BlogÚj! Megnyitás

Közel és mégis távol…

A demencia és a hétköznapok.

A demencia - a szellemi képességek, funkciók hanyatlását magába foglaló tünetegyüttes kérdés körét érintő cikkünk folytatásában kissé más szemszögből közelítjük meg a problémát. Eddig megismerhettük magát a fogalmat, a jellemző tüneteket, az egyes stádiumok ismérveit. Felvetődik azonban a kérdés, hogy mit tehetünk a hétköznapokban, ha ismerőseink, rokonaink, vagy akár szűkebb családunk körében találkozunk a problémával.

A cikk címében szereplő ellentmondás bizony nagyon is jellemző a demenciával élők esetében. Elég arra a helyzetre gondolnunk, amikor az érintett memóriazavara következtében elfelejti hova tette néhány perce a lakáskulcsát, ugyanakkor képes akár több évtizeddel korábbi emlékeket is felidézni. Igaz lehet ez az ellentmondás a demenciával élő személy hozzátartozói kapcsán is. Hisz egy régóta ismert, hozzájuk közel álló személy megváltozik, távolodik tőlük…ismerős, szeretett személyből kiismerhetetlenné válik.

Demenciában szenvedni….demenciával élni ?

Bizony, nem mindegy. Mint minden betegség, tünetegyüttes kapcsán, itt is hatalmas jelentősége van a korai felismerésnek, mely családi környezetben élő személyek esetén a hozzátartozók, laikusok felelőssége is. Sajnos az a tény, hogy az ilyen és hasonló problémák gyakran szégyenérzetet váltanak ki mind az érintettből, mind a hozzátartozókból, nem könnyíti meg ennek lehetőségét. Pedig a korai diagnózis több szempontból is fontos. Egyrészt a folyamat korai stádiumban felismerve bizonyítottan lassítható, másrészt a családtagok, és maga az érintett is időt nyer, akár felkészülhet, ismereteket nyerhet a várható állapotváltozásról. Így valóban nem szenvedésről, hanem egy egészségügyi problémával való tartós együttélésről beszélhetünk, ami minőségi különbség.

Közel és mégis távol…

Ha már egyértelmű a diagnózis

Ugorjunk kicsit az időben. Ha megjelentek a tünetek, megtörtént a korai felismerés, hogyan tudjuk laikusként kezelni a kialakult helyzetet? Hogyan tudunk például megfelelően kommunikálni, vagy segíteni idős hozzátartozónkat, a mindennapi tevékenységek során? A továbbiakban néhány praktikus tanács következik.

„Jól csak a szívével lát az ember”

Sokan ismerik az idézetet Saint-Exupéry remekművéből,A kis hercegből. Különösen igaz ez a kijelentés a demenciával élők esetében. Tudatuk, gyakran érzékszerveik is tompulnak, a velük történő kommunikáció nehézségekbe ütközik. Öntudatuk, akaratuk, érzéseik azonban nagyon is jelen vannak. Az észérvek hatástalanná válnak, ilyen helyzetben az érzelmi kommunikáció kerül előtérbe.

A demenciával élők gyakran nehezen találnak szavakat, kifejezéseket. Nem, vagy nehezen tudnak koncentrálni, gyakran „fonalat vesztenek” egy beszélgetés során. Érzékenyek a hangok erejére magasságára, az érintésre.

Hogyan célszerű a demenciával élővel kommunikálni?

Hanghordozásunk legyen gondoskodó, megnyugtató, tartsunk szemkontaktust. Fontos az érintés, ügyeljünk testbeszédünkre.

Ne érveljünk, ne vitatkozzunk, hisz míg mi gondolataink mentén érvelünk, őket érzéseik vezérlik!

Közel és mégis távol…

Dolgom van..de hol és mi?

A kommunikációs zavarokon túl a hétköznapok másik problémája lehet az eltévedés, elkóborlás. Felmérések szerint, a demenciával élők kétharmada hajlamos erre. Nagyon gyakran érzik úgy az érintettek, hogy kötelezettségeik vannak. Felidéződnek a régmúlt emlékei, az iskolás évek, a munkahely, vagy akár a katonaévek. Mindezek indokul szolgálnak a valójában céltalan bolyongáshoz.

Fontos, hogy az érintettnél legyen személyazonosságot igazoló dokumentum, vagy akár azonosításra alkalmas karszalag, a hozzátartozók telefonszámával, elérhetőségével. Ugyanilyen lényeges, hogy a lakókörnyezetben, lakó közösségben legyen azzal mindenki tisztában, hogy elkóborlásra hajlamos személy él köztük.

Az előbb még megvolt….

Bár a modern, hajszolt világban, egészséges fiatal emberek esetében is megesik, hogy nem találják használati tárgyaikat, fokozottan igaz ez a demenciával élők esetén. Nem pusztán a feledékenységről van azonban szó. A beteg hajlamos lehet a pakolásra, rejtegetésre, gyűjtögetésre. Mit tehetünk ebben az esetben?

Fontos, hogy a beteg környezetében ne maradjanak elő fontos okmányok, tárgyak (például kulcsok) Érdemes átnézni rendszeresen a lakókörnyezetet. Nem egyszer a demenciával élők rejtekhelyeket alakítanak ki, ahol aztán felhalmozódnak az elveszetnek hitt tárgyak. Könnyen meglehet, hogy a pakolás pótcselekvés, az érintettnek fájdalmai vannak, éhes, azonban nem képes problémáját megfogalmazni.

