Meg kell ugrani a lécet

fotó: Kolovratnik Krisztián, képforrás: luxadam.hu

Lux Ádám sokoldalúságát mutatja, hogy a szinkron stúdiók is szívesen foglalkoztatják. Számos világsztárnak kölcsönözte már a hangját, élvezetessé téve a film, vagy éppen a sorozat szereplőjének karakterét.

Színészi játékát nem csak a közönség kedveli. A Jászai Mari-díj és a Magyarország Érdemes Művésze elismerés mellett, gyakran szereplője filmeknek, amelyek egyre több nemzetközi filmfesztiválon nyernek díjat. Olyan alkotások ezek, amelyek emberi dilemmákra, az élet nagy kérdéseire hívják fel a figyelmet.

Az irodalom és a színház szeretetét gyerekkorából hozta. Nem csak a családi háttér hatott rá, hiszen operarajongó édesanyja és író, műfordító édesapja egészen korán megszerettette vele a színház művészetét. A Családi kör gyermekszereplőjeként maga is belekóstolt a televíziózás világába, amelyet egészen fiatalon, 14 éves korában az ismertté vált Szkéné Színpad követett. Tinédzserként és később is sok-sok ikonikus színházi előadást nézett meg. A magyar színjátszás számos színész óriásának játékát figyelhette. A színészet iránti vágy lépésről-lépésre erősödött meg benne, ezért választotta a színész mesterséget hivatásul. A Színművészeti Főiskolán kiváló szakemberektől, jeles művészektől tanulhatott. Ezek az évek meghatározóak lettek számára. A szakma tisztelete mellett, az elhivatottságot, a precizitást, az alaposság fontosságát is egész életére magával vitte. 

- Valóban nagyon felpörögtek az események. 10 darab felújító próbái és az előadások mellett, új darabok bemutatójára is készülök. Ami azt jelenti, hogy meglehetősen nagy terhelésnek vagyunk kitéve. A jelentős szünet után már nagyon vártuk, hogy újra színpadra állhassunk, ezért ez a pörgés tulajdonképpen kellemes teher, de azért komoly kihívás ennyi előadással egyszerre elindulni.

- Azzal együtt, hogy szeretem a társulati formát, valóban régóta dolgozom szabadúszó színészként. Ez szabadságot és szélesebb mozgásteret ad. Megengedi, hogy a legkülönbözőbb társulatok vendégeként, műfaji értelemben és szerepkör tekintetében is elköteleződhessek egy felkérésre. Ennek köszönhetően egyszerre több színházban játszom, ugyanakkor a filmes és szinkron szerepekre is igent tudok mondani. Nem ritka az sem, hogy bár nem vagyok az adott társulat tagja, mégis, a több évadon keresztül futó daraboknak hála, hosszabb ideig lehetek részese egy adott színház munkájának. Eközben örömömre barátságok, szakmai kötelékek is kialakulnak. A szabadúszásnak egyébként az a jellemzője megvan, hogy a játék minősége kelti a színész iránti igényt. Igaz, szakmai értelemben abban eltér a fix társulatban hosszabb ideig játszók lehetőségeihez képest, hogy így nem lehet igazán egy jól követhető, szerepek által egymásra épülő pályaívet létrehozni. Viszont sokkal több műfajban mutatkozhat meg a szabadúszó színész, hiszen nem egyetlen színház adott évadának repertoárja határozza meg számára az elérhető szerepeket. Hanem több színház, különböző társulatának előadásaiban mérettetheti meg a szakmai kvalitásait. Az én esetemben ehhez társulnak a filmek és a szinkron szerepek. Ez így együtt, valóban egy gazdag színészi pálya lehetőségét adja meg számomra.

