BlogÚj! Megnyitás

Meghalt a kisbabám… még sem történt műhiba

Olvasónk nagyon szomorú történetet osztott meg velünk. Az eset nem mostanában történt, ám nagyon tanulságos és megrázó. Egy elhunyt magzat és az édesanyja története, aki máig – és talán soha – nem tudja túltenni magát azon, ami történt.

Olvasónk az eset óta a második terhességet problémamentesen kihordta és ma már egy kisfiú boldog édesanyja. Az első kényszerszüléssel szült halott kisfiát azonban soha nem fogja elfelejteni.

A dolog egy pénteken kezdődött. Először nem aggódtam különösebben, mert előző nap voltam terhes gondozáson és minden rendben volt. Délután azonban már elkezdtem nyugtalankodni, mert nem éreztem, hogy a kisbabám mozogna. Pedig korábban nagyon is mozgékony volt. Amikor a férjem hazaért, elmondtam neki, mit érzek és együtt úgy döntöttünk, hogy nincs mire várnunk. Az interneten megnéztük a nőgyógyászati ügyelet címét és elindultunk

Minden rendben van, az anyuka ne nyugtalankodjon

Amikor beértünk, egy nagyon kedves nőgyógyász fogadott minket. Meghallgatott és igyekezett megnyugtatni, hogy biztosan minden rendben van. Megnézte az előző napi leleteket, és azt mondta, szerinte semmi probléma, de az én megnyugtatásom miatt csinált egy ultrahangot. Ahogy mondta, aznap mi leszünk az utolsó páciensei.

Az ultrahang olyan volt, mint máskor. Az orvos azt mondta, na, ott van a kicsi és minden rendben van, az anyuka ne nyugtalankodjon. Talán, ha két percig tartott a vizsgálat. Aztán a biztonság kedvéért benntartott aznap éjszakára.

Szombat

Szombat reggel már nagyon ideges voltam. Hiába próbáltam teljes mértékben a kicsire koncentrálni, egyáltalán nem éreztem, hogy mozog. Ezt szóvá is tettem a nővérnek, aki hívott egy szülésznőt. A szülésznő megnézett, és láttam, hogy úgy érzi, nincs rendben a dolog. Igyekezett megnyugtatni és elment az ügyeletes nőgyógyászért. Az orvos megvizsgált, megnézte a leleteimet és azt mondta, az anyukának pihennie kell, úgyhogy maradjon benn. Láttam, hogy a szülésznőnek nem tetszik a diagnózis, de nem szólt semmit. Az orvos pedig, mint aki jól végezte a dolgát távozott.

Amikor a férjem délben bejött hozzám, már nagyon ideges voltam. Továbbra sem éreztem semmilyen magzati mozgást. Ismét szóltam a szülésznőnek, aki újra megnézett és láttam rajta, hogy egyáltalán nem nyugodt. 

Amikor minden rosszra fordul

Kisvártatva a szülésznő ismét megérkezett ugyanazzal az ügyeletes nőgyógyásszal. Az orvos viszont nyugodt volt és higgadt. Újra megvizsgált, és azt mondta, hogy pihennem kell. De a szülésznő ekkor már nem hagyta magát. Azt mondta, hogy ez már túl van azon a ponton, amikor ezt ennyivel el lehet intézni. És hiába mondta az orvos, hogy volt ultrahang csütörtökön is, meg pénteken is, ragaszkodott az újabb ultrahang vizsgálathoz.

Fölvittek az Ultrahanghoz és az orvos elkezdte a vizsgálatot. Szerencsére a páromat is beengedték, másként nem tudom, hogyan éltem volna túl azt az öt percet. A szülésznő is végig mellettem volt. Alig telhetett el egy perc, amikor már láttam, hogy valami nagyon nagy baj van. Az orvos ide - oda tologatta rajtam az érzékelőt, mozgást, szívhangot keresett… de nem talált semmit. A kisfiam halott volt.

Nem bántom az orvost, láttam rajta, hogy megrendülten próbál valami jó jelet találni, de már nem volt mit tenni. Nem mondott semmit, de én mindent tudtam. És akkor kitört belőlem a zokogás. 

Nem történt műhiba

Nem akartunk mi senkit felelősségre vonni vagy perelni, de a szakértői vizsgálat ilyenkor kötelező. A szakértők pedig azt állapították meg, hogy a péntek esti ügyeletes nőgyógyász tévedett. A magzatom ugyanis már péntek este, amikor az ultrahang vizsgálat történt, halott volt. Hogy miért látta úgy az orvos, hogy él, máig nem tudom. Talán fáradt volt, talán csak azt látta, amit látni szeretett volna. Mivel a kicsi már az ügyeleten történt vizsgálat idején sem volt életben, senki nem követett el hibát, mert az orvosoknak nem volt mit tenniük.

