint általában az életben, a dolgok sokszor nem a kedvünk szerint alakulnak. Amikor apja meglátta, elmosolyodott, és intett üljön le.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XXV. rész

- Hi, Tess – mondta apja.

- Sziasztok – köszönt vissza a lány.

- Éppen arról beszélgetünk Suval, hogy kit hívjunk meg az esküvődre, és ki az, akinek még véletlenül sem szabad szólnunk.

Tess lezökkent apja mellé, aztán unottan vállat vont.

- Ahogy gondolod.

- Csak nincs valami baj a lovagoddal? – kérdezte nővére kaján mosollyal, Tess hangulatára célozva.

- Bármiben is reménykedsz – éledt fel azonnal a lány harci kedve – vele semmi gond nincs. A nagyapja kórházba került, és Ramon bement hozzá.

- Eszerint hazament Peruba? Szólok a személyzetnek, hogy csak hármunknak terítsenek – emelkedett fel a kanapéról Simons.

Tess vágott egy fintort apjára, és élesen válaszolt.

- Nincs Peruban, de nem lesz itt ebédre.

Apja visszaült és érdeklődve nézte a lányát.

- Azt mondtad, bement a nagyapjához a kórházba.

- A nagyapja Texas Orthopedicben van – mondta nyugodtan Tess.

- Hogy hogy? – hökkent meg apja. Úgy tudom, külföldieket elég borsos áron gyógyítanak. Meg aztán már egy beteg utaztatása is egy kisebb vagyon.

Tess vállat vont.

- Ramon nagyapja valamikor itt dolgozott, és az akkor fel nem használt biztosításból futja.

- Nem szakadhatnánk le a témáról? Szerintem már eleget tudunk egy számunkra idegen öregemberről! – szólt bele Su is. Beszéljünk inkább az esküvődről!

- Nem értelek – fordult a lány nővére felé. Ramon azt mondta, kibékültetek - mondta savanyúan.

- Így igaz, húgocskám, de ettől még nem akarok összeveszni a fél családdal miatta.

Simons egyetértőleg bólintott.

- Úgy van, ezért fogjuk hajszálpontosan megtervezni, kiket hívunk meg a szertartásra és a vacsorára! Itt most nincs helye az érzelgősségnek lányok, sem annak, hogy ki volt az, aki korábban meghívott minket!

Tess értetlenül nézett rájuk.

- Akkor mi alapján akarod a meghívottak listáját összeállítani? – kérdezte értetlenül.

- Csak azok jöhetnek, akik az új rokonokkal – itt megállt, és ízlelgette a szót -, szóval az új rokonokkal kapcsolatban legalább elfogadóak lesznek.

Susan hangosan felkacagott.

- Elég szűk körű esküvőnek ígérkezik. Lehet, hogy elférünk itt a nappaliban is! Bár nem tudom, Ramon családja hány fővel képviselteti magát a jeles eseményen?

Simons összeráncolta a szemöldökét.

- Mi az, hogy hány fővel képviseltetik magukat? Eszerint idejönnek?

Tess még csak szólni sem tudott, csak a fejét kapkodta egyikről a másikra, akárha teniszmeccset nézne.

- Miért, mit gondoltál apa? A család egyetlen fiúgyermeke megnősül, a minimum, hogy idejönnek! – vizionálta Susan.

- Még csak az kéne! – horkant fel Simons. Hogy én fizessem csóringerék repülőjegyét és a szállodai szobájukat?! Na, azt már nem! Elég nekem a saját rokonságunk és…

- Álljatok le! – pattant fel Tess. Su, te vegyél vissza légy szíves, apa, te meg ne beszélj előre hülyeségeket! Ramon családja nagyon sajnálja, de nem tud eljönni az esküvőre! Remélem most boldogok és elégedettek vagytok!

- Nem jönnek? – döbbent meg Simons.

- Nem. Azok után, amit műveltetek Ramonnal, és úgy látom, ennek még most sincs vége, nem kell ezen csodálkoznotok! Szóval nyugodtan hívhattok akárkit, nem érdekel.

- Ennyi szabadságom hagy legyen – morogta Simons -, ha cehhet én állom!

Tess végignézett rajtuk, aztán megcsóválta a fejét és elindult a szobájába. A lépcsőn egy pillanatra visszafordult, lenézett apjára és nővérére.

- Egyébként szólhatsz Mariának, hogy csak két főre terítsen, ettől a kis diskurzustól elment az étvágyam!