József Attila Színház, Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek, fotó: Kállay Tóth Anett

- Nem elsősorban a szerep nagysága a meghatározó. Az abszolút főszerep is csak akkor izgalmas, ha az író a karaktert és a cselekményt jól fűzi össze. Lehetőséget kínálva a színésznek, hogy a darab folyamán az általa megformált szereplő valamilyen személyes fejlődésen menjen keresztül, amit át tud adni, meg tud mutatni a nézőnek. Ezért én műfajtól kicsit függetlenül, az ilyen feladatokat szeretem. Közel állnak hozzám a mélylélektani szerepek. Ilyen például Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek előadása Csiszár Imre rendezésében, amit most a József Attila Színházban játszom. Ugyanakkor nagyon szeretem az Újszínházban, Herczeg Ferenc: Kék róka című előadását, amit szintén Csiszár Imre rendezett. Szívemhez nőtt Kocsis István: „A megszámláltatott fák” darabja is. Jelenleg több bemutatóra is készülök. Zajlanak a próbái Pozsgai Zsolt történelmi tényeken alapuló izgalmas új művének, ami a költő hadvezér Zrínyiről szól. Az író-rendező a címszerepet osztotta rám. Az előadás teljes mélységében mutatja meg az emberi sorsok, kapcsolatok alakulását a történelem színpadán. A gödöllői Grassalkovich Kastély színház termében kerül bemutatásra augusztusban egy másik, Pozsgai Zsolt által írt mű. Ebben Kempelen Farkast alakítom. A könnyedebb műfaj kedvelői is láthatnak színpadon Tersánszky Józsi Jenő: A kegyelmesasszony portréja című előadásának köszönhetően. Továbbra is látható emellett a Hangemberek, amit Kautzky Armand rendezett. A szinkron munka különös és izgalmas világát tárja fel a nézők előtt. A zenés darabok is kedvesek a számomra. Ezért örömmel játszom remek partnerekkel a több éve sikerrel futó Gyöngyhajú lányban és a nagyszabású, Nikola Tesla- A végtelen Energia című musicalben, a RAM Colosseum színpadán.

RAM Colosseum, Sebestyén Áron – Müller Péter Sziámi – Egressy Zoltán: Tesla, a végtelen energia, képforrás: tbgprod.hu

- Tényleg nagyon régen kezdődtek a közös munkák. A Kisváros című, népszerű televíziós sorozatot 8 éven át forgattuk, aminek Zsolt több éven át írója volt. A sorozatban Zolnay főhadnagyot, az egyik főszerepet játszottam, ennek köszönhetően nagyon sok részben dolgoztunk együtt. A munka során barátkoztunk össze. Később pedig gyakran hívott meg a darabjai és filmjei egy-egy szerepére. Emlékezetes a Fekete méz és a Szeretlek, Faust, vagy Pécsváradon a várban Garvay Andor: Farkasasszony, és Kodolányi János színműve, a Földindulás. Szeretem a közös munkát, ami a mai napig tart. Zsolt nagyon termékeny, rendkívül jó író, aki nem csak a karakterek és a történet megírásában, hanem színészközpontú rendezőként az előadások, filmek kidolgozásában is remekel. A szakmai munkájának sikerét az is mutatja, hogy néhány nappal ezelőtt a Megszállottak című filmünk a 27. nemzetközi filmfesztiváldíját kapta. 2018-ban készült, a sikere pedig, a díj-eső különösen kedves a számunkra. Nemrégiben forgattuk Pozsgai Zsolttal a Nádasdladányi kastélyban, az egyik aradi vértanú, Török Ignác utolsó napjait bemutató Magyar Golgota című mozit.

- Úgy kell játszani, mint ha az aznap esti néző életében először ülne be egy előadást megnézni. Ezért minden színpadi jelenlétre azzal a tisztelettel, és maximális odaadással készülök, hogy a közönség a tőlem telhető legjobbat kapja. Hiszen a tét az, hogy aki ott ül, megszeresse a színházat. Az élményt, amin ez a kérdés eldől benne, tőlünk, színészektől kapja. Ezért azt vallom, hogy valódi felelősséggel tartozunk. Ugyanez igaz a filmre is. Én a műfajtól függetlenül komolyan veszek minden szerepet. Nekem fontos, hogy a forgatásra is felkészülten, szereptudással, megfelelő mentális és szerepre kész érzelmi állapotban érkezzem. Minden tekintetben készen álljak a feladatra.