Tudom, nehéz történet az enyém. Azért meséltem csak el, hogy a többi anyuka tanulhasson belőle. Amikor a magzat nem mozog, akkor azonnal orvoshoz kell fordulni. Mert inkább egy felesleges vizsgálat, mint egy olyan keserű tapasztalat, mint az enyém.

MR

Vissza a főoldalra

Meghalt a kisbabám… még sem történt műhiba

Olvasónk nagyon szomorú történetet osztott meg velünk. Az eset nem mostanában történt, ám nagyon tanulságos és megrázó. Egy elhunyt magzat és az édesanyja története, aki máig – és talán soha – nem tudja túltenni magát azon, ami történt. Olvasónk az eset óta a második terhességet problémamentesen kihordta és ma már egy kisfiú boldog édesanyja. Az első kényszerszüléssel szült halott kisfiát azonban soha nem fogja elfelejteni.

Semmit sem kaptam ingyen az élettől – beszélgetés Keresztes Ildikóval

Talán egykor még Ő maga sem gondolta, hogy egy Marosvásárhelyi törékeny kislány, aki a balettszínpadán szerette volna elkezdeni szárnybontogatásait, Magyarország legismertebb és egyik legsikeresebb énekesnője lesz. Megannyi dal, tömérdek színházi szerep, szinte minden létező díjat megkapott a szakmától, de mégis a közönség szeretete számára a mérvadó.

A magyar Golgota

Tizenhárman voltak Aradon. Tizenkét tábornok és egy honvéd ezredes. Egy miniszterelnök pedig Budapesten. És még sok ezren országszerte. Mert mi magyarok mindig harcoltunk. És harcolni is fogunk, amíg csak élünk, mert ez a vérünkben van. Ez volt az, amit nem értett sem a tatár, sem a török, sem a labanc. Lehet, hogy területileg nem vagyunk nagyok, lehet, hogy a világpolitikában nem számítunk, de egy valamiben bárki biztos lehet. Ha hiszünk valamiben, akkor harcolni fogunk érte, és – tudom, nagy szavak ezek – akár meg is halunk. Őseink százezrei megtették, és hiszem, hogy mi sem vagyunk rosszabbak náluk.

Fabódéktól a palotáig

A városligeti műjégpálya története az 1830-as évekre nyúlik vissza. Igaz, akkor még csak a városligeti tavon csúszkáló, korcsolyázó gyerekek jártak oda, és szó sem volt műjégpályáról. Az igazi kezdet azonban még mindig a XIX. századhoz köthető, hogy aztán a II. világháború teljesen romba döntse, és a XXI. század eleji felújítást követően újra régi pompájában tündökölve várhassa a korcsolyázás szerelmeseit.

Thonet székek megmentése

A Thonet székek megmetése nem valami friss sztori, de még nem beszéltem róla soha, ezért most előjövök vele. Gondolom észrevettétek, hogy az utóbbi időben egyedi tartalmakkal próbállak Titeket inspirálni és szórakoztatni, ami jóval nehezebb feladat, mintha külföldi oldalakról átvett lakásokat posztolgatnék. A saját tartalom létrehozása fáradtságos és időigényes műfaj, meg kell alkotni a valamit, aztán be kell fotózni, rendbe kell szedni a képeket számítógépen és még meg is kell írni… szóval kell hozzá sok munka és még több idő. Ezért ritkultak meg mostanában a bejegyzések, de remélem a minőséget Ti is előbbre helyezitek a mennyiségnél! Na, vissza a székekhez: metálfekete Thonet székeim története következik.

Málnakrémes sajttorta

Január óta nem eszem cukrot, és most sem fogok, és még véletlenül sem csábulok el vendégségben, ha van egy ilyen is az asztalon. Olyan egyszerű, és finom, hogy jó, ha dupla adaggal számoltok Ti is :))

Egy búzaszemtől az olimpiáig

Lenyűgöző látványt nyújtott, a híres varázslótanonc kalandjait bemutató filmsorozat. Ezen belül is az első részben, az emberi nagyságú (sőt még annál is nagyobb) elvarázsolt sakkfigurák mozgása és csatája. A főszereplők valós életveszélybe kerültek a játék folyamán azzal, hogy helyettesítettek egy-egy figurát. Szerencsére a sakkozás ezen szintje még nem megvalósítható, de mindenképpen elismerésre méltó, hogy még egy ilyen fantázia filmben is megjelenik a sakk, mint fontos tényező. Felmerül viszont a kérdés, hogy mikor és hogyan találták ki a játékot? Kik a híres személyiségei? És persze az örök kérdés: sport-e valójában a sakk?