Tess félve lépett be a kórházi szobába. Ramon nagyapját egy nappal a műtét után, már át is helyezték egy kényelmes, egy ágyas szobába. Vajon mit fog szólni az öreg, ha meglát? – kérdezte a lány magától. Tetszem majd neki? Végignézett magán, és elmosolyodott. Az biztos, hogy egész más vagyok, mint a perui lányok. Ettől kicsit magabiztosabb lett. Nem mintha lebecsülte volna a perui lányokat, csak úgy gondolta, Ramon nagyapja értékelni fogja ezt a különbözőséget. Mielőtt elindult volna otthonról, hosszan nézegette magát a tükörbe, és megállapította, ha nem is egy szépségkirálynő, de szégyenkeznivalója nincs, az biztos. Peresze nem az a szőkeség, ami Amerikában szépségidolnak számít, de szőkés, vöröses, barnás haja igazi kuriózum a maga nemében. A legszebb az egészben, hogy egyik sem igazán, és mégis mindegyik egyszerre. Egyszer a fodrásza mondta, ha Tess ilyen hajfestést kérne, ő bizony ezt így és ilyenre sohasem tudná előállítani. A lány akkor nem mutatta, de tizenhat évesen ez volt az a mondat, ami megalapozta azt a magabiztosságot, amivel akkori szerelmét, Tomot az esti randin minden előzmény nélkül megcsókolta. Osztálytársak voltak, és mindketten az első igazi tiniszerelem ösvényeit taposták, így nem igazán tudtak mit kezdeni egymással. Ez a csók volt az, ami igazi szerelemmé tette a kettejük közötti viszonyt. Tess szívesen emlékezett vissza Tomra. Az egyetlen férfi volt a régiek közül, akivel a mai napig tartotta a kapcsolatot, felesége és két gyereke ellenére. Igaz, nem csak Tommal, de Kathleennel a feleségével is baráti kapcsolatot ápolt. Kár, hogy az esküvőre nem tudnak eljönni – merengett magába. Azonban ez most nem igazán volt megoldható, mert Tom katonatisztként a Nato kötelékében Németországban állomásozott. Tess elhessegette a gondolatot, és kissé szorongva lenyomta az ajtókilincset. A nyíló ajtó hangjára Ramon azonnal megpördült az ágy mellett, Tessre mosolygott, elé lépett és megcsókolta. Aztán az ágyhoz kísérte. Az öreg félig ülve, kezét műtött lábán tartva, hunyorogva vizsgálgatta a lányt.

- Ő a nagyapám, ő pedig Tess.

- Jó napot kívánok - köszönt Tess zavartan.

Az öreg elnevette magát.

- Mi az, hogy jó napot kívánok? Hamarosan az unokám felesége leszel, hívj nyugodtan nagyapának, akárcsak ő!

Aztán Ramonra sandított, majd vissza a lányra.

- Különben, ha csak húsz évvel fiatalabb lennék, akkor én udvarolnék neked, és úgy lecsapnálak a kezéről, hogy észre sem venné!

- Köszönöm – mondta Tess, és önkéntelenül kezet nyújtott.

Az öreg óvatosan elfogadta a felé nyújtott kezet és a lányra mosolygott. Tess keze szinte eltűnt az öreg markában, és közben mélyen Tess szemébe nézett.

- Mindössze három dolgot kérek tőled, lányom. Azt, hogy szeressétek egymást, azt hogy látogassatok meg otthon, a haciendán, és unokákat, vagy egy tucattal!

Tess mélyen meghatódott. Könnyes szemmel bólintott, és tudta, hogy nyert. Nagyapa ugyanúgy szereti, mint Ramont, és boldog volt attól, hogy ez az érzés kölcsönös.

Vissza a főoldalra

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni…

Az élet egy hatalmas játék. Ettől azonban még nem vesszük félvállról. A felelősség éppen úgy hozzátartozik, mint az önfeledt bohóság. Ezt sosem szabad elfelejteni, amikor egy állatot magunkhoz veszünk. A gazda felelős gondoskodása határozza meg ugyanis az állat életének minden paraméterét. Az egészséges fejlődését minden értelemben. Ebbe pedig legalább annyira beletartozik az önfeledt játék, mint a megfelelő táplálás, vagy a nyugalmat és biztonságot adó saját hely kialakítása.