- Jellemzően az érettebb férfi szerepek hamar megtaláltak és megtalálnak. Így gyakran a maszkmesterek segítségével érjük el, hogy a szereplő korának megfelelő kinézetet, külalakot létrehozzuk. Egyébként a korommal teljesen békében vagyok. Ugyanolyan szívesen játszom el egy jó apa figurát, mint egy szerelmes férfit, vagy egy kiemelkedő történelmi személyiséget. Függetlenül attól, hogy a szerepben milyen korosztályt képviselek.

Újszínház, Albert Péter: Hangemberek – amit nem tudunk a szinkronizálásról

- Mindenképpen. Nagyon szeretem ezt a munkát. Egyébként a szinkronnal sokat lehet hozzátenni egy filmhez. Az is igaz, hogy közben a szakma fortélyait is el lehet lesni. Szinkronizálni egyébként egyáltalán nem könnyű. Nem csak azért, mert percek alatt kell abba az érzelmi állapotba kerülni, amit a szerep éppen megkíván. Hanem azért is, mert a hanggal, az intonációval nagyon sokoldalúan kell tudni bánni. A szöveget sem ismerjük ma már előre. Maximum egy próbával futunk neki a felvételnek. Arról nem is beszélve, hogy általában a jelenet többi szereplője nincs is jelen a szinkronizálás során. Ennek ellenére olyan lelki, érzelmi állapotba kell tudni kerülni pillanatok alatt, ami hitelessé teszi az adott szituációt. Tehát nagyon fejleszti a promt reagálási képességet, ami a színpadi és a filmes munkák során is nagyon hasznos.

- Néhány órával a kezdés előtt már csak az aznapi szereppel foglalkozom, viszont egy-egy darab szövegét már napokkal az aktuális nap előtt átveszem. De nem csak a felkészülés telik időbe. Egy nehezebb, felkavaró előadás, például a Márai mű után, hosszú órákig tart, amíg lecseng bennem a szerep hatása.

stábfotó, fotó: Eőry Szabó Zsolt, képforrás Lux Ádám

- Mindenképpen. Annál is inkább, mert valóban kihívást jelent, hogy a jelenetek sorrendje gyakran teljesen eltér a történet, az esemény struktúrájától. Ennek köszönhetően bizonyos lelki állapot létrehozása, a szerep lelki fejlődése előbb kell, hogy létrejöjjön, mint azt az adott helyzet indokolná. Ennek érdekében fejben előre fel kell építeni a karaktert, a szerepet egy teljes mozifilm esetén. Így születhet meg a lelkünkben az a kép, az az állapot, ami hitelessé teszi az éppen aktuális pillanatot. Úgy, hogy a néző semmit se érzékeljen ebből. Ő csak a teljes ívet lássa, amiben jelenetről-jelenetre épül fel a film. Az pedig már csak „hab a tortán”, hogy egy jelenetet adott esetben technikai, vagy más külső okból, többször fel kell venni. Ugyanazt a színészi állapotot létrehozni a társakkal egymás után, egyáltalán nem sikerül mindig egyformán.

- Benjámin fiam egyáltalán nem vonzódik a színész szakmához. Teljesen más pályán képzeli el az életét. A történelem és a társadalomtudományok vonzzák. Hanna lányom sem a színészetet választja, viszont a leendő szakmája közel áll a művészethez. A nagyapja nyomdokaiba lépve, ő is műfordítónak készül. Már nyert nagy műfordító versenyt, hamarosan pedig master képzésen pallérozza a tudását. Viszont a színházat mindketten nagyon szeretik. Szinkronrendező feleségemmel együtt boldogan járnak előadásokat nézni.

Csaba Beatrix