Kutyám, kutyám, mond meg nékem…

Talán az a baj, nem vagyok és nem voltam soha kutató. Igazából nem is értem a metodikát, ami alapján ezt a listát a kutatók fel tudták állítani. Világ életemben volt kutyám. Azt, hogy melyik volt a legokosabb – németjuhász, dalmata, berni pásztor, kuvasz, sétatéri keverék – nem tudnám megmondani. Mindegyiket másért szerettem.

1, Border Collie. Szimpatikus kutyafajta, ellenzői nincsenek, így az eredményt sem kérdőjelezi meg senki. A Collie-k nagyon intelligens, jól tanítható kutyák, akik a legkeményebb munkát is elvégzik.

2, Uszkár. Az ő helyezésük viszont már bizonnyal megosztóbb lehet. Az uszkárokat vagy szereti az ember, vagy nem. Viszont nagyon jól tanítható és nyugodt kutyák. 

3, Német juhász. Nos, ebben az esetben nem hiszem, hogy különösebb meglepetés lenne a helyezésük. Ismerve a Rex filmsorozatot legalábbis nemigen merül fel kétség. Nagyon hűséges, jól képezhető, remek őrző védők.

4, Golden retriver. Kimondottan szép kutyák. Okosak, nyugodtak, ugyanakkor játékosak, igazi gazdi kedvencei. A türelmességük miatt egyre több közöttük a vakvezető kutya.

5, Doberman. Szintén a meglepetés kategória, hogy befértek a TOP 10-be. Viszont a kutatás szerint amellett, hogy erősek, kitartóak, energikusak és kiváló őrző – védők, nagyfokú lojalitás van bennük a gazdi családja iránt.

6, Shetlandi juhász. Ha valakinek gondot okozna a kinézetük, hát képzeljen el egy kisebb fajta skót juhászt. Nagyon intelligens, hűséges és élénk kutyák.

7, Labrador retriver. Nos, ők is azok közé tartoznak, akiket talán kevéssé ismerünk. Ettől függetlenül a felmérés alapján elmondható, hogy kedves, engedékeny és játékos, mondhatni, igazi családi kutya.

8, Papillon. Az egyetlen igazi kistermetű kutya a TOP 10-ben. Okos, aranyos, vidám és szerethető. Nem mellékesen igen dekoratív is.

9, Rotweiler. Engedelmes, megbízható és kiváló „hatósági” kutya (rendőr, mentő, stb.), aki határozott gazdát kíván.

10, Ausztrál pásztorkutya. ha szépségversenyről lenne szó, biztosan nem kerülhetett volna be az elsők közé. Megbízható őrző – védő és munkakutya.

Bárki, aki azt gondolja, hogy a szellemi képességeimmel baj van, az téved. Illetve eddig nem volt ilyen panasz. Szóval, a fent olvasottakat érdemes fenntartással kezelni. Hogy miért? Azért, mert ez úton is jelezném a kutatást végzőknek, ha még más ezt nem tette volna meg, hogy a kutyák éppúgy nem egyformák, mint az emberek. Hiába tartoznak egy fajtába, mindegyikük önálló egyéniség. És ez akkor is így van, ha egy fajtába tartoznak. Talán olyan ez, mintha közöttünk emberek között próbálnánk meghatározni, hogy mely nép a legokosabb.

Vegyük talán a saját tapasztalatomat. A német juhászom (Anke), igazi nyomozó kutya volt, aki a nyugdíjas éveit töltötte nálunk (hála nagyapámnak, aki azzal, hogy elhozta nekem, az életét mentette meg). Kimondottan okos és ügyes kutya volt. Parancsra megcsinált mindent. Egyetlen gyengéje volt: a macskák. Olyankor mondhattam én, amit akartam. Négy kerítésen is átugorva – a kiképzésénél fogva nem volt akadály előtte – üldözte szegény cirmosokat, amíg valahová fel tudtak menekülni. Aztán ott volt Pongó, a lányom kedvenc dalmatája. Ha engem kérdeznének, a világ legbutább kutyája volt. De olyan hűséges, minket mindentől védő bátor kutyával, mint ő volt, még nem találkoztam. Aztán ott volt a legjobb barátom, Boby, akit mi csak Bobnak hívtuk. Fantasztikusan okos, jó lelkű, hűséges és szeretnivaló Berni pásztor volt, de nem tartozott a bátor házőrzők közé a legjobb indulattal sem. A legokosabb mégis talán Kópé volt. Egy végtelenül ronda, sétatéri keverék, akit a kóborlásból mentettünk ki azzal, hogy enni – inni adtunk neki egy meleg, nyári napon. Az autista lányunk rajta tanulta meg, milyen a kutya. A kissé mogorva, de nagyon okos állat egy pillanat alatt „levette”, hogy egy beteg gyerekkel van dolga, és moccanás, hang nélkül tűrte, hogy a lányom felemelje a farkát, aztán belenézzen a szájába, megnyomorgassa balról és jobbról, felemelje és belenézzen a füleibe. 

Szóval, azt gondolom, kutatás ide, vagy oda, a fenti lista csak érdekesség, kéretik nem komolyan venni…

MR