Semmit sem kaptam ingyen az élettől – beszélgetés Keresztes Ildikóval

Talán egykor még Ő maga sem gondolta, hogy egy Marosvásárhelyi törékeny kislány, aki a balettszínpadán szerette volna elkezdeni szárnybontogatásait, Magyarország legismertebb és egyik legsikeresebb énekesnője lesz. Megannyi dal, tömérdek színházi szerep, szinte minden létező díjat megkapott a szakmától, de mégis a közönség szeretete számára a mérvadó.

A krumpli 50 árnyalata (6 recepttel)

Nemhogy megenni (haha). Körülbelül 20 fajtát kóstoltunk a séfekkel, ízlelgettünk, megvitattuk, majd osztályoztuk is őket. Ha előtte nem is, aznap meg kellett állapítanom, hogy igazán királyi étel, és unalmasnak, egysíkúnak egyáltalán nem nevezhető. Bár rajongásom iránta igazából, legalább gyermekkorom óta tart. Nem véletlenül.

Gyertyaláng

Csend van. Állunk némán, egy pontra nézve. Csak a rögök kopognak egyhangúan. Néhol sírás hallatszik. A koporsó lassan eltűnik a föld alatt. A hant elkészült, a kis fakeresztet a helyére nyomják. A koszorúk következnek. Rátelepszenek a sírra, mint fajdalmunk fekete madarai. Az emberek elindulnak, ki-ki megy élete dolga után. Nem mozdulunk, fejünkben az együtt átélt események peregnek. Aztán menni kell, nincs tovább. November van. A levegőben már látszik a lehelet párája. Amerre nézünk, mindenütt apró lángok fénylenek, mint megannyi piciny lélek. Őt utoljára hagytuk, mint halála óta mindig. Körülötte gyertyák sokasága. Néma a fájdalom. Kétszemnyi ködön át nézem a képet a kereszten. Az emlékezés fényei bolyonganak a sötétben, hogy hajnalra összezsugorodjanak, majd utolsót lobbanva elenyésszenek, m int az élet.

J. R. Matthew - Herceg fekete lovon XVI. rész

- Miért ne? – vont vállat a férfi. Franknek nem kell elszámolnia a pezsgővel! – mondta, és Tess kezébe adta a poharat. A poharak csilingelve összekoccantak, és ők egymásra mosolyogva kiitták az italt. A kocsi lágyan fékezett a ZaZa bejárata előtt. Frank kipattant, és kinyitotta előttük az ajtót. Ramon belekarolt a lányba, a portás szélesre tárta előttük az ajtót, és a férfi bevezette Tesst a hotelbe. A hall fényűző pompája káprázatosan csillogott a hatalmas kristálycsillárok fényében. Ramon azonban nem lassított, és tökéletes helyismerettel kalauzolta át Tess az elegáns, diszkrét luxust sugárzó, teljesen üres étterembe. Tess csodálkozva nézett körül. Ennyire éreztetné hatását a válság?- gondolta magában. Nem hitte volna, hogy valaha üres éttermet lát egy luxus hotelben, pláne nem a Zaza-ban. A zenekar ezzel mit sem törődve halk swinget játszott, ami nagyon jól illett a hely hangulatához. Ramon megállt a csinos ültető hostess pultjánál és a lányra mosolygott.

Dorayaki – A japán palacsinta

Fontos tudnivaló, hogy a doryaki a japánok édes palacsintája. Kinézetében és állagában talán inkább a mi piskótánkra hasonlít, mégis teljesen más. A japánok tradicionálisan egy édes bab fajtát tesznek a a két palacsinta közé. Az elkészítése sokkal munkaigényesebb, mint a mi palacsintánké, de megéri elkészíteni. A tölteléket pedig helyettesíthetjük bármivel, amit szeretünk.

Számomra a zene egy nyelv

Szulák Andrea egyike azoknak a magyar állócsillagoknak, akiket a fiatalok és az idősek is egyformán kedvelnek. Ismerik a dalait, a színházi szerepeit és televíziós megjelenéseit. Hallottak már a lányáról, a magánéletéről és talán még az alkalmakat is idézik, mikor és hol látták őt akár élőben is fellépni. Azt azonban már sokkal kevesebben tudják, hogyan vált ismertté, hogyan viszonyul ahhoz, amit ma sztárságnak hívnak, hogyan próbálja megőrizni az emberségét és mit ad át ebből a lányának. És ami talán a legmeglepőbb, mi az, ami igazán kikapcsolja?