A család a házasság után sem volt igazán tehetős, sőt, inkább a kispolgár kategóriába tartoztak. Jávor Pálék már hárman voltak testvérek, amikor sokszori költözést követően az édesanyja egy kis fűszeres üzletet (zöldség – gyümölccsel kiegészítve) nyitott a városban.

Édesapja tanult embernek szerette volna látni, ezért az Állami Főreál Iskolába íratta, de Jávor Pál nem igazán kedvelte a kötöttséget, és a Főreál órái helyett az Apolló és az Uránia mozikat látogatta.

Amikor kitört az I. Világháború, Jávor Pál leveleket kézbesített a frontos harcoló katonáknak. Olyannyira komolyan vette ezt a szolgálatát, hogy az édesanyja kénytelen volt a tábori csendőrséggel megkerestetni.

A háború után Jávor Pál döntés előtt állt. Arad – és egész Erdély – Romániához került, és Jávor egy dologban biztos volt: nem akart Romániában élni. Magyar volt ízig – vérig. Mégis inkább úgy gondolta, hogy Dániában telepedik le.

Akkoriban újságíró gyakornok volt Aradon, és munkásságával mindent megtett azért, hogy Románia kiutasítsa az országból. Ezt sikerült is elérnie és vonattal elindult Magyarországon át Dániába. Csakhogy azokban a zavaros háború utáni években nem volt egyszerű még ez utazás sem. Ma már nem tudjuk, mi történt, de tény, hogy az Aradon vásárolt menetjegyét Budapesten érvénytelenítették, így nem tudott tovább utazni. A patthelyzetet azonban Jávor Pál kiválóan megoldotta.

Amikor már látta, hogy nem utazhat tovább, úgy döntött, hogy színész lesz, és meg is kezdte a tanulmányait a Színművészeti Akadémián. Azonban mégsem ott lett színész, mert a színi tanulmányait már az Országos Színiegyesületnél fejezte be (1922-ben).

Ezt követően két évig Budapesten a Renaissance Színházban játszott, majd elszerződött Székesfehérvárra , aztán Szegedre. Végül 1928-ban visszatért Budapestre, a Magyar Színházhoz, de emellett vendégművészként játszott az Operett Színházban és a Belvárosi Színházban is.

Ez követően hosszabb periódusok következtek, hiszen öt évig (1930 – 1935) a Vígszínház, majd kilenc évig (1935 – 1944) a Nemzeti Színház színésze volt.

És persze ezekben az időkben – kora amorózója volt – sorra jöttek a filmszerepek is. Néhány cím a legsikeresebbek közül: Csak egy kislány, Hyppolit, A szerelem nem szégyen, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Egy tál lencse, Fűszer és Csemege (ezzel nézőszámot döntöttek), A tanítónő, Madách, Halálos tavasz, Igen vagy nem, Sok hűhó semmiért, Egy csók és más semmi.

Olyan dívák voltak a partnerei, mint Karády Katalin, Muráti Lili, Simon Erzsi, Szeleczky Zita, Tolnay Klári és Turay Ida.

Jávor Pál 1934-ben megnősült. Ahogy a szüleitől látta, szerelemből. Egy gazdag zsidó mágnás özvegy, gyermekeit addig egyedül nevelő lányát – Landesmann Olga – vett el feleségül. És ennek később sok hátránya volt. A németek 1944-ben elhurcolták és nyugatra hajszolták (Sopronkőhidára). Nem kis szerencsével túlélte a háborút és 1945-ban már ismét a Magyar Színházban játszott, majd 1946-ban a Művész Színházban kapott szerepeket. 1946-tól az Egyesült Államokban turnézott (Süle Mihály társulatával), sőt kisebb szerepeket még hollywoodi produkciókban is kapott. Ám nem érezte jól magát az Egyesült Államokban. Honvágya volt, és nem aratott akkora sikereket, mint Magyarországon. Így eztán 1956-ban elfogadott egy Izraeli felkérést aztán hazatért.

Itthon a szakma és a közönség egyaránt kitörő örömmel fogadta, ám egészsége ekkor már meggyengült. A színpadon sok szerepet eljátszott még, de filmben már csak egyben szerepelt, pontosabban már abban sem, mert betegsége miatt vissza kellett adnia a szerepet (Páger Antal játszotta el végül). 1959-ben még elszerződött a Nemzeti Színházhoz, ami nagy elégtétel volt számára, mert korábban a meggyőződéses kommunista Major Tamás elküldte a színháztól. Azonban már egyetlen szerepben sem tudott a közönség elé állni és 1959. augusztus 14-én elhunyt.