Kutyával könnyebb…

- Az előző munkahelyemen egyszer előfordult, hogy az igazgató az otthonában volt kénytelen vezetői megbeszélést tartani egy sérülés miatt. Mivel volt kutyája, senkit nem zavart, hogy végig jelen volt. Ott is éreztem, hogy oldottabb volt a hangulat a megbeszélés során. Jól esett, hogy a kutya ott is többször odajött hozzám, odahozta a labdát, szívesen vette, ha megsimogattam. Ez a megbeszélés egyébként jól érezhetően oldottabb és meglepően eredményesebb volt, mint az irodában megszokott, kicsit feszélyezettebb munkaértekezletek. A többiekre is jó hatást gyakorolt az oldottabb forma. Nem csak a környezetváltozás, hanem a négylábú jelenléte, kedvessége, reakciói is hatottak. De ez csupán egy egyszeri eset volt. Tulajdonképpen ugyanígy egy élethelyzet eredménye.

- Bár az első alkalmat a véletlen hozta számomra, azóta tudatosan van jelen a megbeszélések, konzultációk során a kutyus. Az első ilyen alkalom végén belőlem spontán kibuggyanó megjegyzés, hogy kutyával könnyebb, arra sarkalt, hogy többször át akarjam élni ezt a plusz élményt. mert nem vonta el a figyelmemet a témákról, viszont az én feszültségmentesebb állapotom a megoldás orientált fókuszt is közelebb hozta. További pozitívum az is, bizonyos tekintetben másként látok helyzeteket. Alapvetően távolságtartó, bizonyos szituációkban talán kissé merev is voltam. Nem ritkán sarkosabb megfogalmazásokkal, nézetekkel, amelyeken nagyon nehezen változtattam. A kutya jelenléte persze önmagában kevés lett volna. A konzultációk sora, a coaching hatása, a tanácsadói felvetések, új nézőpontok sokat változtattak, lazítottak, formáltak a nézőpontokon. Változtam a döntéshozatali attitűdömben is. A kutyás megbeszélések számomra megkönnyítették ezt a folyamatot. Könnyebben mentem át egy-egy nézőpont váltáson. Képessé váltam más nézőpontokkal azonosulni, amelyek több oldalról vettek figyelembe tényezőket, és ez jót tett.

- Valóban. Nekem nem lett családom, gyerekem. Korábban sem éreztem a kutyatartás szükségét bár mindig kedvesek voltak számomra. Nemrég egy ismerősöm arra kért, hogy segítsek megmenteni egy kutyát, akit a gazdája nem tud tovább eltartani. Az új gazda keresése kapcsán nagyon megkedveltem az állatot, és végül is felajánlottam, hogy szívesen gondoskodom róla. Örökbe fogadom őt.

- Arra nem sarkalt, hogy saját kutyára vágyjak. Nem mentem el sem kereskedőhöz, sem állat menhelyre, hogy naponta átéljem a kutyás lét élményét, és ilyen gyökeresen átalakítsam az életritmusomat. A találkozók során örültem, hogy ott van. De ezek az alkalmak kielégítettek. Nem vágytam több kontaktusra. Azonban amikor az élet elém sodorta a helyzetet, hogy segítsek egy kutya sorsának alakulásában, akkor létrejött az az együtt állás, ami kiváltotta bennem a kutyás lét elfogadásának lehetőségét. Néhány találkozó alatt ugyanis elkezdtem megszeretni, és úgy éreztem, hogy nálam biztos helye van. Én jó gazdája tudok lenni. Bevallom, ehhez kellettek ezek a találkozások. Az élmény, amikor a kutya új helyét kerestük, és láttam, hogy az eredeti gazdája mennyire kötődik az állathoz. Nem volt hely, ahonnan nem könnyes szemmel jött el, amikor megnézte a jelentkezőket. Mert látni akarta a potenciális gazda-jelölteket, a helyet, ahová a kutya kerülhet, ha már ez a rettenetesen nehéz helyzet előállt. Néhány ilyen helykereső út megvalósulásában segítettem. Néztem az egész folyamatot, és ezek az utak egyre közelebb vittek az elhatározáshoz. Örülök, hogy végül is én lettem az örökbe fogadó.

- Sokat finomodtam mellette. Jobban ki tudom fejezni az érzéseimet, a szeretetemet. Nem csak iránta, hanem az emberekkel kapcsolatban is empátiásabb lettem. Több szempontból rugalmasabb és spontánabb vagyok. Javult a stressz tűrő képességem. Ha kényelmetlen helyzetek érnek, vagy feszülten megyek haza, a kutya öröme által azonnal elillan ez a kellemetlen állapot. Jobban össze tudom hangolni a munkám és a magán szektorom egyensúlyát. Létre tudom hozni ezt az egyensúlyt azáltal, hogy a feszültségek gyorsabban kioldódnak. Másként mérlegelek emberi helyzeteket is. Talán megengedőbb vagyok az emberekkel szemben is. Megtanultam, hogy a kutyát ki kell zökkenteni az állapotából, ha pozitív változást akarunk elérni egy konfliktusos helyzetben. Ezt a képességet mára sikerült a humán területre is átvinni. Ez a vezetői működésemben is segít egy-egy munkahelyi szituációban.

