Kutya a lakásban: ősz

Mert bizony teljesen mást igényelnek négylábú barátaink ősszel, mint a nyári melegben. Ilyenkor általában kevesebb időt tölthetnek a szabadban, ez pedig komoly problémákat okozhat.

A nyár több szempontból is könnyebb a gazdik számára. Ilyenkor nekünk is több kedvünk van odakint lenni. Hosszabbak a reggeli és esti séták, és többször kerül sor a közös játékokra is. Aztán ott vannak a gyerekeink, unokáink is, akikre a szünidőben bátran támaszkodhatunk, hiszen ők éppúgy szeretik négylábú társainkat, mint mi. Ám nem tehetünk semmit, mert az ősz akkor is beköszönt, ha mi ezt nem szeretnénk, és bizony a gyerekeknek, unokáknak is iskolában ilyenkor a helye.

A legfontosabb talán az, hogy észrevegyük, ha kutyapajtásunkkal valami baj van. Na, jó, de hogyan? Az igazság az, hogy ez nem olyan nagy ördöngösség. Már csak azért sem, mert kutyánk ezt igyekszik jelezni számunkra.

Persze mi ezeknek a jeleknek általában nem örülünk, mert valamilyen problémához köthetők. Kutyusunk őrülten rohangál fel és alá a lakásban, délutánra, mire hazaérünk, cafatokra tépi a papucsokat, megrágja a székeket, vagy összepisili a szőnyeget. 

A megoldás sajnos nem egyszerű. Nem elég egyetlen dolgot megtennünk, hanem események egész sorát kell elindítanunk.

Az első az, hogy adjuk meg a kutyánknak, amit a teste megkövetel: elegendő mozgást! A bajok egyik – és talán legfontosabb – oka, hogy négylábú kedvencünk nem mozoghat eleget. Gondoljuk csak bele magunkat az ő helyzetébe. Vagy eleget mozog ahhoz, hogy egészséges maradhasson, vagy megbetegszik. Mi melyiket választanánk? Azt gondolom, a válasz egyértelmű. Nagy valószínűséggel mi is fel és alá rohangálnánk a lakásban, hogy kielégítsük a mozgásigényünket.

Az első és legfontosabb tehát az, hogy adjuk meg neki azt a mozgás mennyiséget, amire szüksége van. Csináljunk vele közös programokat, amelyeken egyrészt lefárad, másrészt érzi a törődésünket és a szeretetünket. Ha ez nekünk egyedül nem megy, de van valaki, akit négylábú barátunk szeret, kérjünk segítséget a családtól vagy a barátainktól. Mert ha nem tesszük, további károkozásra és hosszabb távon egy komolyabb betegségre és jelentős állatorvosi költségre számíthatunk.

Nem, sajnos ez csak az első lépés. Ha már a mozgásigényét megoldottuk, akkor azzal is törődnünk kell, hogy elég időt töltsünk vele együtt. A kutyánkat mi választottuk társul, nem ő kérte, hogy vegyük őt magunkhoz. Velünk szocializálódott, és igényli a társaságunkat. Lássuk be, mi sem szeretünk sokáig egyedül lenni, mert az káros az egészségünkre (persze, vannak, akik kimondottan szeretik a magányt). Ezért ősszel különösen fontos, hogy több időt töltsünk együtt kutyánkkal, mert akár hisszük, akár nem, a kutyák is magányosak lehessenek. És ha magányosak, akkor éppúgy jön a depresszió, mint nálunk, embereknél. Ami éppolyan bajokat okoz neki, mint nekünk. Tehát, ami nagyon fontos, attól, hogy ősz lett, ne töltsünk kevesebb időt kedvenceinkkel, mint amit eddig megszoktak tőlünk.

Emellett az is fontos, hogy legyen nekik saját helyük a lakásban. Egy zug, egy kuckó, ami az övék. Ahová el tudnak vonulni aludni, vagy csak pihenni egy kiadósat a velünk való futkározást követően. Ha nagyon „össze vagyunk nőve”, akkor lehet neki valamilyen tárgya, amin a gazdi szagát érezheti. Ez ugyanis fokozza kutya barátunk biztonságérzetét.

Persze mindez nem azt jelenti, hogy a nevelést teljesen elhanyagoljuk. Legyünk következetesek, éppúgy, ahogy korábban. A kutyánk ezt már megtanulta, megszokta, számára nem jelent problémát betartani a korábban lefektetett szabályrendszert. Ha viszont szabadjára engedjük, az zavart okozhat a kapcsolatunkban. Nem is beszélve az anyagi károkról, amelyeket következetlenségünk miatt szenvedünk el.