A teljesség igénye nélkül próbáltunk néhány olyan kérdést kiemelni, amivel nap, mint nap szembesülhetnek a demenciával élők hozzátartozói, gondozói. Bármennyire is nehéz ezen helyzetek kezelése, soha ne tévesszük szem elől, hogy ezek problémák betegségből, kóros állapotból fakadnak !

A témakörrel kapcsolatos további hasznos információk elérhetőek a www.demencia.hu , illetve a www . indainfo .hu weboldalakon.

Németh Zoltán

vezető ápoló

szociális minőségmenedzser

Vissza a főoldalra

Közel és mégis távol…

A demencia - a szellemi képességek, funkciók hanyatlását magába foglaló tünetegyüttes kérdés körét érintő cikkünk folytatásában kissé más szemszögből közelítjük meg a problémát. Eddig megismerhettük magát a fogalmat, a jellemző tüneteket, az egyes stádiumok ismérveit. Felvetődik azonban a kérdés, hogy mit tehetünk a hétköznapokban, ha ismerőseink, rokonaink, vagy akár szűkebb családunk körében találkozunk a problémával.

A zenével fejezem ki az érzéseimet

Wolf Kati az Eurovízióval lett sztár itthon és ismert külföldön. Bár a hangja – a VUK főcímdalával – már gyerek korában ismert volt, mégis csak sokkal később, már családanyaként vált sztárrá. Nem használta ki Erkel Ferenc díjas zeneszerző édesapja nevét és ismertségét, hanem a nehezebb utat választva maga vívta ki a sikert önmagának. Hogy aztán sztárként és édesanyaként a lehető legtöbbet nyújtsa nekünk és a családjának. Talán ezért is áll közel oly sokak szívéhez.

Sugallatok

Eredetileg a pályájáról szóló interjúra készültem Für Anikó Jászai Mari díjas érdemes színésznővel, de végül sokkal több lett ennél. Egy tartalmas beszélgetés, amiben a pályafutása mellett érintettük az élet fontos kérdéseit, az életét befolyásoló sugallatokat és a családi kapcsolatait. Mert az nem igazán szokványos, hogy valaki fél a nyilvános szerepléstől, és az Iparművészeti Főiskolára készül, aztán végül a Színművészetin köt ki. Mint ahogyan az sem, hogy valaki húsz évesen nevet vált, egykeként születik, most mégis két testvére van. Ez éppoly csoda, mint az, hogy valaki ugyanabban az öltözőben készül, ugyanazon a színpadon lép fel, mégis más színházban játszik.

Nem vagyok híve a tiltásnak!

Katus Attila hatszoros aerobik világbajnok, mégis egy tv műsor kellett ahhoz, hogy igazán ismertté váljon. A Szombat esti láz volt az, ami igazán sztárrá tette. Olyan sztárrá, aki ennek ellenére megmaradt embernek. A legfőbb hivatásának azt tartja, ha segíthet az embereknek. Sporttal, előadásokkal, étkezési tanácsokkal és minden egyébbel, ami az életmód változtatáshoz – és nem váltáshoz - kell. És nem csak felnőtteknek. Évente 50 - 100 iskolába látogat el, hogy gyerekeket - köztük nagyon sok hátrányos helyzetű gyereket - a sport és az egészséges életmód felé tereljen.

Karácsonyi készítsd magad – hogy együtt legyen a család

Sokan azt gondolják, hogy egy karácsonyi dekoráció elkészítése meghaladja a képességeiket, és inkább a vásárlás felé mozdulnak. Pedig, ha egy kicsit szétnéznének a neten, egy csomó olyan ötletet láthatnak, amelyek kivétel nélkül látványosak és mégis könnyen elkészíthetőek. És ami talán még fontosabb, együtt csinálhatja az egész család. Ez pedig remek és szórakoztató alkalom az együttlétre. Majd egy hónap van karácsonyig, szóval még nem késő belevágnotok.

Semmit sem kaptam ingyen az élettől – beszélgetés Keresztes Ildikóval

Talán egykor még Ő maga sem gondolta, hogy egy Marosvásárhelyi törékeny kislány, aki a balettszínpadán szerette volna elkezdeni szárnybontogatásait, Magyarország legismertebb és egyik legsikeresebb énekesnője lesz. Megannyi dal, tömérdek színházi szerep, szinte minden létező díjat megkapott a szakmától, de mégis a közönség szeretete számára a mérvadó.

Akár a mesében

Amikor reggel felébredtem, fogalmam sem volt arról, hogy ez egy különleges nap lesz számomra. Csináltam a reggeli rutinomat, aztán elköszöntem a feleségemtől és elindultam a szerkesztőségbe. A metró megállóban sodródtam a tömeggel, aztán ritkult a nép és én kicsit fellélegeztem. A fejemben már az előttem álló feladatok voltak. Aztán egyszer csak valaki a nevemet kiáltotta. Nem törődtem vele, más is kaphatta ugyanazt a keresztnevet, mint én. De valami mégis megállított. Ezt a hangot én valahonnan ismerem. Megfordultam és az emberek között keresgéltem a női hang gazdáját. És akkor megláttam őt.