- Meg kellett állapítanom, hogy a kutya nagy mértékben szeretetforrás. Méghozzá önzetlen. Nem kér, nem követel, nincsenek kritériumok és feltételek. Hűség van, ragaszkodás van, lojalitás van. Azt mondják, a kutya az ember legjobb barátja. 100%-ban így van. Annyira hálás a gondoskodásért. Amikor megjövök, szinte a nyakamba ugrik. Percekig tart a boldogságának kifejezése, ahogy az érkezésem láttán örül. Amikor sétálni, vagy kirándulni megyünk, lázas örömében köröket fut az előszobában. Boldog, amikor ráteszem a pórázt. Imádja az együttléteket. Nyugodtan fekszik mellettem, amikor valamit csinálok. Nem tágít mellőlem. Figyelemre sarkall úgy, hogy az nem teher. Reggel, amikor érzékeli, hogy felébredtem, játékosan mellém hemperedik szinte kitúr az ágyamból. Olyan hangokat ad ki, ami nem ugatás, hanem a szeretetteli elégedettség hangja. Azt is jó nézni, amikor alszik. Csendben figyelni őt. A játékát, a mozdulatait, a reakcióit szemlélni. Gond nélkül a magamé elé helyezem a róla való gondoskodást, és ez egyáltalán nem okoz feszültséget, terhet. Egyébként vicces, amikor valamit közölni akar, és ezt ugatással fejezi ki. Simán „kiugat” az ágyból, ha úgy véli, nagyon elhúzódik a felkelés ideje, tolódik a reggeli sétaidő. Hidegben, hőségben, esőben is ki kell menni vele, így talán környezettűrőbb lettem. Kevéssé bosszantanak a külső körülmények. Szempont, hogy ő otthon vár, ezért az időbeosztásban ez fontos fókusz. Egyébként a napi 2-3 óra sétával a kondíciót is karban tarja. Nem enged ellustulni. Ez azért is jó, mert az irodai munka során gyakorlatilag napi 8 órát ülök. A kutya örökbe fogadása előtt azonban eszembe sem jutott, hogy hazaérve minden este órákig kószáljak. Nagyon fontos, hogy az ő léte teljesen tőlem függ. A gondoskodás pedig nem csak azt jelenti nekem, hogy enni adjak neki, és egészségügyi sétaként lerendezzem amilyen gyorsan csak lehet a kimeneteleket. Fontos lett. Szemponttá vált, hogy sokat játszunk, sétáljunk, a lehető legtöbb időt töltsem vele az alap gondoskodáson túl. A legjobb életet szeretném biztosítani számára, ami egy kutyaélet során lehetséges. A felelősségvállalás egy másik szintjét ismeretem meg általa.

- Örülök, hogy így alakult. Nem csinálnám vissza annak ellenére sem, hogy az összeszokás idején, az új helyre való beszokás alatt azért óhatatlanul okozott nehézséget a szeparációs szorongásként ismert tünet együttes. A hajnali felkelések barátságtalan idő esetén nem feltétlenül szuper élmény. Kétségtelenül rendszeres költséggel és törődéssel jár. Nem lehet kikapcsolni, mint egy számítógépet, vagy félretenni a sarokba, mint egy megunt játékot. Ő van, létezik, szuszog az ember mellett, és nagyon, de nagyon hálás mindazért a törődésért, amit az embertől kap. Meggyőződésem az alapján, hogy egy éve az életem része lett, hogy egy családban jó, ha van háziállat. Jó, ha egy gyerek úgy nő fel, hogy megtanulja a gondoskodást, és közben érzelmileg is sokkal fejlettebbé és elfogadóbbá válik. Ha a kutyus csinál valamit, akkor a hirtelen rossz érzés emiatt pillanatok alatt elillan. Legyen az valaminek a feldöntése, a fal kikaparása, vagy egy takaró megrágása, egyszerűen nem lehet rá igazán haragudni. Mert megtanultam mellette, hogy ha ő valamit nem jól csinál, akkor annak csak én vagyok az eredője. Ha elviszi a papucsot, akkor én hagytam elérhetően. Amikor zsákmányként elviszi a párnát a konyhaszékről, akkor én nem voltam körültekintő. Ha feldönt valamit, én nem figyeltem oda megfelelőképpen. Sorolhatnám a példákat, de a lényeg az, hogy sokkal jobban jelen kell lennem az életben, és ebben ő nagyon nagy segítség. Ezt a jelenlétet neki köszönhetem, mert összpontosított figyelem kell a kutyás léthez. Séta közben éppen úgy figyelnem kell rá, mint arra, hogy az otthonában biztonságban legyen akkor is amikor ott vagyok, és akkor is, amikor elmegyek otthonról. A kutyás konzultáció és a kutyás lét is nagyon sokat formált rajtam. Nem cserélném el egyiket sem.

Csaba Beatrix

tanácsadó

kutya és gazdaképző tréner